Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-05 / 75. szám
1990. JÚLIUS 5. Néplap Kétszer 11 lakást épített Martfűn a Szolnok Megyei ÁÉV. A közelmúltban műszaki átadásuk is megtörtént. Torok miniszterhelyettes Karcagon A török mezőgazdasági miniszterhelyettes és kísérete tegnap látogatást tett Karcagon, a DATE Kutatóintézetben. Megállapította, hogy a talajjavításban és a talajvédelmi témában elért, és a gyakorlatban is jól hasznosítható kutatási eredmények valószínűleg Törökországban is felhasználhatók lesznek. Még további szakmai megbeszéléseket tart szükségesnek, illetve egy helyzetfelmérési céllal történő viszontlátogatást kíván biztosítani a karcagi kutatóknak, amelyet egy üzleti megbeszélés követne. Július közepéig visszafizetik a kamatadót Az Ormánságban Dinnyetermesztők önsegélyző csoportja Az ormánsági dinnyetermelő gazdák - nem tudván zöldágra vergődni a biztosító társaságokkal - önmaguk oldották meg termésük kárbiztosítását. Az országban elsőként megalakították önsegélyző csoportjukat, amely Sellyén működik, és tucatnyi dél-baranyai faluban vannak tagjai. Korábban egyszer már tiltakozó demonstrációt szerveztek a biztosítók - véleményük szerint méltánytalan - magatartása ellen, de a gazdatüntetés nem érte el célját. Ezért most úgy döntöttek, hogy a biztosító „fegyverét” visszafordítják: egyszerűen nem kötöttek velük kárbiztosítást. Bár a Magyar Közlöny, amely a kamatadó visszatérítéséről szóló parlamenti állásfoglalást tartalmazza, még nem jelent meg, az OTP a végrehajtási utasítás birtokában megkezdte az ezzel kapcsolatos munkát. Mindezt Végh Irmától, a dr. Csa- nády körúti OTP-fiók vezetőjétől tudtuk meg. Az átutalási betétszámlával rendelkezők számláján a korábban levont összeget július 15-ig írják jóvá. Az erről szóló értesítést írásban a szokásos módon a hóvégi kivonaton kapják meg az ügyfelek. Akinek csak erre az alkalomra nyitottak betétszámlát, azoknak július 12- ig postázzák az összeget, s ezt az értesítéssel együtt 15-e körül kapják meg a címzettek. A postaköltséget a kamatadóban is vétlen OTP fizeti. A kiküldött befizetési lapokat az ügyfeleknek, saját érdekükben, célszerű megsemmisíteni. A lakásalapból a fenti műveletekhez szükséges pénzt már megkapta az OTP, beleértve a 10 százalékos kiegészítést is. A fenti hírek feltehetőleg megnyugtatják azt az 1926, Szolnokon és környékén élő családot, és másokat is szerte a megyében, akik az adót befizették. A cikkírót ezzel együtt is piszkálja a kisördög. A vonzáskörzetben ugyanis 22 ezer embernek, a megyében összesen 50 ezer embernek kellett volna fizetni. Ehhez képest viszont csak körülbelül 10 százalék fizetett ténylegesen. Ha ily mértékű a törvénytisztelet, még ha rossz is az a törvény, ez pedig utólag sokszor bebizonyosodik, akkor komoly gondok lehetnek ebben az országban. Mert mi van akkor, ha minden törvény végrehajtását az állampolgár fogja minősíteni így vagy úgy, s eszerint is cselekszik? A törvények elleni tiltakozásnak sokféle formája van, a fenti módszer tűnik a legkevésbé célszerűnek. A konkrét helyzettől persze nem lehet elvonatkoztatni, mégis egyfajta tanulsága ez a kamatadóról szóló törvény végrehajtásának. Ráadásul a probléma még nincs megoldva. A költségvetés ez irányú terheit csökkenteni kell. Amit most megnyertünk a vámon, elveszítjük a réven. Ezt sem árt tudni. F.I. Az erdők védelmében Az MDF szolnoki szervezete tájékoztatása szerint ideiglenes fakitermelési tilalmat kíván életbe léptetni a megye- székhely környéki erdőkre vonatkozóan, ugyanis az utóbbi hetekben egyre több lakossági észrevétel, panasz jutott el a párthoz a zöldövezetért érzett aggodalom jeleként. A szolnoki szervezet állásfoglalása szerint tény, hogy az épülő új Tisza-híd, az árvédelmi töltés és az árapasztó csatorna előkészítő munkálatai során a szandai térségben végzett fakitermeléssel a város déli zöldövezete jelentősen megfogyatkozott. A környezetvédők tudomása szerint további erdőrészek, facsoportok kitermelését tervezik a folytatódó vízügyi munkálatok részeként, illetve a NEFAG erdőgazdálkodási tervének alapján. (Ugyanakkor a moratóriumhirdetők tudják, hogy ez utóbbi tevékenység alapvetően a gazdasági céllal telepített fákat érinti, amelyek jelenleg már vágásra érettek.) Az eltérő célzattal végzett fa- kitermelések időbeli egybeesése viszont Szolnok levegőjét drasztikusan tovább ronthatja. A városkörnyéki zöldövezet fennmaradásához, fejlesztéséhez létfontosságú lakossági, egészségügyi, környezetvédelmi érdekek fűződnek. Ezért minden további erdőirtás, fakitermelés megszüntetését, leállítását, illetve átütemezését javasolják - ha kell, követelik - mindaddig, amíg a térség környezetvédelmére felelős tervezet, egyeztetett koncepció nem készül. Erre csak a hely- hatósági választások, a valós ön- kormányzatok létrejötte után látnak lehetőséget, hiszen bármilyen környezetgazdálkodási terv elképzelhetetlen a lakosság valóságos érdekképviselete nélkül. A felhívást közzétevők meggyőződése, hogy a moratórium előterjesztése nem a politikai pártok feladata lenne, hanem a KVM területileg illetékes szakembereinek kellene hivatalból cselekedniük. További meglátásuk, hogy az Erdőfelügyelőséget és az Erdőgazdaságot minisztériumi szinten szét kellene választani. Elvárják, hogy a pusztító tarvágások leplezése, a rózsaszínű nyilatkozatok helyett végre felelősen lépjenek ebben az ügyben az illetékesek. Végül felhívják a Szolnokon működő, a lakosságért és a környezetért felelősséget érző politikai pártokat, társadalmi egyesületeket, hogy csatlakozzanak az MDF helyi szervezete által meghirdetett moratóriumhoz, az ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat sajtó útján tegyék közzé. Nemzetiszínü pálcikaemberek Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent akkor rontottunk el az elmúlt negyven év alatt, amikor az emberre - az érző, lélegző, szerelmetes és gyűlölködő, smu- cig és nagylelkű, pedáns és hebehurgya emberre - azt mondtuk, hogy ez mind együtt embertípus. Jelzővel is elláttuk: ő a szocialista embertípus. Ő, aki napi nyolc órát dolgozik, utána öltönybe vágja magát, színházba megy, ahol vörösre tapsolja a tenyerét egy szocreál darabon, a színházjegyet gondosan beragasztja a brigádnaplóba, majd közösségi életet él a lakótelep mosókonyhájában, a hét végén pedig lélekszakadva teljesíti a kommunista szombat "elvárásait" : óvodákat takarít, öregek napközi otthonának kerítését festi, és ha igazán öntudatos, még magára ölti a szürke munkásőr- egyenruhát, és a lövészeten tüzel úgy, hogy a kapitalizmus berosál rémületében. Nincs benne túlzott hazaszeretet, ám az internacionalizmus nemes indulata hevíti. Bármikor kész tiltakozni, aki ellen kell, és szolidaritást demonstrálni, amikor azt kimondják. Az ember nem ilyen volt. Ennek a tévedésnek a beismerése egy világrendszerbe került. A dolog sokkal egyszerűbb: az ember úgy, ahogy van, egy csoda. Magában hordja mindazt, amit napjainkban valamiféle bolygóközi fluidumoktól várunk, az ember - merthogy csodateremtő képessége van - meg is teremti a csodát. Csak soha többé ne legyen típus. Én napjainkban is aggódom az emberért. Mintha ismét hamisan modelleznénk a teremtés koronáját. Most vállalkozó, bátor, minden kockázatra elszánt, anyagilag autonóm, tettrekész emberekben gondolkodunk. Olyanokban, akik számára csak meg kell nyitni a lehetőségek zsilipéit, és máris megteremtik a gúzsba kötő állami tulajdon helyett a privát szféra piacteremtő túlsúlyát. Néhány jogi formaságon még finomítani kell, aztán hajrá, jöjjenek a vállalkozók, Zeusz agyából pattanjanak ki a talpig vértezetbe öltözött Pallas Athénék, és máról holnapra forgassák ki sarkából ezt az avítt világot. De jó is lenne! Csak hát ezek az emberek ugyanazok, akik hónapokkal ezelőtt még a szocialista embertípus skatulyájában szocialista brigádtagként, színházbajáróként, egyszóval típusként meneteltek. Ok azok, és nem mások. A tízmillió állampolgárból már csak ennyire futja. De ha még akarnának is valamit, az újat teremtők állampolgári jogon, hát akkor meg azokkal találják szemben magukat vállalkozókként, akik ajtót mutattak nekik, mint lakásigénylőnek, mint nyughatatlan lakótelepi izgágának, mint összeférhetetlen hőzöngőnek, rendbontónak és javíthatatlan renitensnek. No mostan, az egykori ajtómu- togatók mára valamit szelídültek, de a készség ahhoz, hogy az ember a csodatevését kiteljesítse - hát az nincs meg bennük. Hiába, mi nemzetiszínű pálcikaemberkék nem úgy ugrálunk, ahogyan azt teszem fel a Mondialén látjuk a reklámfigurákon, és ahogy azt elvárják tőlünk. Kedves barátom munkanélküli lett. Azt mondja, huszonnégy órába se tellett, hogy huszonnégy éves munkaviszony után az utcára tegyék. Vállalkozásba kezdett, és az akció egyes fázisairól naponta beszámol nekem. Kérem, én olyan jókat Stan és Pan sztorijain nem nevettem, mint a hivatal kifogyhatatlan ötletarzenálján. Kell az emberünknek, ugye, vagyoni garancia ahhoz, hogy a kölcsönt megkapja. Hát ott van a garázsa, most épült, bármikor pénzzé tehető. Az ám, csakhogy kiderült, még nincs a nevére írva. Nem baj, a garázsszövetkezet elnöke ad egy papírt, hogy az átírás éppen folyamatban van. Ezzel a dokumentummal úgy megmosolyogták, hogy nyolc napon túl gyógyuló lelki sérüléssel jött ki a hivatalból. Ott a kocsi, majdnem új - kiderül, kevés a kontóra, nem futja. Valahonnan a család szövevényeiből nagy nehezen összekapart hát három jól kereső kezest. Telket ment nézni, ahol autóbontó műhelyt nyithatna. Az egyikről kiderült, hogy több mint egyharmada beépített, így ott bővíteni nem lehet. A másik a temetőhöz van úgy három- négy háznyira, szentségtörés lenne éppen ott ipari tevékenységet folytatni. A többi szabad telekről az derült ki, hogy valamikor valamely vállalat nevére lett írva, aki miután erről tudomást szerez, ebben az ingatlanínséges világban dehogy akar szabadulni tőle. Namármost, a vállalkozónak van egy zsák papírja, de nincs még telke, ahol bonthatná az autót. És van két hónapja, ami azzal telt el, hogy a hivatalokat járta. Most azt tervezi, hogy a papírokat kupacba rakja, a tetejére áll, és felgyújtja magát, mint Jan Palach. Mi tagadás, ez is egyfajta módja a tiltakozásnak. Csak hát ezzel a renitens viselkedésével semmiképp nem illene bele abba a képbe, amit a mai vállalkozó embertípusról kialakítottak.-pbnapló Halott vizet nézek, némi szomorúsággal elegyes szomorúsággal. Emlékszem, gyermekkoromban itt még halak úszkáltak, békák adtak csodaszép, békét, nyugalmat árasztó hangversenyeket, gyerekek fürödtek benne. Most azonban fenyegetően sötét és kihalt az I. számú főcsatorna vize Karcagon. A békés temető mellett elhaladván már a vágóhíd mocsokjától ful- doklik a meder. Később a város szennyvize következik, igaz, csak átmenetileg, mert meghibásodott a szennyvíztisztító mű, javítani kellett. Mostanában éppen átöblítgetik a csatornát, azaz hígítják a belé ömlő szennyvizet, de sok időbe telik, mire kitisztítják, mert a szennyeződés lerakódott. Túl sok a szenny körülöttünk. Karcag határában ledózerolták a tanyákat, így az emberek állatok tízezreivel kényszerültek be a városba, megteltek a pöcegödrök, szennyvízcsatorna még elég kevés helyen viszi el a mocskot, így a város a szennyvízen úszik, átitatódik minden ezzel a nedvességgel, a házak alapjában ez kúszik fel a lábazat felé, ezt szívják fel a fák, növények... A határban mezőgazdasági repülőgépek röpködnek, szórják a vegyszert a kiterjedt rizstelepekre és más növénykultúrákra, a szél viszont kilométerekre elviszi az erős vegyszereket, pusztulnak a fák, az állatok. Ez a bizonyos repülőgép néha még Karcag fölött is leír egy kört - talán sokallja a fákat? A Györffy István Nagykunsági krónikájában még oly elevennek, élettel telinek leírt táj egyre jobban pusztul, elsivárosodik. Már hallottam a világ végéről szóló jövendöléseket, amely minden századvégen szinte kötelezően divatos téma, ezredvégen pedig egyenesen kikerülhetetlen. Ezek a holtbiztosnak beharangozott apokaliptikusjóslatok ezúttal lehet, hogy igazak lesznek? De vajon kívülről jön-e? Nem magunk készítjük elő? Saját mocskunkba fulladunk? Körmendi Lajos Felújítják Tószegen a Vörösmarty és Hunyadi úti csapadékvíz-elvezető csatornát. A tanács 700 ezer forintot biztosít erre a célra. - Fotó: Korényi Éva -
