Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-27 / 94. szám

1990. JÚLIUS 27. 3 Dr. Karsay Sándor, volt körzeti orvos Pomázon mintegy két évvel ezelőtt kezdte kiépíteni magánorvosi rendelőintézetét, elsőként törve át azt a falat, amely az orvoslást, a gyógyászatot körülveszi. Ma a rendelőben nyolc orvos, hat asszisztens segítségével gyógyítja a betegeket Képünkön: dr. Sebő Zsuzsanna gyermekorvos a rendelőben hallásvizsgálatot végez. MTI FOTÓ: Hámor Szabolcs Az időpontot tudatosan rosszul tűzték ki A népszavazás a Magyar Szocialista Párt szemszögéből Kiskereskedelem Tovább csökkent a forgalom A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának jelentése szerint az év első fe­lében a kiskereskedelem 415,4 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le, ez az összeg 46,7 milliárd forinttal, folyó áron 12,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor változatlan áron, tehát mennyi­ségében a féléves értékesítés 10,3 százalékkal csökkent a ta­valyihoz képest. Elsősorban a vendéglátásban esett vissza a forgalom - több mint 16 száza­lékkal -, de a ruházati cikkekből is 12 százalékkal kevesebbet ad­tak el, mint a múl t év első fe-lében. Valamivel mérsékel­tebb a csökkenés az élelmiszer-, valamint a vegyesiparcikk-szak- mában. Az iparcikk-kereskede­lemben az figyelhető meg, hogy a tartós fogyasztási cikkekből a háztartások felszereltsége bizo­nyos jövedelemszint felett nagy­jából telített, más rétegek azon­ban az anyagi lehetőségek hiá­nya miatt nem tudják megvásá­rolni a nagy értékű háztartási be­rendezéseket. Az év első felében a nagyke­reskedelem - értékben - 2,8 szá­zalékkal kevesebb cikket szer­zett be, mint tavaly, ezen belül nagyobb mértékben csökkent az import eredetű árúk mennyisé­ge. Csupán a műszaki árúk im­portja bővült, ez azonban igen jelentős mértékben, 44 százalék­kal. A hat hónap alatt a nagyke­reskedelem 160,5 milliárd forint értékű árút értékesített, s ez az összeg 4,4 százalékkal megha­ladta a tavalyit. Iváncsik Imrét, a Magyar Szo­cialista Párt Szolnok Városi El­nökségének tagját arra kértük, fejt­se ki gondolatait a hétvégi népsza­vazásról, arról, hogy pártjának mi köze ehhez, s mit vár ő ettől a népszavazástól.- Érdekes kérdés az, hogyan csöppentünk a szervezésbe - hang­zott a válasz -, annál is inkább, mert ezért igen heves támadások érték pártunkat, főleg a parlamenti frak­ciót. Számunkra teljesen érthetet­len megjegyzések kísérték ezt a kezdeményezést. Az igazság az - az én ismereteim szerint -, hogy egymástól független állampolgári kezdeményezések és a Szocialista Párt kaposvári szervezete kezde­ményezésének következménye az aláírásgyűjtési akció, amihez meg­lehetősen későn és vonakodva csatlakozott a Szocialista Párt, hi­szen az aláírásgyűjtési akció miatt ellene indított támadás előre látha­tó volt. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha egy ilyen politikai tényező ko­rábban megírt és látszólag olajo­zottan működő forgatókönyvet megzavar, támadások kereszttüzé­be kerül. A szakmai érvekre való hivatko­zás számomra nem elfogadható. Ha finoman akarom megfogal­mazni mondandómat, a kormány­pártok állásfoglalásáról, akkor azt kell mondanom, hogy szakmai ér­vekre hivatkozó következetlen­séggel állunk szemben. Az alkot­mányban ugyanis az áll, hogy a nép a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvet­lenül gyakorolja. Azt gondolom, ilyen fontos kérdésben, mint a köz- társasági elnök megválasztása, el- vitathatatlanul megilleti a népet az a jog, hogy eldöntse: önmaga kí­vánja-e gyakorolni jogát, avagy az elnökválasztást átengedi-e válasz­tott képviselőinek. Nem eleve el­rendelt tehát az, amit a hatalom új birtokosai látnak jónak, nevezete­sen, hogy az a helyes, az a szaksze­rű, ha a parlament választja meg a köztársasági elnököt. A mi megítélésünk szerint egy, a nép által választott köztársasági elnök stabilizáló tényező lehet eb­ben a rendkívül borulékony és la­bilis helyzetben. Teljesen érthetet­lennek és nevetségesnek tartom az elnöki diktatúra emlegetését, az at­tól való félelmet, hiszen inkább le­het várni egy nép által választott elnöktől azt, hogy tartózkodjék minden diktatúrára utaló megnyil­vánulástól. Nagyobb a legitimitá­sa, ha az a néptől és nem egymással megegyező hatalmi elitektől szár­mazik. Ha azt nem egy parlamenti szavazógép hagyja jóvá, formáli­san Ennél többről nem lehet szó, ha a népszavazás eredménytelen lesz, vagy az állampolgárok többsége nemet mond. Nehezen érthető az is, hogy a népszavazás időpontját miért a nyári szabadságok idejére tették. Nehezen fogadható el szá­momra a kérdésfeltevés is, hiszen a kezdeményező sok ezer állam­polgár úgy tenné fel a kérdést: akarja-e On, hogy a nép válassza a köztársasági elnököt? így, egyszerűen, világosan kel­lene a választópolgárokat megkér­dezni. De mivel a kérdésfeltevés nem ilyen egyszerű, s a népszava­zás időpontja sem megfelelő, két­séges a szavazás kimenetele. Ab­ban viszont biztos vagyok, hogy akik elmennek a szavazásra, azok igennel szavaznak. Ezt tartom ma­gától értetődő és a demokráciát ki­teljesítő magatartásnak. = napló Sokan és sokszor megkeresnek engem-írása­ikkal, így meglehetősen sok novellát, verset, miegyebet, különféle becses, ám többnyire csak a szerzőnek becses, dolgot van szeren­csém olvasni. Most éppen egy Pusztataskonyra való asszony verseit olvasgatom. Szerényen,' félve adta ide, hogy ő csak egy parasztíró. Már ebben a szerénységben is különbözött a külön­féle rendű-rangú szerzők legtöbbjétől. Versben pedig méginkább különbözik azoktól. Igaz, munkái egyszerűek, a magyar verselési hagyo­mányok szellemében fogantak, nincs bennük semmi rafinált formai játék, virtuozisták, sem­mi fásult manír, erőszakolt modernség. És mégis, helyesebben éppen ezért, amit Pádár Julianna művel, az poézis, Nem megírja, de megéli a verset. Nem csinálja, hanem szinte találja. Egy nehéz, tragikus sorsú ember vers­beszéde ez, aki éppen ennek az oly sok ember­re, nőre jellemző sorsnak a megfogalmazására hivatott, amint e témán kívülre merészkedik, elszürkül. De itt súlyos. "Utunk a porszívótól a hálószobáig, pelenkától a konyháig vezet" - határolja be a női sorsot. És milyen finoman tudja érzékeltetni a társ, elhunyt férje hiányát: "Társtalan kávéspohár az asztalon" - úja. Mi­lyen költői az a néhány sor, amely az elmúlásról szól! "Eltűnő nyár ölén kacérkodik /az ősz ön­feledten.../ Tenger-kékjébe néz a vizeknek, /köd-lapát lebbenti széjjel,/ bokor alján tündér- kedik/ egy rózsalevéllel, /teszi a szépet még a nyárnak/ belevörösödnek a szende ágak... /De hiába- minden hiába!/ Pakolva már az útitáska..." Eddig egyetlen versből idéztem, bár sokból lehetne. A kiraga­dott idézetek helyett azonban a művek egészét kéne közzétenni. Körmendi Lajos Pályakezdők súlyos helyzetben Mi lesz veled, emberke? A munkanélküliség lassan rá­telepszik a családok mindennap­jaira. Itt szándékosan hangsú­lyozzuk a családokat, s ezen be­lül is azokat, akiknek iskolás gyerekük van, hiszen a legin­kább veszélyeztetettek éppen azok, akik még csak ezután lép­nek ki az életbe. A gond persze nemcsak azokat sújtja, akik eb­ben az évben végeztek. Sújtja a korábban végzetteket is, de fej­fájást okoz azoknak is, akik csak négy-öt év múlva végzik el az iskolát, vagy esetleg a szülők­nek. Ma ugyanis nem lehet ki­számítani, hogy négy-öt év múl­va a választott szakma mit ér. Nem lehet tudni, egyáltalán lé­tezni fog-e az a szakma. S a kér­déseket lehet még tovább szapo­rítani. Nem tesszük, hisz ezeket mindenki ismeri. Lássuk inkább az elszomorító tényeket. A segélyből kizárták őket A pályakezdőkre általában jellemző ma az a tény, hogy ki­zárják őket a munkanélküli se­gélyből. A legújabb tervezetek, amelyek a kormány asztalán fek­szenek, ismereteink szerint nem tartalmazzák ennek a lehetősé­gét. További általánosan jellem­ző vonás, hogy gyakorlatilag a munkaerő-szolgálati irodák nem rendelkeznek megfelelő eszköz- rendszerrel, amellyel segíthetné­nek a probléma megoldásában. Eszköz csak a felsőfokú végzett­ségűek esetében van, de ott is inkább csak eszközöcskének ne­vezzük a tényleges gyakorlatot, hiszen sok feltételes módot tar­talmaz. Ókét ugyanis a foglalkozta­tottsági alapból támogatva, gya­kornokként lehet alkalmazni. A munkát kereső jelentkezik a MESZI-nél, ahonnan megpró­bálják kiközvetíteni valahová. Ha sikerül, első lépcsőben hat hónap a gyakornoki idő. Ezt még kétszer meg lehet hosszabbítani. Remélhetően ezalatt a két fél, a munkavállaló és a munkáltató, "megszereti" egymást, és akkor a dolog el van rendezve. A járulékokat természetesen a vállalatnak kell fizetni, s ez meg is nehezíti a dolgot, hiszen ha a vállalatnak lenne pénze, akkor főállásban foglalkoztama diplo­mást. További gond, hogy hiába lenne szükség ilyen végzettségű­re, ha csak úgy tudják felvenni, ha egy régi munkást elküldenek. Ki vállalja ezt? A gyakornoki rendszer ezt a problémát csak enyhíteni tudja. A kétszeri hosszabbítás után, minthogy el­telt 18 hónap, a munkavállaló már kaphat munkanélküli se­gélyt. A probléma tehát "meg van oldva". Ha nincs fogadó- készség, a MESZI lehetőségei végesek. Valódi patthelyzet ala­kul ki. A készülő kormányrendelet a külföldi munkavállalást szorgal­mazza, illetve nemcsak felsőfo- kúak számára, 200 millió forin­tot különítenek el a terv szerint a pályakezdők számára. Felhasz­nálásának módja ma még nem ismeretes. Egyetlen javaslat sincs Az érettségizettekkel értelem­szerűen még nagyobb a gond. Segély számukra sincs. Ebben az évben 1090 érettségizett munka- vállaló jelent meg a piacon. Szá­mukra összesen 127 munkahelyi javaslat érkezett. Lehet viszo­nyítani. A gimnáziumot végzet­tek közül minden száz munkát keresőre egy(!) javaslat érkezett. A szakközépiskolát végzettek­nél száz keresőre húsz ajánlat fu­tott be, de itt sem biztos, hogy az elképzelések találkozni fognak. Külön kiemelhetjük az ötéves technikumi végzettségűek első évfolyamát. Nekik minden száz emberre "0", azaz egyetlenegy javaslat sem érkezett. Vagy nem ismerik még a vállalatok őket, vagy inkább főiskolásokat alkal­maznak technikusi munkahe­lyen, vagy valami más a gond. A pedagógiai főiskolára je­lentkezetteknél tudunk mondani némi biztató tényeket. Számuk­ra, közhasznú munkavégzés ke­retében, a megyében 50-55 pe­dagógiai asszisztensi álláshelyet tudnak ajánlani a MESZI-nél, tíz hónapra szólóan. Itt is van gond. A foglalkoztatási alapból ugyan­is csak az összeg 70 százalékát fizetik, a többit az intézmény fi­zeti (ez nemcsak iskola lehet). Tavaly a maradék 30 százalékot a megyei tanács átvállalta. Az idén már nem. S minthogy úgy­nevezett nonprofit elven műkö­dő intézményekről van szó, ame­lyek a költségvetéstől kapják a pénzt, a legtöbb esetben ez a 30 százalék is sok. A MESZI, amit lehet, megpróbálja megtenni. A minisztériumtól ebben az évben már többször kérték a közhasznú munkavégzésre vonatkozó kere­tek enlelését. Bár éppen a peda­gógusok esetében úgy tűnik, mindez felesleges. Az asszisz­tensek sokhelyütt nem kellenek, sőt a meglévő pedagógusokat kezdik elküldeni. Leginkább az óvónőket, tanítókat, de ma már tanárokat is. Úgy tűnik, az isko­lák egy része már azzal a 2400 forinttal sem rendelkeznek, ami­be nekik egy-egy ilyen asszisz­tens kerül. Nettó fizetésük egyébként ötezer forint körül van. A dolognak általában is van persze egy másik oldala. A gim- názumokat, de a szakközépisko­lákat végzettekre ma is jellemző az illúziókergetés. íróasztalról, vezető állásról ábrándoznak, ez azonban ma már nem realitás. A szakmunkás végzettségűek valamivel jobb helyzetben van­nak, beleértve a szakiskolát vég­zetteket is. Itt száz főre hatvan­hét ajánlat létezik, de minthogy 1950 ilyen végzettségű van a megyében, a maradék is sok. Építőipari szakmákban például nagy a túlkínálat. A vasas szak­mákat keresik a munkahelyek, de például szerszámkészítő nem nagyon kell. Hegesztőre viszont minden mennyiségben szükség van. Ha nem találnak munkát, akkor a kör itt is bezárul. Csak­úgy, mint az egyik legveszélyez­tetettebb réteg esetében, a nyolc általánossal, vagy kevesebbel rendelkezőknél. Ok most 1120- an jelentkeztek újonnan munká­ra. Száz főre kilenc ajánlat talál­ható a MESZI-knél. Ezen fiatalok egy része nem akar továbbtanulni, egy része nem is képes rá, egy részét nem vették fel sehová. Munkaerőpia­ci pozíciójuk rendkívül gyenge. Az iskola befejeztével családi pótlékot nem kapnak, minden kedvezménytől elesnek. Ha nincs munka, a kör itt is bezárult. A fentiekre a megoldást be­szélgetőpartnereink, Bacsó Jó­zsef irodavezető-helyettes, Ju­hász Éva elemző és Barcsik Ti- bomé átképzési főelőadó sem tudták. Nem is az ő dolguk erre válaszolni. Ami tőlük telik, azt megteszik. Próbálkoznak, a fala­kat döngetve is, sokszor a nap 24 óráját felhasználva. Füle István MODELLMOTOROK ZALAEGERSZEGRŐL A MOM Műszeripari Rt zalaegerszegi gyárában saját fejlesztésű modellmotorok gyártását kezdték meg. Az első szériában 300-300 darabot gyártanak repülő-, autó- és hajómodellekhez. A motorok hengerűrtartalma 3,5 köbcentiméter, teljesítménye pedig 1,1 kilowatt. Az új termékeket a kezdő versenyzőknek és hobbiból modellezőknek ajánlják. Képünkön Németh Ernő műszerész a modell motorokat szereli. MTI-fotó Egy hónap múlva nyit az OMÉK A legutóbbi összesítés szerint 26 ország csaknem ezer kiállítója jelentkezett a 71. Nemzetközi Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari Kiál­lítás és Vásárra, az OMÉK ’90-re. Az augusztus 31-én nyíló nagy­szabású kiállítás előkészületeiről Hungexpo-nál elmondották: az idei kiállításon nemzeti bemutató­val vesz részt egyebek között Hol­landia, Izrael, Sjtanyolország, Franciaország és Uj-Zéland. A ki­állításon szeptember 2-án tenyész­állat-árverés lesz, amelyre eddig csaknem másfél száz állattartó je­lentkezett. Szeptember 6-án bio­technikai konferenciát tartanak. Nagy érdeklődés előzi meg a vá­sárvárosban rendezett nemzetközi dísznövény-bemutatót. A kiállítás élelmiszer-bemuta­tóján a látogatók kedvébe járnak azzal, hogy a díjnyertes terméke­ket, közöttük a borokat és söröket meg is lehet kóstolni. A Budapesti Húsipari Vállalat olcsó termékeit kínálja a helyszínen. Akik mindentől elestek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom