Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-30 / 96. szám

A A 1A Ué I. évf. 96. szám. 1990. július 30., hétfő jAsz-nagykun-szolnok megyei napilap Meghalt Bruno Kreisky Vasárnap hajnalban szívelégte­lenség következtében elhunyt Bruno Kreisky volt osztrák kan­cellár. Ausztria világháború utáni történetének legismertebb és leg­nagyobb népszerűségnek örven­dő politikusa 79 évet élt. Kreiskyt hosszabb ideje kezel­ték keringési és szívpanaszokkal. Július 17-én szállították egy bécsi kórházba, ahol állapota előbb sta­bilizálódott, két nappal ezelőtt azonban hirtelen rosszabbra for­dult. A szocialista párti Kreisky az Osztrák Köztársaság létrejötte óta a leghosszabb ideig - 1970-től 1983-ig - állt előbb kisebbségi, majd szocialista többségű kor­mány élén. Szintén egyedülálló módon, 26 éven át látott el külön­böző kormánymegbizatásokat. Kreisky az osztrák "aktív sem- legességi politika" atyjaként nagy nemzetközi tekintélyt szerzett ha­zája számára. Az enyhülési poli­tika élharcosa, s az egyesült Eu­rópa eszméjének egyik első meg­hirdetője volt. Vitathatatlan érde­meket szerzett a kelet-európai or­szágokhoz fűződő viszony javítá­sa terén, s részt vett a közel-keleti konfliktus rendezésére tett kísér­letekben. A PFSZ-t támogató po­litikája miatt éles bírálatok érték. A nép döntött- és el se ment Tegnap este 9 órakor az Új Néplap megkereste a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkárságát, ahol az országgyűlési képviselőválasztások során kialakított központok­ban leadott érvényes szavazatokról az alábbi tájékoztatást adták. A szavazásra jogosul­tak 7,9 százaléka szavazott Jászberényben, 8,8 százaléka Jászapátiban, a szolnoki 3. számú választókörzetben 10,5 százalék, a szolnoki 4. sz. választókörzetben 12,7 százalék, Kunszentmártonban 9,8 százalék, Mezőtúron 10,0 százalék, Kunhegyesen 9,5 százalék, Karcagon 9,5 százalék. A megyében összesen a kora délutáni adatok szerint a 327 ezer 168 szavazásra jogosult állampolgárból 32.459, azaz 9,9 százalékuk adta le voksát. Perzsel a kánikula, szinte füstöl az aszfalt Egy bizonyos: nem kimondottan szavazásra való az idő. Utunk első állomása Szajol volt, a kultúrházban lévő 4-es szavazókörzet. Mi­vel betérő rajtunk kívül egy fia sem, Bodnár Jánossal, a szavazatszedő bizottság elnöké­vel váltottunk pár szót.- Már majdnem delet harangoznak és eddig durván számolva az érintetteknek a tíz szá­zaléka szavazott a mi körzetünkben. Az elő­ző választásokon bizony nagyobb volt a rész­vétel. Ennek a távolmaradásnak oka lehet az üdülési szezon, és az, hogy az emberek unják már a szavazást és inkább pihennek, vagy a hobbikertbe mennek.- Milyen arányt feltételez?- Ha a településen eléri a húsz százalékot, az jó lesz. Egyébként a hattagú bizottságból mi, öten már szavaztunk. - Közülük Borhi László viszont nem voksolt és így érvelt:- Az SZDSZ részéről mint pártképviselő vagyok jelen, de az egyéni véleményemet mondom. Szerintem ezt most nem kellett volna megcsinálni, felesleges pénzkidobás­nak tartom. Félő, ez a mostani érdektelenség majd visszahat a helyhatósági választásokra. Tovább iparkodunk, és Surjánban az ital­boltban három újabb véleményt hallunk. Az első Deák Józsefé: / Folytatás a 2. oldalon! A tulajdon mögött ott az érdek, a legnagyobb hajtóerő A kisgazdapárt nagygyűlése Abádszalókon Nagygyűlést tartott szomba­ton délután Abádszalókon a Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt. Beszédet dr.Kiss Gyula, a párt főtitkára tartott. Bevezetőül hangsúlyoz­ta, hogy nem minden párt mond­hatja el magáról, tiszta múlttal nézhet a jövőbe. Emlékeztetett negyvenötös választási győzel­mükre. Az idei választások ered­ményéről azt mondta, hogy a kisgazdák többre hivatottak, mert a vidékért egyetlen más párt sem áll olyan következete­sen ki, mint ők. Pozíciójukat - koalíciós szellemben - erősíteni kívánják, biztosítékul arra, hogy a társadalmi változások a továb­biakban is békésen folytatódja­nak. Az országban 14 helyen avattak tiszthelyetteseket a hétvégén. Felvételünk a szolnoki Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskolán ké­szült, ahol 85-en tettek fo­gadalmat Az idén utoljára végeztek az úgynevezett 2 éves tiszthelyettesképző­sök, ők 41-en voltak, míg a többiek a Repülőgép-szere­lő és Tiszthelyettesképző Szakközépiskola érettségi­zettjei. Bíztató, hogy mind- annviukat el tudja helyezni a Honvédség, igaz nem biz­tos, hogy repülőgép-szere­lőként. Az ígéret fája A minap figyelemmel kísértem a televízióban az MDF képviselői és néhány központi lap főszerkesztője közötti vitát, melynek során - többek között - elhangzott, hogy a sajtó nem tükrözi azt a szilárd hitet, amely a nehéz gazdasági helyzet ellenére táplálja az emberek a jövőbe vetett hitét, másrészről viszont kategorikusan kijelentették, hogy a remény fellobbantása a kormány dolga. Úgy látszik, örökzöld téma ez, átvészel embereket, kormányokat, társadalmi változásokat. Kitart ez a vita addig, míg a Kánaán kapuját nem látjuk kitárulni. Ezért hagyjuk a vitát, maradjunk az ígéretes reménynél! Éltet bennünket, gyarló, egyszerű embereket? Hát persze, hogy éltet. És éltette elődeinket évszázadok során. Különben hogyan viseltük volna el a török, tatár, német, szovjet uralmat. S nemcsak elviseltük, hanem előbb-utóbb mindig kiderült felettünk az ég. S miért ne derülne ki ezután is, hiszen most nem szétlőtt városokat, lerombolt hidakat kell helyreállítanunk, tehát az emberi lét elemi feltételeit megteremteni, hanem - adósságainkat kiegyenlítve, a társa­dalmi igazságot helyreállítva - "csupán” valóban emberi életet terem­teni. Tudom, éppen ez az igazán gigászi, embert próbáló munka - de az óhajtott gyümölcsöt is csak ez hozza. A kérdés csak az, mikor szakíthatjuk azt le az ígéret fájáról, és jut-e belőle mindenkinek? Megoszlanak a vélemények. És ez még nem baj. Más jelek aggasz­tanak engem. "Testközelből" ismerek például olyan vállalatot, melyet különböző megfontolásokból kettéválasztottak. Az ottaniak között megindult a harc a jobb munkafeltételeket biztosító és jobb állapotban lévő eszközökért. Minden mást elhomályosító kérdéssé vált: mi marad, mit visznek? Régi barátságok halványultak el, indulatok váltották fel a józan megítélést. Pedig az így alakult két új vállalat ezután is egymásra lesz utalva, egymás nélkül nem létezhet, kiegészíti egymást. A "saját zseb" pillanatnyi érdeke mégis elfeledteti sok ottani emberrel az ígéret fájának gyümölcsét, a racionális fontolgatást. Na bumm, és akkor mi van? - mondanám, ha csak erről a vállalatról említhetnék példákat. Sajnos, széltiben-hosszában tapasztalom, hogy mások megértése vagy véleményének tiszteletben tartása helyett a józan észt elhomályosító gyűlölet válik uralkodóvá. És innen már csak egy lépés lehet akár egy olyan, az eddig kényszerűen elfojtott indula­tokat "a szívre hallgatva" levezető tömegverekedés-sorozat is, mint amilyen Békés megyében a magyarok és a cigányok között volt a közelmúltban. Ha az ígéret fájának ágaiból furkósbotot faragunk, hogyan válik az termővé? k Ságban dugóhúzóba került, azaz függőleges helyzetben zuhant a föld felé. A becsapódást követő­en azonnal értesítették a mentő­ket, a legrövidebb időn belül a helyszínre is érkeztek, ám a fiún segíteni már nem tudtak. A rend­őrség a roncsot egész éjjel őrizte. Vasámap délelőtt egy szakértő bizottság vizsgálta ki a baleset körülményeit. Az információk feldolgozása még heteket vesz igénybe. Az Új Néplap értesülé­sei szerint arra lehet következtet­ni, hogy semmiféle szabályta­lanság nem történt. Az I.S. repü­lőket jó kiképző- és siklási tulaj­donságokkal rendelkező gépek­nek tartják a szakemberek. Az utóbbi időben ilyen típussal nem történt baleset. Az oktatás és a gyakorlás fon­tos részét képezi a dugóhúzóból való kikerülés megtanulása. Fil- kó Zsolt ezt a műveletet koráb­ban többször gyakorolta és jól hajtotta végre. Aki nem tudja megoldani ezt a feladatot, önál­lóan nem is repülhet. Feltételez­hető, hogy a pilóta pánikba esett miután a csörlőt korábban oldot­ta le, és ezért következett be a tragédia. Mint tanárai elmondták, a 17 éves fiú jól repült, a következő minősítést, a ”C"-vizsgát szeret­te volna letenni. Ezt követően utalt arra, hogy a rendszerváltozást csak az ön- kormányzati választások után fogják érezni az emberek, mert ma még a helyi hatalom nem az új erők kezében van. A tanácsi vezetők között is vannak tisztes­séges, becsületes emberek, de a többségre nem ez a jellemző - mondta. / Folytatás a 2. oldalon / Az adósság 1244 milliárd Nő az államháztar­tás hiánya Tovább növekedett az ál­lamháztartás nettó adóssága: összege eléri az 1244 milliárd forintot. A múlt év végén az államadósság 1188,7 milliárd forint volt. A pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának elmon­dották, hogy az államháztartás nettó adóssága 1985 óta két és félszeresére növekedett. Öt év­vel ezelőtt még csak 498 milli­árd forint volt az állam tartozá­sa. Az ilyen nagymérvű hiány kialakulása alapvetően két té­nyezővel magyarázható. Ma­gyarország / Folytatás a 2. oldalon / Szörnyethalt a tizenhét éves pilóta Folytatódik az igen meleg, túlnyomóan napos, száraz idd. A déli, délnyugati szél időn­ként megélénkül. A hőmérsék­let hétfőn reggel 12, 17 fok között, hétfőn kora délután 30, 35 fok között alakul. (MTI) A hangárban műszaki vizsgálatra vár a szerencsétlenül járt fiú vitorlázógépe. Marad a kánikula Szombaton 18 óra 40 perckor a szolnoki szandai réten a földbe fúródott egy I.S.-28B2 típusú kétkormányos vitorlázó repülő­gép. Pilótája a 17 éves Filkó Zsolt újtelki lakos a helyszínen szörnyethalt. A tragikus módon elhunyt fiatalember a Tiszavidék Sportrepülő Egyesületben vitor­lázott. Az alapvetően sporttevé­kenységet folytató egyesület tag­jainak többsége - miként Filkó Zsolt is - a 10. számú Középisko­lai Honvéd Kollégium tanulója. A szerencsétlenül járt fiatal­ember "B"-kategóriájú minősítő vizsgával rendelkezett, ami fel­jogosította arra, hogy egyedül re­pülhessen. Július 28-án nyári tá­borukban repülési feladatokat hajtottak végre. A baleset szemtanúk elmondá­sa alapján azt követően történt, hogy a vitorlázót magasba emelő csörlőt eloldotta. A repülő még nem érte el az ideális magassá­got, a sebessége is alacsony volt, amikor 150-200 méter magas­Már repülhetett egyedül- a" Cvizsgát nem élhette meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom