Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-11 / 80. szám
4 Röplap 1990. JÚLIUS 11. A Szent Márk tér mindig zsúfolt Népvándorlás - magyar módra Nem tudom, megfigyelték^, hogy amióta nyugati határunkon felhúzták a sorompókat, s öreg, kivénhedt buszok kerültek magánkézbe, ismét vándorló, nomád nép lett a magyar. A maszek sofőrök bebizonyították, hogy nemcsak súlyos összegekért, hanem néhány száz forintért is lehet - haszonnal - utasokat szállítani. "Ha kedd, akkor ez Belgium" - mondással jellemzik az Európán átrohanó amerikai turistákat. Ennek megfelelően mondhatjuk a magyarokra: ha szombat, akkor Ausztria. A fáradságot jobban vállalók akár Olaszországba is átugranak a röpke hétvégeken. Közéjük állt fotósunk, Mészáros János. Velencében készített felvételei tanúsítják: az élmény megérte a fáradságot. Aki ezeknek a képeknek hatására kedvet kap az Velence ipari kikötője utazáshoz, gondoljon arra, hogy a az üzletek, a vendéglátás, a szálnyugatiak nem buzogánnyal lás áraival, az autópályák díjaival csapják orrba a kalandozó ma- szorítják visza honfitársaink áragyarokat, mint hajdanán, hanem datát. A turisták minden talpalatnyi helyet elfoglalnak A velencei harangtorony Villamospótló vízibusz Társadalombiztosítás az egészségügyben? Az egyik- országos egészségügyi intézetben tudományos tanácskozást tartottak. Ezen orvos-kutatók adtak számot munkáikról, tapasztalataikról, eredményeikről és az ezekből levonható következtetéseikről. Nemcsak a feladat volt új, amelyet el kellett végezniük, és amelyet összegezniük kellett, hanem az, amilyen körülmények között beszámoltak minderről. A hallgatóság soraiban ugyanis az orvosokon kívül a társadalombiztosítás szakemberei is helyet foglaltak. A téma önmagában is fontos volt, hiszen a betegség, amelyről beszéltek, az utóbbi években egyre több embert megtámadott. Olyan módszereket kerestek a kutató-orvosok, amelyekkel a megbetegedést minél korábbi stádiumban felismerhetik. Ez természetesen fontos az egyénnek, hiszen a korán felismert kór nagyobb eséllyel, esetleg véglegesen is meggyógyítható. Ugyanakkor jó az egészségügyet finanszírozó állami szerveknek, mivel ha rövidebbek a beavatkozások, a műtétek, ha rövidebb a gyógykezelés ideje, kevesebb a felhasznált gyógyszer, akkor a költségek lényegesen, aránytalanul kisebbek lesznek. A társadalombiztosítás szakemberei az előadások végeztével kifejtették a véleményüket. Abból indultak ki, hogy ők, mint biztosító társaság, ezt a vizsgálatsort ilyen formában, ahogy az előadásokból hallották, nem finanszíroznák. Ezt pazarló módszernek ítélték meg, amelyben nem gazdálkodtak megfelelően a ráfordított idővel, az anyagokkal, a betegek idejével. A postai költségek, a számítógépek igénybevételének töredéke is biztosíthatta volna ugyanezt az eredményt. A szervezési kérdésekben azonnal és helyesen meglátták a hiányosságokat, de azt nem tudták megítélni, hogy a módszer orvosi szempontból hol szorul módosításra, vagy kell-e egyáltalán változtatni rajta? Ez késztetett töprengésre. A kutató- és a gyógyító orvosok értenek a betegségekhez. Kezükben vannak a kísérletezés és a gyógyítás eszközei, de nincsenek a kezükben azok az anyagi források, amelyekkel ezeket működtem i lehetne. E tanácskozáson is bebizonyosodott, hogy nem egészségügyi, hanem pénzügyi, számviteli,.köz- gazdasági szakemberek, a biztosító szakemberei - a szemünk láttára tanulják azt a sajátos gondolkodást, amit egy gyógyító intézményben tudni, érteni kell. Enél- kül sem a betegség, sem a gyógyítandó ember nem közelíthető meg - azt hiszem, kívülről ez soha sem lesz elérhető. E világ csak benne élve isrherhető meg. A partról csak tanácsot lehet adni valamely feladattal kapcsolatban, vagy rendeletekkel, szabályozók tömegével behatárolni egy kezelési, kutatási módszert. Mint ahogy a legjobb tanács is sántít valahol, e szabályozók is csak az átlag szintjét határozhatják meg, de nem alkalmasak a kivételekre. Az emberek mindegyike egyéniség, egészséges állapotában is annyiféle, ahány létezik ezen a földön. Betegen még önmagánál is sajátosabb és kiszámíthatatlanabb lesz. Erre a sajátos munkára ráállítani olyan embereket, akik még alapképzettségüknél fogva sem szakemberek, merőben felelőtlenség, megengedhetetlen. Igaz, a ma orvosai az ellehetetlenült és elszegényedett egészségügy helyére egy jobban funkcionáló, gépekben, anyagban, épületeiben, gyógyszerelésében, gyógymódjaiban lényegesen modernebb és gazdagabb egészségügyet szeretnének, és azt képzelik, a társadalombiztosítás intézményeivel majd jobb lesz!? Úgy gondolom, a társadalombiztosítás nem csak a fentebb említettek miatt nem oldhatja meg az egészségügy gondját. Van ennél egy lényegesen fontosabb elem is. Gondoljuk végig! Az egészségügyre fordítani kell egy adott összeget. Mikor jár jobban az egészségügy? Ha ezt az összeget egy biztosító intézmény kapja, és az gazdálkodik vele, miközben eltartja saját munkatársainak tömegét, ebből nyereségen tartja fenn magát, ebből építkezésekre, stb. képes, s hogy így legyen, a megmaradó összegből az egészségügyet mint intézményrendszert szigorú intézkedések tömege közé szorítja!? Nem jár-e jobban az egészségügy, ha a rendelkezésére álló minden összeggel maga rendelkezik, és kiképezi az orvosait, az egészségügyi kádereit arra, hogy miként gazdálkodjanak a rendelkezésükre bocsátott pénzekkel? Csak belülről ítélhető meg tisztán, mi a helyes és mi nem, mi érdemel több figyelmet, mi nem, ki és hogyan dolgozik, jól vagy rosszul, és kit kell segíteni, vagy elítélni, mely gyógymódot kell bevezetni, és melyiket elvetni, kit kell betegállományba venni, és meddig ott tartani. Az egészségügynek önmagát kell megreformálnia és nem egy tőle független intézményt a nyakába ültetni. A belső reformot kellene segíteni. Az orvos-szakemberek többsége kiváló, csak a szemléletükön kéne változtatni, és kiépíteni bennük egyfajta és teljesen sajátos, mással össze nem hasonlítható és utánozhatatlan tulajdonosi szemléletet. Ha ez sikerül, akkor a biztosítási rendszertől várható eredményeknél is messzebbre juthatunk. Dr. Jánosi Gábor Szolnok, Kassai Úti Általános Iskola Tovább emelkedik a nyelvoktatás színvonala pedagógus segíti a munkát Angol tagozatáról híres Szolnokon a Kassai Úti Általános Iskola. Hírlik, hogy az amerikai Békeszolgálat egy tagja érkezik az intézménybe, így emelik tovább a nyelvtanítás színvonalát. Dr. Dunai Kovács Lajosné, az iskola igazgatója így beszélt az előzményekről.- A Békeszolgálat a hetvenes években szerveződött az Egyesült Államokban. Azóta Nyugat- Európa országaiban tanítják angol nyelvre a gyermekeket, de a pedagógusokat is. Ebben az évben először Magyarországra is küldött hatvan embert a Szolgálat. A Művelődési Minisztérium és az amerikai Kennedy Alapítvány közös pályázatot írt ki olyan alap-, közép- és felsőfokú iskolák számára, ahol intenzív nyelvoktatás folyik. A pályázatban többek között be kellett számolni az iskola múltjáról, az elért eredményekről. Le kellett írni a jövővel kapcsolatos elképzeléseinket. Ismertetni kellett a tárgyi, személyi feltételeket, valamint vállalni kellett a nyelvtanár számára lakás biztosítását.- Miben várnak segítségé a Szolgálat tagjától?- Szeretnénk, hogy az iskolánkban még eredményesebb legyen az idegen nyelv tanítása. Közelebbi célunk például, hogy jól felkészülhessenek a gyerekek a kéttannyelvű gimnáziumokra, nagyobb eséllyel indulhassanak a felvételi vizsgákon. Hagyomány nálunk az előrehozott vizsga- rendszer, melynek továbbfejlesztése lehet, hogy a legtehetségesebb gyerekek a nyolcadik osztály végeztével középfokú nyelvvizsgát tehessenek.- Kiket tanít majd vendégük?- Várakozásunk szerint elsősorban a 7-8. osztályos gyerekek beszédkészség-fejlesztését tudja majd segíteni. Mint tanáraink, ő is heti húsz kötelező óraszámmal dolgozik, talán belefér az alsóbb osztályosokkal való társalgás is. Iskolánk pedagógusain kívül a város minden angol szakosát várjuk az általa vezetett tanfolyamokra, továbbképzésekre.- Említette, hogy lakást kell biztosítani az érkezőnek.- Igen. Intézményünk saját költségvetéséből nem lett volna képes ilyen anyagi áldozatra, és a tanács sem tudott erre pénzt adni. A jó kapcsolatra hivatkozva segítséget kértünk és kaptunk is a Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat vezérigazgatójától, dr. Szalóky Istvántól, így rendelkezésünkre áll egy két szoba összkomfortos, telefonos belvárosi lakás.- Tudják már, ki költözik bele?- Mint mondtam, hatvanan érkeztek hazánkba, férfiak, nők. Jelenleg Pécsett töltenek családoknál három hónapot, ismerkedve a magyar nyelvvel, történelemmel, hagyományainkkal. Ellátogatnak az ország nagyvárosaiba, így Szolnokra is. Augusztusban tanítási gyakorlaton vesznek részt, csak ezután derül majd ki, melyikük milyen iskolatípusban, mely városban kezdheti szeptemberben a tanévet.- Kit szeretnének, van-e valamilyen elképzelésük?- Magas, szőke fiatalemberre gondoltunk..., de félre a tréfával. Leutaztunk Pécsre, ahol ici-pici lehetőségünk volt ismerkedni a Szolgálat tagjaival. Mindegyikük nagyon jó benyomást tett ránk, bárkit el tudnánk fogadni. Olyan embert várunk, aki szívügyének tekinti feladatát, jól megtalálja a hangot a gyerekekkel, és a nyelv- oktatás magasabb színvonalának elérését szolgálja. bakos
