Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-11 / 80. szám

1990. JÚLIUS 11 Néplap Vizsgáznak a gazdaasszony­tanulók Egy évi szorgalmas tanu­lás után megkezdődtek az elméleti és gyakorlati vizs­gák a szentlőrinci Újhegyi Imre Mezőgazdasági, Állat­egészségügyi és Áruforgal­mi Szakközépiskolában ta­nuló leendő gazdaasszo­nyok számára. Melózva pihenni? - ez itt a kérdés A képlet nem egyszerű, a nya­ralás-nem nyaralás változatban csak a tendencia szólhat ez utób­bi mellett, nem mindenki kény­szerült - egyelőre - változtatásra. Igazán szűk ismerősi körömben is találkozom végletekkel: a mér­nök-orvosnő házaspár az idén is külföldön nyaral; a szomszéd ez évre esedékes szabadidejében reggeltől estig zöldséges- és gyü­mölcsöskertekben serénykedik (nem a sajátjában, hanem a má­sokéban napszámért); a butikos családjával együtt a bolgár ten­gerpartra készül; a háromgyer­mekes sorfőrnek annyi pénze sincs, hogy elutazzon Szolnok­ról, itt lötyögnek ide-oda a káni­kulában; újságíró ismerősöm ki­használja a masszív nyári sza­badságolás kínálta lehetőséget, írásokkal tömi a különböző szer­kesztőségeket, ilyenkor rá is szükség van... Kérdés: a "ke­mény munkával töltött pihenés" után mennyire frissen és hatéko­nyan ülnek majd le a volán mellé, veszik kézbe a kalapácsot, az író- tollat, a sztetoszkópot?... És szer­vezetük állóképessége, lelki egyensúlyuk mennyire hosszú távon képes ezt a "változatossá­got" elviselni? Például egy ápolónő Előfordulhat, rosszak a pél­dák, mivel az határozza meg eze­ket, hogy milyen körökben moz­gók; az általam tévhitnek tartott felfogással ellentétben a legtöbb esetben - rokonaihoz hasonlóan - az ember az ismerőseit és szom­szédait sem választja szabadon, esetleg a barátait. A véletlen ho­zott viszont össze egy fiatal ápo­lónővel, Bencsik Ildikóval, gon­doltam, kérdezzem meg tőle, ho­gyan nyaral az idén.- A beosztás szerint augusztus elején kapom a szabadságot - feleli -, tizenöt napot. Hát egy ápolónői fizetésből különben sem telne valami igazi nyaralás­ra, de most amúgy is kell a pénz, tapétázni szeretném a lakásomat, és kocsit is akarok cserélni. Eh­hez a másodikhoz persze, a saját megtakarításomon kívül, kell a szüleim segítsége is. Tavaly ja­nuárban még négyezer forint volt a fizetésem, igaz, azóta emelték, most papíron hétezer, ebből kéz­hez hatezer hatszázat kapok, hát ez sem sok...- És akkor hol és hogyan tölti ezt a két hetet?- Abádszalókon van egy vízi- jármű-kölcsönző, s oda megyek dolgozni.- Mit fizetnek ezért?- Semmit. Ez a kölcsönző egy vidéki szabadidős társaságé, a barátnőm Zagyvarékason lakik, ő kért meg, hogy menjek és se­gítsek neki. Talán egy kis kikap­csolódásnak jó lesz...- De azért a szállást és étkezést biztosítják, nemde?- Hát a szállás egy sátorban lesz, az étkezést nem hiszem, hogy biztosítanák. A tavalyi sza­badságom is Abádszalókon töl­töttem, de akkor nem dolgoztam, hanem egy táborban vettem részt, ahol valami versengés volt, pontokat kellett gyűjteni azzal, hogy könyveket árusítunk és je­gyeket különböző rendezvé­nyekre s ilyenek... Az sem volt nyaralás, hanem esetleg szórako­zás.- Mit jelent magácskának a nyaralás?- Elsősorban azt, hogy nem kell főzni, mosni, nincs gondja az embernek semmire, nincse­nek kötöttségek, nyugodtan el­eresztheti magát.- Nos, mikor nyaralt így legu­toljára?- Két éve a Balatonnál, Keszt­helyen, egy SZOT-üdülőben voltunk a barátnőmmel két hétig. Ott tényleg kipihenhette az em­ber azt, ami egész évben felgyü­lemlett. Nem mondom, hogy utá­na valami kitörő lelkesedéssel jöttem vissza a munkahelyemre dolgozni, de egészen másként: már nem volt annyira fárasztó a munka. Különben én nagyon szeretem a beteggondozást, már kisiskolás koromban az egész­ségügybe vágyakoztam. Most sem választanék másként, csak­hogy az ember bizony belefárad, és arra a pár hétre jól jön, jól jönne az igazi pihenés... Foglaljuk össze kronológiai sorrendben a nővérke utóbbi nyaralásait, így talán egészen nyilvánvaló lesz Ildikó "szabad­sági görbéjének" ívelése, egész pontosan: rettenetes zuhanása. Tehát: tavalyelőtt Balaton, igazi nyaralás; tavaly Abádszalók, tá­bor, "esetleg szórakozás"; az idén Abádszalók, munka, állító­lag fizetség nélkül, "talán kikap­csolódás"... Netán jövőre az vár­ható, hogy pihenőszabadsága ki- töltésére határozottan olyan munkát keres, ahol minél na­gyobb jövedelemhez juthat? Nem kérdem meg, mert bizonyá­ra ő sem tudja, én is csak sejtem... Inkább mást kérdek:- Ha csak magácskától függne, ha sem idő, sem anyagi lehetősé­gek nem korlátoznák, szíve sze­rint hogyan nyaralna?- Elmennék a Mátrába, a he­gyekbe...- Csak ennyi?! Nyugodtan eressze el a fantáziáját!- Maradnék a realitásoknál. Úgy látszik, rosszul kérdez­tem. Bevetem a sokak által sok­szor sikerrrel használt riporteri közhelykérdés fegyverét:- Ha egy jóságos tündér előtt állna, aki teljesítené nyaralási óhaját, mit kéme tőle? Ha egy tündér...- Hát ha lenne ez a tündér, akkor legalább egy hónapra el­utaznék külföldre, mondjuk Gö­rögországba és Olaszországba. Lehet, ez a mosolyogva tálalt, mintegy fantasztikus vágy tény­leg csillagászati távolságban van Ildikó realitásától, sokunk reali­tásától. De gondoljuk csak meg: tényleg olyan lehetetlen kíván­ság, hogy az évente esedékes, egyhónapos pihenőszabadsá­gunkat közeli országok megcso­dálásával töltsük? Nem egysze­rű, alapvető, emberi óhaj ez, ami azért itt, tőlünk egy kicsit nyu­gatra minden "átlagember" szá­mára elérhető? Hol vagy, te jóságos tündér? M.H.L. Segíthettem, és ezt sikernek érzem Szolnok Megye Egész­ségügyéért - olvasom a plaketten, amelyet a Durst-díjas Drapos Bé- láné, a Vöröskereszt megyei veze­tőségének titkárhelyettese kapott. Draposné Katikával nagyon sok­szor találkoztam már, rengeteg új­ságcikk születésénél "bábásko­dott". Eddig mindig csak a Vörös- keresztről beszélt, magáról soha­sem. És rá kellett jönnöm, hogy róla, akivel majd’ minden héten találkozom - szinte semmit nem tudok.- Védőnőként kezdtem dolgozni Jászjákóhalmán 1957-ben. Eleinte társadalmi munkában segítettem a Vöröskeresztnek, egészen addig, míg el nem csábítottak "fizetett forradalmárnak". Persze akkor sem a fizetésért vállaltam, hanem belső indíttatásból. Én ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztam akkor is, amikor még csak társadalmi mun­kában végeztem. Egyszerűen nem tudom másképp csinálni.- Mi tetszett meg a vöröskeresz­tes munkában? A segítség lehető­ssége?- Itt mindig emberekkel foglal­kozunk. Egyformán kell fogad­nunk a professzort és a cigányem­bert, aki a saját nyomorúságátjött elmondani. Sokat segít a jó szó is. Olykor már az is segítség az embe­reknek, ha szeretetet kapnak.- Ennyi év alatt sokszor láthat­tad, hogy hiába segítesz tíz embe­ren, másik húsz nyújtja a kezét. Ez nem kedvetleníteti el?- Azért nem, mert nemcsak én végzem ezt a munkát. Persze jó volna, ha még többen segítenénk, ha minél többen lennénk olyanok, akik nem mennek el szó nélkül a baj mellett. Lehet, hogy akkor ke­vesebb baj volna... Azért se ked- vetlenedtem el, mert rengeteg sike­rem volt. Dolgoztam szociálpoliti-' kusként is. Ha el kellett utasítanom valakit, a határozatot embersége­sen megmagyaráztam az illetőnek. Sose voltam bürokrata ügyintéző. A Vöröskereszt éppen azért áll kö­zel hozzám, mert a zászlaján ott a humanizmus, a segítőkészség. És nekem is ez az életelvem. Hiába^ ilyen vagyok, ez "születési hi­bám".-Az utóbbi időben egyre több az elesett ember. Hogyan tudtok segí­teni rajtuk? Egyáltalán, mit kérnek tőletek?- Ennivalót, ruhát, pénzsegélyt, szállást. Van, amit tudunk adni, van, amit nem. De ha nem tudunk adni, akkor legalább tanáccsal el­látjuk, hogy hová, kihez forduljon, hozzásegítjük a megoldáshoz. Meg jó szóval is szolgálunk. És a mai világban ez sem utolsó. A se­A pártok Szolnok városáért A lakosság érdeke a legfontosabb A szolnoki politikai pártok konzultatív tanácskozásairól nem egyértelmű kép alakult ki a városban az elmúlt időszakban. Érez­te ezt a kezdeményező párt, az SZDSZ is, kiknek képviselői elmondták azt, hogy ebben szerepe van annak is, hogy nem sike­rült pontosan megfogalmazni a sajtóban sem a célkitűzéseket, a PKT önnön feladatait. Annak nincs értelme, hogy arról vitát nyissunk, ki ebben a hibás, egyáltalán van-e ilyen. Sqkkal fonto­sabb, hogy az országosan is élenjáró fórum munkáját megismerje a város, hiszen eleve azért jött létre, hogy a város lakosságát képviselje az önkormányzati testületek létrejöttéig. Erre a képvi­seletre azért is hivatottak, mert az országgyűlési választásokon az adott programok birtokában a szolnoki lakosság bizalmával tisz­telte meg ezeket a pártokat, s mint a már eddig is szépszámú jelzés bizonyítja, el is várják érdekeik képviseletét. Ha egy mondatban fogalmazhatunk a célokról, akkor ez a legfontosabb. Ennél azon­ban többről van szó. Az "egyhangúság" nem követelmény A PKT-t alapvetően úgy kí­vánják működtetni a pártok, hogy a lakossági kezdeményezé­sek legyenek a döntők. Ezeket szeretnék közvetíteni a tanács­hoz, nem titkolva azt, hogy nem egyszerűen csak véleményezni, javaslatot szeretnének tenni, ha­nem bele is akarnak szólni a dön­tésekbe. Ez adott esetben meg is egyezhet a tanács döntéseivel, de lehet azzal ellentétes is. A meg­határozó a lakosság érdeke. Mindez nem azt jelenti, hogy a részt vevő pártok minden eset­ben egyhangúan teszik meg ja­vaslataikat, ez nemi is követel­mény. Bár el kell mondani, a kér­dések többségében nem volt lé­nyeges eltérés a pártok között, jelezve ezzel azt is, hogy való­ban a szolnokiak többségének akartatát fejezik ki. A lakossági vagy kisközösségi kezdeménye­zésre foglaltak állást a költség- vetés szerkezetének felül­vizsgálata tárgyában, amely arra irányult, hogy minden lehetsé­ges pénzt a szociális feladatokra, adott esetben az infrastruktúra fejlesztésére irányítsák. Lakos­sági kezdeményezésre történt ál­lásfoglalás az autósmozi ügyé­ben, amely a Tiszaligetet terhelte volna tovább. Azóta használható javaslat is elhangzott ezzel kap­csolatban. Eszerint az autósmozi a Mester utcai szovjet laktanya területén találhatna mindenki­nek megfelelő otthonra. Szolnok város lakossága hívta fel a figyelmet arra is, hogy a város területén nagy arányú faki­vágások történnek. Erről azóta már sajtótájékoztató is volt. Rendszeresen érkeznek figye­lemfelhívások a szociális kérdé­sek súlyosságára, rendezetlensé­gére. A PKT állást foglalt az is­kolák igazgatóinak megválasz­tásánál is, ahol ugyan elfogadták azt, hogy ezt törvényes alapon most meg kellett oldani, de jog­gal merült fel kifogás az ellen, hogy öt helyen csak egy pályázat volt. A PKT fontos feladatának te­kinti az állampolgárok érdekei­nek védelmét is. A pártok itt is már eddig sok kérdésben foglal­tak állást. így például felvetet­ték, milyen megfontolások indo­kolják a városi és megyei Ga- mesz külön-külön működését. Javaslatot tettek a városi tanács­nak, hogy önmaga számára ren­deljen el hitelfelvételi tilalmat azon cél érdekében, hoogy ezzel se nehezítse az új önkormányzat munkáját. Felvetették azt a prob­lémát, hogy a város kommunális üzeme miért dolgozik 160 szá­zalékos bruttó fedezettel. Java­solták, hogy a tanács vizsgálja felül a vállalati támogatásokat, ezzel is pénzt átcsoportosítva a már jelzett célokra. Az érdekvé­delemhez kaapcsolódik az is, hogy a PKT figyelemmel kíséri a pozíciók újrarendezését a vá­rosban. A felvételen szükséges váltásokat csak szigorú szakmai elbírálás alapján fogadják el, de a sógor-koma elvű felosztást nem fogják elfogadni. Hívei an­nak, hogy ahol a tulajdon rende­zetlen, ott azt kell előbb megol­dani, hogy azután a valós tulaj­donos dönthessen. Az észrevételek nem egyszerűen javaslatok A lakossági felvetések, az ér­dekvédelem feltételezi a pártok együttműködését is. Több kér­dést nem is lehet szétaprózni, nem lehet pártpolitikai érdekek alá rendelni. Erre tipikus példa a környezetvédelem, amelyben egy többpárti együttműködés körvonalazódik ki minden párt részvételével. A közeljövőben foglalkoznak a vallásoktatás kérdéseivel is, ahol fő cél az, hogy Szolnokon mindenki szá­mára megnyugtató megoldási javaslat szülessék őszig, a tanév kezdéséig. Visszatérve a tanács tevékenységéhez, a pártoknak határozott törekvése a rossz dön­tések megakadályozása minden lehetséges eszközzel. Ha kell, együttműködnek a tanáccsal, ha kell konfrontálnak vele. Az per­sze nem vitatható, hogy helyet­tük nem dönthetnek, de észrevé­teleiket nem egyszerűen javas­latnak tekintik. Füle István y* Újra a kft, létrehozásáról Nem jogszerűen járt el a tanács? Viharos falugyűlés Abádszalókon "Nem gondoltam, hogy azzal, hogy jót akarunk, rosszat cselek­szünk" Viharos falugyűlésre jöttek össze hétfőn este az abádszalókiak a községi tanács tanácstermében. A nagyterem zsúfolásig megtelt, sőt a folyosón is szorongtak az em­berek. Ekkora közönség előtt adott számot eddigi munkájukról Sáfár Lajos, a tanács elnöke. Az általá­nos tájékoztatóban ecsetelte rend­kívül nehéz helyzetüket, és azokat gítségért, de csak önmagáért a megértésért, együttérzésért is na­gyon hálásak az emberek.-Sokszor találkoztam veled szombati, vasárnapi rendezvénye­ken. Nem sajnáltad a családodtól az átdolgozott hétvégeket?- Sajnáltam, de a családomat nem hanyagoltam el miatta. Ha hét végén dolgoztam, próbáltam más­kor behozni az elmaradást. Egy gyerekem született. Négyéves volt, amikor meghalt a férjem. Egyedül neveltem fel a lányomat. Közben a szüleimnek is igyekez­tem segíteni, most már csak az édesanyám él. Minden héten haza­megyek Jászárokszállásra, és a lá­nyomhoz meg a két unokámhoz Jászberénybe. Persze, akkor volt a legnehezebb, amikor a néhányé- ves lányommal egyedül marad­tam. Sokszor a barátnőm vagy az édesanyám vigyázott rá. Szóval, mindig találtam valamilyen meg­oldást, hogy a család is rendben legyen, meg a munka is. Igaz, szin­te nem is volt megállásom soha.-És arra nem gondoltál, hogy ismét férjhez mégy?- Lehet, hogy furcsán hangzik, de a szó szoros értelmében így van: nem értem rá férjhez menni... Paulina Éva a lépéseket, melyeket ez az állapot kényszerített ki. Elmondta, hogy a mai falugyűlés is kényszer hatásá- - ra került megrendezésre, hiszen ők ezt későbbre tervezték. A kényszer jelen esetben 859 lakos kérése volt. Ennyien írták alá azt az ívet, melyen a szabadvízi strand hasz­nosítására alakítandó kft. feloszla­tását és falugyűlés elé vitelét köve­telte. Ennek hatására aztán - jócs­kán megkésve ugyan - tájékoz­tatták a jelenlévőket a megalakítás tény érői és mikéntjéről. Úgy tűnik, Abádszalókon vége van a hangzatos, nagy szavakkal, ígérgetésekkel való kormányzás­nak, A szépen összegyűjtött előnyök felsorolása sem tudta az embereket eltéríteni eredeti szán­dékuktól, hogy megnézhessék a "Vakáció Kft." cégbírósági be­jegyzését. Többen utaltak a koráb­ban újságunkban megjelent írá­sokra, és elhangzott a válasz egy akkor feltett kérdésre is. Nevezete­sen, hogy a tanácstagok nem ad­hattak a kft.-ről információt, mivel ők sem voltak annak birtokában. Ugyanis a tanácsülés második for­dulójára úgy hívták őket, hogy anyagot sem kaptak. Nem csoda hát, ha nem tudták, mire szavaz­nak. S így nem képviselhették a közösség véleményét, amit pedig önként vállaltak. S ami ezentúl is szomorú, hogy még az utólagos tájékoztatást is el akarták odázni. Természetes hát, hogy a második része bolygatta fel alaposan a ke­délyeket. Elvégre a kft. által hasz­nálatba vett földterület évszázado­kon keresztül az abádszalókiaké volt, magukénak érzik most is. Igaz, hogy a Tisza-tó miatt elvet­ték tőlük, de évek során megsze­rették a vizet, hasznos volt a falu­nak, így elfogadták. Sőt, nagyon sokan a két kezükkel építették, hogy ilyen legyen, mint ma. Emi­att van, hogy úgy érzik, most má­sodszor is elveszik a területet tő­lük. A hangulatból egyértelműen leszűrhető volt, hogy a jelenlévők a kft. feloszlatását akarják. Bár azt többen elismerték, hogy a fejlesz­tésekre szükség van, a konkrét ter­veket is elfogadták, de ezt a kft.-t, és ahogyan ezt létrehozták, nem tudják elfogadni. A Balatonnál és más helyen látottak alapján java­solták többen, hogy legyen egy magas színvonalú fizetőstrand, de maradjon meg az ingyenes is. Ak­kor nem lenne kifogásuk a kft. el­len, ha az egy másik, egy "szűz" területen kezdené meg a munkát, nem pedig egy bejáratott és a köz­ség által kiépített területen. A falugyűlésen részt vettek kül­ső meghívottak is, pártok képvise­lői és\a Vakáció Kft. ügyvezető igazgatója. Dr. Bagi Imrének, az est levezető elnökének bizony többször meggyűlt a baja a köz­hangulattal, hogy Fejes István el­mondhassa véleményét, a kft. ter­veit, azok várható hasznát. (Erről korábban már olvashattak lapunk­ban.) A falugyűlés végül úgy határo­zott, hogy megbízza Szabó Istvánt - és öt társát -, mint a közösség képviselőjét, a kft. összes anyagá­nak birtokában kezdeményezze­nek törvényességi óvást, mert a ta­nács nem jogszerűen járt el, ami­kor döntött a kft. létrehozásáról. A gyanú felmerüléséről értesítik a cégbíróságot és a vagyonellenőrző bizottságot is. Az új információk megszerzése után várhatóan 2-3 hét múlva újabb falugyűlés lesz Abádszaló­kon. Arra talán már a magánkeres­kedőket is meghívják majd, hiszen az ő sorsuk fölött is döntenek. V.I.I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom