Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-18 / 113. szám

4 1990. AUGUSZTUS lí Néplap Szombati jegyzet Főnökök Neandervölgye Még mielőtt e jegy­zet megírásához fog­tam volna, néhány vál­lalatvezető ismerősöm­nek feltettem a kérdést: szerintük ki a mene­dzser? S bármily fur­csán is hangzik, a vála­szolók szinte kivétel nélkül más-másképpen deffiniálták fogalmát. így aztán nem volt nehéz megállapítanom, hogy menedzser-ügyben errefelé bizony még ma is túl nagy a bizonytalanság. A köztudatban fogalma a rátermett, az árutermelő gaz­daság piacain jól tájékozódó vezetőnek felel meg. A vezetéstudomány és a szervezés szakemberei sze­rint viszont épp ellenkezőleg: a vállalkozás a cégek első embereinek feladata, míg a menedzser a fejlett országok gyakorlatának megfelelően középszintű vezetőként működteti, intézi a vállalat ügyeit. Már csak azért is, mert a menedzser, a manage, az "in­tézni" szóból ered, s a nyugati gazdaságokban va­lóban intézői, működtetői teendőket látnak el. Ez persze nem jelenti azt, hogy a középszintű vezetők munkájában nem jelenik meg a vállalkozói jelleg is. Különösen akkor, ha valamilyen módon érdekeltek a nagyobb haszon elérésében. S itt, ezen a ponton már a tulajdonviszonyok kérdéséhez jutunk el. Nos, ezzel kapcsolatban ma már világos szándék rajzolódik ki a tulajdonos, a vezető, és a munkavállaló teendőinek szétválasztá­sára, s ezen belül a tulajdonos és az államapparátus elkülönítésére. Ez nagyon fontos, mert a menedzse­ri szerep kialakításának lényegi feltételéről van szó, legalábbis az árutermelő gazdaságok klasszikus modellje szerint. A probléma lényege tehát az, hogy legyen tulajdonos, legyen hosszútávú vagyonérde- keltséggel rendelkező gazda. Ezt mutatja a gyakor­lat is, hisz ha megvizsgáljuk a fejlett nyugati piac- gazdaságokat, azt találjuk, hogy a menedzserek ma már gyakran szivárognak be a "kemény" tulajdono­si magba. Igen ám, csakhogy ebből számunkra az követke­zik, hogy egyre nehezebb elhatárolni egymástól a tulajdonosi és a menedzseri szerepet. Gazdát kere­sünk tehát, s miközben egyesek amiatt aggódnak, hogy a vezetők miként lesznek képesek helytállni a vegyesgazdaság piaci feltételei között, mások az átalakulási törvényt orvul kihasználó, kijátszó, sőt megkerülő menedzser-burzsoázia tulajdonszerző és hatalomátmentő kísérleteit dramatizálják. Nem vé­letlen az ilyetén való fogalmazás, ugyanis a vétó­joggal felruházott vagyonkezelő szervezetek felál­lítása többek között azt a célt is szolgálja, hogy valódi kockázat nélkül ne lehessen semmiféle tulaj­donhoz sem jutni. A majdan kialakuló önkormány­zati tulajdon és annak bővítése pedig minden bi­zonnyal a tulajdonok feletti közvetlen rendelkezés tartományát kívánja kiteijeszteni. Persze mindkét esetben határozottan törekedni kell a menedzser­burzsoázia üzelmeinek meggátlására, melynek lé­nyege a hatalom átmentése, vagyonná konvertálása olyan módon, hogy abból az állam egyetlen fillért se lásson. Csakhogy innen megint soijáznak a kérdések. Mitől lesz jobb tulajdonos az eddigi államnál a vagyonkezelő szervezet? Mi a biztosíték arra, hogy nem alakul ki belőle a régóta ismert középirányítói szervezet? Mi teszi gazdává őket? S az is könnyen előfordulhat, hogy az önkor­mányzati tulajdon az emberek igényeinek nyomása alá helyezi majd a gazdasági racionalitást. Csak­hogy lehet-e gazdálkodni népszavazásos alapon? V ___________________________ H isz előttünk a példa: a lengyel népszavazás az árakról és a gazdasági reformról, megbénította a reformot, ám semmi hatással sem volt az árakra. Szóval, úgy tűnik, hogy a sokat emlegett tulaj­donreformtól azért sem várható automatikusan a menedzserszerep tisztázása, mert manapság igen különböző hatalmi struktúrák alakulnak ki még azo: nos tulajdonformák mellett is. így esetenként na­gyobb döntési szerepe lehet például annak az em­bernek, aki nem tulajdonos ugyan, de több informá­cióval rendelkezik, vagy éppen meghatározott po­zícióban ül. Mindenesetre egy tény: a menedzserekre tetszik vagy nem, egyre inkább szükség lesz. S ami képzé­süket illeti: ahelyett, hogy azt tanulmányoznák, amit a vezetők valóban végeznek, és kimutatnák, hogy bizonyos technikák miként működnek a gya­korlatban, nos, a különböző publikációk a legutolsó divat szerinti technikai, módszertani megoldásokra beszélik rá a vezetőket, mert hogy azok olyan ele­gánsan ésszerűek. S bizony gyakran az egyetemek, a főiskolák is ugyanezt teszik. Sokak szerint a tré­ningek javarésze különböző módszerek halmazai, a környezetből kiszakítva, mindenféle gyakorlati, működési tapasztalat nélkül. S ha valaki valóban ezekről érdeklődik, hamar megkapja a választ: a gyakorló vezetők e neandervölgyi közegében lehe­tetlen alkalmazni korszerű módszereket. Pedig égetően szükség lenne rá, már csak azért is, mert a menedzser nem más, mint a vezetési folya­mat specialistája. És ma már Európa nagyvállalatait is a jól öltözött és szépen fésült ötvenesek helyett olyan negyven, sőt harmincas éveiben járó "laza stílusú" vezetők tartják kézben, akik elődeiknél jó­val kevésbé hajlanak a formális, bürokratikus irá­nyításra, többször fordulnak munkatársaikhoz, haj­lamosak a "menj közibük" módszerrel vezetni, s ugyanakkor átvitt és a szó valódi értelmében is jobban beszélik mások nyelvét. Ezek a sajátosságok nemcsak elődeikkel, de a szocialista nagyvállalatok vezetőivel összevetve is enyhén szólva szembetű- nőek. Persze az is igaz, hogy ők nem nálunk tanul­ták a vezetés csínját-bínját. E téma egyik hazai szaktekintélye szerint a me­nedzseri tevékenység tartalmához akkor jutunk kö­zelebb, ha először és legfőképpen alaposan megfi­gyeljük, mit is végeznek valójában. A menedzseri munkával foglalkozó tudományterület sajnos ma még csak gyermekkorát éli, és rég megírt könyvek­ből imádkozik. Fejlődése attól függ, hogy tudnak-e tanulni a leckéből. Vagyis: kiindulni a gyakorlatból, felfedezni, ami ott történik, aztán elsajátítani, leírni mindent, s ellenőrizni a tanultakat. Ez azért is fon­tos, mert általában a magyarországi vezetőképzés a maga központi tematikáival sokáig nem azt oktatta, amit a vezetők nem tudtak, hanem amiről valakik azt gondolták, hogy nem tudják. Az egyetemek, főiskolák is specialistákat képeznek, valamint olyan fiatalemberekkel foglalkoznak, akiknek gyakorlati­lag semmiféle vállalati tapasztalatuk sincs, így ve­zetői alkalmasságuk megállapíthatatlan, s ezért vaj­mi kevés haszonnal jár. Pedig még egy atlétát - legyen bármilyen sportág­ról is szó - sem fognak edzésbe alapvető alkalmas­ságának, tehetségének megállapítása nélkül. Az tény, hogy sok mindent lehet tudni és oktatni ma már a vezetésről, a jó az lenne, ha azokkal tanítanák meg, akik azt használni is tudják. Pénteken délután szokatlan, de kellemes muzsika lepte meg az MMIK előtti téren a járókelőket. A budapesti Hit Gyülekezete zenés evangélizációjával, örömüzenetével Jézus Krisztus megisme­résére hívta az embereket. Sajnos a hirtelen jött zápor az eredetileg is érdeklődőt mind elriasztotta, úgyhogy a szervezők a program megismétlését fontolgatják. Fotó: Mészáros Szélárnyékban Nem tudom, hogy lehet egy ilyen fehérszőrű pulinak azt a ne­vet adni, hogy Lady. Nem mintha számára nem lenne mindegy, hogy minek titulálják. Árgus szemmel figyeli a hajdani kompátkelőhely gazzal benőtt, elhanyagolt térsé­gét, ami számára bizonyára paradi­csomi állapotot jelent. Hol egy egeret zavar, hol a csirkét tépázza - amíg nem kap a füle közé.- Már a kutyák névadásában, s már falun is tükröződő a nyugati orientáció - jegyzem meg, de Herczeg Istvánné, az öreg halász felesége legyint erre:- Nem sokat törődünk mi a poli­tikával. A legutóbbi népszavazás­ra sem mentünk el.- Mert annak hatása nem érinti közvetlenül magukat - próbálok vele vitába szállni. - Meg aztán a helyhatósági választásokat tekint­ve még szélárnyékban van a poli­tikai élet. Nyugodtan ül a kiskapu elé tett sámlin. Tekintete végigpásztázza a szűzies érintetlenségében fensé­ges Körös-kanyart, s csendesen mondja:- Nézze, mi szegény emberek voltunk mindig. A földosztáskor kaptunk öt hold földet, azt vittük a téeszbe. Mit követelnénk vissza? Nem úgy vagyunk, mint az egyik falunkbeli, aki több mint száz holdja visszaadására számít, pedig már kilencven éves, megroggyant vénember. Azt mondja, ne féltsük őt, majd megműveli a földjét vala­ki. De hát ki akar ismét cseléd len­ni? Megegyezünk abban, hogy a földkérdést majd eldöntik "oda­fent". A helyieket viszont helyben kellene.- Ugye milyen szép ez a part? - kérdi a néni. - Nézze, ott, a kanyar­ban azt az erdőrészt. A jeges ár háromszor is kitördelte a csemeté­ket, de most már nem bírna velük. Tetszik ez a rész a külföldieknek is, meg-megállnak, rövid időre sá­tort vernek, de aztán gyorsan to­vábbállnak. Nem is csodálom, hi­szen nagyon elhanyagolt a kör­nyék. Velünk átellenben embermagas dudva borít egy kertet is. Milyen gazda az ilyen? - meditálok. Herc- zegné mintha ellesné gondolatai­mat:- A tanács telke az. Ha annak rendbentartásáról sem gondoskodik, hogyan törődne a megye legszebb faluvégének gon­dozásával, esetleg társadalmi összefogással történő szépítésé­vel? Vagy már úgy van vele, hogy majd foglalkozik vele az önkor­mányzat? Rendelőintézet helyett ambulanciát A csépai orvosi rendelőben pil­lanatnyilag nincs beteg. Dr. Surá- nyi Lajos körzeti orvos a művelt ember udvariasságával fogad, bár fenntartása ismeretlenül is érezhe­tő:- Megjártam már egy újságíró­val. A cikkben nem ismertem arra, amit mondtam. Nyugtatgatom, mondván, hogy mindkettőnk számára jobb lesz, ha a riportban visszatükröződnek gondolatai. Ebben az esetben az, hogy mit vár az önkormányzattól?- Azt, amit 1985 óta szorgalma­zok, amit most is javaslok az MDF-nek. Nevezetesen azt, hogy a rendelőintézeteket a kórházak ambulanciájává kellene átszervez­ni. Egyszóval a kétlépcsős, fejlett egészségügyi rendszert kellene ki­alakítani. Ez az egész egészségügy alapja. A rendelőintézet jószerével csak pillanatfelvételt nyújt. Az ér­demi kezelés a körzetben és a kór­házban van, mivel ezeken a helye­ken több idő jut a betegekkel való foglalkozásra. Nem a szakrendelés ellen tiltakozom, hiába sütik rám régóta ezt, csupán az egészségügyi rendszer korszerűsítését szorgal­mazom akkor, amikor azt mon­dom, hogy a rendelőintézeteket a kórházak ambulanciájává kell ten­ni. Ismételten szólva: a betegnek alapvetően két orvosa van: a kör­zeti és a kórházi, mert folyamato­san csak ők tudják megfigyelni. Szerintem a rendelőintézetek fel­állítása ezért zsákutca volt.- A körzeti orvosi rendelők kor­szerűsítése érdekében mit vár az önkormányzattól?- Nem lehet kategórikusan kije­lenteni, hogy erre vagy arra van szükség. Minden attól függ, hogy milyen szakos a körzeti orvos. Más felszerelés kell természetesen egy sebésznek, s más egy belgyó­gyásznak. A lényeg az, hogy mindegyikük zavartalanul végez­hesse szakmai munkáját. Fürdésre sem jó Országszerte keresni kell szebb portát a tiszakürti arborétum bejá­rójánál. Szemben a megboldogult Papi Lajos szobrászművész által készített egyszerű-nagyszerű kút- nál csobog az ártézi víz, a másik oldalon mesebeli fák susognak, ritkaságszámba menő madarak csivitelnek. Az éden szigete ez - ha csak a látványra koncentrálunk. Keresz­tes Lászlónénak és Molnár László- nénak, a bejárat két őrzőjének azonban már megszokott a lát­vány, őket inkább a napi gondok foglalkoztatják.- A tanáccsal megvagyunk, nincs kapcsolatunk vele - mondja Keresztesné, amikor a község irá­nyítására terelődik a szó. Ám rög­vest kitűnik, hogy ha áttétételesen is, közük van és közük lesz a köz­ség irányításához, ha másként nem, hát szenvedő alanyként:- Az a bajunk, hogy nincs jó ivóvizünk - legalábbis a fél falu­nak nincs - folytatja Keresztesné. - A szomszéd községben fúrtak ku­tat, onnan kapjuk az ivóvizet. De milyent? A sok klórtól olyan, mint a tej, és büdös, mint a dög. Főzés­kor olyan lesz benne a hús, mint a vörös rongy. Csecsemőket nem ta­nácsos abban a vízben fürdetnei.- Volna itt víz - teszi hozzá Mol- námé -, csak másként oldották meg a fejesek. - Ráadásul tizenöte­zer forint volt az alku a vízórával együtt, s majdnem húszezer lett akkor is, ha a bekötőárkot maga ásta az ember.- Nekem két telkem volt - foly­tatja Keresztesné. - Megtermett a másikon minden, de el kellett ad­nom, mert a 4.500 forintos nyug­díjamból nem tudtam a két telekre eső költséget kifizetni. Még sze­rencse, hogy a téesz egyik ártézi kútját is bekötötték a községi ve­zetékrendszerbe, s a falu egyik ré­sze annak vizéből ihat. Az arborétum bejárata mellett van a kertész szolgálati lakása. Tá­las Lászlónak, az első lakónak nem sok öröme telt a szemre igen tetszetős, több szobás épületben.- Kifagytak belőle - magyarázza Keresztesné. - Az építéskor ellop­ták a szigetelőanyagot, nem elle­nőrizte senki, s ezért olyan hideg az épület, hogy kibírhatatlan. Tá­lasék ezért is építettek. Hallgatom, hallgatom őket, s azon gondolkodom: mi lenne, ha úgy éreznék, hogy közük van saját falujuk közös dolgaihoz? Nem csak igével él az önkormányzat- Ha nem születnek megfelelő törvények, nem sok jövőt látok az önkormányzatban - vélekedik Sip­ka Mihály, aki nemcsak a Lakitelki Szikra Tsz-ben, hanem saját falu­jában, Tiszaugon is villanyszerelő A közélet iránt érdeklődő ember Tagja a Tiszaugi Községi Tanács­nak és az MDF helyi szervezeté­nek is.- Községünknek nem sok szavj volt eddig. Ennek tudható be az is hogy az itteni Holt-Tiszát az alpá- riak "művelik". Jó lenne, ha Tisza- ug kezelésébe kerülne. Az önkor­mányzat csak akkor tudja majc fenntartani magát, ha megfelelt! bevételekkel is rendelkezik. Van­nak olyan épületeink, melyek hasznot hozhatnának. A Pegazus Szállót például csupán könyvjóvá­írással vette át az áfész. Végül egy pesti kft. vette meg, de nem fizeteti érte. Ebek harmincadján van, lela­katolva áll. Másként kell gondolkodnunk mint eddig. Korábban nem voll fontos, hogy életképesek legyenek a kisközségek, a megye úgy-ahogy eltartotta őket. Csak a hivatali ér­dekek domináltak, nem a lakosság állásfoglalása. A regionális víz­müvet például a fene sem akarta de arra volt állami támogatás. Pe chünk volt, elöregedett a csőháló­zatunk, felújítására saját erőbő! nem vállalkozhatott a község.- És ami a jövőt illeti?- Olyan ember kellene a község élére, aki tudna valamit tenni és lehetőségei is volnának.- Kire gondol? Vállát vonva titokzatosan elmo­solyodik:- Több jelölt is van... Azt mond­ják, kisközségekben társadalm: munkában is be lehet tölteni ezt í tisztet, de ha az önkormányzatnak gazdálkodnia kell, akkor az égés; embert kíván. Ha úgy döntenek: jé oda egy korkedvezményes régi ve­zető is, akkor mi változik? A kulcs: az önállóság Berekfürdő főutcáján a külföld: gépkocsikat komótosan kerülget­ve kaszálja a derékig érő gazt egy öreg.- Mindig, mindenkinek mon­dom, hogy egy ilyen felkapott für­dőhelyen nem kétszer-háromszoi kell kaszálni a füvet, pláne a gazt de nincs szavamnak foganatja ■ méltatlankodik Kocsis Attila, i Megbékélés Háza igazgatója. - És nem is lesz addig, míg Karcaghoz tartozunk. Remélem, az önkor­mányzati rendszer bevezetése vál­tozást hoz. Osztrák területen a mi­enknél jóval kisebb falvak megél nek az idegenforgalomból. Mi is megélnénk abból. Bizonyára sok minden máskén lenne, ha önállóvá válna Berekfür dő. Most például nincs egyetler kocsmajelleg-nélküli éttermünl se. Ha nyugati vendégeink jönnek ebédelni Füzesabonyba vagy Deb­recenbe kell vinnem őket. Az utal gondozatlanok, szállodák netr épülnek, a vállalati üdülőket egy más után kínálják fel megvételre A közeljövőt tekintve nem ezt vár ná az ember. Nemsokára polgár célokra - vagy legalább azokra is felszabadul a kunmadarasi repülő tér, ahol többszáz négyzetméteres hűtőtér is van. Megélénkülhet t személy- és áruforgalom a környé­ken. De hát a lehetőségek kiakná zásáért sok mindenen változtam kellene.- Például min?- Csupán példaként említem: né hány orvos egy magánszanatóriu mot akart itt létesíteni. Külföld kapcsolataink révén orvosi műsze­rekkel beszálltunk volna mi is ; vállalkozásba. A gyógyvizet vi szont olyan drágán adták volna hogy olcsóbb megoldás lenne í Vörös-tengerből repülőn ide szál lítani a vizet.- Nem rossz ötlet, de lehet, hogy az önkormányzat másként ítél majd... Simon Béli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom