Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-28 / 95. szám

Néplap 1990. JULIUS 2Í Jászberény, a néptánc "Mekkája" Tiszta forrás a Víz utcában Tavaly májusban az országos néptáncfesztiválon két együttes is búcsút mondott a színpadnak. Még inkább szívből szólt a zene, fergetegesebb volt a tánc, s a sze­mekben nem örömkönnyek csil­logtak. Mint egy segélykiáltás, olyan volt a szegedi, s a dél-dunán­túli együttes utolsó fellépése, a Szigligeti Színház színpadán. A közönség óriási tapsviharrral hívta többször is vissza a táncosokat, húzta a búcsú szomorú perceit, újra és újra látni akarta a jobb sorsra érdemes együtteseket. Mást nem igen tehetett. A közönség csak annyira lehet mecénás, hogy jelen­létével támogatja, elismeri a művé­szetet. Ez azonban kevés az üdvös­séghez. Az amatőr művészeti együttesek sohasem-voltak könnyű helyzet­ben, különösen a néptánc csopor­tok nem, amelyek fenntartása min­dig is sokba került. A lyukas talpú csizmát, a foszló alsószoknyát azonban időnként feledtetni tudta a lelkesedés, a siker. Az eredmé­nyek, a siker jellemzi a Jászság Népi Együttes majdnem két évti­zedes pályafutását, de történetük azt is igazolja, hogy támogatók nélkül nem juthattak volna el a mű­vészet magaslataira. Az együttes 1971-ben alakult meg. Születését a véletlennek kö­szönheti. Amint azonban a dialek­tikából ismerjük, a véletlen is szükségszerű. így aztán bizonyos­ra vehető, hogy mindenképpen megalakult volna az együttes, ak­kor is, ha nem figyel fel a város akkori "első embere", párttitkára a Lehel vezér Gimnázium fiatal ta­nárára, legfeljebb a csoport élete alakult volna másképp. Az előz­ményekhez tartozik ugyanis, hogy a nagy múltú, patinás gimnázium kémia-t'ológia szakos tanára, Papp Imre tanítványai a szalaga­vatókon, tablóbálokon, s egyéb is­kolai ünnepségeken néptánccal emelték a rendezvény fényét. S ahogy az az elmúlt évtizedekben - szinte meseszerű elemekként - be­idegződön vb haatározatok szület­tek, jelen esetben néptánc együttes létrehozására. Az eltelt 19 év iga­zolta - bárcsak hasonló jó döntések születtek volna mindig a vb ülése­ken hogy megérte. Az együttes táncosai kezdetben diákok voltak, majd fokozatosan bővült már dolgozó fiatalokkal. Az első nagy sikert az 1977-es Ki mit tud? verseny hozta meg a tánco­soknak, amikoris a legjobbaknak bizonyultak. Ugyancsak az élme­zőnyben szerepeltek az 1983-as, 1988-as hasonló televíziós verse­nyeken is, s nemcsak ott, hiszen a különböző fesztiváldíjakból, elis­merésekből akár kiállítást is ren­dezhetnének. A táncosok megkap­ták az "Örökös Kiváló Együttes" címet is. Pályafutásuk alatt a Föld 23 országába - többek között az Amerikai Egyesült Államokba, Angliába, Olaszországba, Francia- országba, Görögországba, Török­országba, a szomszédos országok­ba - vitték el a magyar néptánc- és népzenekultúra értékeit. Fontos és szép küldetést teljesített és várha­tóan teljesít ezután is az együttes külföldi vendégszerepléseivel, de legalább ennyire hasznos hazai te­vékenysége is. Jászberény a 19 év alatt a hazai néptáncmozgalom egyik legjelen­tősebb központjává vált. 1984-től pedig a megyei néptánc módszer­tani központ szerepét is ellátja. Ez utóbbinak vezetője Péterbencze Anikó, aki az együttes néprajzosa, táncosa is egyben. Jellemző az együttes tagjaira, hogy mindenki többféle munkát is végez. Ha úgy adódik tánctanár, menedzser, ko­reográfiát gyűjt stb.- Az együttes videotára az orszá­gos központ után a legnagyobb - kalauzol Péterbencze Anikó, majd a ruhatárban megjegyzi - az eredeti népviseletek leggazdagabb hazai gyűjteményét látnom. Felbecsülhetetlen értékek töm­kelegé. Tippelni sem igen tudok, hogy hány forintot érhet.- Ma egy pár női csizma 4-5 ezer, egy pár férfi csizma 6 ezer forint körül van. A ruha természetesen az adott népviselettől függően öt és harmincezer forint között mozog - mondja. S ami nem ilyen kézzel fogható érték: a városban aligha akad olyan ember, aki ne gyönyörködött volna már legalább egyszer a "Jászsági­ak" táncában. Az együttesnek je­lenleg 200 tagja van. A népzenei és a néptánciskolában pedig közel 500 gyereket tanítanak. Nemzedé­kek nőttek fel a néptánc nyelvén, az alapító táncosok megkezdett munkáját ma már a gyerekeik vi­szik tovább. Az együttes számos hivatásos táncost nevelt, akik az ország különböző pontjain dolgoz­nak. Ilyenformán a Jászsági Népi Együttesből nőtt ki a jászapáti, a tiszafüredi néptánc csoport, s a tö­rökszentmiklósi táncosokat is szo­ros szálak fűzik a jászberényiek­hez. S a szolnoki "Tisza"?- Egészséges rivalizálás van köztünk - jegyzi meg Papp Imre, az együttes művészeti vezetője - de ez nem zárjaki, hogy jó emberi kap-' csolatban álljunk.- Mennyi az együttes költségve­tése?- Ez évente változott. Az utóbbi években 2-2.5 millió forintunk volt, amellyel a megye mezőgaz­dasági, ipari és fogyasztási szövet­kezetei, s a városi és megyei tanács támogatott bennünket. Alkalman­ként a külföldi utakra még külön is kaptunk anyagi segítséget. Lehet, hogy most vannak olyanok, akik sokallják a költségvetésünket.- Ennyiféle tevékenységhez egyáltalán nem sok, bevallom, én többre gondoltam. S a jövö? Mire számítanak, mit várnak a társada­lmi-gazdasági átalakulástól?- Én bízom abban, hogy az elkö­vetkezendő időszak helyi önkor­mányzata, a vállalatok, szövetke­zetek, s magángazdálkodók, vál­lalkozók becsülni és támogatni fogják az igazi értékeket. Ennek jeleit már az eltelt hónapokban is tapasztalhattuk. A pártok helyi képviselői, magánszemélyek ér­deklődtek a munkánkról, anyagi helyzetünkről. Nyilvánvaló, hogy mecénások nélkül nem tudjuk folytatni eddigi tevékenységünket, de tisztában vagyunk azzal, hogy emelett valamiféle vállalkozásba kell kezdenünk, például az idegen- forgalomban. Nem adhatjuk fel azonban művészeti hitvallásunkat az olcsó, de jövedelmező sikere­kért. Ez a hitvallás pedig nem más mint a magyar tánc és zenei folkló; még élő hagyományainak felkuta tása, s e nemzeti érték ápolása, be mutatása. Ez utóbbi egyik módjí 1985 óta a Nemzetközi Táncház 6 Zenésztábor. Évente óramű pon tossággal, július 28-án megnyitj; kapuit a tábor az együttes Víz utca rezidenciáján. Az Egyesült Álla moktól Ausztráliáig, Afrika kivé telével minden földrészről érkéz nek Jászberénybe a néptánc szak­emberei. Az idén először az Er­délyből jövő csoportokkal teljes lesz a magyarság részvétele a tíz­napos táborban. Az előzetes jelent­kezések szerint több mint kétszáz magyar és nem magyar ajkú "már­tózik meg a tiszta fonásban", a néptáncmozgalom hazai "Mekká­jában". Tál Gizella Mennyi gyötrelmes "edzés", próba, amíg megszületik a "mű"! Az előtérben Papp Imre, az együttes alapítója, művészeti vezetője. Német fiatalok magyar táncot járnak. A felvétel a tavalyi nemzetközi táborban készült "Faluházasok" Pikardiából A szívben nem lehet csalódni Ez itt a faluházak küldöttsége, és Roland Grossi a kapitány - legszí­vesebben ezt írnám ide a kép alá, jóllehet a vendégek nem délről, Gascogne-ból érkeztek, hanem az észak-franciaországi Pikardiából, viszont miként az. említett legé­nyek bátorságban, oly eltökéltek ők abban, hogy falun is lehet virág­zó közösségi életet teremteni. S nem is kell hozzá sok pénz, és sok paripa, bár enélkül kétségtelenül nem megy. Lelkes kis csapat járta a megyét csaknem tíz napon át, hogy elhintse a faluházak gondola­tának magvát; Tiszabura, Tisza- várkony, Jászkisér, Jászboldoghá- za, Túrkeve, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár, Cserkeszőlő, Kőte­lek, Abádszalók téesze volt egy- egy állomása a tapasztalatszerző, illetve tapasztalatátadó körútnak, amely végül is egy közös tiszalige- ti eszmecserével zárult. (Felvétele­ink is itt készültek, francia vendé­gek és a házigazdák együtt közös asztalnál.) Leendő megyei faluházasok és a francia "alapítók" hányták-vetet- ték meg a lehetőségeket, amelyben helyet kért és kapott a közvetlen . kapcsolatok kiépítésének igénye is épp úgy, mint az elviek tisztázása. Foyers ruraux - faluházak. Talán nem is egészen pontos megjelölés ez így magyarul, mert a mostani művelődési házakat idézi a fordí­tás. Inkább falusi otthonokat kelle­ne mondani, hisz azokra a helyisé­gekre - olykor egy csűr is megteszi, máskor egy átalakított öreg házikó, hogy találkozóhelyül szolgáljon - jobban illik az otthon kifejezés. Persze akad, amikor a mi művelő­dési házainkra is emlékeztető épít­mény ad helyet neki, ahol rend­szeresen találkozhatnak fiatalok, idősebbek, fiúk és lányok, polgá-- rok, s ahol a barátság otthonias me­lege veszi körül őket. Mert ez itt a fő - hangsúlyozzák a vendégek. Olyan értékek ébrentartása és fel- ragyogtatása, mint a barátság, a szeretet, a szolidaritás, ez szorosan hozzátartozik falusi intézményeik filozófiájához, fejti ki lelkesen a szövetség megyei elnöke. Meg­őrizni mindazt az emberi melegsé­get, amit a falutól is el akar rabolni a modem, elridegítő civilizáció. Bizonyára ezért is népszerű ez a közösségi forma, hisz mint kide­rül, több mint háromezer otthon működik már jelenleg Franciaor­szágban, de hódít a szomszédos államokban is, Belgiumban, Hol­landiában, az NSZK-ban, Spa­nyolországban vannak hasonlóak. Szóval nemzetközivé terebélyese­dett a falusi otthonok fája. Amikor arról'faggatják Grossi urat, aki mellesleg mézspecialista - mézből készült bora egyedülálló a világon, s ugyancsak mézből szappant is gyárt, igazi különlegesség - mi is az igazi sajátossága ezeknek az ott­honoknak, a cselekvést, az aktivi­tást jelöli meg. Azaz hogy itt nem készen kapnak valamit másoktól a tagok, hanem maguk teremtik meg maguknak, amire igény mutatko­zik, vagy amire kedvük szottyan. A tökéletes társadalmasítás, lettlé­gyen egy ünnep megrendezése vagy akár egy hasznos tanfolyam megszervezése. Természetesen, ahol az anyagi­akból arra is futja, ott olyan házat építenek, amelyben akad szoba akár vendégek elszállásolására is, hisz a szövetség szívén viseli a fa­lusi turizmus sorsát is. Érdekében összegyűjti azoknak a címét és to­vábbítja, akik hajlandók idegenek rendelkezésére is bocsátani megfe­lelő fizetségért családi lakóházuk egy részét. Triboulet-éknél - ketten is képviselik a küldöttségben a csa­ládot - rendszeresen vannak turis­ták. A vendégházakat be is sorol­ják, s stílusosan kalásszal jelölik (Pikardia jellegzetes búzatermő vi­dék), így van egy-, két- és három- kalászos vendéglakás. De visszakanyarodva az ottho­nokhoz, fontos jellemzőjük a teljes mértékű demokratizmus, azaz bár­melyik párt tagja részt vehet az otthonok munkájában, ami a ha­gyományos többpárti Franciaor­szágban is az erények közé számít. Nincs itt felduzzasztott irányító ap­parátus, akár négy-öt településnek van egy közös fizetett adminisztrá­tora, s az otthonokat társadalmi ve­zetőségek irányítják. Az igény és a szükség diktálja a tempót. A fran­cia vendégek nem titkolják, ha úgy Roland Grossi: megszállott­ság nélkül nem megy hozza, igyekeznek a munka nélkül maradottak megsegítésére is sietni. Mert bizony gyakorta megesik, hogy a fiatalok egy része még fa­luhelyen sem talál magának való munkát. Ilyenkor átképző tanfo­lyamokat szerveznek, s mindent megtesznek, hogy ne az utcán kelljen csellengeniök, s hogy élet­ben tartsák munkakedvüket s re­ményüket. A modem technika is követelményeket állít olykor, így sok helyen a számítógépek haszná­latára tanítják a fiatalokat, de nem­csak őket, mindazokat, akiknek a farmergazdaságban szükségük van e korszerű eszköz alkalmazá­sára. Praktikum találkozik a kelle­messel - e falusi otthonok életé­ben. S mert mindez rokonszenves, a falusi mezőgazdasági fiatalokat képviselő megyei házigazdákban is, - a hallottak nyomán - már ott motoszkál a gondolat: hasonlóval nálunk is meg lehetne próbálkoz­ni. Közvetlen kapcsolatok terve fogalmazódik meg, a jászkisériek például a canaples-iekkel lépnek cserekapcsolatba, a kőtelkiek pe­dig a ribemont-iekkel akarnak ta­pasztalatokat cserélni. Ebben is segít majd a szövetség, sőt abban is - ígérik -, hogy aki a gyakorlat­ban akar megismerkedni a farmer jellegű gazdálkodással, azt össze­hozzák francia partnerekkel, hisz ez úgymond nemzetközi köteles­ségükből is fakad. Nem véletlen, hogy a szövetség novemberi kongresszusán a központi téma: a határok nélküli kultúra, azaz a kul­túra szabad áramlása, az agrárkul­túráé is. És soha nem volt még nagyobb esélye ennek, mondotta Roland Grossi, mint ebben a Ma­gyarországra is óriási változásokat hozó világban; úgy gondoljuk, a közös Európa-házba a falusi ott­honokon át is vezethet az út. Ezért tartjuk szívügyünknek kapcsola­taink szélesítését, s a szívben alig­ha lehet csalódni. A franciák látogatását követi majd a megyei termelőszövetke­zeti fiatalok tapasztalatszerző útja a nemzetközi kapcsolatok menet­rendje szerint. Valkó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom