Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)

1990-08-02 / 99. szám

4 Néplap 1990. AUGUSZTUS A szerkesztőség postájából A tárgyalóteremből A fafeszületet is ellopta Másfél hektár Gondolkodóba ejtett az a tör­vénytervezet, amelyben a kor­mányzó pártok megegyeztek a földkérdés rendezésére. Messze­menően egyetértek azzal, hogy akiktől jogtalanul vették el a föl­det, ingyen kapják azt vissza. A 20-80 ezerforintos hektáronkén­ti vételár, amelyet a tervezet ked­vezményesnek tart, már inger­lőbb, de ez magánügy azok szá­mára, akik így akarnak földhöz jutni. A tervezet azon része, amely 1,5 hektáros szerzési lehe­tőségei enged meg, már számo­lásra késztet. Egy hektár 10 ezer, másfél hektár 15 ezer négyzetmé­ter. Ha ez utóbbit átszámolom ka- tasztrális holdra, az eredmény 2,6 hold. A távolabbi múltban törpebir­tokosoknak nevezték azokat, akiknek 0-5 kh földjük volt. Te­kintettel arra, hogy ez a földterü­let nem volt elegendő a család megélhetésére, a tulajdonos napszámba járt, kialakultak a kétlakiak, akik állandó munkavi­szonyuk mellett 1-2 kh földjükön megtermelték a baromfinak, a hí­zónak való kukoricát, árpát. Má­sok a törpebirtok mellé földet bé­reltek, felesek, árendások voltak. Nem tudom, hogy milyen meg­gondolás eredménye a 1,5 hek­tár, annyi viszont bizonyos, hogy ez a terület intenzív termelésnél - fóliázás - szinte egész évi elfog­laltságot jelent, extenzív gazdál­kodásnál kevesebbet ugyan, de egyik esetben se biztosít felhőtlen megélhetést. A beruházás viszont mindkét esetben jelentős, hiszen természetes kényszer az alapvető eszközök beszerzése. Feltételezem, hogy a tervezet létrehozói is gondolkodtak ezen, de nem ártott volna bővebb felvi­lágosítás, magyarázat, illetve néhány gazdaságossági száma­dat azoknak, akik - élve a lehető­séggel - elszánják magukat arra, hogy másfél hektár terméséből éljenek, családot neveljenek és adót fizessenek. Az információ még nem késő. Dr.Medve Pál Jászberény Vidám hétvége a Tisza-tónál Nagy János tiszafüredi olva­sónkat meghívta halfogó verse­nyére a helyi Sporthorgász Egye­sület. Őszinte barátsággal fogad­ták, ezért is nagyon jól érezte magát a rendezvényen, ahol en- ni-innivaló akadt bőven s esemé­nyekből sem volt hiány. A leg­fontosabb ugye, a halfogó ver­seny volt, amely pont 10 órakor ért véget. Ezen első lett a Bodó család, őket követte a Ceglédi család, a "bronzérem" pedig Szarvasék- nak jutott. Volt kolbász- és lán- gosevő verseny; a zsákbafutás győztesei stílszerűen zsákba­macskát választhattak ajándé­kul. Elkelt 237 tombolajegy, s ilyet még nem látott a világ: nyertek is mindegyikkel! A versenynap eseményei után következzenek Nagy János leve­le alapján a Sporthorgász Egye­sület adatai. Ezerkétszáz tagjuk van, ebből 300 ifjú, 60 gyermek. A felnőtt versenycsapat már A- kategóriát is elért. Az ifjúsággal tervszerűen foglalkoznak. A tag­díj 900-950 forint, az utóbbi 50 forintot egyesületi munkával is törleszthetik. Az új tagok az első évben 1450 forintot fizetnek. A tagdíjakat átutalják az intéző bi­zottságnak. A csónakok kölcsön­zési bérével az egyesület rendel­kezik. A gyermekeknek, nyugdí­jasoknak minden szolgáltatás kedvezményes. A már részlete­zett verseny 65 ezer forintba ke­rült; a nevezési díjakból a tizede se folyt be. Évente 30 ezer ven­déghorgász, napi és heti jegye­sek s mintegy 15 ezer külföldi fordul meg az egyesület "felség­vizein". Nem kívánnak túl sokat... Ez a "szép felvétel" Szolno­kon, a Kossuth téri irodaház "tö­vében" készült. Balsarokban az épület fele és a lépcsőház... Szó se róla, rászolgálna már a tataro­zásra. Az első bérlők 31 évé kop­tatják a lépcsőket. A földszintes házat annak idején a Mezőgép /akkor gépjavító/ és az állami gazdaság tette lakhatóvá. Épí­tettek rá egy emeletet, így jutott otthonhoz hat család. Nemsoká­ra átvette az épületet a tanács, illetve megkapta a kezelői jogot az IKV. A tulajdonképpeni 1-es szám alatt hat, a 3-as alatt tíz család él, egy pedig egy udvari lakásban. Közös címük: Tisza Antal út 1-3. Akár hiszik, akár nem, ez a ház kiemelt övezetnek számít, s természetesen (vagy mégsem?) a lakbért is ennek megfelelően számfejtik. Olyan apróságra már nem adnak, hogy házmester a fa­sorban sincs... Az viszont már inkább irritálja a bérlőket, hogy fizetnek ugyan a kapukulcsért, csak éppen kapuzárás nincs. Ezért aztán csak az nem megy be a lépcsőházba, az udvarba, aki nem akar. Sajnos, sokan akarnak. Kik ezért, kik azért... A bérlők nem szívesen beszélnek erről. Azt viszont keserűen hangoztat­ják, hogy a 31 év alatt jószerével semmit nem csinált ott az IKV. Ha jól emlékeznek, egyszer ki­festették a lépcsőházat. Az épület város felőli része alatt is van pince, ha nem is tűnik fel. Mindig víz volt benne, ame­lyet olykor kiszivattyúztak. Az­után egyszerűbb megoldást vá­lasztottak: földet hordattak bele, s befalazták. Pince tehát láthatóan nincs. Víz viszont van, érzik... Feltehe­tően ezért rosszabb a képen is látható épületrész állaga. Arra se túlzottan büszkék a bérlők, hogy a külföldiek csodájára jártak la­kóházuknak, az időközben le­bontott szomszéd házzal egye­temben. Csak úgy csatogtatták fényképezőgépeiket. Nem is kívánnak túl sokat. Be- tét. Úgy érzik, a kiemelt lakbérért érnék, ha a lépcsőházat rendbe nem éppen kiemelt környezetben hozatnák s kicsit kívül az épüle- töltik mindennapjaikat. Ez a másik kép se "kutya". Hát ha még azt is elmondjuk, hogy amikor készült, "rend" is volt a bejáraton. Néznék meg a kuká­zók után! Fotóriporterünk a megyeszékhely centrumában kat­tintottá el ezúttal is fényképezőgépét. A Baross utca 4-ben ilyen vonzó a bejárat. Ne higgye senki, hogy az összesen három bérlő termel ennyi szemetet. Ide hordják azt az Ofotértból és a gyer- mekruha-boltból. Az emberek furcsák. Közel az l-es ABC. Vannak, akik az ott vásárolt sör­rel, miegymással presszónak né­zik a kapubejá­ratot. Mások meg nyilvános, ingyenes illem­helynek. (A ku- kázókról már szóltunk.) Gondoljuk, senki se cserélné szívesen ide a la­kását. A rendszeres szemétszállítás ról, esetleg a ka­pu éjjel-nappali zárásáról lehet­ne, kellene gon­doskodni. Hosszú hallgatás Szelevény, Dózsa György utca lakói ezennel és tisztelettel kérjük és követeljük utcánkban az eddig érvényben volt forgalmi korláto­zások teljes visszaállítását. Ut­cánkban 40 km-es sebesség- és 5 tonnás súlykorlátozás volt ér­vényben, mert az utca és az út­burkolat a korlátozás nélküli for­galmat nem bírja el. Ezt a körül­ményt a hatóság annak idején tárgyilagosan értékelte is. Egy hónapja körülbelül, hogy a súlykorlátozást szabályozó közúti táblát eltávolították azért, hogy az utcában iskolabusz köz­lekedhessen. Egyetértünk és ésszerűnek tartjuk az iskolabusz rendszeresítését és szívesen el is tűrjük azt. Mindez azonban ki­egészítő táblával megoldható. A szakszerűtlen intézkedés követ­keztében az utcában szinte elsza­badult a pokol. A tsz nagyobbnál nagyobb erő- és munkagépeivel, a közúti forgalom minden jármüvei be­hajt a keskeny utcába. Házaink régi típusú agyagépületek, a for­galom veszélyezteti otthonaink és az útburkolat állagát. A levél eredetijét 21 aláírással küldték május 10-én a Kunszent­mártoni Városi Tanács VB-hez. Választ még nem kaptak - pana­szolták az érdekeltek a hozzánk július 26-án érkezett soraikban. Lassan-lassan újra járnak az iskolabuszok... Akkorra talán in­tézkedés is történik... Hozzászólás cikkeinkhez Szándékosságról szó sincs Munkavédelemről tragikus példák ürügyén címmel július 20-án lapunkban figyelemre méltó írás jelent meg. Fontos, sürgős a munkavédelem üzeme­inkben - ezt ecsetelte a cikkíró Horváth Károly. Beszámolt arról is: új törvénytervezet előkészíté­sén fáradoznak, akik felismerték, hogy az emberek egészsége, nem ritkán élete forog kockán min­dennap. Két üzemi balesetet is megismerhettünk részletesen. A gyufaszál, mint biztonsági kap­csoló - ez volt az egyik történet alcíme. Ennek egyik érintettje, Halász Ernő megkereste szer­kesztőségünket. Elmondása sze­rint a mondanivaló lényegével egyetért és saját felelősségét se tagadja, mégis, némely megálla­pítást túl keménynek tart. így azt is, hogy "ahelyett, hogy kikap­csolta volna a gépet, még egyszer megnyomja a végálláskapcso­lót". O erre pontosan nem emlék­szik, de zavarában valóban hoz­záérhetett. A cikk szerzőjének nem az volt a szándéka, hogy bűnösöket keressen. Halász Er­nőt sem szeretnénk a szükséges­nél kellemetlenebb helyzetbe hozni, ezért térünk vissza még egyszer az említett cikkre. Azt persze Halász Ernőnek is tudnia kell: a gondatlan veszélyeztetés jogi megfogalmazása eleve nem feltételezi a szándékosságot. Az általa elmondottak beleférnek ezen jogi keretek közé. Azt pedig mi sem feltételezzük, hogy szán­dékosan tette volna, amit tett. Kössenek kompromisszumot! Utánvéttel zsákbamacska címmel július 16-án közöltük Szekeres Arpádné törökszentmik­lósi olvasónk levelét. Emlékezte­tőül egy-két mondat belőle: "Rokkantnyugdíjas vagyok - 4600 forint nyugdíjjal, és mellé­kesen foglalkozom kézimunka el­őnyomással... A hiányzó sablo­nokra a vasutas nőklub török­szentmiklósi kézimunka szakkö­rében változatlanul szükségünk lenne. Ezért vagy a kért sablono­kat vagy a pénzemet szeretném mihamarabb megkapni..." - Eso­rok bizony, némi fejtörést okoz­nak most nekünk is, a többit meg­tudhatják Szálkái Istvánná kuná- gotai kézimunka-sablonkészítő kisiparos rövidített leveléből. A témát ezzel mi lezárjuk, "igaz­sághozatalra" nem vállalkozunk! "...Mivel Szekeres Arpádné so­rai kimerítik a rágalmazás és hi­telrontás fogalmát, így szíves­kedjenek az én válaszlevelem is közölni. A kijelentés, miszerint a sablonok két-háromszori hasz­nálat után eldobhatok, rágalom. A sablonok minősége kitűnő, megfelelő kezeléssel minimum százszor használhatók... Széké- resné megrendelésében nem je­lölte meg, hogy milyen anyagból kéri a sablonokat, ezért utólagos reklamációja nem jogos. A meg­rendelésében számlát nem kért, csak egy