Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-24 / 91. szám

1990. JÚLIUS 24. 3 Néplap Budapesten a Szilágyi Dezső téren, a Dunán állította fel hajóját az Első Dunai Szálloda Kft. Az álló hajóként üzemelő szállodában 73 vendég élvezheti a csodálatos panorámát a július végi nyitástól. /MTI fotó: Balaton József/ A CONEX konferencia egyik tanulsága Az elképzelések találkozásra várnak A hétvégén lezajlott, CONEX által szervezett konferencia több is, kevesebb is volt az előzetes elképzeléseknél. Több, mert végre valaki konkrét elképzelé­sekkel jött Jász-Nagykun-Szol- nok megyébe a fejlett tőkésor­szágok valamelyikéből. Törté­netesen egy volt hazánkfia, mert ki lenne más, Járvás Béla az NSZK-ból, akit ma is ebbe a me­gyébe húz vissza a szíve. S az is kiderült, hogy nem túl nagy lehe­tőségeivel, mindenben szeretne segíteni, amiben tud. Kevesebb volt a konferencia, mert úgy tű­nik, az előzetes egyeztetések, a megye lehetőségeinek, terveinek felmérése még nem történt meg, így több olyan elképzelés is el­hangzott, amely az itteni lehető­ségekkel, tervekkel összecseng. Sőt például, ha azt vesszük, hogy ők is számot tartanak a volt MSZMP szolnoki székházára, s ugyanakkor a legutóbbi időben kiderült, hogy egyes részeire nincs elég jelentkező, akkor lát­hatjuk, hogy sürgősen meg kell a CONEX-nek is kezdeni a konk­rét helyzet megismerését. Ez ter­mészetesen azt is jelenti, hogy a magyar félnek, gondolok itt a megye, a város vezetőire is, na­gyobb aktivitást kellene tanúsí­tani az ilyen lehetőségek feltér­képezésére, a külföldi tőke iránti fogadókészség növelésére. De erről majd később. Sokáig nem engedték be az országba Az 1965-ben létrejött cég, amely vagyonának egy részét Li­banonban veszítette el, magyar tulajdonosát sokáig nem enged­ték be Magyarországra. A múlt év novemberében jutott az első vízumhoz. Az első tapasztalataik eléggé lehangolóak. Emiatt nem merik indítani azt a csoportot, amely külföldi szakemberekből áll össze. A német precizitással ugyanis nem fér össze az, hogy félig kész dologba belevágjanak. S hogy ez a helyzet, Járvás úr úgy érzi, nem az ő hibájuk. Valószí­nűleg igaza van. Ha a tőke érde­mesnek találja, hogy jöjjön, ak­kor jönni fog, de azt senki se várja, képletesen szólva, hogy ők kopogtassanak. Leginkább per­sze a németekre lehet számítani, hiszen a franciák nem túlzottan kedvelnek minket, Anglia is in­kább a volt birodalommal foglal­kozik, mások pedig távol van­nak. Mindez nem azt jelenti, hogy a németek maguktól jön­nek. Az ittenieknek kell az alap­vető feltételeket kialakítani. Az igényfelméréstől kezdve, a nem­zetközileg szokásos feltételek kialakításán keresztül, a jogi inf­rastrukturális szükségtelek ki­elégítéséig. Járvás úr mindebbe beleérti még bizonyos emberi magatartásformák meglétét is. A kormánytól csak két hónap múl­va vár érzékelhető lépéseket, ad­dig tehát helyben kell cseleked­ni. A monopol- pozíciókat szét kell tömi Járvás úr leginkább a mező- gazdasági üzemekkel szeretne kapcsolatba lépni. Itt részben jó, részben kevésbé jó benyomásai vannak. Leginkább az értékesí­téssel, beleértve a külföldit is, van gondja. A mezőgazdasági üzemek eddig nem önállóan te­vékenykedtek, főleg az export­ban. Mindent a nagy monopol- szervezetek csináltak, ahol sajá­tos módon az egyének mindig jól jártak, a közös már kevésbé. Ezért sem történt ott semmilyen változás, ezért is ragaszkodnak jónéhányan a kint megszerzett pozíciójukhoz. Mindezt a mező- gazdaság érdekében szét kell tör­ni, hogy a gazdálkodók szabadon kereskedhessenek, megfelelő bevételekért. Ez persze komoly munkát jelent, szakembereket igényel. A CONEX elsőként te­hát szakértelmét, piaci ismereteit kínálja. Ez utóbbi is nagyon fon­tos, hiszen az NSZK-beli cég a Közös Piac egészét fel tudja tér­képezni. A CONEX megbízásos vagy egyéb megfelelő forma alapján tudna részt venni az üz­letben. A fentiekhez célszerűnek látszik kialakítani, egyelőre csak a megyét érintően, egy külkeres­kedelmi centrumot Szolnokon. Ehhez szemelték ki az MSZMP volt megyei bizottságának épü­letét. Itt kellene kialakítani egy hírközpontot is, mert a mai rend­szer, amely általában Magyaror­szágon létezik, kissé lassú az ex­port-import ügyletek lebonyolí­tásához. A CONEX a mezőgaz­dasági üzemekkel együtt szeret­né bérelni, működtetni a centru­mot. Mindehhez kapcsolódna a Tószegi út térségébe elképzelt vámszabadterület is. Ehhez ter­mészetesen a város elképzelése is kell, hiszen itt telkek, terüle­tek, vasút, hűtőház, stb. szüksé­ges. Minthogy eddig ajánlatot nem tettek, nem is nagyon ismer­hetik azokat az elképzeléseket, amelyek tanúsítják, hogy hason­ló elgondolások már léteznek a városban. Ezeket össze kell hoz­ni. Mindenesetre a CONEX két héten belül ajánlatot tesz a város­nak írásban. Mindez azért is szükséges, mert komoly tőke csak akkor jön ide, ha a megfele­lő infrastruktúra megvan. Arra a CONEX is rájött, hogy Szolnok és közvetlen környéke kiválóan alkalmas ilyen feladatokra, bele­értve az olcsó tömegáru repülő­gépen való szállítását. Valakinek most már komolyan hozzá kelle­ne látni a szükséges lépések megtételéhez. A német inas többet keres, mint a magyar tanár A CONEX további elképzelé­seiről már korábban beszámol­tunk. Ez pedig egy, az NSZK- ban létrehozandó, betéti társaság terve. Már most lehetett szán­déknyilatkozatot tenni. A terv azért is fontos lehet, mert a Kö­zös Piac vámhatárait így sokkal könnyebben át lehet lépni. A nyugati partner nevének felhasz­nálása szintén előnyt jelent. To­vábbi gond a magyarországi ér­tékesítési lehetőségek beszűkü­lése, ami abból is adódik - Járvás úr szerint -, hogy egy német inas többet keres évente, mint egy magyar tanár. A mezőgazdasági felesleg egy része alkalmas lehet a devizabevételek növelésére, de csak akkor, ha ez a.felesleg nem az egyébként is túltermeléssel sújtott ágazatokban található. Bár elvileg a CONEX ott is tud segíteni, ahol egyébként csak áron alul lehetne értékesíteni. A CONEX tehát segíteni jött ide, természetesen a saját számításait is megtalálva, jó lenne, ha igény­be tudnánk venni. Magyarorszá­gon ez sem kis feladat. Füle István Vendégségben a miniszter 2. Bőd Péterné: Kezdettől fogva hittem a férjemben- Kérem, hogy mutatkozzék be, hiszen Önt az emberek általában nem ismerik.- Bőd Péterné, Monostori Ka­talin vagyok. Közgazdászként dolgozom. Péterrel az egyete­men ismerkedtem meg, évfo­lyamtársak voltunk. Úgyhogy húsz éve ismerjük egymást, és vagyunk együtt jóban-rosszban.- Közgazdászként mivel fog­lalkozik?- Változatos a munkám, mert attól is függ, hogy mire van ke­reslet. Legutóbb "Az építőanya­gipari vállalatok alkalmazkodá­sa a ’92 után kialakuló egységes európai piachoz" volt a kutatási témánk, ezen belül én az üvegi­parral foglalkoztam.- Hogyan élte meg, hogy a fér­je miniszter lett?- Megmondom őszintén, elő­ször nem örültem, sőt a lányom "megharagudott" az édesapjára - persze ez nem volt igazi harag. Szerettem volna, ha nyugalma­sabb időszak következik most már az életünkben, mert az el­múlt évünk - mint nagyon sok embernek - nehéz volt, és nem nagyon jutott idő a családi életre. Amikor fölmerült, hogy minisz­ter legyen, a lányommal hevesen tiltakoztunk. Nagyon el voltunk szontyolodva, amikor úgy jött haza, hogy mégis elvállalta. Az is igaz, hogy ugyanakkor nagyon boldog voltam, és elégtételt, örö­möt éreztem, mert én első pilla­nattól kezdve hittem a férjem­ben.-Mi változott az életében az­óta, hogy miniszterfeleség lett?-Most még ke­vesebbet látom a férjemet, és olyan dolgokkal is szembe kell néznünk, amik korábban isme­retlenek voltak az életünkben, például a fenye­getésekkel. Ő olyan területen van, olyan fel­adatokat kell megoldania, amelyek embe­rek sorsát érintik. Elkeseredett em­berek pedig könnyen ragad­nak telefont vagy tollat. De hogy a gyerekünket is fenyegessék, ez azért... Nagyon sokszor féltem Pétert is. Iszonyatosan sokat dol­gozik. Persze aki mostanában hi­vatalt, szolgálatot vállal, az szá­mol ezzel. Én - amennyire tudom - segí­tem őt. Nagyon jól gépelek, gyorsírok, mai napig én vagyok a fő titkárnője. Rengeteg levelet diktál otthon is, amelyekre a munkahelyen nincs idő. Nagyon sokan pedig egyenesen a laká­sunkra címezik a levelet.- Akkor most a családi háttér még fontosabb, mint eddig volt.- Ezért most néhány hónapra fizetés nélküli szabadságot vet­tem ki, és tényleg csak azzal fog­lalkozom, hogy Ő és Ő ... és az ügyek.-Hogyan viseli, hogy mindket­ten reflektorfénybe kerültek?- Elég sok fogadásra, vacsorá­ra kell elmennünk. Ha vadide­gen emberekkel beszélgetünk, azok is tudnak mindig újat, érde­keset nyújtani. Van, amikor ne­hezebb beszélgetni, de hát ez is hozzátartozik.- Megváltoztak az ismerősei? Másképp viszonyulnak Önhöz?- Nem, nem. Mi se változtunk azzal, hogy most Péter új állásba került. A barátainkkal sajnos most nem tudunk együtt lenni, a baráti találkozók szünetelnek, telefonon tartjuk a kapcsolatot. Legnagyobb sikerem, hogy a hentes megismert. De ő korábban is mindig ren­des húst adott... Nem, semmi nem változott. Ugyanúgy járok bevásárolni, ugyanúgy cipeke- dem, mint azelőtt. (Vége) Paulina Éva Fotó: Illyés Csaba Veszélyes anyagok a közutakon Szélesebb körű adatbázis a környezetről A tervek szerint hamarosan szélesebb körű adatbázisra épít­heti majd munkáját a Környezet­védelmi Minisztérium. Ottlik Pé­ter, főosztályvezető az MTI mun­katársának elmondta: ha megkap­ják ehhez a jogosítványt, sorra felkeresik az összes olyan intéz­ményt, ahol valamilyen talaj-, víz- vagy levegőminőségi mérést, észlelést működtetnek. Ezután elemzik, hogy a renge­teg adatból mi szükséges a kör­nyezeti állapot pontos meghatá­rozásához. Az adatok birtokában ezután összefüggéseik alapján, komplexen szeretnék vizsgálni a talaj, a víz és a levegő minőségi jellemzőit. A közelmúltban több napilap is foglalkozott veszélyes anya­gok szállítása közben bekövet­kező balesetekkel, illetve ennek kapcsán a hazai baleset- és ka­tasztrófaelhárítás hiányosságai­val. Olyan írás is megjelent, amely a veszélyes vegyi áruk közúti szállításáról többek között azt állítja, hogy a tartálykocsikra egyetlen biztonsági rendelkezés vonatkozik: a sofőrök nem hagyhatják el járművüket. Kupfer Dezső, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium fő­osztályvezető-helyettese szerint ez nem felel meg a valóságnak. Magyarország 1979-ben-20 eu­rópai ország mellett - csatlako­zott a ’’Veszélyes áruk nemzet­közi közúti szállítására vonatko­zó megállapodáshoz” (ADR), melynek előírásait a közlekedési miniszter a belföldi forgalomra is kiterjesztette. Az ADR ugyanakkor nem szabályozza - ez nem is feladata - az ellenőrzést vagy a katasztró­faelhárítást. A minisztérium to­vábbi intézkedéseket is tett, így ez év márciusa óta az etilén és több más, különösen veszélyes anyag is csak olyan, hatóságilag kijelölt útvonalon szállítható, amely - a régebbi gyakorlattól eltérően - a fővárost teljesen el­kerüli. = napló A szobrok nyugodtak, hallgatagok és türel­mesek. Állnak, ülnek a vibráló hőségben, a vigasztalanul zuhogó esőben, a játékosan szál­lingózó hópihék is nyugodtan beboríthatják őket, zokszó nélkül tűrik az ordas fagyokat és a korbácsokkal száguldozó viharos szeleket. Vannak. Nézik a körülöttük zajló életet, elné­zően hallgatnak gyermeteg hibáinkat, esendő- ségünket, tétova botlásainkat és bűneinket lát­va. Ők mozdíthatatlan egykedvűséggel létez­nek ama súlyos teher alatt, amit az örökkévaló­ságnak szánt bronzba zárva el kell viselniük. Körülöttük megy a nyár, jön a tél, emberek halnak meg, rendszerek, rezsimek múlnak ki súlyos vonaglások közepette, ám a szobrok maradnak (ha már eddig maradtak), és csönd­ben, komor nyugalommal képviselnek valamit. Mint például a karcagi Györffy István-szobor, ott a múzeum melletti karosszékében üldögél­ve, szeretett szülőföldjén tartva vizslató tekin­tetét. A Nagykunság értékeit szimbolizálja ez a szobor, Györfi Sándor szobrászművész alkotá­sa, mindent, amit ez a tájegység a világnak (általa is) adni tudott. S most, néhány napja meggyalázták ezt a szobrot. Idétlen módon fel­ékesítették alpári anyagokkal, ám e tett nem a legnagyobb magyar néprajztudóst tette nevet­ségessé, nem a Nagykunság értékeit kérdője­lezte meg, csupán az elkövetők tahóságát, bun­kóságát bizonyította, továbbá az elmúlt évtize­dek nevelésének csődjét. Györffy István súlyo­san komoly nyugalommal ül, méltósággal nézi továbbra is ezt az önmaga méltóságára sem adó zavarodott világot. Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom