Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-28 / 95. szám

4 1990. JÚLIUS 2 Az Új Néplap vendége: Orsi Julianna muzeológus A hagyományok segítik a modernizációt Kényszerpálya és reményfutam Örsi Julianna, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója nem panasz­kodhat ezekben a napokban, he­tekben. Most jelent meg a Kar­cag társadalomszervezete a XVI- II-XX. században című igen értékes, szép könyve az Akadémia Könyvki­adónál, a napokban tért haza Norvégiából, ahol a Hagyomány és moderni­záció című nemzetközi néprajzos kongresszuson vett részt. De mielőtt bárki azt a következtetést vonná le, lám milyen jól megy e kis hazában a tudomány em­bereinek, derüljön ki a va­lóság, az igazság.- Hány évig dolgozott ezen a könyvön, amely az agrártörténeti tanul­mányok 16. köteteként je­lent meg?- Valójában pályafutá­som jó része ez a könyv. Karcagon laktam, éjjel- nappal benne éltem a té­mában. Nem panaszként, de azért megemlítésre szorul: 8, azaz nyolc évet vártam a könyv meg­jelenésére, hiszen 1982-ben már a kiadónál volt a kézirat.- S a norvégiai konferencia hátterének epizódja? Mert az igen szépen' hangzik: magyar néprajzkutatók a nemzetközi élet­ben...- Tény, hogy a megyei tudo­mányos koordinációs bizottság 20 ezer forinttal hozzájárult az utazási költségeinkhez, de csak úgy lehettem ott Bergenben, a Nemzetközi Etnológiai és Folk­lór Társaság IV. Kongresszusá­nak színhelyén, hogy a rendező ország "eltekintett" a részvételi díjam befizetésétől, s "befoga­dott" a konferencia idejére egy norvég család. Köszönetét mon­dok norvég kollégáimnak.- Engedelmével, térjünk vissza a könyvére. A téma megközelítése igen érdekes...- A történeti, néprajzi és de­mográfiai adatokat olyan szem­pontból vettem vizsgálat alá, hogy miképpen éltek, működtek a város különböző társadalmi csoportjai. Értem ez alatt a társa­dalmi rétegeket, a lokális szem­pontokat, a vérségi kapcsolato­kat. Az egyén helye a közösség­ben, ez állt a vizsgálat közép­pontjában.- Az elmúlt évekre, de napja­inkra vetítve a megállapításokat, nem valami "vidámak" a követ­keztetések.- Koronként változó az embe­rek, közösségek egymáshoz való viszonya. A könyvben ez hang­súlyosan szerepel, főleg azt vizs­gálva, hogyan segítették az em­berek egymást, milyen volt a vi­szonyuk a különböző intézmé­nyekhez, milyen közösségi köte­lékeik voltak.- Ezen belül nyilván kikerülhe­tetlen téma volt az általános eti­kai magatartás.- Főleg, hogy milyen erkölcsi normák érvényesültek például a munkarendben, a házastársi vi­szonyban. Talán nem szerényte­lenség, ha elmondom, hogy a könyvem szaklektorai, bírálói el­ismerően hangsúlyozták, nem­csak a történeti forrásokat hasz­náltam fel, hanem a megfigyelés, az analízis, a szintézis módszerét, így tényleg aprólékos, "finom" gdatok, tények is belekerülhettek a könyvbe.- Ezek után térjünk vissza Nor­végiába. Mit tapasztalt, milyen megállapításokat tettek a nem­zetközi tekintélyű tudósok a hagyomány és a modernizáció Összefüggéseiről?- Megállapították, hogy azokban az országokban, ahol mindent megtettek, hogy le­rombolják a hagyományokat, lassabban haladt a modernizá­ció.- Tapintatosan fogalmaztak, de értjük...- A másik összefüggés pe­dig: ahol a hagyományok ereje megmaradt, ott nincs össze­visszaság a kultúrában.- Mennyire igaz! A saját bő­rünkön érezzük. Az ottani élet­módról, életformáról milyen benyomásai vannak?- Az emberek nyugodtak, segítőkészek, azok is moso­lyognak egymásra, akik éle­tükben sosem látták egymást. Magatartásformáikat nem tette tönkre, nem uniformizálta sem­miféle ál modernség, a házaikat az egyéniségükhöz, a praktikum­hoz alakítva építik és rendezik be. A típusház, a típusbútor isme­retlen, az emberek egyéni ízlése szabadon érvényesülhet a kultú­rában is, amely értékcentrikus, és nem áll különböző üzleti machi­nációk nyomása alatt. Ne is mondjam, a városok, az utcák tiszták. Ha netán mégis eltör va­laki az utcán egy üveget - hogy egy példát mondjak -, és nem ta­karítja fel azonnal, úgy jó tízezer forintnak megfelelő büntetést fi­zet. Szigorú demokráciában él­nek.- Másoktól tudom: Észtország­ba és Izraelbe készül.- Legalábbis meghívtak ebbe a két országba, hogy a magyar né­péletről - lényegében tehát a könyvem tartalmáról - tartsak előadásokat. Talán, remélem...-ti­Régen volt ilyen haj- cihő, s mi lesz még ezután! A miniszter pa- namázásról dörgedez, az ügyeskedők a hasukat fogják, az igen sötét jövő előtt állók ta­nácstalanul tárják szét a kezüket, a munkerőszolgálat emberei pe­dig felfelé mutogatnak. Jószeré­vel ennyi a nagy dérrel-dúrral be­harangozott és most megszünte­tett újrakezdési kölcsön mérlege. Dehát beszéljenek erről az érin­tettek: A bukás veszélye A megyei munkaerőszolgálati irodában beszélgettünk Makács Pálnéval és Bacsó Józseffel. Fi­gyeljenek csak a szavukra:- Eredetileg az volt a szándék, hogy a pályakezdőket és az újra­kezdőket támogatják ezzel a hi­tellel - mondja Makácsné. - A rendelet kimondta, hogy az vehe­ti igénybe az újrakezdési köl­csönt, aki felmondott és nem tud­tuk elhelyezni, illetve akinek még nem volt munkahelye, tehát például háztartásbeli volt. Ebből adódóan sokan olyanok is igé­nyelték a kölcsönt, akik esetleg be nem jelentett egyéni gazdál­kodók voltak, s enélkül is megol­dották volna problémájukat, hi­szen eddig is megoldották. A másik kör azokból tevődik ki, akik a rendeletet felismerve fel­mondtak munkahelyükön, nem helyezkedtek el, hanem társasá­got alapítottak vagy egyéni vál­lalkozásba kezdtek. A harmadik kört azok alkották, akiknek a vál­lalat mondott fel, és ők létrehoz­tak valamilyen társasági formát. Ezek a társaságok sikeresebbnek tűnnek, mint az előzőek, mert azok sok esetben azt sem tudják, hogy a kölcsönt miből fizetik vissza. Szerintünk - és ezt annakide­jén mondtuk is -, az újrakezdési kölcsönnel támogatott vállalko­zás nem igazi, hanem kény­szervállalkozás. Az illetékesek nem számíthattak arra, hogy ilyen címen ennyi pénz fog ki­áramlani részben a pénzintéze­tekből, másrészt pedig a foglal­Családi sírkert Tiszaroffon 1721-ben Borbély Mi­hály zálogba vette Roff felét, mint Rákóczi Júlia birtokrészét, majd 1728-ban megvásárolta a falu másik felét is, s ezzel az egész falu urává a roffi Borbélyok vál­tak. A következő ötven év alatt a Borbély csa­lád birtoka "beházaso­dások" miatt jelentősen zsugorodott, miközben 14 földesúr jutott bir­tokrészhez a községben. A családnak volt egy "kőtemetője" a község közepén, melyet 1958- ban felszámoltak, a sí­rokat exhumálták, és a tetemeket áthelyezték a Borbély család másik temetőjébe, ahol a leg­régebbi (koporsó alakú) sírkövek is vannak. Fotó: Mészáros koztatási alap által finanszírozott kamat révén. Végül is ezért kel­lett felfüggeszteni az újrakezdési kamat folyósítását. Embereket mindenféle hozzá­értés nélkül vállalkozásra kész­tetni egyébként' nagyon veszé­lyes, mert az magában hordja a bukás esélyét. Negyven évig nem lehetett vállalkozni, ebből adódóan nem tanulhatták meg az emberek, hogy a saját egziszten­ciájukat kockáztatják. A most számukra adódott lehetőséggel néhányan nemhogy éltek, hanem visszaéltek. Hiba volt, hogy semmiféle tőkét nem követeltek a kölcsönigénylőktől. Tudom, hogy az embereknek általában nincs pénzük, de egy minimális tőkét meg kellett volna követel­ni, mert a felelősség mindjárt másként vetődött volna fel.- Mi jellemző a pályakezdők vállalkozására?- Rendkívül elaprózódott. Rengeteg a kereskedelmi tevé­kenység. Az ipart ez a hitel nen segíti. Ahhoz, hogy gépet tudja nak venni, nem elég négyszázé zer forint.- Mi lenne a megoldás?- Valamivel tovább segíteni i kezdő vállalkozókat, mert azol fele tönkre fog menni, és jönnél majd hozzánk munkanélküli se gélyért, illetve jön a végrehajtás Nem is tudom, hogyan lehetni ezt megoldani. Annyi biztos hogy először fel kellett volni őket készíteni, hogy mit kell esi nálniok, de ezek az előkészíti folyamatok hiányoztak. Lehető vé kellett volna talán tenni azt is hogy ha egy vállalkozó hosszt időn át vállalkozik egy munka nélküli foglalkoztatására, akko több hitelt kapjon. Azt kellet volna tehát elérni, hogy csak x vállalkozzon, aki képes arra. Sol olyan ember van most, aki nen vállalkozó, csak felvette a köl csont, s ugyanazt csinálja, min eddig. Félmilliót fél nap alatt A magyar ember nem buta - veti fel bennem a gondolatot Makácsné okfejtése. Ezek sze­rint ha egy kisiparos vagy buti­kos visszaadta működési enge­délyét és a munkaerőszolgálat nem tudta - ugyan hová tudta volna elhelyezni ebben a munka- nélküli világban -, akkor meg­kaphatta a négy évig kamatmen­tes újrakezdési kölcsönt, amit ha takarékba tett, a kamatból játsz­va fizette négy év után a részle­teket. Magyarul: alig néhány órás utánajárással nyert közel félmilliót, és az üzletet ott foly­tathatta, ahol abbahagyta.- Hányán kértek újrakezdési kölcsönt?- Az idén kétezer-négyszáz- harmincán, tavaly pedig három- százhet vennyolcan.- Meglehetősen sokan, és az igazi roham ezután várható^ ak­kor, amikor már nem igényelhe­tő újrakezdési kölcsön.- Igen, mert a munkanélküli­ség valójában most fog "beindul­ni", mert a privatizáció követ­keztében nem lesz szükség annyi munkásra, amennyi jelenleg van.- Azoknak gyakorlatilag sem­mi lehetőségük nem lesz a boldo­guláshoz.- Egyelőre csak a munkanél­küli segély és az átképzés.- A foglalkoztatási alapra biz­tosított összeg október tájára ki­merült volna, ha a kormány nem szünteti meg ezt a kedvezmé­nyes újrakezdési kölcsönt - veti közbe Bacsó József. - Kény­szerlépés volt tehát ez a kor­mányzat részéről.- Akárhogy nézzük, az ügyes kedőket kivéve sokakat draszti kusan érint ez...- Főleg a pályakezdőket, mer azok munkanélküli segélyt sen kaphatnak. Patthelyzet alakul ki. Az átképzéseknél szintéi nincs pénz. Azt pedig még nen tudjuk, hogy a kormány által i pályakezdők számára elkülöní tett kétszázmillió mire lesz jó mire lehet azt fordítani. Anny bizonyos; megyénkben is elkel ne az a kétszázmillió az új mun kahelyeket teremtő beruházások nál. Sok variációt el lehet kép zelni erre.- A Munka törvénykönyv sze rint nem mindegyik vállalkozó számít munkaviszonynak. Mi les. azzal a vállalkozóval, aki csődö mond?- Ha marad ez a mostani sza bályozás, csőd esetén lesz olyai is, aki nem lesz jogosult munka nélküli segélyre. Várható olyai jogszabályváltozás, ami szerint i munkanélküli segélyt is átteszi! kötelező biztosítási alapra, d< hogy ennek milyen lesz a rend szere, annak elmondására mos ( még kormányszinten sem tu dunk vállalkozni.- Az egész konstrukcióra a volt a jellémző, hogy nem vállal kozás-szemléletu. Természetes hogy sokan csődöt mondanak hiszen nincs kellő tapasztalatuk és a bank sem azt nézte, hog; életképes-e a vállalkozásuk, ha nem csak azt, hogy megvan-e ; kölcsön visszafizetésének a ga randája - vélekedik Makácsné. Kimászni a rókalyukból Parányi üzlet a szolnoki Mária utcában. A cégtábla szerűit: Ma­nó Élelmiszerbolt. Mi a manó! - ezt meg kell nézni. Murayné Csabai Irén a cégtulajdonos. Ba­rátságos fiatalasszony.- A kutyámról neveztem el az üzletet.- Ez mondjuk érthető, de az már inkább talány, hogy hosszú hivatali pályáját miért cserélte fel a pulttal?- Az vezérelt, hogy kimásszak a rókalyukból, és a magam ura legyek.- Családi hagyomány a keres­kedelem?- Közülünk senki nem foglal­kozott még ezzel. Először én is használtruha-kereskedésre gon­doltam, de oda üzlet, gépkocsi, utánfutó kellett volna, az újrakez­dési kölcsön pedig nagyon kevés Emellé ebbe az üzletbe is a meg takarított pénzemet fektettem be le. Nem könnyű a boldogulás, hi szén ezért az üzlethelyiségért i havi huszonötezer forintot fize tek.- A rövid Mária utca végé, volt egy élelmiszerbolt. Bezár, kegy tárgy üzlet került a helyén Bízik abban, hogy Ön nem húzz, le a redőnyt?- Talán jobban megy a bol ősszel, ha visszajönnek a közép iskolás diákok. Meg aztán bőví teni akarom a szolgáltatási Presszógépet, kávédarálót akarói például venni - dehát a pénz. Minden nem megy egyszerre (Folytatjuk) Simon Bél:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom