Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-21 / 89. szám
8 1990. JÚLIUS 21. je sírjon, édesRózsikám, ne sírjon, nem érdemes... utcasarkon, koldulva fogsz meghalni!" - hallotta visz- sza a régmúltból apja szigorú hangját. Mindig megkapta, ha egy játékot elrontott, ha egy nadrágot elszakított, ha pacát frecs- csentett az új füzetre. Persze - ma már - tudja, hogy kár volt annyira mellre szívni, nem volt ez több afféle kordában tartó dörmögés- nél, de akkoriban dühödt daccal ismételgette magában: azért se, azért se, azért se! És tesséks: mégis bevágott. A kedvezőtlen jóslatok mindig beválnak. Be bizony! Ne sírjon, édes Rózsikám, ne sírjon, nem érdemes... Még szerencse, hogy van ez a jó kis szájharmonikája, néhány hete egy osztrák turista dobta a kalapjába pénz helyett, hála neki, a régi már nagyon odavolt, nyávogott, sikoltozott, ki-kiha- gyott, bár igaz, ami igaz, újkorában sem jöhetett ennek a nyomába. /Hogy van az, hogy a szájharmonikától a műanyag szemlencséig, a futócipőtől a tolókocsiig, az autógumitól a - használható - műlábig mindenért Nyugaton kell kilincselni? Nyugat?! A Felkelő Nap Országánál nincs keletebb kelet - s mégis Nyugat. Téboly. Sok téboly van. Több mint fél évszázada, hogy Szent- Györgyi Albert a világon elsőként előállította a C-vitamint paprikából, s ma a híres-nevezetes, szinte naponta körülhujjá- zott magyar gyógyszeripar keményvalutáért szerzi be a C-vi- tamin-pasztillához az alapanyagot. A töltőanyag, a sárga festék, a cukormáz saját. Talán. A pasz- tillázógép? Esetleg, de valószínűleg lízing. Ha jobban'belegon- dolunk, a festék is kérdéses. Csak a cukormáz és a töltőanyag biztosan saját. Bár ki tudja, lehet, hogy a cukor sok ezer kilométert hajózott Kubából. Minden lehet. De hisz van elég magyar cukor. Persze, de az is tengerre száll, a cukrok is szeretnek turistáskodni./ Ne sírjon, édes Rózsikám, ne sírjonn, nem érdemes... Finom kis harmonika, nem kell dagadt pofával fújni, csak könnyedén és finoman, a hangok ne legyenek tolakodóak. A könnyű szélnek szívesen odatartják arcukat az emberek, de lesunyják a fejüket, ha süvíteni kezd. S ez forintban nagyon is mérhető: mi hull a kalapba. A kalap - kalap! - gondolhatná bárki, aki még nem ült fölfordított kalap mellett az utcán szájharmonikázva. Hát ez bizony óriási tévedés. Egy új kalap kihívó, pökhendi, abba nem dob senki semmit. Egy mocskos, zsíros, koszlott kalap pedig nem szánalmat, hanem utálatot kelt. "Dögölj meg az okádék kalapoddal együtt!" A forma, a módi sem mindegy. Egy modem, menő bilikalap ugyanolyan baklövés, mint a múlt ősködéből előhalászott cilinder. Még egy tisztességben megkopott, kissé hervadt pincsikalap elmegy talán, úgy-ahogy. Bonyolult kérdés ez, hogy a kormányférfiaink szóhasználatával éljek. (Még a legjobb egy középfakó, középhordott vastag gyapjúkalap, jól megül a földön, még ha üres is. A nyúlszőr kalap túl könnyű, akármilyen szellőcske odébb pöndörheti... Bonyolult kérdés ez, koldustársak...) A kalap nagyon fontos, de nem csak maga a kalap, hanem az elhelyezése, kezelése is. /Kalapmenedzselés!/ Se túl közel ne legyen, nehogy azt higgyék, ellenőrizni akarod, ki mennyit dob bele; se túl távol, az arcátlanság, mintha kinyilvánítanád: semmi közöm ahhoz a kalaphoz, én itt ülök, szájharmonikázom, a kalaphoz semmi közöm. Minden szakmának megvannak a fortélyai. Kis Katókám, ilyen ez az élet, hazudnak a május éjszakák... És a kisebb-nagyobb buktatói. Elsőként két rendőrnő. Az egyik alacsonyabb és szőke, a másik barna. Mindkettő csinos és fiatal, és látszott rajtuk, élvezik jól szabott, formatervezett ruhájukat, pörge kalapjukat. Kedvesek voltak, minden agresszivitás nélkül, de a személyi igazolványt azért elkérték. A barna belelapozott.- Negyvenhét éves és nyugdf jas?- Rokkantnyugdíjas.- Miből kifolyólag? - hivata- loskodott a kis szőke.- Sújtólégrobbanásból kifolyólag. Egy támgerenda hátamra zuhanásából kifolyólag. Tatabátenni? Ki van találva. Egy megfelelő szerrel kezelt füstölőcsíkkal kell átfüstölni a kaptárt. A méhek kibírják, az atkák elpusztulnak. Ezt időnként meg kell ismételni. Jó. Jöttek az exportcsíkok, mi is vettünk belőle, füstöltünk, az atkák kinyiffantak. Öröm, megkönnyebbülés. Nem sokáig. Néhány hónap múlva újrajelentkeztek a dög atkák. Semmi pánik. Mentünk, vettünk füstölőcsíkokat, meggyújtottuk őket, be a röpnyílásoicba, kész. De nem lett kész. Másnap megvizsgáltunk néhány méhet, az atkák jó erőben lapultak a bundájukban. Újabb füstölés, újabb vizsgálat. Az atkák vígan lébe- coltak. Persze nemcsak mi jártunk így, akkorára már felzúdult az egész méhésztársadalom: hé, füvet a fiammal az árokpartokon, és vettem méregdrága tápot. A fűvel nem volt baj, a táppal több, hol volt, hol nem volt, s ha volt, hol ilyen volt, hol olyan. Ha eltűnt, hagyján, pótolta a száraz kenyér, de ha fülledten, dohosán, penészesen érkezett, arra mindig ráment egy-két nyulacskám. Aztán jött egy rendelet, hogy a régi felvásárlási ár csak a fehér nyulakra érvényes... De a legfőb baj az volt, hogy hozzám nőttek. Szedtem nekik a füvet, etettem őket, takarítottam rájuk, pengettem a bársonyos fülüket, beszéltem hozzájuk, személyes kapcsolatom volt mindegyikkel, hozzájuk nőttem. Mikor az átvevő felpakolta őket a teherautóra egy nagy ketrecbe összecsúfolva, én belül sírtam. Rákosy Gergely: kalap nyai vájárságomból kifolyólag... A szőke észrevette magát. - Bocsásson meg - mondta.- Semmi baj. Miiidketten futólag körülpillantottak.- Ne keressék, nincs tolókocsim, se mankóm, hála Isten tudok járni, csak hajolni nem, azért ülök most is ilyen egyenesen. A barna visszaadta az igazolványt. A szőke halkan megkérdezte: - És muszáj ezt?- Muszáj, különben koldusbotra jutnék. M indkét rendőrnő egy kicsit elnevette magát, de nem volt ez igazi nevetés.- Próbáltam én mást is... a bánya persze ilyen háttal szóba sem jöhet, de ha nem így lenne, akkor is cémaszálon függnék, hiszen azóta elég sok egészséges haveromat kitették, mert a sokmilliárdos eocénprogram, elég csinnadratta volt körülötte, valahogy nem klappol... Ózdon sem klappolnak a dolgok, a Ganz-MA- VAG-ban, a Lángban sem... Miért nem?... A melós nem stehet arról, hogy mit, miből, akár meg is szakadhat a Zaporozseceket gyártó szalag mellett, akkor sem jön le a szalagról Mercedes... Majdnem kár erről beszélni... Szóval, próbáltam mást is. Kint lakunk Pestlőrincen az anyámnál. A fiammal. Tizenkét éves. Nem tudja, hol vagyok napközben. Legalábbis azt hiszem. Első és utolsó gyerek, mert a feleségem az ő megszületésébe halt bele. Félresikerült császármetszés. A házat még a nagyapám építette, a FÉG-nél volt esztergályos. Az egész környék ilyesféle kertes házakból áll, sok évtizedesek, de nem áznak be... Egyik szomszédunk méhészkedik, volt egy kis megtakarított pénzem, gondoltam betársulok hozzá, elbíbelődök, kitanulom lassan a fortélyokat, s egyszer talán nekem'is lehetnek saját méheim a saját kertemben, mégis valami, a reménykedés a legszebb az életben. Egy évig nem is volt semmi baj, kezdtem kitanulni a mesterséget, örömmel ügyködtem, s egy kis pénz is jött az eladott mézből, viaszból, pempőből. De aztán beütött a krach. Megjelentek az atkák. Hogy honnan, miként, ki tudja? Az ilyen istenverésekkel mindig ez a helyzet. A méhatka olyan, mint egy parányi kullancs, szabad szemmel alig- alig észrevehető, meg különben is benn lapul a méh bundájában, némelyikben akár egy tucat is. A méh reggeltől estig megállás nélkül dolgozik, s közben ezek a dögök ott lapulnak a bundájában, és szívják a vérit, egyébként is rövidke életét még jobban megrövidítik. Bőszítő! Mit lehet mi az isten történt ezekkel a füstölőcsíkokkal? Hát ez történt: az első import után előállt egy káté- esz, hogy valutát lehetne megtakarítani, ha nem kész csíkokat, hanem csak a hatóanyagot hoznák be, nem nagy pénz a különbözet, de az ország jelenlegi gazdasági helyzetében sok kicsi sokra megy, ők majd elkészítik a csíkokat. A felsőbb szervek nagyon jónak találták az ötletet, a nagy kibontakozási programot nagyon jól segíthetik az ilyen kis kibontakozási programok, a ká- téesz valutát és zöld utat kapott a gyártáshoz. Siker! Győzelem! A kátéesz vezetősége azonnal összeült, és egyhangúlag elhatározta: a takarékosság jegyében tizedannyi szer is elég lesz egy csíkra, s így tízszer annyi füstcsíkot lehet piacra dobni... Mindezt egy hosszú hivatalos vizsgálat derítette ki. De addigra már röbb ezer méhcsalád elpusztult országszerte. Végeredmény: kábé ezerdolláros importmegtakarítás és több millió dolláros exportkiesés - mert a halott méhek, sajnos, nem képesek begyűjteni a mindig keményvalutát érő mézet... A szomszédom harminc családjából tizennyolc tönkrement, fel is mondta a közösséget, hétezer forintot visszaadott a pénzemből, s ez még szép volt tőle, mert a kár nagyobbik részét ő vállalta magára... tovább próbálkoztam. Osszeeszkábáltam egy emeletes nyúlházat, beszereztem innen-onnan nyulakat, volt köztük mindenféle, tarka, szürke, fehér egy se. Szedtük a mint a fiam valóságosan. Nem vagyok én való hústermelőnek... Hát így... Felpillantott, a két rendőrnő éppen akkor sétált vissza a túloldali kirakattól.- Észre se vettem, hogy... maguknak meséltem...- Hallottuk.- A méhekről.- De nem sokat tudunk a méhekről.- Legfeljebb annyit, hogyha megcsípik az embert, az fájdalmas - nevetett a szőke.- De abba is a méh pusztult bele - mondta ő.- És úgy lehalkult a hangja, azt hittük, elszunyókált... Átléptünk, hogy megnézzük azt a cso- daruhácskát, bár nem nekünk tették ki, ahhoz előbb át kéne igazolnunk a bank- és benzin- kútrablók testületébe. Tizen- nyolcezer-négyszáz forint, nem is igaz! És nincs benne több anyag, mint egy zsinórvállpán- tos kombinéban, s nem igaz, hogy a nagyanyám ne tudná ösz- szehozni az öreg Singer-varró- gépén. Tizennyolcezer... Ez az üzlet!- Hát nem is a méhek vagy a nyulak, vagy a sújtólég...- Na, Gabi, akkor lépkedjünk tovább! Elköszöntek, ellépkedtek. Rendes csajok. Békén hagyták. Hála Isten, mehet a verkli. Szomorú kis verkli, de mehet... Egyelőre. Na persze, emberfia nem gondolkodhat öröklétben... Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zime-zumm, zime-zumm, recefice bumm- bumm-bumm... Hetekig csend. És akkor megjelent egy fura mókus, valami egyenruhaféleségben, Nagy, kihízott mókus volt, a derekán mindenféle ló- gantyúkkal. A fellépése és határozottsága napóleoni. Egy nagy, kövér Napóleon, lógantyúkkal, kezeslábashatású, röhejes egyenruhában.- Közterület-felügyelő vagyok!- El van intézve.- Hogy értsem ezt?!- Úgy, hogy tudomásul vettem: maga közterület-felügyelő.- Ide figyeljen, ne pimaszkod- jon, mert én elintézem magát.- El vagyok én már intézve.- Maga közterületen ül! Méghozzá a Váci utcában.- Maga meg közterületen áll... Rontom az utcaképet, mi? Maga viszont javítja, így kiegyenlítjük egymást. Ha meggondolom, a millió szervezet, intézmény, bizottság, front, őrség, egyesület, hivatal mellé csak maguk hiányoztak. Hogy a szerencsétlen tökmag- és szotyolaárusokat hajkurásszák az aluljárókban. Meg a kis hímzett térítőkét, köröndi korsókat árulókat...- Üzletelnek - morogta a felügyelő. - És az üzletelés tilos! Megvan rá a paragrafus. Üzletelni tilos szigorúan, azaz szigorúan tilos.- Tudja, miért üzletelnek? Mert filléreket kapnak a külföldi útra, s legalább egy kis kaját szeretnének hazavinni, esetleg egy tábla csokoládét a gyereknek. Óriási bűn, mi? Napóleon hallgatott. De már nem is volt any- nyira Napóleon, sokkal inkább csak egy pufók kezeslábas.- És azt a lógantyút mire használja? Tudom, mi az: könnygázpalack. De hogy és mikor használja? Mert ha bunyóra kerül a sor, amíg azt maga onnan leakasztja... hajaj... Vagy egyszerűen csak a tökmagárusokat spricceli le? A kövér kezeslábas visszanyelte mérgét, és szinte ünnepélyesen mondta: - Soha senkit nem spricceltem le. Soha senkit! E lhitte neki, már nem is tudott rá haragudni, de az ördög még csiklandozta: - De próbaspriccelést csak végzett a Parancsnokság alagsorában, vagy mit tudom én, hol. Szinte hallom: Próbaspriccelésre sorakozóóó!- Nincs próbaspriccelés. Takarékoskodni kell.- Hát még gáz sincs? Pedig mindenkitől azt hallom: gáz van! Na, de komolyan, ha nem próbálta, akkor nem is tudja, működik-e egyáltalán. Milyen gyártmány? Kágéesté? A KGST szóra a felügyelő egy kissé vissza-napóleonosodott.- A kutya úristenit, velem maga itt ne szórakozzon!- Mert lespriccel, mi?- Nem spriccelem, de gondolja el, mi lenne, ha itt végig a Váci utcán harmonikás, kalapozó emberek üldögélnének? Milyen látvány lenne az?!- Gyönyörű! Mint a fecskék a dróton... Ki tudja, mit hoz a jövő? A kezslábas sóhajtott, legyintett.- Legalább üljön át a Régiposta utcába.- Nem.- Nem?- Nem. Ebben mardtak, a kezeslábas sértődötten elballagott. Mehet tovább a verkli. Ne sírjon, édes Rózsikám, ne sírjon, nem érdemes... Hónapokig csend. De az utóbbi napokban kellemetlen. Elkezdett figyelni. Mint valami vadállat. Igen, igen, ott az Anna presszó egyik utcai asztalánál az a szemüveges férfi! De hisz az már napok óta ott ül! Itt ül, és időnként jegyez. Fújta a harmonikát, és leste a szemüvegest. Semmi kétség, őt figyeli. Űl, mint a sas a száraz fán, és figyel. Szemüveges sas. Néha-néha előrehajol, valamit ír, aztán az egyik kezét felemelve kisé, az ujjaival jeleket ad valahova az ég felé. Ez nem komplett. Nem is foglalkozott vele tovább, még egy kicsit el is fordult ültében, hogy ne is lássa. De a kellemetlen érzése csak megmaradt. Nem látta, mégis látta, s mikor már azt gondolta magában: az nem létezik, hogy még mindig ott üljön! - kényszeresen odapillantott. Hát ott ült, ott bizony! M ég hosszú napokig így ment ez, s ő már azon gondolkodott, hogy elmegy ebből az utcából, mikor egyszer csak ott állt előtte a szemüveges sas. /Védett madár./ Nem köszönt, semmi, hanem mindjárt mondta a magáét:- Nézze, én két hete figyelem magát megállás nélkül, s elérkezettnek látom az időt, hogy lerántsam magáról a leplet.- Nosza, rántsa csald - APEH-ellenőr vagyok.- Micsoda?- Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.- Vagy úgy! És mit akar tőlem? Talán a rokkantsági nyugdíjamat akarják megcsapolni? Hiszen az egyre gyakoribb áremelésektől már eléggé kivérzett a nép.- Ne idegeskedjen, senki sem akar a maga rokkantsági nyugdíjához nyúlni. Az a magáé, úgy, ahogy van.- Nekem legyen mondva!- De ami itt a kalapjában gyűlik, az láthatatlan jövedelem, s az után adóznia kell.- Ez nem igaz!- De bizony igaz! És mivel maga önadózásra nem hajlandó, vissza sem küldte az adóbevallási ívet, más utat-módot választottunk...- Választottunk?- Igen... tunk, odafönt egy második emeleti lakást kibéreltünk, ahonnan a főellenőr látcsővel még a kalapjába dobott érmék címleteit is ellenőrizte. Az eredményt átlagoltuk, kábé kétszáz forint gyűlik össze a kalapjában Napi adóztatást fogunk végrehajtani, ez a vonatkozó jogszabályok értelmében húsz százalék, vagyis negyven forint.- Ha most a hátam miatt hirtelen fel tudnék ugrani, kirohannék a világból! Nem igaz, ellenőr, főellenőr, lakás, látcső! Ezén vagyunk ott, ahol vagyunk...- Ne vitatkozzon, én most szépen kiveszem a negyven forintot... .- Kiveheti, de előbb tegyer bele negyvenet.- Mi abban a pláne?- Felbruttósítás! Abban mi í pláne? Egy koldusnak nem jár? A szemüveges sas a kalapho, ugrott, belemarkolt, ő meg has mánt előrevetődve, az utolsó pilla natban elkapta a csuklóját. Szívla páthoz szokott tenyere még őrzőt valamit a régi keménységből, a sas karmai ernyedten szétnyíltak, és í pénzek visszapengtek a kalapba.- Maguk így akarnak kibonta kozni a trutymóból, hogy még í koldusok kalapjába is belenyúl nak? Szép kibontakozás!- Az országgyűlés megszavazta - lihegte a szemüveges.- A honatyák, mi?!- Igen, a honatyák, és amit a: országgyűlés megszavaz, az tör vény... Ha pedig ellenkezik, fe fogjuk jelenteni adócsalás miatt.. Futva érkezett a főellenőr, felkap ta a kalapot. Ő lassan felállt, odalépett, ki tépte a kalapot a főellenőr kézé bői, s pénzestől együtt odavágti kettejük lába elé, gurultak az ér mék mindenfelé.- Nesztek, a kalapom! Hóna alá csapta a pokrócát, é elindult. Mikor távolabbró visszanézett, az ellenőr és a fő ellenőr guggolva, térdelve szed ték a pénzt. Nagyok, és mégii olyan atkaszerűek. Ment a met róállomás felé. Magában az mondta: "Apám, tudom, hogy nen gondoltad komolyan, de akár hogy is, nem lesz igazad. Nem a utcasarkon, és nem koldulva!... Ment hajadonfőit, és finomai fújta a kedves kis harmonikáját Elmondani jaj, de nehéz, mi érzek én... talán álom csak a egész...
