Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-28 / 95. szám
Néplap 1990. JULIUS 2Í Jászberény, a néptánc "Mekkája" Tiszta forrás a Víz utcában Tavaly májusban az országos néptáncfesztiválon két együttes is búcsút mondott a színpadnak. Még inkább szívből szólt a zene, fergetegesebb volt a tánc, s a szemekben nem örömkönnyek csillogtak. Mint egy segélykiáltás, olyan volt a szegedi, s a dél-dunántúli együttes utolsó fellépése, a Szigligeti Színház színpadán. A közönség óriási tapsviharrral hívta többször is vissza a táncosokat, húzta a búcsú szomorú perceit, újra és újra látni akarta a jobb sorsra érdemes együtteseket. Mást nem igen tehetett. A közönség csak annyira lehet mecénás, hogy jelenlétével támogatja, elismeri a művészetet. Ez azonban kevés az üdvösséghez. Az amatőr művészeti együttesek sohasem-voltak könnyű helyzetben, különösen a néptánc csoportok nem, amelyek fenntartása mindig is sokba került. A lyukas talpú csizmát, a foszló alsószoknyát azonban időnként feledtetni tudta a lelkesedés, a siker. Az eredmények, a siker jellemzi a Jászság Népi Együttes majdnem két évtizedes pályafutását, de történetük azt is igazolja, hogy támogatók nélkül nem juthattak volna el a művészet magaslataira. Az együttes 1971-ben alakult meg. Születését a véletlennek köszönheti. Amint azonban a dialektikából ismerjük, a véletlen is szükségszerű. így aztán bizonyosra vehető, hogy mindenképpen megalakult volna az együttes, akkor is, ha nem figyel fel a város akkori "első embere", párttitkára a Lehel vezér Gimnázium fiatal tanárára, legfeljebb a csoport élete alakult volna másképp. Az előzményekhez tartozik ugyanis, hogy a nagy múltú, patinás gimnázium kémia-t'ológia szakos tanára, Papp Imre tanítványai a szalagavatókon, tablóbálokon, s egyéb iskolai ünnepségeken néptánccal emelték a rendezvény fényét. S ahogy az az elmúlt évtizedekben - szinte meseszerű elemekként - beidegződön vb haatározatok születtek, jelen esetben néptánc együttes létrehozására. Az eltelt 19 év igazolta - bárcsak hasonló jó döntések születtek volna mindig a vb üléseken hogy megérte. Az együttes táncosai kezdetben diákok voltak, majd fokozatosan bővült már dolgozó fiatalokkal. Az első nagy sikert az 1977-es Ki mit tud? verseny hozta meg a táncosoknak, amikoris a legjobbaknak bizonyultak. Ugyancsak az élmezőnyben szerepeltek az 1983-as, 1988-as hasonló televíziós versenyeken is, s nemcsak ott, hiszen a különböző fesztiváldíjakból, elismerésekből akár kiállítást is rendezhetnének. A táncosok megkapták az "Örökös Kiváló Együttes" címet is. Pályafutásuk alatt a Föld 23 országába - többek között az Amerikai Egyesült Államokba, Angliába, Olaszországba, Francia- országba, Görögországba, Törökországba, a szomszédos országokba - vitték el a magyar néptánc- és népzenekultúra értékeit. Fontos és szép küldetést teljesített és várhatóan teljesít ezután is az együttes külföldi vendégszerepléseivel, de legalább ennyire hasznos hazai tevékenysége is. Jászberény a 19 év alatt a hazai néptáncmozgalom egyik legjelentősebb központjává vált. 1984-től pedig a megyei néptánc módszertani központ szerepét is ellátja. Ez utóbbinak vezetője Péterbencze Anikó, aki az együttes néprajzosa, táncosa is egyben. Jellemző az együttes tagjaira, hogy mindenki többféle munkát is végez. Ha úgy adódik tánctanár, menedzser, koreográfiát gyűjt stb.- Az együttes videotára az országos központ után a legnagyobb - kalauzol Péterbencze Anikó, majd a ruhatárban megjegyzi - az eredeti népviseletek leggazdagabb hazai gyűjteményét látnom. Felbecsülhetetlen értékek tömkelegé. Tippelni sem igen tudok, hogy hány forintot érhet.- Ma egy pár női csizma 4-5 ezer, egy pár férfi csizma 6 ezer forint körül van. A ruha természetesen az adott népviselettől függően öt és harmincezer forint között mozog - mondja. S ami nem ilyen kézzel fogható érték: a városban aligha akad olyan ember, aki ne gyönyörködött volna már legalább egyszer a "Jászságiak" táncában. Az együttesnek jelenleg 200 tagja van. A népzenei és a néptánciskolában pedig közel 500 gyereket tanítanak. Nemzedékek nőttek fel a néptánc nyelvén, az alapító táncosok megkezdett munkáját ma már a gyerekeik viszik tovább. Az együttes számos hivatásos táncost nevelt, akik az ország különböző pontjain dolgoznak. Ilyenformán a Jászsági Népi Együttesből nőtt ki a jászapáti, a tiszafüredi néptánc csoport, s a törökszentmiklósi táncosokat is szoros szálak fűzik a jászberényiekhez. S a szolnoki "Tisza"?- Egészséges rivalizálás van köztünk - jegyzi meg Papp Imre, az együttes művészeti vezetője - de ez nem zárjaki, hogy jó emberi kap-' csolatban álljunk.- Mennyi az együttes költségvetése?- Ez évente változott. Az utóbbi években 2-2.5 millió forintunk volt, amellyel a megye mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetei, s a városi és megyei tanács támogatott bennünket. Alkalmanként a külföldi utakra még külön is kaptunk anyagi segítséget. Lehet, hogy most vannak olyanok, akik sokallják a költségvetésünket.- Ennyiféle tevékenységhez egyáltalán nem sok, bevallom, én többre gondoltam. S a jövö? Mire számítanak, mit várnak a társadalmi-gazdasági átalakulástól?- Én bízom abban, hogy az elkövetkezendő időszak helyi önkormányzata, a vállalatok, szövetkezetek, s magángazdálkodók, vállalkozók becsülni és támogatni fogják az igazi értékeket. Ennek jeleit már az eltelt hónapokban is tapasztalhattuk. A pártok helyi képviselői, magánszemélyek érdeklődtek a munkánkról, anyagi helyzetünkről. Nyilvánvaló, hogy mecénások nélkül nem tudjuk folytatni eddigi tevékenységünket, de tisztában vagyunk azzal, hogy emelett valamiféle vállalkozásba kell kezdenünk, például az idegen- forgalomban. Nem adhatjuk fel azonban művészeti hitvallásunkat az olcsó, de jövedelmező sikerekért. Ez a hitvallás pedig nem más mint a magyar tánc és zenei folkló; még élő hagyományainak felkuta tása, s e nemzeti érték ápolása, be mutatása. Ez utóbbi egyik módjí 1985 óta a Nemzetközi Táncház 6 Zenésztábor. Évente óramű pon tossággal, július 28-án megnyitj; kapuit a tábor az együttes Víz utca rezidenciáján. Az Egyesült Álla moktól Ausztráliáig, Afrika kivé telével minden földrészről érkéz nek Jászberénybe a néptánc szakemberei. Az idén először az Erdélyből jövő csoportokkal teljes lesz a magyarság részvétele a tíznapos táborban. Az előzetes jelentkezések szerint több mint kétszáz magyar és nem magyar ajkú "mártózik meg a tiszta fonásban", a néptáncmozgalom hazai "Mekkájában". Tál Gizella Mennyi gyötrelmes "edzés", próba, amíg megszületik a "mű"! Az előtérben Papp Imre, az együttes alapítója, művészeti vezetője. Német fiatalok magyar táncot járnak. A felvétel a tavalyi nemzetközi táborban készült "Faluházasok" Pikardiából A szívben nem lehet csalódni Ez itt a faluházak küldöttsége, és Roland Grossi a kapitány - legszívesebben ezt írnám ide a kép alá, jóllehet a vendégek nem délről, Gascogne-ból érkeztek, hanem az észak-franciaországi Pikardiából, viszont miként az. említett legények bátorságban, oly eltökéltek ők abban, hogy falun is lehet virágzó közösségi életet teremteni. S nem is kell hozzá sok pénz, és sok paripa, bár enélkül kétségtelenül nem megy. Lelkes kis csapat járta a megyét csaknem tíz napon át, hogy elhintse a faluházak gondolatának magvát; Tiszabura, Tisza- várkony, Jászkisér, Jászboldoghá- za, Túrkeve, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár, Cserkeszőlő, Kőtelek, Abádszalók téesze volt egy- egy állomása a tapasztalatszerző, illetve tapasztalatátadó körútnak, amely végül is egy közös tiszalige- ti eszmecserével zárult. (Felvételeink is itt készültek, francia vendégek és a házigazdák együtt közös asztalnál.) Leendő megyei faluházasok és a francia "alapítók" hányták-vetet- ték meg a lehetőségeket, amelyben helyet kért és kapott a közvetlen . kapcsolatok kiépítésének igénye is épp úgy, mint az elviek tisztázása. Foyers ruraux - faluházak. Talán nem is egészen pontos megjelölés ez így magyarul, mert a mostani művelődési házakat idézi a fordítás. Inkább falusi otthonokat kellene mondani, hisz azokra a helyiségekre - olykor egy csűr is megteszi, máskor egy átalakított öreg házikó, hogy találkozóhelyül szolgáljon - jobban illik az otthon kifejezés. Persze akad, amikor a mi művelődési házainkra is emlékeztető építmény ad helyet neki, ahol rendszeresen találkozhatnak fiatalok, idősebbek, fiúk és lányok, polgá-- rok, s ahol a barátság otthonias melege veszi körül őket. Mert ez itt a fő - hangsúlyozzák a vendégek. Olyan értékek ébrentartása és fel- ragyogtatása, mint a barátság, a szeretet, a szolidaritás, ez szorosan hozzátartozik falusi intézményeik filozófiájához, fejti ki lelkesen a szövetség megyei elnöke. Megőrizni mindazt az emberi melegséget, amit a falutól is el akar rabolni a modem, elridegítő civilizáció. Bizonyára ezért is népszerű ez a közösségi forma, hisz mint kiderül, több mint háromezer otthon működik már jelenleg Franciaországban, de hódít a szomszédos államokban is, Belgiumban, Hollandiában, az NSZK-ban, Spanyolországban vannak hasonlóak. Szóval nemzetközivé terebélyesedett a falusi otthonok fája. Amikor arról'faggatják Grossi urat, aki mellesleg mézspecialista - mézből készült bora egyedülálló a világon, s ugyancsak mézből szappant is gyárt, igazi különlegesség - mi is az igazi sajátossága ezeknek az otthonoknak, a cselekvést, az aktivitást jelöli meg. Azaz hogy itt nem készen kapnak valamit másoktól a tagok, hanem maguk teremtik meg maguknak, amire igény mutatkozik, vagy amire kedvük szottyan. A tökéletes társadalmasítás, lettlégyen egy ünnep megrendezése vagy akár egy hasznos tanfolyam megszervezése. Természetesen, ahol az anyagiakból arra is futja, ott olyan házat építenek, amelyben akad szoba akár vendégek elszállásolására is, hisz a szövetség szívén viseli a falusi turizmus sorsát is. Érdekében összegyűjti azoknak a címét és továbbítja, akik hajlandók idegenek rendelkezésére is bocsátani megfelelő fizetségért családi lakóházuk egy részét. Triboulet-éknél - ketten is képviselik a küldöttségben a családot - rendszeresen vannak turisták. A vendégházakat be is sorolják, s stílusosan kalásszal jelölik (Pikardia jellegzetes búzatermő vidék), így van egy-, két- és három- kalászos vendéglakás. De visszakanyarodva az otthonokhoz, fontos jellemzőjük a teljes mértékű demokratizmus, azaz bármelyik párt tagja részt vehet az otthonok munkájában, ami a hagyományos többpárti Franciaországban is az erények közé számít. Nincs itt felduzzasztott irányító apparátus, akár négy-öt településnek van egy közös fizetett adminisztrátora, s az otthonokat társadalmi vezetőségek irányítják. Az igény és a szükség diktálja a tempót. A francia vendégek nem titkolják, ha úgy Roland Grossi: megszállottság nélkül nem megy hozza, igyekeznek a munka nélkül maradottak megsegítésére is sietni. Mert bizony gyakorta megesik, hogy a fiatalok egy része még faluhelyen sem talál magának való munkát. Ilyenkor átképző tanfolyamokat szerveznek, s mindent megtesznek, hogy ne az utcán kelljen csellengeniök, s hogy életben tartsák munkakedvüket s reményüket. A modem technika is követelményeket állít olykor, így sok helyen a számítógépek használatára tanítják a fiatalokat, de nemcsak őket, mindazokat, akiknek a farmergazdaságban szükségük van e korszerű eszköz alkalmazására. Praktikum találkozik a kellemessel - e falusi otthonok életében. S mert mindez rokonszenves, a falusi mezőgazdasági fiatalokat képviselő megyei házigazdákban is, - a hallottak nyomán - már ott motoszkál a gondolat: hasonlóval nálunk is meg lehetne próbálkozni. Közvetlen kapcsolatok terve fogalmazódik meg, a jászkisériek például a canaples-iekkel lépnek cserekapcsolatba, a kőtelkiek pedig a ribemont-iekkel akarnak tapasztalatokat cserélni. Ebben is segít majd a szövetség, sőt abban is - ígérik -, hogy aki a gyakorlatban akar megismerkedni a farmer jellegű gazdálkodással, azt összehozzák francia partnerekkel, hisz ez úgymond nemzetközi kötelességükből is fakad. Nem véletlen, hogy a szövetség novemberi kongresszusán a központi téma: a határok nélküli kultúra, azaz a kultúra szabad áramlása, az agrárkultúráé is. És soha nem volt még nagyobb esélye ennek, mondotta Roland Grossi, mint ebben a Magyarországra is óriási változásokat hozó világban; úgy gondoljuk, a közös Európa-házba a falusi otthonokon át is vezethet az út. Ezért tartjuk szívügyünknek kapcsolataink szélesítését, s a szívben aligha lehet csalódni. A franciák látogatását követi majd a megyei termelőszövetkezeti fiatalok tapasztalatszerző útja a nemzetközi kapcsolatok menetrendje szerint. Valkó Mihály
