Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-27 / 94. szám

4 1990. JÚLIUS 27. Néplap Iparművészeti kiállítás a siklósi várban Remekeltek a mezőtúri fazekasok Missziót teljesítenek A Continental Singers hangversenye Jászberényben Farkas Gábor: Vászon kanta Remekeltek a mezőtúri fazekasokHazánk fazekasai 1966 óta háromévenként részt vesznek az országos "Gerencsér Sebestyén" fazekaspályázat találkozóin. Az idén 61 művész 319 alkotással pályázott. A részt­vevők között igen sok volt a fiatal, akik elfogadták a népi iparművészeti alkotó munka legfontosabb alap­elveit: a népi hagyomány követését és a művészi érték létrehozását. Az alkotók a magyar fazekasság használati edénye­inek formakincséből merítettek elsősorban, de sokan Kozák Éva: Rátétes csalikancsó dolgozták fel az ország különböző fazekasközpontja­inak díszedény-hagyományait is. A díjazottak között megyénket Farkas Gábor, Far­kas Annamária és Vargáné Kozák Éva mezűtúri mű­vészek képviselték. A díjat nyert és a pályázaton részt vett alkotásokból rendezett kiállítást ma 13 órakor Fekete György mű­velődési és közoktatási minisztériumi államtitkár-he­lyettes nyitja meg Siklóson, a vár kiállítótermében. December 31-ig várják a szervezők az érdeklődőket. Fotó: Janó Ákos A gondolat, mely az alapító: Can Fiona fejében született meg 1963-ban, ma már valóban az egész világot meghódította. Ugyanabban az időpontban: va­sárnap este nyolc órakor a föld­golyó harminchat országában harminchat új "Continental Sin­gers" tartotta bemutatkozó hang­versenyét, azonos műsorral - kör zöttük a megalakulás sorrendjét tekintve a magyar együttes a har- minckettedik. A jászberényi főtemplom pad­sorait zsúfolásig megtöltő érdek­lődőket Bárdos Ferenc káplán üdvözölte, majd a főoltár előtt elhelyezkedett együttes (monda­nunk sem kell, hogy az énekesek csinos formaruhája szintén azo­nos az egész világon!) megkezd­te hangulatos műsorát. A tizen­egy tagot számláló, vegyes hang­szerösszetételű zenekart és a ka­marakórust Tornay András irá­nyította, aki a koncert program­ját az Egyesült Államokban ta­augusztus 5-ig "él", majd meg szűnik -, hogy jövő nyáron újra alakulhasson. Székhelye Mis kolc - és fenntartásáról (beleért ve az anyagiakat is!) az együtte tagjai gondoskodnak. Bár a je lentkezőknek meghallgatásoi kell keresztül esniök, a felvétel nek nem feltétele az, hogy a pá lyázó muzsikus legyen: tizenhat tói huszonnyolc éves korig bár kit szívesen látnak soraik között aki a követelményeknek megfe lel és a társakkal együtt vállalj: Jézus igéinek a modem zene hor dozta terjesztését; vállalja a pró batáborban folyó kemény és fe gyeimet megkövetelő munkál az ártó szövegétől megtisztító! zene segítségével "az igazi fén; sugárzását a sötét világban". Ügy tűnt, hogy a kitűnően har monizált és hangszerelt, a musi cal hangzásvilágát idéző dalia mókát - melyeket a fiatal előadói nagyon fegyelmezetten, ügye koreográfiával fűszerezve szemmel látható gyönyörűség gél adtak elő - a nemcsak fiata lókból álló közönség tetszéssé fogadta már csak azért is, mert a együttesben ismerős arcokat fe dezhetett fel. Egyetlen kritika megjegyzés: részben a templon visszhangos volta, részben a ta ián még nem egészen tökélete Templomaink kincsei A tiszaörsi templom tabernákulum-ajtaja A tiszaörsi római katolikus templomot gróf Eszterházy Károly egri püspök építtette saját költsé­gén 1781-83 között. A kivitelező mesterek Eszterházy egri építési irodájából kerültek ki. Az építész Francz József kőművesmester volt. A Mária látogatását ábrázoló oltárképet Zirkler János, Kracker állandó segéde készítette. Steinhäuser Antal egri képfara­gó és szobrász Wittman János festő és aranyozóval együtt 1783-ban szerződött a tiszaörsi templom ta- bemákulumának, oltárképkereté­nek, szószékének, gyertyatartói­nak és kánontábláinak elkészítésé­re. A munkálatok 1785-ig folytak. A márványozottan festett és szé­pen faragott fa tabemákulum tem- pietto - templomocska - alakú. A tabemákulumot két nyúlánk, volu- tákon térdelő imádkozó angyal fogja közre. A tabemákulum ajta­ján az emmauszi jelenet aranyozott reliefje látható. Az emmauszi jele­net Krisztus feltámadásának nap­ján játszódik. Lukács evangéliuma (24.13) számol be róla: A feltáma­dás napján két tanítvány tartott a Jeruzsálemtől nem messze lévő Emmauszba. Az úton egy férfi sze­gődött hozzájuk, kinek szomorúan mesélték Jézus megfeszítését, ha­lálát. A férfi, ki maga Jézus volt, és akit nem ismertek fel, figyelmez­tette őket, hogy a Messiásnak eze­ket a próbatételeket kell elszenved­nie. Mikor megérkeztek Emma­uszba, a két tanítvány kérte az is­meretlent, tartson velük. "És lön mikor leült volna ővelük, a kenye­ret vévén, megáldá, és azt meg­szegvén nékik adá. Megnyilatko- zának pedig az ő szemeik és meg- esmerék őtet, de ő elviteték azok elől." A két tanítvány erre az örömhír­rel, hogy Krisztus feltámadt, Jeru­zsálembe sietett, hogy az eseményt hírül adhassa. Az emmauszi eseményeknek már a korai középkortól kezdve áb­rázolják két jelenetét. Az egyik je­lenet az Emmauszba igyekvő két tanítványt ábrázolja, ahogy az álta­luk fel nem ismert Krisztussal za­rándokokként ballagnak a poros úton. A másik jelenettípus, ilyen a ti­szaörsi relief is, a kenyér megtöré­sének pillanatát ábrázolja, mely­nek során a tanítványok döbbenten ismerik fel mesterüket. E lakomát gyakran az utolsó va­csora megismétlődésének, ünne­pélyes áldozásnak tartják, amely oltári szentség, és a liturgia közép­pontjában áll. A reneszánsz és a barokk idején, de még a XIX. században is nép­szerű volt ez a téma, amely alkal­mat adott a hívő ember és Isten intim, közvetlen együttlétének megjelenítésére. A félkörívesen záruló, aranyo­zott tiszaörsi tabemákulum relief kör alakú asztal körül ábrázolja a három szereplőt. Krisztus középen az asztal mögött helyezkedik el, a háromszögű kompozíció csúcs­pontján, feje körül az őt megkülön­böztető glóriával. Kezében az épp kettéhasadó kenyér. Tőle jobbra és balra a két élénken, a felismeréstől döbbenten gesztikuláló tanítvány helyezkedik el. Az asztalon rojtos térítőn az étkezés kellékei, húsos tál, tányér, kés, villa látható. A jobb oldali tanítvány széke mellett kancsó áll, amely szintén oltári szentségre utaló attribútum. A je­lenet volutás, füzérekkel díszített fejezetű oszlopokkal tagolt, bolto­zott helyiségben játszódik. A bol­tozatról lámpás lóg alá, mellőle a hasonló ábrázolásoknál nélkülöz­hetetlen függöny, mely félrehúzá- sával minden esetben a feltáruló isteni igazságot hivatott kifejezni. Zsolnay László nulta meg. A Continental Sin- gérs munkájában természetesen az együttes technikusai is jelen­tős szerepet játszanak. A fiatalok mindössze három hete ismerik egymást: a Conti­nental Singers ugyanis fesztivál­jelleggel működik; június 28-tól technikai felszerelés és az azt ke zelő "személyzet" hozzáértésé nek hiányosságai, valamint az el túlzott hangerő miatt esetenkén éppen a lényeg: az énekelt sző vég esett áldozatul, vált tökélete sen érthetetlenné. Szathmáry Judi- ' V­Mosolygó muzsika Derűs történetek zenészekről Révész Tibor azonos című könyvéből válogatta: Szathmáry Judit Elza lemondása Max Schillings, a berlini Opera intendánsa dolgozószobájában ült egy órával a Lohengrin előa­dásának megkezdése előtt. Hirte­len erősen kopognak ajtaján és egy színházi szolga ront be két­ségbeesetten:- Igazgató úr, M. asszony le­mondott, Elzát nem tudja énekel­ni. Schillings csípősen felelt:- No végre, csakhogy ő is ész­revette! Tetemrehívás Farkas Ödön Tetemrehívás cí-. mű egyfelvonásos operáját a múlt század végén mutatta be Opera­házunk. A bemutatót sajnálatos véletlen tette nevetségessé: ami­kor Bárczy Benő a tetemrehívás alatt a ravatalon feküdt, a kiterí­tett halott egyszerre csak nagyot tüsszentett. A csodálatos tenorista Mascagni a Dinorah főpróbáját vezényelte, amikor a vadász sze­repét alakító tenorista áriájához én, azonnal tapasztalta, hogy két- ségbeejtően rossz énekessel van dolga. Elszenvedte az áriát egy ideig, de amikor a tenorista való­sággal ugalásszerű hangot eről­ködött ki magából, Mascagni le­kopogta a zenekart és nyájasan így szólt:- Bravissimo! Uram, Ön való­ban énekes fenomén, hiszen egy­szerre tudja megszólaltatni a va­dászt és kutyáját. Az érzékeny szerző Paderewsky zongoraszólót ját­szott egy hangversenyen, mely­nek műsorán egy új zeneművet is bemutattak. Paderewsky próba közben jóindulatúan figyelmez­tette a zeneszerzőt néhány disz- szonanciára, mire az megsértve vitába szállt a zongoraművésszel:- Tulajdonképpen ki írta ezt a szimfóniát. Ön vagy éri? Paderewsky udvariasan vála­szolt:- Istennek hála, Ön. Történet Emil Saverről Bécsi koncertje után legalább ötven fiatal leány várakozott szél­viharban, havas esőben az utcán, hogy kezet csókoljon a művész­nek. A leánykák egyre türelmet­lenebbekké váltak, mialatt a hiú, beképzelt zongorista lassan, ké­nyelmesen öltözködött, majd per­cekig gyönyörködött magában egy hatalmas tükörben, s miután figyelmeztették a várakozó le­ánykákra. csak legyintett:- Lassen Sie die verrückten Frauzimmer nur Warten! A bo­lond nők hadd várjanak! m '

Next

/
Oldalképek
Tartalom