Új Néplap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 98-123. szám)
1990-08-02 / 99. szám
}90. AUGUSZTUS 2. 3 Az új eljárással a nitrogén és a foszfor is eltávolítható A Florida állambeli Largo város A/O rendszerű szennyvíztisztító-telepe / Folytatás az 1. oldalról / Ugyanannyi energiával két és rélszer annyi szennyvizet lehet negtisztítani. Visszatérve a környezetvédelemre - hangsúlyozva a negelőzés fontosságát - nagyon lé- íyeges, hogy e technológia eltá- /olítja a foszfort és a nitrogént. A 3,6 milliárd dollár tőkével rendelkező és ugyanekkora termelési irtéket előállító amerikai cég olyan icencmegállapodást írt alá a magyar féllel, mely a hazai szokásokéi jelentősen eltér. A technológia birtokosa ugyanis az első mérnöki /ázlat elkészítésétől "vigyázó szenekkel" követ minden munkafázist. A kizárólag általuk alkalmazott "engineering-tevékenység" a :ervezési, beruházási, kivitelezési, jzemeltetési és a fenntartási, azaz íz összes elemet magában foglalja. Mindegyikben be kell tartani a li- íencelőírásokat. Nagykanizsán már elkezdődött íz első nagy beruházás. A város szennyvizét A/O technológiával tisztítják meg. - Ez volt az első eset, amikor a helyi tanács válogatott az ajánlatok közül, és ők bíztak meg egy központi szervet - mondja Kovács Tibor. - Korábban az ilyesmi fordítva történt. Mindössze néhány vállalat foglalkozott szennyvíztisztító-telepek építésével. Az OVIBER elzárkózott az új technológiák bevezetésétől. A nagyoknál gazdasági, a még nagyobbaknál politikai nyomás fékezte a fejlesztéseket. A vállalkozási lehetőségek növekedésével azonban sok kis cég jelent meg a "piacon". Az új technológia alkalmas régi rendszerek kapacitásának növelésére. Szinte csak a gépeket kell beépíteni. Az átalakítás két-három hónapig tart. Az újat gyakorlatilag nem lehet elrontani: a garanciális idő tizenöt év. Sz.Z. Termesztéstechnológiai bemutató Tiszakécskén Értékes exportcikk lehetne az uborka A bemutató résztvevői kritikus szemmel nézegetik a tiszakécs- kei Szabó József támrendszeres uborkaültetvényét. Fotó: I.Cs. A holland Nunhems Zaden vetőmag-forgalmazó cég és a Zöldségtermesztési Kutató Intézet szaktanácsadói szolgálata együttműködve a termelésszervező konzervgyárakkal és áfészekkel, konzer- vuborkatermesztési-bemutatót rendezett Tiszakécskén Szabó József gazdálkodónál. A zöldségfajták nemesítésében elismert holland cég vetőmagjai a világ 112 országában kerülnek felhasználásra, köztük hazánkban is, ahol három éve működik a kereskedelmi képviseletük. A vállalat egyik fő növénye a konzervuborka, amelynek termesztéstechnológiájában és fajtahasználatában értékes tapasztalatokra tett szert. A bemutatón a legújabb fajták megismerésén túl a termelők szakmai információkkal is gazdagabbak lettek, hiszen egy- egy intenzív zöldségfajta termelésének ugyanúgy feltétele az igény szerinti tápanyagellátás vagy a hatékony növényvédelem, mint a jó minőségű szaporító anyag. Malatinszki György, a Nunhems cég kereskedelmi képviselője elmondta, hogy a kézi munkaigényes növényeknek, így a konzervuborkának is, várhatóan biztos piaca lesz a jövőben, sőt a jelenleg megtermelt mennyiség többszöröse is vevőre találna a nyugati országokban. Kisebb beruházással tisztességes nyereséget lehet elérni termesztésével, persze csak akkor, ha a termelő kellően gondját viseli a növénynek. L.Z. A Centrum Aruház jóvoltából: Kánaán a roncstelepen Hatszázezret hétszáz forintért Mintha karácsony lett volna Tegnapelőtt a késő esti órákig tárgyalta a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szentpéteri Ildikó tanácsa a nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Hegedűs Jánosné és két társa ellen indított büntetőügyet. Az előzményekről - melyekről egyébként lapunk is többször beszámolt - annyit: 1989. június 25- én esőzés következtében beázott a szolnoki Centrum Áruház eladó- és raktárterülete. Elsősorban a műszaki osztály cikkei károsodtak. ha a vádiratban szereplő nyolcvanezer forint csak a rendőrség által megtalált, használható cikkek értéke. A műszaki osztály valóságos kára meghaladja a hatszázezer forintot. Ez az eset azonban tanulsággal bőven szolgál. Nézzük csak sorjában: Az asztalos, mint számítógép-szakértő Bozóki Sándor, az áruház műszaki osztályának vezetője mintha a terepet, illetve amit fizettek, azzal sem ment sokra a vállalat. Nem csoda, hogy a Centrum Áruháznak mindezért csak hétszáz (írd és mondd: hetesszáz) forint ütötte a markát. Mintha karácsony lett volna, a vásárlóknak volt miben örömüket lelni, hiszen akadtak olyan kidobott hűtőszekrények, melyeket előzőleg raktározási gondok miatt dugig raktak új zsebrádiókkal. így aztán néhányan könnyen tetszelegtek lovagi szerepben; a nem várt A műszaki osztályon minden rendben. A kárt "kigazdálkodták" Lugosi Lászlóné, az áruház igazgatója ezt követően elrendelte a károsodást szenvedett árucikkek selejtezését. A műszaki osztályon alakult selejtező bizottságban Hegedűs Jánosné akkori rendészeti vezető; Sípos Mária, a műszaki osztály akkori helyettes vezetője és Czeglédi Zoltán, akkori áruátvétel-vezető vett részt. A vádirat szerint: "A selejtezést 1989. augusztus 2-án végezték el, amelynek során a vádlottak nem vizsgálták meg egyenként a leselejtezendő árucikkeket, ily- módon az általuk készített és aláírt káreseti jegyzőkönyvben olyan árukat is selejtként tüntettek fel, melyek üzemképes állapotban voltak, és értékesíthetők lettek volna. A leselejtezett árukat ezt követően Hegedűs Jánosné felügyelete mellett kiszállították a MÉH Vállalat telepére, ahol a mintegy 80 ezer forint értékű üzemképes árut 700 forintért eladták." A vádlottak és több tanú meghallgatása után a bíróság a tárgyalást augusztus 9-re elnapolta. Az országot jellemző bűnesetek között sajnos bóvlinak, szinte szóra sem érdemesnek számít ez az egész Centrum-ügy, még akkor is, érezte volna a vészt, meghagyta kollégáinak, hogy szabadságra megy ugyan, de nem utazik el, telefonon bármikor elérhető, akármi történik, értesítsék. Állítólag keresték is, de a lényeg: nélküle alakították meg a selejtező bizottságot, melynek elnöke Czeglédi Zoltán lett, aki - mivel asztalos a képzettsége - annyit értett a műszaki cikkekhez, mint hajdú a harang- öntéshez. Hegedűsné ruhaipari szakiskolát, Sípos Márta pedig közgazdasági szakközépiskolát végzett. Ez a "szakértő” bizottság döntött számítógépek, hifi-tornyok, varrógépek, magnetofonok, hűtőszekrények, televíziók és a jó ég tudja, milyen egyéb műszaki cikkek selejtezéséről. A kiselejtezett termékek elenyésző részét próbálták csak ki. A selejtezésre elég indok volt az, hogy meszes víz- cseppek vannak a csomagolóanyagon. Csodálható-e, hogy amikor új, használható vagy kisebb javítással rendbehozható műszaki cikkek garmadája érkezett a MÉH telepére, a látványtól megittasodott ottani dolgozók és az ott tébláboló "vásárlók” hadával nem lehetett bírni. Ingyenes zsibvásárnak tekintették napló Ámulattal elegyes a döbbenetem, s gyanítom, az egész ország hasonlóképpen érez: a televízió híradójában két férfi, mit férfi, két szakértő tamásko- dik, mint két ingó-bingó rózsaszál, himbálják a fejüket jobbra-balra, ők még nem láttak ilyet, még nem is hallottak, hasonló esetről sincs tudomásuk, egyszóval készen vannak, feltartják a két karjukat a megadás jeleként. A tudomány tehetetlen. Az a tudomány, amelyet a kommunizmus idején Isten helyébe ültettek, megcsinálták a mítoszát, a mindenhatóságának a tudatában generációk nőttek föl, s íme, most itt van, tehetetlenül ingatja a fejét a két tudós szakértő. Az a tudomány pedig, amelyik úgy kezdi, hogy talán, s úgy folytatja, hogy talán, nem is tudom, aligha tudomány. Márpedig a képernyőn ezt látjuk. Az egyik szakértő, és a kezét csókolo- mokról elhíresedett, egyébként jó riporter ütögeti az asztalhoz azt a törékeny valamit, ami ugyebár néhány órája még arany volt, csak éppen egy hölgy felvette, viselte, mire az arany kifehéredett, széttöredezett, s mindenféle higanycseppek gurultak ki belőle, láttuk a tévében. S a két szakértő ott helyben, az ország széles nyilvánossága előtt padlótfo- gott. Hát igen, minden probléma a nőknél kezdődik. Viselni kezdenek egy aranygyűrűt, kifehére- dik, viselni kezdenek egy új férjet, az is hamarosan kifehéredik, olyan lesz, mint a tápos csirke, és így tovább. Ám ez a hölgy lehet, hogy nem hölgy volt, szerintem ő a magyar gazdaság volt. És akkor már nem is olyan meghökkentő ez a jelenség, hiszen jó negyven éve ezt csináljuk: aranyból, na hogyis mondjam, esz a er tét, egybeolvasva. Ez nekünk nagyon megy. Na most, így rendszerváltozás idején a Kezét csókolom Lászlónak keresni kellene egy másik hölgyet, aki az imént leírt folyamatot fordított irányban tudja mívelni, azaz abból a bizonyosból is képes lenne aranyat csinálni. Most ilyen nő kell nekünk. Holtomiglan holtodiglan. Körmendi Lajos zsákmányból megajándékozták barátaikat. Az egyik szemfüles vevő hűtőszekrénnyel kedveskedett születésnapján szíve hölgyének, így mulat egy magyar úr! Ráadásul a büntetés vagy az elkobzás veszélye nélkül, hiszen csupa jóhiszemű vásárlóval állt szemben a rendőrség. Aki a MÉH-telepen vásárolt music-centert vagy bármi mást, felelősségre vonás nélkül vihette ezerszeres felárral a lengyel piacra. A műszaki cikkek javításával néha csak annyi gond volt, hogy - például - leesett az egyiknek a hajtószíja. Csak a félelem és a butaság? Joggal vetődik fel ezek után mindenkiben a kétely: miért bíztak százezreket (nem sértésként, hanem tényként kijelentve) ilyen műszaki analfabétákból álló selejtezési bizottságra? S ők miért vállalták ezt a feladatot? Egyikük félmondatából következtethetünk a bizottság vállalkozására: "féltettük a kenyerünket, teljesíteni kellett kötelességünket". Nem elfogadható védekezés ez, hiszen nem a bűntettek vállalása, hanem azok megakadályozása a kötelessége minden állampolgárnak. S ha már a kötelességnél tartunk: Hegedűs Jánosné- nak, mint rendészeti vezetőnek az lett volna a kötelessége, hogy ellenőrizze a selejtezés szabályok szerinti végrehajtását, s nem pedig az, hogy meghatározó szerepet töltsön be a selejtezési bizottság munkájában. Tragikomikus a bizottság elnökének védekezése: azért nem győződött meg a kidobott műszaki cikkek használhatóságáról, mert dugaszukat nem merte a konnektorba dugni. így azután típus és gyártási szám feltüntetése nélkül ömlött az áru kifelé az áruházból. Sokan azt mondják - és erre több célzás is elhangzott ezen a tárgyaláson -, hogy nemcsak a kenyérvesztés miatti félelem és a hozzáértés hiánya játszott közre, hanem más okok is. Az egyéni tollasodás aligha. Sőt, a selejtezési bizottság tagjai akkor jártak volna jól, ha a kidobott árukat hazaviszik, mert akkor most a közkegyelem miatt nem lehetne eljárást indítani ellenük. A hűtlen kezelésért viszont igen. Hát akkor mi motiválta ezt az egész akciót? Kérdés kérdés után vetődik fel. Például az, hogy a beázott árunak miért csak egy részét mutatták meg a biztosító szakembereinek? Erre senki sem tudott egyértelmű választ adni, így aztán azt a kártérítést sem követelhetik (mondjuk a kivitelezőtől), ami megilletné őket. Emiatt egyébként senkinek sem fáj a feje, hiszen az áruháziak szájából elhangzott: a hatszázhu- szonötezres kár ellenére nyereséges a műszaki osztály. Hogyan lehet ez? "Hát kigazdálkodtuk." Csak az a kérdés, kinek a zsebére? A MEH-telepre szállított áruk egy részéről kiderült, hogy hibájuk nem beázás következménye. Egyszerű a következtetés: a beázást alkalmul használhatták fel az áruháziak arra, hogy eladhatatlan, vagy javításra váró készleteiktől megszabaduljanak. Lehet, hogy itt van a kutya elásva? Ezt azonban úgy kerülgették a tárgyaláson, mint macska a forró kását. Homályos célzások történtek ugyan arra, hogy az elfekvő árukészlet csökkentése büntetőkamat és prémium miatt érdeke az áruháznak, de az egyik vádlott egyértelmű vallomását kivéve a többiek köntörfalaztak. A vásárlóknak az volna az érdekük, hogy leszállított áron hozzájussanak olyan műszaki termékekhez, amiket most kidobtak a MÉH- telepre. A sok szabálytalanság között szerencsére egy hasznosnak bizonyult: a selejtezési előírásokat megszegve nem törték össze a kidobott árut. "Társadalmi méretekben" tehát nagyobb baj nem történt. Az újabb kérdés: miért nem rendszeres gyakorlat az elfekvő (ebben az esetben ’81 -82-től elfekvő) áruk leárazása? Akkor az ilyen selejtezésre nem kellene sort keríteni. Mindenki jól járna, az eladó is, a vevő is. Semmi más, csupán kulturáltabb kereskedelempolitika kellene. Elgondolkodtató mindezen felül az áruház igazgatónőjének válasza a bírónőnek arra a kérdésére: miért nem hívtak a selejtezés előtt szakembert, miért írt alá típus- és gyártási számot fel nem tüntető, és igen nagy értékű selejtezésről felvett jegyzőkönyvet? A válasz csak ennyi: nem tudom. Mi sem tudunk, és nem értünk sokmindent.afaben az ügyben. Azt viszont tudjuk, hogy ilyen "szakértelemmel", amilyennel ez a bizottság rendelkezett, és ilyen ellenőrzéssel nem szabad kezelni sok százezres közösségi javakat. "Selejtezés" az állományban Ilyen rendőrségi nyomozás, vállalati fegyelmi eljárás során általában "hullanak a fejek", a vétkesek elnyerik méltó büntetésüket. Nézzük, hogy alakult a selejtezés után a mostani vádlottak sorsa? Hegedűsné áruszállító lett egy másik vállalatnál, Czeglédi Zoltán munkanélküli. Sípos Mária viszont avanzsált: az áruház papírosztályát vezeti. Az egészben viszont van egy meghökkentő momentum. A selejtezés miatt szót emelt vezetők közül a gazdasági igazgató-helyettesnek (azóta naponta bumlizik Budapestre), a kereskedelmi igazgató-helyettesnek, a személyügyi vezetőnek (hónapokig munkanélküli volt) és a belső ellenőrnek kitelt az ideje. Újabb kérdés motoszkál az ember fejében: vajon ezt a vezetők közötti selejtezést nagyobb hozzáértéssel és hátsó érdekek nélkül végezték-e? Simon Béla
