Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-05 / 75. szám

4 1990. JÚLIUS 5. Néplap A szerkesztőség postájából A tárgyalóteremből Családi perpatvar a kocsmában és az üzletben Történelmi elégtétel? A levegő táncosai Olvastam a FKgP Országos Központjának elkeseredett hangvételű, saját földprogramjá­ról szóló nyilatkozatát, mely az Új Néplap június 28-i számában jelent meg. Az elkeseredettség érthető, hiszen ha hinni lehet az országgyűlési képviselőválasz­tások kampánya során megis­mert földtulajdonjogi és rehabi­litációs elképzeléseknek, a FkgP egyedül áll földprogramjával. A képviselőválasztások eredmé­nye szintén azt tükrözi, hogy a választópolgárok túlnyomó többségét nem hozta lázba az 1947-es földtulajdonjogi állapo­tokhoz való visszatérés. Apártál- lam szövetkezeti struktúrájában ma élő és dolgozó szövetkezeti tagság sem igyekszik - leg­alábbis jelentős számban nem - magángazdálkodóvá válni, noha ennek a földtulajdon és birtoklás szempontjából a jogszabályi fel­tételei 1989. óta (nyara) adottak. Saját tulajdonát ugyanis az 1989. évi XX. tv. hatálybalépésétől kezdődően bárki tagsági viszo­nyának megszüntetése után kivi­heti a tsz-ből és esetleg haszon­bérelt földdel kiegészítve - elvi­leg, de jogilag is kedvére gazdál­kodhatna. Úgy gondolom, célszerű vol­na elgondolkodni ezen a vezető parlamenti pártoknak, kiváltkép­pen a FKgP-nak. Demagóg érv, de főleg hamis indok volna min­dent a tsz-elnökök és "az esztele­nül felduzzasztott, 30 %-os /?/ "téeszadminisztráció" nyakába varmi. A magángazdálkodóvá válás nem pusztán elhatározás kérdése. És a földtulajdonjog (vagy birtoklás) csak az egyik, - igaz, nagyon fontos - feltétele a sok és szerteágazó feltételrend­szernek. Ha valakinek, hát a FKgP jeles képviselőinek ezt igazán tudniuk kell. A teljesség igénye nélkül, hadd említsek né­hány tényezőt e feltételrendszer­ből, amelyek megítélésem sze­rint a jól működő magángazda­ság előfeltételei. Mindenekelőtt a bizalom, azután a szakértelem, vállalkozásbarát, vállalkozást serkentő közgazdasági környe­zet; a város és a falu mestersége­sen szított ellentétének, a több mint 70 éves - ha így jobban is­mert - népies-urbánus vitának a lezárása. Végül, de nem utolsó Olvastam, hogy a július 29-re tervezett népszavazás költsége 100 millióval csökkenthető, ha a választópolgárok ezúttal nem kapnak kopogtatócédulát. Köz­tudott, hogy a köztársasági elnök személyéről dönt majd a nép. Az a véleményem, talán még nem késő, hogy ezt a népszavazást meghiúsítsák. Nem a nép, a de- mokráciaellenesség mozgat eb­ben, hanem a józan ész és a pár millió szegénnyel együttérző szív. Nemrégiben választott e nép so­raiból - szabadon - képviselőket. Végre nem a kisebbségi, hanem a többségi akarat jutott kifejezésre, és megalakult egy legitim parla­ment. Miért ne dönthetnének új honatyáink a köztársasági elnök személyéről akkor, amikor már egyszer megkapták a jogosít­ványt, a megelőlegezett bizalmat a néptől. A 250-350 millió forintba ke­rülő népszavazással az eddig is keservesen élő családok terheit növelnék. (A nép által demokra­tikusan választott parlament a fontos, nem az egyszemélyes köz- társasági elnök intézménye.) Most minden nagy és kis volume­nű állami kiadás - mégha nem is sorban átfogó tulajdonjogi re­formra (forradalomra) van szük­ség, melynek a földtulajdonjog csak eg^ik, igaz, nagyon fontos része. Számomra úgy tűnik - és va­lószínűleg nem is tévedek -, ma ezek a feltételek még hiányoznak és nem csak a tsz-elnökök és a "30 %-os téeszadminisztárció" jóvoltából. A földet azonban meg kell művelni, mert élelemre, ex­portra az országnak szüksége van. Addig is, amíg a szükséges feltételek ki nem alakulnak, amíg más, jobb nem lesz - a tsz- elnökök irányításával, a tsz-ad- minisztráció segítségével, együtt a tsz tagságával és alkalmazotta­ival. Nem hiszem, hogy mérték­adó politikai szervezetek, sze­mélyiségek vitatnák a "történel­mi elégtétel" jogosságát és indo­koltságát. Az elégtétel módjában azonban igenis lehetnek nézetel­térések és a jelek szerint erre szükség is van. Mert elfogadha­tó-e olyan "történelmi elégtétel", mely szükséges feltételrendszer nélkül, de eleve újabb megbé­lyegzésekkel próbálkozik? Álta­lában igaz lehet, hogy a tsz-ek egyes vezetői, a tsz-adminisztrá- ció egyes tagjai féltik "előjogai­kat", ha egyáltalában manapság ilyenről még lehet szó. De ami általában igaz, nem biztos, hogy mindenkire igaz. A mai tsz-veze­tők többségének - életkoruknál fogva sem lehetett sok köze az erőszakos téeszesítésekhez. Amikor a FKgP "mindenkori gazdasági lehetőségekhez igazo­dó programját" kritizáljuk, má­sokkal egyetemben nem előjoga­inkat féltjük, de nem akarunk újabb szükségtelen megpróbál­tatást, általánosításokon alapuló újabb megbélyegzéseket. A párt­állam más körülmények között, más okból és célból próbálkozott ilyesmivel és magbukott. Furcsa, hogy erre egy tsz-elnöknek kell emlékeztetnie. Miután másoktól nincs felha­talmazásom, a magam nevében kérdezem: miért nem keressük közösen a kiutat a szocialistának nevezett mezőgazdaság és nem csak a mezőgazdaság zsákutcá­jából? Nagy László tsz-elnök Besenyszög pénzben jelentkezik - következ­ményeit, terheit az egyszerű, név­telen tömeg viseli. Ez a jelenlegi helyzetünkben megengedhetet­len. Az emberek már élni szeret­nének egy kicsit, nem csak szün­telenül robotolni, s mindemellett az üdülésről, a színházról, a ru­házkodásról le kell mondaniuk, mert nincs rá pénz. De már nem lehet azt és annyit enni sem, amit és amennyit a szervezetünk kí­ván... Hogyan is tudnák megérte­ni e szenvedő tömeget azok, akik a saját bőrükön nem érzik, mit jelent létminimum alatt vagy an­nak közelében élni, mert a nép jólétéért felelős gazdasági appa­rátus fizetése igen magas. Állás­pontom az, hogy a köztársasági elnök személyéről honatyáink döntsenek, és a népszavazásra fordítandó összeget pedig olyan rentábilis vállalkozásokba in­vesztálják, melyeknek bevételé­ből a szociális alapot lehetfinan­szírozni vagy a kultúrát, a jövőt megalapozó tudományos mun­kát. Bízom benne, hogy a jelen helyzetben d józan ész és a meg­értő, együttérző szív győzedel­meskedik a kezdeményezés felett. Kun Sándor Jászalsószentgyörgy Tarka lepké/k/ szép arany pil- langó/k/ - sóhajthatnak fel a cso­dálkozástól (a költőtől vett sza­vakkal) a látogatók, akik belép­nek a tiszafüredi Kiss Pál Múze­umba. A meghívó ugyan felké­szített rá, amikor június 29-én, délután 4 órára a "Jászság lepke­világát" kínálta látványként. Itt sereglenek a levegő parányi, csil­logó ékkövei, amelyek repülését a hópelyhek táncához lehetne ha­sonlítani. Már mereven múzeumi tárgyként, s mintha vádlón néz­nének vissza az emberre, a láto­gatókra. Újabb sóhajunk a szána­lomé: milyen kegyetlen is az em­ber, hogy a pillangók tarkaságát megörökítse, gombostűre tűzi. No de ily módon lehetett bemu­tatni a Kunság fiainak is a náluk már csak valamikor élt szépsége­ket. Ha a felnőttek gyermekko­rukra emlékeznek, találkozhat­tak ezekkel a lepkékkel: mint ap­ró virágok, úgy lepték el a víztó­csákat, s a legelők piros bogáncs­virágain is ott billegtek - nedvet, mézet kutatva. ) Olvastam a szolnoki országos erdészeti konferenciáról szóló cikkben /Néplap június 29.1, hogy a kétnapos tanácskozáson szél­sőséges vélemények hangzottak el az akácfa hasznosításáról. A Kossuth rádióban június 23-án sugároztak műsort, melyben dr. Gergely Sándor gödöllői szak­ember és a karancslapujtői kísér­leti telep vezetői méltatták és "csépelték" az akácfát. Vitájukba bekapcsolódott a kampóid Fehér Lajos is, és mint illetékes beszélt a családi erdőművelésről. Sok jót és rosszat mondtak az akácfáról, végül is az jött ki az egészből, hogy ez a fafajta gazdaságta­lan... A szakemberek nem említet­ték, hogy hajdanán nem tartozott a jó gazdák közé az, akinek a tanyája körül nem volt akácfa. Ugyanis ebből javították a kocsi­jukat, az ólat, a górét stb., de /Mitől/ Független a szakszerve­zet címmel, június 26-i számunk­ban arról írt munkatársunk, milyen indíttatás következtében alakult meg a Hetényi Géza kórházban az Egészségügyi Dolgozók Szabad Demokratikus Szakszervezete. Megszólaltatta az új szakszervezet ügyvivőjét, Halász Ernő szakácsot és másokat is, akik a változással kapcsolatos helyzetről mondták el véleményüket. Az ebben elhang­Miért nincsenek ma, hová let­tek? Béres Mária, a Damjanich János Múzeum múzeológusa megnyitójában elmondta: Akiál­lítás anyaga Buschman Ferenc jászberényi magángyűjtéséből való. A szorgalmas gyűjtőt lak­helyén furcsa, bogaras embernek tartják, mert késő este indul fény­csapdával, lepkehálóval a Mátrá­ba. Ott még megtalálhatók ezek a lepkék is, mert a növényvédő szerek mérge nem pusztította ki teljesen. A levegő sokszínű táncosaival a Kunságban már egyre ritkáb­ban találkozhatunk, a legközna­pibb fehér káposztalepkével is alig. Hogy valaha milyen gazdag volt hazánk lepkevilága, azt min­den érdeklődő megtekintheti e múzeumban, mely - hétfő kivéte­lével - minden nap 10-től 12-ig, délután pedig 2-től 6 óráig várja a a látogatókat. Nagy János napjainkban is nélkülözhetetlen az építkezéseknél, a tornatermek létesítésénél. De főképp azért fogtam tollat, mert senkinek sem jutott az eszébe, hogy az akácfa virágzik is, hogy semmiféle per­metezést, pórzást nem igényel! E tulajdonságai miatt kedvelik a japánok, a németek, a svájciak, s még sorolhatnám tovább. De tudni kell azt is, hogy egy kiló akácméz ára (1.30 dollár) egyen­lő 3 kilogramm vegyes mézzel, 4 kilogramm napraforgóéval, és öt évi jó akácméztermés egyenlő az erdő értékével. A Szolnok megyei méhészek - jó idő esetén - évente 50-60 va­gon akácmézet is termelnek. Úgy vélem, az akácfa hasznosításáról mindezek említésével lett teljes a kép. Sándor János méhész zottakhoz Gerginé Sturm Zsuzsan­na, az Egészségügyi Dolgozók De­mokratikus Szakszervezete kórhá­zi bizottságának titkára a követke­zőket fűzte: "Halász Ernő állítása - mely szerint azt mondtam "Maga ne pofázzon bele mindenbe" - becstelen rágalmazás, személyem ellen irányuló, szándékos lejáratás. Ezen újság hasábjain, de a bíró­ság előtt is ki merem jelenteni, hogy nem stílusom az ilyen beszéd. A harminchét éves Sánta József (Tiszaföldvár, Gyep utca 29.) ed­dig már jónéhány törvénybe ütkö­ző cselekedetet követett el. Először tizenegy éve ítélték el súlyos testi sértés miatt, majd lopásért próbára bocsájtották, pártfogói felügyelet alá helyezték. Ugyanis, egy olyan hétvégi cibakházi házba "tévedt be", amelyik éppenséggel nem az ő tulajdona volt. Mivel az ajtó nem nyílt, felfeszítette a zárat, és ello­pott egy légpuskát, de gondolva a hidegebb napokra, nem volt szíve otthagyni a dunnát, a lepedőt, sőt a díszpárnáfsem. Pár deci pálinkára is lelt, gondolkodott, mit csináljon vele, majd nemes egyszerűséggel leöntötte a gallérja alá. A gyűjte­ményből mindössze a légpuska lett meg, azt visszakapta a tulajdonos. Mindezeken túl 1985-87 között a rendőri felügyeleti szabályok meg­sértése miatt tízszer felelősségre vonták. Ez a tekintélyes lista tavaly, szeptember 19-én újabbal gyara­podott. Sánta József az egyik kocs­mában pusztította a szeszt élettár­sával, Sánta Piroskával, és Piroska testvérével, Sánta Sándorral. Ahogy emelkedett a fejekben a nyomás, úgy váltak egyre köteke- dőbbekké. Olyannyira, hogy nem szolgálták ki őket, és kiküldték a helyiségből. A hangoskodást a kö­zeli élelmiszerboltban is folytat­ták, sőt ott már zavarászták is egy­mást, egy-két birkózófogással tar­kítva. Az üzlet személyzete jobb híján a raktárba menekült, a vevők pedig az utcára. A hajkurászás he­vében Sánta Sándor a másik Sán­Én már gyermekkoromban megta­nultam a tiszteletet, az ember tisz­teletét, majd az ügy tiszteletét, amelyet képviselek. A tagság érdekében voltak vitá­im a vezetéssel - a saját belső mun­Meglepetéssel és rossz érzéssel olvastam az Új Néplap június 22-i számában "A nagy üzlet a jó üz­let?" című cikket. Sajnálattal álla­pítottam meg a szerző rosszindula­tú feltételezéseit, s hogy a sajtó fe­lelős vezetői minden kontroll nél­kül közreadták, és a vádaskodás­nak oly módon teret engednek, hogy - a nyilvánosság legelemibb szabályát megsértve - a másik fél meghallgatása nélkül teszik. Úgy gondolom, a szabad sajtó fogalma magába foglalja a tárgyszerű, igaz­ságot alátámasztó közlés felelős­ségét - különösen olyan kifejezé­sek, állítások vonatkozásában, mint a családi összefonódás, hata­lomátmentés, vagyonátruházás stb. A tiszafüredi bank 40 éve vezeti a szövetkezet számláját, megszakí­tás nélkül. Szövetkezetünk részé­ről sajnálatos tény, hogy mióta az áfész-elnök felesége a helyi bank­vezető, csak határidőre előírt hite­leinket törlesztettük (határidőben), új hitelszerződést sem kötöttünk. Sajnos. Természetesen önmagában egy hitelügylet sem jelenthet csalá­di összefonódást, ez lenne a dolgok természetes rendje. A gazdaság dolgozzon, a pénzintézet lehetősé­gei szerint hitelezzen. Amikor e cikk íróját márciusban a szövetkezeti küldöttgyűlésen nem kívánatos személynek minő­sítettem, tettem azért, mert addigi ismereteim alapján tárgyszerű, korrekt, tényeket nem elferdítő tu­dósításra alkalmatlannak ítéltem. (Erről meggyőződtem!) A felelőtlen kijelentések többes számban való megfogalmazása nem adhat felmentést a cikk írójá­nak még akkor sem, ha ezzel sze­mélyes felelősségét kívánja tompí­tani. Egy megjegyzésem azért ah­hoz a bizonyos "közös lóhoz" még­is van. Vajon a cikk írója hogyan gondolja: a múltban "közös lóként" szekeret húzott, avagy csak rajta ült? Mert ugye azt tudja, hogy nap­tát, Józsefet akarta egy sörösüveg­gel megütni, de a kivitelezésbe hi­ba csúszhatott, mert az ütés az egyik vevőt találta el, aki köny- nyebb sérülésekkel megúszta az aznapi vásárlást. Ezután - mint akik jól végezték a dolgukat - kirontottak az utcára, és folytatták a csihipuhit. A messzehangzó családi perpatvar talán még most is folytatódna, ha a helyszínen megjelent rendőrök igen erélyesen véget nem vetettek volna az egésznek. Azért a három garázda annyit elért, hogy a bol­tokban, meg az utcán is megbot­ránkozást, riadalmat okozott. A tár­gyaláson a kezdeti tagadás után, a tanúvallomásokat követően végül mindannyian megbánták tettüket, hiszen azon a délutánon végtelenül erőseknek bizonyultak a temérdek italtól. Ügyüket első fokon a Szol­noki Városi Bíróság tárgyalta, ahol Sánta Józsefet garázdaság bűntette és lopás vétsége miatt háromhavi börtönre ítélték. Az eddig büntet­len előéletű Sánta Sándort és Sánta Piroskát garázdaság bűntette miatt két évre próbára bocsájtották, és elrendelték pártfogói felügyeletü­ket. Egyúttal kötelezték őket, hogy az eljárás során eddig felmerült 8 ezer 511 forint bűnügyi költséget, és az ezután esetleg felmerülő összeget is fizessék meg. Amásod- és harmadrendű vádlott esetében az első fokú bíróság ítélete jog­erőssé vált, míg Sánta József bün­tetését a megyei bíróság három hó­napról ennek duplájára emelte. Mindezek után az ő ítélete is jog­erős. D.Sz.M. A szövetkezeti tagok véleménye a döntő Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné kánk során is -, amik olykor han­gosan, de korrekt módon, kulturált stílusban zajlottak. Halász Ernővel nem került sor vitára sem, mivel nyíltan még nem nyilvánított véle­ményt." jainkban mindenkinek a maga sze­kerét kell húzni és éppen ezért más­nak nem lehet ráülni. Ki a felelős hát az eddigi gyenge hatásfokért? (Az áfésznél?!) Ha tényleg gyenge, az elmúlt tíz évért felelős vezető­nek tartom magam, de sem a kér­dés feltevése, sem annak eldöntése talán nem a cikkíró feladata, ha­nem a szövetkezet tagságáé! Személyre szóló rágalmazásán túl, üzleti hírünknek, eredményes munkánknak ártott a fent említett cikk. Reméljük, szövetkezetünk tagjai, ügyfeleink, üzlettársaink, a város lakói, valamennyi olvasó egyetért velem, hogy múltbéli te­vékenységünket a korrekt tények, jövőnket munkánk színvonala, eredménye alapján kell megítélni, nem pedig a valótlan feltételezése­itől szabadulni nem tudó (illetve így tudó) V.I.I. újságíró úr hozzá nem értő eszmefuttatásán keresz­tül. Rajki Imre a Tiszafüred és Vidéke Áfész elnöke *** Az újságíró megjegyzése: A sajtószabadság azt is takarja, hogy ma már feltehetem azokat a kérdéseket, amelyek a város lakóit foglalkoztatják, s nem csak azokat, amelyeket a régi ve­zetők szeretnének hallani. A cik­ket nem a Tiszafüredi Afészről írtam, ezért nem kérdeztem meg Önt, azt viszont fontosnak tar­tottam, hogy az áfészekről orszá­gosan kialakult megítélést is ér­zékeltessem. Mivel a Discont Be­téti Társaság vezetője néhány hete még az Ón helyettese volt, alkalmasnak tartottam arra, hogy a volt terményforgalmi te­lep korábbi működéséről nyilat­kozzon. Munkájukat valóban a tagságnak és a város lakóinak kell elsősorban megítélni, mint­hogy a cikkben én sem tettem.- Varga Imre ­Ne növeljék már az emberek terhét A jászkiséri vasútállomás mellett fedett kerékpármegőrző épült ta­valy ősszel - a nagyközségi tanács, a költségvetési üzem segítségével és társadalmi munkában. Negyven kerékpárnak ad helyet, de szomo­rú, hogy a tolvajoknak ez sem akadály... A bejáró dolgozók olyan nyugdíjast keresnek, aki - térítés ellenében - napközben vigyázna a kerékpárokra - írta többek között Boricsné Mészáros Mária - saját felvételét mellékelve. A jó gazda tanyája körül mindig akácfa volt Hozzászólás cikkeinkhez A szakszervezeti munka szolgálat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom