Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-21 / 89. szám

1990. JÚLIUS 21 Néplap 7 Búcsúra készül Nagykörű Emlékkő-szentelés vasárnap Istentelen nemzedékek - Döntés előtt a szülők - Az iskola nem zárkózik el PEDAGÓGUSOK A HITOKTATÁSRÓL Kompátkelő a folyón A Tisza partján aprócska dombok közt húzódik meg egy község. Nagykörű története a régmúltba néz vissza, rengeteg hagyomány, történet él a nép kö­rében a régi időkről. Az egyik ilyen a török kort idézi, mikoris a hódítók egy kisebb csapata a falura tört, csak' isteni segítség mentette meg a magyarokat. Az ellenség belekeveredett a Tiszá­ba, a mocsárba, és egy szálig ott­veszett. A támadás Illés napján történt, ezért a váratlan megme­nekülést a nép égi jutalomnak tekintette, amely Illés próféta közbenjárására történhetett. Az­óta tekintenek hálával és tiszte­lettel az Illés-kőre az ott élők. Nagykörűben a művelődési ház olyan szerepet tölt be, mint országunkban egy-egy jelentős vasúti csomópont. Ide futnak be a vonalak, melyek - mint valódi állomásfőnök - jó ismerője Prav­da Julianna népművelő tájékoz­tat a falu eseményeiről. Kevés pénzből bő kínálat Maga a művelődési ház tizen­öt éve önállóságot kapott, a taná­csi vezetés nem szól bele az ott folyó munkába. A költségvetési támogatást pályázatok beadásá­val, önálló vállalkozásokkal tud­ják bővíteni. Az így termelt pénzből biztosítják a fiatalok esti szórakozásának lehetőségét. Különböző játékok, sportszerek várják őket. A házban ifi- és nyugdíjasklub, fotókör, helyis­mereti csoport is működik. Sze­rették volna megismételni az előző évben sikert aratott nyári nyelvtanfolyamot, de nem talál­tak olyan előadót, aki vállalta volna a csoport oktatását. Tavaly a Moziüzemi Vállalat megszüntette a házban működő moziját, de lakossági igényre maga a közművelődési intéz­mény visszahozta a gépeket, és vállalja, hogy üzemelteti azokat mindaddig, amíg nem okoz anyagi veszteséget, amíg emiatt más területről nem kell pénzt el­vonni. Működtetnek videokazet­ta-kölcsönzőt is, mely az egyre szaporodó képmagnó-tulajdo­nosok igényeit szolgálja ki. A könyvtár 18 ezer könyvet kínál 432 olvasójának. A folyóirat­készlet a szűk anyagi lehetősé­gek miatt nem ilyen bőséges. Népfőiskola a faluért Ebben az évben két csoport is szerveződött a község lakóiból. Az egyik, Nagykörű Barátainak Köre a helytörténettel foglalko­zik, és az idegenforgalom fej­lesztésének az annak következ­tében felmerülő gondok megol­dását vállalja. A Petro- vay György Szabadmű­velődési Társaság célja a település gazdasági, társadalmi, kulturális és közigazgatási hagyo­mányainak feltárása, megismertetése. A je­lenleg ötvennégy tagot számláló bizottság ala­kuló közgyűlése, bíró­sági bejegyzése már megtörtént, csak a ta­náccsal kötött együtt­működési megállapo­dás hiányzik. A szerve­zet felelősen gondolko­dó képviselői részt kí­vánnak venni a helyi ön- kormányzat munkájá­ban. A csoport eddigi leg­jelentősebb- rendezvé­nye a csaknem féléves Népfőis­kolái Faluszeminárium volt, melynek során jelentős szemé­lyiségek, politológusok, történé­szek többek közt a falu helytör­ténetéről, gazdasági lehetőségei­ről, az önkormányzatokról tar­tottak előadást. Ősszel folytató­dik a népfőiskola a helyhatósá­gok működésével foglalkozó té­mákkal. Forog az idegen A község életében egyre je­lentősebb szerepet játszik az ide­genforgalom, a maga előnyeivel, hátrányaival. Jó látni, ahogy a vendégek kitűnően érzik magu­kat az üdülőkben, az új strand mellett a Tisza-parton található vadkempingben. Az az eset vi­szont komoly fejtörést okozott a falusiaknak, amikor harminc francia kerékpáros turista felvá­sárolta a bolt egynapi kenyér- és tejkészletét. Vannak, akik a több évtizedes álom, a Tisza-híd elké­szítése ellen szállnak síkra, és ez nem csoda, ha az átmenő forga­lomra, és a 4-es főút szolnoki szakaszára gondolunk. A falu védőszentje, Mária Magdolna nevenapján, vasárnap reggel nyolckor a római katoli­kus templomban tartandó nagy­misével veszi kezdetét a búcsú. Ezután indul a körmenet, mely­nek célja a felújított történelmi emlékhely, az Illés-kő. A több évszázados Kőoszlopot a Nagy­körű Barátainak Köre, a községi tanács, a katolikus egyház közös szervezésében renoválták. Bara- nyó Sándor készítette zománc­kép díszíti az oszlopot. A mű­vész által felajánlott alkotás Illés prófétát és a tüzes szekeret ábrá­zolja. A helyi kántor, Simon Jó­zsef állította helyre fazsindely­ből a kő tetőzetét. Az Illés-kő ünnepélyes megáldása tíz órakor lesz a Táncsics úti téesziroda ud­varán. A hangulatot délután öregfiúk labdarúgó-mérkőzése, tombola­sorsolás, este diszkó fokozza. A sportpályán egész napos szóra­kozás és vásár váija az érdeklő­"Kedves Szülők! Örömmel értesítjük arról, hogy az iskolában 1990. szeptember 1 - vei újra lesz hit- és erkölcstan ok­tatás, tehát valláserkölcsi alapon taníthatjuk gyermekét" - olvasható többek között abban a levélben, amelyet Barotai Imre kanonok­plébános írt alá, s még a tanév vé­gén az iskolán keresztül eljuttatták a szolnoki diákok szüleihez.- Te, hogy döntöttél? - fordult egyik szülő a másikhoz a tanévzá­rón.- Még nem döntöttem - válaszolt a megkérdezett -, előbb meg kelle­ne beszélnem a gyerekkel. Ez utóbbival persze lehet, hogy csak halasztotta a döntést. Egy hét- nyolc-tízéves kisgyerek igazából nem érti még a hit fogalmát. S ha értené is, honnan tudná eldönteni, hogy majdan felnőttként katoli­kusként, reformátusként, ateista­ként, stb. akar-e élni. Jézus Krisz­tus 30 évesen keresztelkedett meg, s egyházat alapított, jóllehet egy másik vallásba "született bele". Mint annyi másban, a hitoktatás kérdésében is a szülők döntenek. S nyilvánvalóan a szülők vallását örökli a gyermek is. Csakhát az elmúlt évtizedekben "Istentelen" nemzedékek sora nőtt fel. A mos­tani szülők az úttörő, a KISZ, a párt, a marxista ideológia "emlőin" nevelkedtek. Többségük legfel­jebb annyit tud, hogy eredendően milyen vallású családból szárma­zik, de hogy ez milyen magatartás- formát, gondolkodást követelne, arról vajmi kevés fogalma van. Az iskolai tantervek "jóvoltából" (de­hogyis abból!), sokkal inkább rossz voltából tanulmányai során sem ismerkedett meg a Bibliával, az egyházak, vallások törté­netével, erkölcsi értékrendjével. De nem sikerült ám a szocialista szellemű nevelés sem! Jóllehet alapelvei a Tízparancsolatot, a Biblia örökérvényű tanításait kö­vették. Mindez azonban a gyakor­lattal összevetve csak üres prédi­káció maradt. Akik a leghangosab­ban a "ne lopj", "szeresd feleba­rátodat", stb. parancsát termé­szetesen marxista zsargonban hangsúlyozták, azokról most sor­ban nyilvánosságra kerül, hogy nem eszerint éltek. Sajnos hosszú Nemrég akadt a kezembe Cucu Viorica Erdélyi gyógyszerészeti folyóiratok a két világháború kö­zött című tanulmánya. Idézem az írás első bekezdését. "1918 előtt Erdélyben nem volt gyógyszeré­szeti szakfolyóirat. A Kolozsvá­ron, Szebenben, Temesváron, Brassóban szerkesztett orvosi és természettudományi kiadványok­ban megjelentek ugyan gyógysze­részeti tárgyú cikkek is, de a szá­zadelő magyar nyelvű gyógysze­részeti szaklapjait Budapesten szerkesztették..." Nos, ha a romániai magyar gyógyszerészeti kiadványokról beszélünk, meg kell említenem, hogy pontosan kilencven eszten­dővel ezelőtt jelent meg Nagybá­nyán az első magyar gyógyszeré­szeti lexikon, Misztótfaluban pe­dig - Nagybányától 10 kilomé­ternyire - a Gyógyszerészet című folyóiratot adták ki 1905-1906 kö­zött. • Egy magánkönyvtárban féltve őrzött kincset fedeztem fel: az első magyar gyógyszerészeti lexikont. A borítólapon a következő felirat: Gyógyszerészeti Lexikon. Az összes gyógyszerészeti tudo­mányok enciklopédiája. Összeállí­totta Kazay Endre. Kiadja Molnár Mihály Nagybányán 1900. A négykötetes munka láttán nem kis elégtételt éreztem, hiszen A Hét című országos hetilapunk egyik régebbi számában olvastam, hogy a gyógszerészet története aránylag elhanyagolt ága tudo­mánytörténetünknek. A Nagybá­nyán megjelent, nagybányai szer­ző által összeállított első magyar gyógyszerészeti lexikon azt mutat­ideig és nagyon jól megéltek a he­lyükön, bár elvtársi "huncutsága­ik" eddig is nyílt titkok voltak a társadalom előtt. így aztán az esz­me nem is válhatott nevelő erővé. De visszatérve az iskolai hitok­tatásra. A vakáció kellős közepén megpróbáltam pedagógusokat ke­resni, hogy megkérdezzem, mi­ként vélekednek az iskolai hittan­oktatásról, amelyről igencsak egy­mástól eltérő vélemények, szándé­kok kerültek felszínre az illetékes parlamenti bizottságban. A peda­gógusok egy része elhárította a kérdést, mondván az ő véleményét eddig sem kérték ki semmi lénye­ges dologban, majd ezúttal is el­döntik "fent", s megmondják, mit kell tenni "lent". Meg különben is, legalább a vakáció alatt hagyjam békén az iskolával. Egy történelemtanár ugyan megígérte, hogy beszélget velem a hitoktatásról, de a megbeszélt "randevúra" nem jött el. Persze azért akadtak olyanok is, akik nem zárkóztak el a véleménynyilvání­tástól. Csendes Károllyal, a szolnoki Pálfy János Szakközépiskola taná­rával a piacnál futottam össze:- Az iskola tudomásom szerint semmi értesítést nem kapott a hit­tanoktatásról - mondta. - így ter­mészetesen nem tudhattunk sem­miféle tájékoztatást adni a diákok­nak az évzárón. Ha az egyházak, vagy a felügyeleti szervek kérik, hogy jelezzük a lehetőséget a tanu­lóknak, természetesen megtesz- szük. Egyelőre azonban inkább az foglalkoztat bennünket, hogy tu­dunk-e tantermeket "szerezni", le tudjuk-e ültetni a tanítványainkat szeptemberben, lesz-e tankönyv, s sorolhatnám tovább az iskola gondjait. A hivatalos, de bármilyen más "megkeresést" hiányolták a tisza­füredi gimnázium vezetői is. Hi­szen enélkül mit tudnának tenni? Nem szólhatnak a tanulóknak ar­ról, amiről ők maguk sem tudnak tájékoztatást adni. S hogy hogyan vélekednek a hitoktatásról? A Bib­liának, a vallástörténetnek, az eti­kának már eddig is helye lett volna a tantervben. A szolnoki Vízügyi és Építőipa­ri Szakközépiskolában egy hu­ja, érdemes e területen folytatni a kutatást. De szóljunk néhány szót a szerzőről, Kazay Endre gyógy­szerészről, kiben egyik nagy poli­hisztorunkat tisztelhetjük. Kazay Endre 1876. november 10-én született Nagybányán. Édesapja felsőbányái bányamun­kás családból származik. A család 1888-ban Misztótfaluba költözött: itt nevelkedett, innen járt a szom­szédos Nagybányára iskolába Ka­zay Endre. Tanárai megkedveltették vele a természettudományokat. Azután gyakornokként a nagybányai Arany Sashoz címzett patikába ke­rült, ahol figyelme teljesen a ter­mészettudományok, a tudo­mányos kutatás felé irányult. Kazay Endre 1893-ban lesz gyógyszerészgyakomok, 1894- 1897 között a kiváló gyógysze­rész, Ember Elek mellett dolgozik, majd 1897 októberében leteszi Kolozsváron a gyógyszerészgya- komoki vizsgát, és "segéddé képe- síttetett". Gyakornoki évei alatt kezdi meg az első magyar gyógyszeré­szeti lexikon összeállítását. Az 1546 oldalas, négy kötetből álló mű 1900-ban jelenik meg Nagybá­nyán. Kazay Endre lexikonát a hú­szas évek végéig nagy haszonnal forgatták orvosok, főiskolások, gyakorló gyógyszerészek. De az­után tömegesen jelentek meg az új gyógyszerészek, a patikák leltára teljesen megváltozott, így a mű lassan gyógyszerésztörténeti, mű­velődéstörténeti érték maradt, me­lyet dr. Korcsog Mátyás, felsőbá­nyái gyógyszerész tudomása sze­rint - nem követett egyetlen hason­szárvágással mondhatni elébe mentek az "eseményeknek". Az el­sősök beiratkozásakor az ide- gennyelv-kínálat mellett feltüntet­ték a hittant is.- Két tanuló jelentkezett hitok­tatásra - mondja Kovács Libor igazgató. - Szeptember első napja­iban azonban a felsőbb évesek kö­rében is elvégezzük a felmérést, s aztán a névsorral bekopogok az illetékes egyház plébániájára, lel- készi hivatalába. Az iskola ugyan elég szűkös, de ha több jelentkező is lesz, természetesen úgy alakít­juk az órarendet, hogy tudjunk ter­met adni a hitoktatásra. A szolnoki Tallinn Általános Is­kolában már az előző tanévben is volt hitoktatás. Egy év, vagyis in­kább tíz hónap még kevés ahhoz, hogy tapasztalatokról adjunk szá­mot. Dr. Bereczki Lajosnétól, az iskola nyugdíjba vonult igazgató­jától inkább csak benyomásokról váltunk szót. Eszerint a tantestület elfogadta az iskolai hittanoktatást, jól kijött egymással a tanári kar és Gacsári Kiss Sándor kanonok úr. Azokkal a diákokkal, akikkel a pe­dagógusoknak nevelési gondjaik voltak, nem volt könnyű dolga a hitoktatónak sem. Idővel hát hogyha együtt mégis könnyebb, eredményesebb lesz majd a fiatalok nevelése. Az ugyanis, hogy az iskolai hitoktatás most már igazából legálissá válik, gyakorlatilag eldőlt. A parlamenti bizottság - igazán örvendetes, hogy a Szolnoki Politikai Konzul­tatív Tanács mindenki számára el­fogadható állásfoglalása megelőz­te a döntést - úgy határozott, hogy a szülők lelkiismeretére bízza gyermekeik hitoktatásban való részvételét, s ennek költségei nem az iskola amúgy is szegényes "pénztárcáját" terhelik, s az ér­demjegy nem kerül bele a bizo­nyítványba a diszkrimináció elke­rülése végett. Oly sok év után meg­különböztetés, megbélyegzés nél­kül vállalhatja hát hitét, gyermeke neveltetésével is a vallásos szülő. Most már csak azon kellene vitat­kozni, vagy inkább dolgozni, hogy hogyan, milyen formában része­süljenek erkölcsi nevelésben azok a diákok, akik kimaradnak a hitok­tatásból. Tál Gizella ló román vagy magyar kiadás sem. Kazay Endre 1901-ben beiratko­zott a Budapesti Tudo­mányegyetemre, melyet kitűnő eredménnyel végzett el. Még szi­gorló gyógyszerész, mikor megje­lenik az Organicus Chemia című munkája, melyet 1908-ban bőví­tett formában újra kiadnak. 1919 május 20-án a Tanácsköztársaság Kormánya a gyógyszertárak álla­mi felügyelőjévé nevezi ki Kazay Endrét. Az 1920-as években tudo­mányos munkáit az Assotiation In­ternationale des Academies kiad­ványai révén külföldön is jól isme­rik. Kazay Endre 1923. április 20- án hunyt el Vártesacsán. Kazay Endre egyik nagy poli­hisztorunk volt. Gyógyszerészeti tevékenysége mellett refraktomé­tert és polorymétert készített, me­lyekkel tudományos munkát vég­zett. Barlangkutatásokat, csilla­gászati megfigyeléseket folytatott, tudományos dolgozatokat írt a me­teorológiai, a geofizikai és a föld­rajz tárgyköréből. Vannak zene­esztétikai, heraldikai, művelő­déstörténeti munkái, színdarabjai, versei, más szépirodalmi művei. Misztótfaluhoz még egy rendkí­vüli megvalósítás fűződik. 1905- ben itt nyomtatták a magyarorszá­gi gyógyszerészet és ezzel rokon­szakmák értesítőjét, a Gyógysze­részetet, melynek szerkesztői Si­mon Aurél és Teleki Béla gyógy­szerészek voltak. Az első szám (1905. május 10) többek között a falu jeles szülöttjének, Misztótfa- lusi Kis Miklósnak az életrajzát ismerteti. A Gyógyszerészet utol­só száma 1906. február 10-én je­lent meg. Csorna György dókét. Bakos Csaba Fotó: I.Cs. A Tisza-parti vadkempingben Bárányé Sándor zománcképe 90 éve jelent meg az első magyar gyógyszerészeti lexikon

Next

/
Oldalképek
Tartalom