utólagos levélben a ké­zimunka szakkörnek, amit nem adhattam, mivel a csomagot a Lehet, hogy gyufacímkének, kártyanaptárnak, vagy matricának hódolt gyerekkorában, de az is elő­fordulhat: egyik "különlegesség" se gyújtotta fel benne a gyűjtőszen­vedélyt. Tagadhatatlan viszont, hogy felnőtt fejjel - már a 43. évét tapossa - erőt vett rajta egy különös érzés: a csillapíthatatlan vágy, hogy régiségeket - szentképeket, régi bibliákat, feszületeket, faliórá­kat és más régi tárgyakat - gyűjt­sön. Mindezt azzal magyarázta, hogy ösztöneinek nem mindig tud parancsolni az ember. Azt majd­nem természetesnek vette, hogy a gyűjtésnek a neki legmegfelelőbb formáját választotta. Olyan elha­gyott tanyaépületekbe hatolt (tört) be, ahonnan az idős lakók nemrég haltak ki. Abban sem talált semmi kivet­nivalót, hogy amikor rábukkant egy-egy régi tárgyra, mielőtt azt magához vette (ellopta) volna, el­őbb elgondolkodott azon, hogy azt hol lehet majd eladni és mennyit kap érte. Eszes József, Jászberény, Tőte- vény 204. szám alatti lakos nehe­zen tudná eldönteni, hogy az elha­gyott tanyák lezárt ajtóit a gyűjtés, vagy a lopás vágya nyitotta volna meg könnyebben előtte. Igaz, ez nem sok gondot okozott neki, mert az ajtóra szinte sose volt szüksége. Általában a betört vagy benyomott ablakot használta, azon keresztül hatolt be a tanyai szobácskába vagy konyhába Portelken, Farmo­son, vagy Tőtevényen. A zsák­mányt is az ablakon át hozta ki, ai nem esett nehezére, hiszen mindi esetben silányabb volt a "lelei mint remélte. Értékes, jól eladha régi tárgyakat keresett, és kényt len volt beérni kopott, kifakult v sári szentképekkel, rongyosra ( vásott imakönyvekkel, repedezi fafeszületekkel. Nem jött be a na; fogás azután se, hogy segítőtárs vett maga mellé. Az egyik tany; élő gyermekkorú állami gondozt tál társult, azt vette rá, hogy egyi hatoljanak be idegen lakásokba lopjanak. Végül kénytelen volt megel gedni olyan régiségnek egyáltal nem mondható tárgyakkal, mii reszelő, fűrész, elromlott porszív vagy üres poroltó. Ezeket csup kopottságuk, használhatatlans guk miatt lehetett "antik tárgya nak" nevezni. Utolsó és szerit egyetlen sikeres "dobása” volt a: látogatás, amikor egy farmosi l nyán az ott lakó gazdával adc iszogatott, amíg az lerészegede Annyira, hogy csak másnap ébre rá arra, hogy 10 ezer forintját vitt el. A Jászberényi Városi Bírós dr. Gondos Imre tanácsa hozott íi letet Eszes József ügyében. Kisk rú veszélyeztetésének bűntette többrendbeli lopás vétsége mit mint többszörös visszaesőt, 7 f nap börtönbüntetésre ítélte. A bt tetés végrehajtását a bíróság 2 próbaidőre felfüggesztette és rendelte a vádlott pártfogói f ügyeletét. * Az ítélet jogerős. saját nevére rendelte. A sablonok szabadárasak. Vannak nehezen elkészíthető, sok munkát, nagy fi­gyelmet igénylő minták, ezért nem lehet átlagosan számítani az árukat. Széké resné pontosan tudja, hogy egy sablon ára kétszeri használattal megtérül... Kérdé­sem: csupán a megrendelőnek, hét visszaélni a kisiparos bizt mával? Szekeresné nem adott t ra időt, hogy békésen rendezz ezt az ügyet, hadakozik és rágt máz..." Reméljük, időközben - me rendelő és szállító - rendezték l zös dolgaikat... Western kapu, libamáj - és a főnök Nagyobb figyelmet a kisgyer­mekkel vásárlóknak címmel kö­zöltük június 25-én egy szolnoki olvasónk sorait, mely szerint a Szövetség ABC bejáratánál lévő új szerkentyű megnehezíti a kis­mamák bevásárlását. Szász Gá­bor igazgató megírta: A Western kapu a tolvajok ellen véd. Július 9-én megjelent válaszlevelének is ezt a címet adtuk. Eszerint a babakocsiban ülő gyermek fejét egyáltalán nem veszélyezteti a Western kapu. Sné (akinek nevét, címét ismerjük) újból jelentke­zett. Levelének lényege: "...Az ajtó használatához való­ban nincs szükség a kézre (mivel alsó éle 60 cm magasságban van), lábbal könnyedén nyitható. Ha azonban valaki látott már nyi­tott babakocsit, tudja, hogy eb­ben a magasságban nem egy el­őrelendülő láb, hanem az ülő gyermek feje található. Ennek el­lenkezőjéről a 2 perc többszöröse alatt sem tudott volna meggyőzni az áruház igazgatója... Van azon­ban egy másik megoldás is. Az ország több áruházában felsze­relték a hagyományos négykarú forgóajtót, ami szintén egy irány­ban nyitható... Felvetésemmel kizárólag az volt a célom, hogy az Önök üzlete továbbra is a vá­ros legkedveltebb áruháza le­gyen..." *** Senkinek sincs szándékában az áruház munkáját ócsárolni. De úgy esett, hogy munkatársunk július 14-i lapunkban "Nem rosszmájúság" címmel megjelent glosszájában azt taglalta, milyen megalázó körülmények között szolgálták ki az újságban is meg­hirdetett libamáj-akció során a leértékelt árut a vásárlóknak. Er­re is válaszolt Szász Gábor áru­ház-igazgató. Az újságíró állítá­sainak lényegét nem cáfolta. Azt kérte, ha levelét közöljük, teljes terjedelemben tegyük. Eltekintet­tünk ettől, mert a válasz mintegy 90 sor volt levélben, újságban kb. 180 sor lett volna. Kétszer-h romszor beszélt egymással te fanon, személyesen az új sági és az igazgató, utána ad acta t tűk az ügyet. Majd elővetti mert az áruház dolgozóitól éri zeit egy levél. Nem akármilyi Várták az újságban főnökük í laszát. "...Reméltük, nem csitul a zaj, öt ismerve, vártuk a fart teges, mindenkit lehengerlő ii mányát, mert ha máshoz nem de a kimagyarázkodáshoz í nem is akármilyen hangvét lel..." A Szövetség alkalmazót, hosszan sorolták levelükben J nökük szakmai hozzá nem ér sét, aki a balul sikerült libám akción kívül - amely szerin, Szász Gábor elkapkodott malő volt - számos vevőbosszantó tézkedést tett. "Mi, dolgozók kismamák és a vásárlók elnézé kérjük, akiknek igenis, igaz van, mert a kapu alacsony é. nyitott kocsiban ülő gyerekek jét megütheti... Ezt be kellene / nia földtől elrugaszkodott fői künknek, aki más verejtékéből más szakmai tudásából él... N vígasztal bennünket a jó hím hisz annak anyagi és erköl ■hasznát arra érdemtelen emi élvezi... Eredményeink meg szinten is csúcsnak számítón szakmailag az is. Aki ezt öss hozza, jelenlegi árúforgaln, tánk. Félünk, hogy elmegy ve elküldik, mert már ő is nehe. viseli el az itteni légkört. Ah mi lesz velünk és a szép szám, kai?..." Sokat, rengeteget kihagyti a Szövetség ABC dolgozóinak veiéből, amelyet így zártak: N mondhatjuk el senkinek, elmo, juk hát mindenkinek... Árral tatjuk a kollektívát: iger, mondják el mindenkinek, al tartozik, hogy milyen gondj bajuk van a munkahelyükön, bántja, keseríti közérzetüket., hetetlen, hogy mindez ne érdél né az áruház üzemeltetőit! Az oldalt összeállítottaiFarkas Feren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom