Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-15 / 110. szám

1990. AUGUSZTUS 15. Néplap 3 A több mint négy évtizedes múltra visszatekintő kisújszállási Kunszövnél az idén úgy alakították át a szövetkezet szervezetét, tulajdoni formáját, hogy ezzel termelésük is hatékonyabb lett. A négy részre vált szövetkezet egyik egysége a Szitázó és Üzemi Szolgáltató Kft., melynek alaptevékenysége a szitanyomásra épül. Nagy megrendelőjük a Tisza Cipőgyár mezőtúri egysége, akiknek papucsfelsőrészekre szitáznak. Fotó: Mészáros Ki legyen a polgármester? A döntés joga a szelevényieké Mint annyiszor a történelemben, Szelevény önállóságát 1977-ben ismét elvesztette, mivel az akkori tanácsrendelet kimondta, hogy Kunszentmártonhoz kell csatolni. Tizenhárom évig, mint azt a he­lyiek elmondták,nem volt a településnek soha igazi gazdája. Bár azt is beszélték, hogy az elmúlt tizenhárom évben a kunszentmártoni vezetőkkel nem volt bajuk, a lehető legtöbb segítséget megkapták, hogy önállóan döntsenek a sorsukról. Kapcsoltunk... Lesz-e több telefonunk? Hányszor hallottuk már, hogy az ország, a gazdasági szerkezet- váltás, a műszaki haladás lázában ég. Persze nem is lehet ez más­képpen, mert ellenkező esetben hamarosan pályán kívül nézhe­tünk a fejlődőnek titulált ázsiai országok után, amelyek ma már az USA és Japán piaci pozócióit is veszélyeztetik. S hogy egyálta­lán megteremthessük az esélyt a felzárkózáshoz, sok más egyéb mellett komoly infrastruktúrára - út-, vasúthálózatra, telefonra, te­lexre, telefaxra - van szükség. A gazdasági szakemberek igazán csak a megmondhatói, hogy a távközlés fejletlensége mennyi fejtörést, bosszúságot okoz szá­mukra naponta, s ami egyáltalán nem lényegtelen, komoly károk­kal is jár, hisz bizonyára megszá­molni sem lehetne, hogy hány üzlet esett kútba errefelé amiatt, Elváltak a postától Sajnos nem így van. Ezért az­tán Kovács László, a Jász-Nágy- kun-Szolnok Megyei Távközlé­si Üzem vezetője is óva intett attól, hogy valamiféle rózsaszí­nű fátyolba burkolózzunk, és azt higgyük, hogy egycsapásra megoldódik minden. Először is arról faggattam a szakembert, hogy valójában mi tette indo­kolttá azt a lépést, hogy 1990. január elsejével elváltak a postá­tól, és önállóan tevékenykednek tovább. Mint hallottuk, a távközlés in­tenzív fejlesztése érdekében kül­földi tőkére van szükség, mert saját erőből képtelenek lennénk ezt a feladatot megoldani. Annál is inkább is így van ez, mert év­tizedek alatt felháborítóan kevés összeget fordítottak erre a terü­letre, talán az egytizedét annak, mint azokban az országokban, ahol a távközlés ma fejlett szín­vonalon áll. Nyilván ebből adó­dik elmaradottságunk, aminek következményeként Európában - ha a telefonellátottságot vesz- szük szemügyre - bizony az utol­sók közt kullogunk. Nos, hogy ez a helyzet meg­változzon, mint említettük, pénzre és nem is kevés pénzre van szükség. Igenám, csakhogy a külföldiek olyan feltétellel vol­tak hajlandóak tőkét fektetni a fejlesztésbe, ha a Magyar Posta a távközlés vagyonát fehéren-fe- ketén kimutatja, mert a leendő hitelezők kerek-perec meg­Könnyebben elérhetők leszünk A fejlesztésekből termé­szetesen szűkebb pátriánk is ré­szesedik. Ugyanis már megtör­tént a megyében, a meglévő mel­lett egy új elektronikus telefon- központ helyének kijelölése, amely 20 ezer vonalkapacitású lesz. Segítségével nemcsak Szol­nokot, hanem a megye más tele­püléseit is gyorsabban el lehet N.T. A martfűi Tisza Cipőgyárban Menedzselik az ötletembereket mert nem tudtak időben egymás­sal kapcsolatot teremteni a tár­gyaló felek. Persze mára úgy tűnik, mintha okultunk volna a rossz tapasz­talatokból, vagy talán több me­nedzserszemlélet, reklámérzék, egészséges erőszakosság szorult az emberekbe, hisz egyre több­ször hallani, hogy a távközlés fejlesztése elengedhetetlen és sürgető feladattá vált. Ám ez nem jelenti azt, hogy egyik pilla­natról a másikra megoldódik minden gond. Pedig hajlamosak vagyunk ezt hinni, mivel számta­lan példát sorolhatnánk arra, hogy kis nép vagyunk, de nagyok az illúzióink. Mindig is szívesen hittünk a huszáros rohamokban, abban, hogy a magyaros furfang, a zsenialitás isteni szikrája pótol­hatja mindazt, amit hosszútávon elmulasztottunk. mondták, hogy nem kívánják az egyéb postai szolgáltatásokat - például levél-, vagy hírlapkéz­besítést - dotálni a biztosított pénzből. Magyarán: szét kellett válni, és tiszta helyzetet kellett teremteni. így a posta január el­sejével három részre - a Műsor­szóró Vállalatra, a Távközlési Vállalatra - szakadt, emellett ter­mészetesen megmaradt a posta is, amely a klasszikus szolgálta­tásait végzi. Bizonyára mindennek is kö­szönhető, hogy több mint félmil­lió új telefonvonalat ígér 1993- ig az országnak a nemrégiben jóváhagyott tíz esztendőre szóló telefonfejlesztési program. Ez a növekedés nagyjából megfelel a jelenleg nyilvántartott igénylé­seknek, s így tíz éven belül a mostani egymillióról várhatóan hárommillióra növekszik a hazai telefonvonalak száma. A prog­ram első három esztendejében létesítendő 520 ezer állomás beruházási költségeire összesen 84 milliárd forintot szánnak, melynek negyedét - 322 millió dollárt - konvertibilis devizában kell előteremteni. A tervek sze­rint 150 millió dollárt a Világ­banktól, 100 milliót pedig az Eu­rópai Beruházási Banktól köl- csönzünk tizenötéves lejáratra, öt év türelmi idővel. A fennma­radó részt pedig egyfelől külföl­di kötvényjegyzésekkel terem­tik elő, másfelől pedig újabb hi­telekből fedezik. majd érni. Elsődleges cél tulaj­donképpen az, hogy minden te­lepülés vagy a forgalmasabb, je­lentősebb cégek bekapcsolód­hassanak az országos, illetve a nemzetközi távhívó-hálózatba. Ennek a törekvésnek eredmé­nyét legelőször is a karcagiak ér­zik majd, hisz ott még ebben az esztendőben üzembe helyeznek Öttagú elöljáróság irányította a falu közügyéit. Juhász János a Csongrád megyei Szegvárról ke­rült Szelevényre. Tőle kérdez­tem meg: mit szólnak ahhoz, hogy a település visszakapja önállóságát az önkormányzati választás után? Nagyon jó volna, - hangzott a válasz, - de szerin­tem nincs olyan igyekvő sze­mély, aki polgármesternek alkal­mas lenne. Elmentek a faluból az ilyenek, az öregek maradtak. Az biztos, hogy az emberek között napi téma, hogy mi lesz velük? Állítólag, gyűlés is volt, de nem szivárgott ki semmi.- Kedves! - mondja János bá­csi -, hogy tudja majd a falu el­látni a pedagógusokat, tisztvise­lőket, miből? Nincs bevétele, a jószágtartás elsorvad. A gulya is úgy lett megoldva, hogy 41 em­ber írta alá a levelet,amit a Ma­gyar Rádiónak küldtek.- Maguknak kellene-e föld?- Tőlem 1959-ben elvettek kettő katasztrális hold földet, azt szeretném visszakapni - így a vá­lasz. A felesége közbevág, mondja, hogy Szegváron szülői öröksé­géből három holdat vettek el tő­le. Öt év alatt fizettek érte 860 forintot. Egy karórát és egy ét­készletet vett belőle, hogy vala­mi emlék maradjon szüleitől. Dávid Gézát régről ismerem. Kérdezem, véleménye szerint a falu élni kíván-e alkotmányos jo­gával? Egyértelmű választ kap­tam. Mindenképpen önállóak akarnak lenni. Már 1989-ben is így volt, csak akkor valahogy el­odázták a "leválást", pedig a fa­lugyűlés 60 százaléka arra szava­zott.- Ha a falu úgy döntene, kit tartana alkalmasnak polgármes­ternek?- Juhász László vízvezetéksze­relőt, agilis, fiatal. Véleménye még az, hogy sür­gősen össze kell hívni a falugyű­lést. Mátyus Gábor, az elöljáró­ság tagja, aki egyébként Kun- szentmártonban dolgozik a Kö­rösmenti TSz-ben. Régi ismerős­ként érdeklődtem, hol tartanak az önkormányzati választás előkészítésével, illetve egyálta­lán tárgyaltak-e már az esetleges önállóságról?- Szelevény törekszik az önál-, lóságra - mondja, de az elöljáró­ság nem kezdeményezi. 1989- ben a HNF siettette a leválást, de mi a politikai hangulatot úgy ítél­tük meg akkor, hogy nem alkal­mas az időpont.- Igaz, hogy 60 százaléka a szavazóknak amellett döntött a felugyűlésen, hogy önálló le­gyen Szelevény?- Ez is igaz, de kb. 35 ember vett részt ezen a gyűlésen. Eny- nyien nem dönthetnek az egész lakosság helyett.- Kit tartana jó polgármester­nek az elöljáróság és a falu?- Eddig még személyre szóló javaslat nem hangzott el.- Kitől várják a kezdeménye­zést?- Szelevényen csak egy párt van, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt sze- levényi szervezete. Kezdemé­nyezzék ők, amihez az elöljáró­ság minden segítséget megad. Közben befutott Bozsik József elöljáró. Kezdjük a lényegnél. A pedagógus férfi a kérdésre, hol tartanak az esetleges önállóság­gal, ami alkotmányos joga min­den falunak, röviden válaszol:- Sehol. Mi nem kezdeménye­zünk semmit. Kezdeményezze a FKgP az önállóságot, és keres­sen fel Enyedi Ferenc elnök ben­nünket, akkor mi hivatalból to­vábbítjuk az illetékesek felé az ügyet. Közben elmondja, hogy a la­kosság felajánlásokat gyűjt a templom restaurálására, és invi­tál, nézzem meg, ha befejeztük a beszélgetést, hogy minden köz­épület szépen karbantartott rend­ben van, csak még a templom ... Megjegyzem, maga a falu is szé­pen gondozott, tiszta, minden ház előtt virágok vannak. Amiért a falu igen szép elismerésben is részesült pár évvel ezelőtt. Utam következő állomása Enyedi Ferenchez, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Pol­gári Párt szelevényi szervezeté­nek elnökéhez vezetett. Elmond­ta, hogy hárman vannak a veze­tőségben, ő az elnök, ifj. Sándor- fi István a titkár (édesapja há­rom-négy évig az MSZMP titká­ra volt a faluban) és Herczeg Gá­bor a gazdaságvezető. Hozzáte­szi: Szelevény lakóinak többsé­ge pártjának véleményével egye­zően kéri, hogy váljon le Betele­pülés Kunszentmártontól. O ke­reste már többször Bozsik József elöljárót ez ügyben, mivel ez az ő dolguk még, de szabadsága mi­att a falutól távol volt az elöljáró. Bozsik Józsefet 13-án megkere­si, hogy augusztus 26-ra vagy 27-re hívja össze a falugyűlést, mert sürgősen intézni kell a dol­gokat. Egyébként pártja minden hó első vasárnap délután 15 órakor tartja ülését. A leválás okait ma­gyarázza: hiába fodultak az autó­busz helyközi járat összegének csökkentése ügyében, nem tör­tént semmi változás, sőt mivel Kunszentmárton város lett a vil­lanyszámla összege is negatív hatással volt az itt élőkre. Meg­tudom, hogy polgármester-je­löltként főiskolát végzett peda­gógusra gondolnak, jegyzőnek pedig egy jogot végzett fiatal­emberre esett a választás. Neve­ket még nem mondott Enyedi Ferenc. Megtudom azt is, hogy 463 kataszrális hold szántó föl­det, 16 kh szőlőt, 2 kh kaszálót kémek művelésre vissza. Összehasonlításként érdeklő­döm. Szelevény ossz mezőgaz­dasági területe mennyi? 5300 hektár szántó, 310 hektár kaszáló és 25 hektár szőlő. Va­gyis 10 százalékát sem éri el a visszakért föld. Utam, illetve a megkérdezet­tek utolsó állomására érkeztem. Kovács István családjával együtt a szépen gondozott utcai szilva- fákról szedik a szilvát. A kertbe beérve csodálatos szőlőskertjé­vel dicsekszik. Van is mire, hi­szen közel két kilós szőlőfürtök hálálják meg a jó gazda gondos­kodását. Ő is ismerősként foga­dott, és úgy tűnik barkóbázni is jól tud, mert kérdés nélkül is vá­laszolt. Tudod, szükséges a szelevé­nyi község önállósága, a község­nek nincs gazdája. A szelevényi embereknek van igényük a társadalmi tevékeny­ségre. Szeretnek és kívánnak is belekóstolni a közéletiségbe. Az elmúlt évben félre lett tájékoz­tatva az akkori Néplap is. Igaz,a kevés létszámra hivatkoztak. Én is ott voltam és kb. még 45 fő és valóban 60 % az önállóság mel­lett voksolt. Kit tudnál javasolni polgár­mesternek és jegyzőnek. Bátor­kodom a magam és széleskörű ismerőseim nevében is kinyilvá­nítani, hogy a nép polgármester­nek Vincze Albert pedagógust, jegyzőnek pedig Korponai Ist­ván közgazdászt biztos, hogy megválasztaná. Ennél alkalmasabb és népsze­rűbb személyeket, akik megfele­lő iskolai és vezetői gyakorlattal is rendelkeznek, Szelevényen aligha találni. Mi mást tehetnénk e véle­ményhez: most a szelevényieké a jog, hogy ennek igazáról dönt­senek. Veres István Az iparági újítómozgalomban mindig élenjáró martfűi Tisza Ci­pőgyár "ötletemberekből" álló törzsgárdája a jelenlegi változó, nehezedő gazdasági helyzetben is fontos jelentőséget tulajdonít a gazdaságosságot javító, a minő­séget erősítő újításoknak, találmá­nyoknak, sőt azt vallják: erre most nagyobb szükség van, mint bármi­kor volt a vállalat történetében. A szavakat tettekkel erősítik meg. Az év első felében 13 millió forint volt az utókalkulált gazdasági ered­mény. Az újításokból származó megtakarítás meghaladta a koráb­bi évek hasonló időszakának az eredményét. Tavaly egész évben 21 millió forintot tett ki az okos szellemi termékekből eredő nyere­ség, s most 1990-ben - úgy vélik- eléri vagy meghaladja a 28 millió forintot. A gazdasági élet, a vállalati munka országosan, így Martfűn is állandó mozgásban van, bizonyára különféle változásokra is számíta­ni kell. Egy azonban bizonyos, iparjogvédelem nélkül nem élhet meg, nem működhet eredménye­sen sem a nagy vagy középüzem, állami vagy magánszektor. Az iparjogvédelem fogalomkörébe tartozik az újító és feltaláló munka, védjegy, ipariminta, licencia, know-how és más egyéb, ezek nél­egy gócközpontot, melynek se­gítségével Karcagot, Kisújszál­lást, Kenderest, Kunhegyest, Bánhalmát, Berekfürdőt, Kun­madarast közvetlenül lehet majd telefonon hívni. Ugyanakkor még az idén a tiszafüredi konté­nerközpontot is bekötik a távhí­vásba, de ott is épül egy új köz­pont. Az viszont csöppet sem vi­gasztaló, hogy a Jászságban és a Tiszazugban egyelőre nem vál­tozik a helyzet. Például a jászbe­rényi telefonközpont pillanat­nyilag teljesen telített, s lehetsé­ges, hogy csak úgy tudnak eny­híteni a gondokon, ha majd a la­kosság is hozzájárul a fejleszté­sekhez. Ami pedig a megyeszékhelyet illeti: Szolnokon jelenleg nyolc­ezer telefonigénylőt tartanak számon, s mivel a kötvényesek­kel már végeztek, most a köt­vény nélküli igénylők kerülnek sorra. A telefonra várók közül a vállalatnál a jelenlegi szabályo­zás szerint először is a közülete- ket, orvosokat, szolgáltató kisi­parosokat, vagyis azokat veszik előre, akiknek munkájukhoz nél­külözhetetlen a telefon. Ugyan­akkor a tíz évnél régebbi igény­lők is előnyt élveznek. Kérdésünkre válaszolva Ko­vács László azt is elmondta, hogy tavaly Szolnokon 3500-zal nőtt a beszélőhelyek száma, ami megfeszített munkát igényelt tő­lük, hisz ez ötszöröse az előző évi telefonszaporulatnak. Az idén 2200 telefont kötnek be a megyeszékhelyen, azért "csak" ennyit, mert nem szeretnék a há­lózat karbantartását sem elha­nyagolni, mivel az a későbbiek­ben esetleg megbosszulhatja ma­gát. A jelenlegi telefonközpont­ban pillanatnyilag még ötezer szabadvonal-kapacitás van, s így a jövő esztendőben Szolnokon intenzíven folytatják a telefonok bekapcsolását. Emellett persze a megye más településeit sem sze­retnék elhanyagolni. Elszomorító adatok Lapozgatom a Magyar Értel­mező Kéziszótárt, mely szerint a telefon elektromos áram segítsé­gével hangokat továbbító beren­dezés. Még jó, hogy szerepel benne, mert legtöbben csak a hi­ányát érzik. S hogy ez mennyire így van, ennek bizonyítására áll­jon itt néhány adat. 1988-ban a megyében száz lakosra 7,64 szá­zalék, Szolnokon viszont 18,37 százalék beszélőhely jutott. Az 1989-es adatok szerint a megyé­ben ugyancsak száz lakosra ve­títve 8,16 százalék, a megye- székhelyen pedig 21,45 százalék beszélőhely van. És ehhez nem kell különösebb kommentár. kül hatékonyan működő cég nem létezhet. Bár az újító mozgalom körül az elmúlt években, évtize­dekben sok volt a bürokrácia, a vitustánc, az újítási díjak körüli vi­ta, huzavona. A Tisza Cipőgyáriak kitűnő me­nedzser munkával mindig áthidal­ták a kritikus időszakokat és meg­felelő tiszteletet, rangot adtak az újítóknak, feltalálóknak, anyagi­akkal is általában tisztességesen honorálták a hasznot hozó sok öt­let, újítás, szabadalom "kiagyaló­ját". Erre törrekszik, koncentrál az idén is a vállalat újítási irodája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom