Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-21 / 89. szám

1990. JÚLIUS 21. 5 Néplap Egy aggódó képviselő kezdeményezésére Megkérdeztük a főkapitányt: nyugodtan alhatunk-e? Pétronyák László MDF-es or­szággyűlési képviselő választói­nak aggodalmát kívánta a nyilvá­nosság elé tárni, amikor arra kérte szerkesztőségünket, beszélges­sünk Jankovics Zoltán rendőr-ez­redessel, Jász-Nagykun-Szolnok megye főkapitányával arról, mi­ként alakul napjainkban a megye, de különösen a megyeszékhely bűnözése? Vajon a statisztikák igazolni látszanak-e azt a riasztó tényt, hogy a bűnelkövetők sajna /!/ mind vakmerőbbek, s nem átal- lanak olykor fényes nappal is meg­támadni bárkit a nyílt utcán né­hány forint reményében, vagy gépkocsinak esnek neki vandálul, ugyancsak népes nézőközönség előtt. A főkapitány adatai bizony ezt a sajnálatos tényt regisztrálták. A bűncselekmények száma a kö­zelmúltat tekintve 80 százalékkal emelkedett a megyében, s Szolno­kon pedig több mint duplájára nőtt. Az a különös helyzet állt elő, hogy a bűneseteknek több mint fele - egészen pontosan 60 száza­léka - a megyeszékhelyen történik. jel-nappal őrzött parkolókat alakí­tanak ki, amelynek költségét ter­mészetesen az autótulajdonosok­nak kell állniuk. Pétronyák László felvetette, hogy elbizonytalanodni látszik a rendőrség. Az intézkedések nem kellő eréllyel folynak, és ebbe ta­lán segíthetne a sajtó is, amennyi­ben nem csak a rossz rendőri pél­dákat közhírelné az újságban, té­vében, rádióban. Ellenvetésünk az volt, hogy bármennyire is szeret­nénk "szenteknek" látni a rendőrö­ket, nem azok. Hiszen egy-egy egyenruhás közbotrányokozása hatalmas vihart kavar a közvéle­ményben. így volt ez akkor is, amikor az egyik szolnoki rendőr fegyverrel vadászott a családjára, majd ugyanő egy társával látvá­nyos gumibotozást rendezett a ti- szaligeti sportcsarnok előtt. Ennek az esetnek is be kellett következ­nie, hogy végleg elbúcsúzzon az egyenruhától. Ugyancsak felhábo­rodott a lakosság annak a rendőr­nek az esetén is, aki ittasan karam­bolozott, s az áldozat egy totálká­ros autó lett. De híre járt, hogy a Válaszol a megyei rendőrfőkapitány, mellette Pétronyák László Még nemrég is azzal dicsekedhet­tünk, hogy Szolnok a békésebb megyék közé tartozik, ám az év eleji nagy nekibuzdulás egyből a harmadik helyre röpített bennün­ket azon a képzeletbeli fekete­ranglistán, ahol a legtöbb bűncse­lekményt követték el. Társasá­gunkban Borsod és Békés megye található. Hogy mit tud tenni a rendőrség? Elsősorban a bűnme­gelőzésre fordítja az energiájának nagy részét: vállalatokkal, intéz­ményekkel közösen létrehoztak egy vagyonvédelmi alapítványt, melynek számláján eddig másfél millió forint gyűlt össze. Ebből a pénzből olyan vagyonbiztonságot szolgáló riasztóberendezéseket vásárolnak, melyek segítségével a betörők egykönnyen lefülelhettük. Ötlet szintjén van az a javaslat is, hogy elsősorban lakótelepeken, éj­közelmúltban alacsonyabb beosz­tásba helyezték a városi közbiz­tonsági és közlekedési osztályve­zetőt - feltehetően nem kiemelke­dő érdemei miatt. A lövöldöző rendőrökről már nem is szólunk, hisz volt ilyen Tószegen, és lőttek meg egy erősen ittas rendőrt Kun­hegyesen. Jankovics Zoltán véleménye az, hogy a fegyelemsértések gyakori­sága nem növekedett, csak most már valamennyi a nyilvánosság elé kerül. A főkapitányság minden esetben elrendeli a fegyelmi vizs­gálatot, részletekbe menően feltár­ja az okokat, és ha arra van szük­ség, szemrebbenés nélkül elkülde­nek a rendőri állományból bárkit. A rendőri tevékenység szolgálat. A tisztességes egyenruhások en­nek szellemében végzik munkáju­kat, akik nem, azok előbb-utóbb eltávoznak a pályáról. Pétronyák László azt is elmond­ta, hogy kedvező visszhangra ta­lált az a következetesség, amellyel a rendőrök megszüntették a külföl­diek csencselését a vasútállomás környékén, visszaadva ezzel a kör­nyék lakóinak nyugalmát. Egy közlekedés-szervezési javaslattal is előállt a képviselő: véleménye szerint szerencsés lenne, ha a rendőrség a tanács illetékeseivel közösen egy közlekedésirányító lámpát szereltetne fel a Keskeny János út és a Szántó körút sarkára, amely ebben a pillanatban Szolnok legveszélyesebb útkereszteződé­se. A főkapitány ígéretet tett, hogy kezdeményezni fogja a megnyug­tató megoldást. Amióta nem kezelik hétpecsétes titokként a rendőri állomány belső életét, a közvélemény mind gyak­rabban foglalkozik a megye állo­mányának szervezeti életével. Je­lenleg az Ady Endre úton épülő BM-lakások elosztása a téma az utca embereinek körében. Többen nem értik, miért kellett a lakásokat már elosztani, hiszen például sem­mi garancia nincs arra, hogy Szol­nok város kapitányát újraválaszt­ják, és miután pesti illetőségű, könnyen lehet, hogy az új lakásból majd a fővárosba költözik. Ugyan­így sérelmezik többen - és ezek között már olyan egyenruhások is vannak, akik a lakáselosztásból ki­maradtak -, hogy miért kellett la­kást kapnia az állambiztonsági fő­kapitány-helyettesnek, aki azóta már nem is a belügyi tárcához tar­tozik. Jankovics Zoltán elmondta, hogy a lakáselosztás évekkel eze­lőtt történt, és ő egyszerűen tartani akarja a szavát. Dr. Rubos Mihály, Szolnok városi kapitány azt nyilat­kozta, hogy ő akkor is itt marad Szolnokon, ha nem nyeri el a váro­si kapitányi funkciót. Ebben pedig a főkapitánynak nincs joga kétel­kedni. Abban mind a főkapitány, mind pedig az országgyűlési kép­viselő egyetértett, hogy a rendőr­ség funkciója megváltozott, le kell mondania az elnyomó szerepéről és ehelyett az állampolgárok nyu­galmára és biztonságára kell kon­centrálnia minden erejét, s határo­zott intézkedésekre van szükség.- Az emberek nyugalmat és biz­tonságot akarnak - ezt tartotta a beszélgetés mottójának Pétronyák László, és ebben a pillanatban ak­tuálisabb gondolatot aligha lehet megfogalmazni. Ha már Jankovics Zoltánnal ül­tünk egy asztalnál, megkérdeztem: kívánja-e megpályázni a hamaro­san kiírásra kerülő főkapitányi posztot?- Amennyiben az előírt köve­telményeknek megfelelek, ter­mészetesen igen - volt a válasz.-pb­Nyári munkán a diákok. Jászberényben a Liska József Ipari Szakközépiskola diákjai a Május 1. sziget környékét csinosítják. Fotó: N.ZS. A patikákra nincs orvosság? Harminchét évig lakni ideigle­nes helyen - ezt nem lehet irigy­lésre méltó helyzetnek tartani. Még akkor se, ha nem egy em­berrel történik mindez, hanem egy gyógyszertárral. Harminchét éve ideiglenesen Nehezen találom meg a mart-j fűi patikát. Végül egy asszonyt szólítok meg az utcán, aki szíve­sen elkalauzol. Útközben beszél­getünk, érdeklődöm, mi a véle­ménye az itteni gyógyszertárról.- Hát nem valami barátságosan fogadják ott időnként az embert. Megállunk egy lakóház előtt. Az épület homlokzatán kék betűk hirdetik: Gyógyszertár. Belépek a lakásba. Bocsánat: a gyógyszertárba. Merthogy egy lakásban - lakásból alakították ki. Szűk kis várakozóhelyiség fogad, a sarokban íróasztal. Mo­hiné Tóth Mária, a gyógyszertár vezetője mosolyogva kel föl az asztaltól.- Ez itt az irodánk - mutat az íróasztalra. - A betegek szeme láttára, füle hallatára történik az adminisztrációs ügyek intézése. Korábban a telefon is itt volt, de bevittük az ügyeletes szobába. Tarthatatlan, hogy amíg itt ki­szolgálás folyik, addig a sarok­ban csörög a telefon, a hívásokat ide kapcsolják. Körbevezet a szűk helyisége­ken. A konyhából alakították ki a labort, amely egyben mosogató is. Hátul egy parányi szoba, in­kább fülkének lehet nevezni, csupán az ágy fér be, amelyen az Szolnokon, az Ady Endre úton az 500-as ivóvíz-fővezeték - melyet közel harminc éve fektettek le - összekötő csavarjai a talajvíz agresszivitása miatt erős korróziónak vannak kitéve, ezért kiszakadtak, és ez okozta a szivárgást, majd a folyást. A Víz-és Csatornamű Vállalat nagy erőkkel végzi a javítást, és az éjszakai órákban be is fejezi. N.ZS. ügyeletes gyógyszerész alszik. Az egyik volt szobában a raktár. A másikban van az a bizonyos várakozó vagy kiszolgálórész, meg a sarokban az asztal. A szo­ba közepén egy gyógyszeres szekrénysor szolgál térelválasz­tóul. Mögötte íróasztal. Rajta nagy halom recept.- Tulajdonképpen ezen az asz­talon dolgozunk, - folytatja a ka­lauzolást Mohiné Tóth Mária. - Itt végezzük el a receptek admi­nisztrációját, de ezen az asztalon keverjük ki a különböző készít­ményeket is. Hely nincs, helyzet van Mint másutt, természetesen ebben a gyógyszertárban is van­nak különböző mérlegek. Na­gyobbak, kisebbek. Ezek se fér­nek el egy asztalon. De még egy­más közelében sem. Amíg be­szélgetünk, az egyik munkatárs gyógyszert készít. Több asztalt és szobát jár meg vele, amíg el­készül.- Sok mindennek nincs helye és rakosgatjuk ide-oda, hogy el­férjünk valahogy. Ha valamit le­teszek valahová, később már nem ott találom meg - mondja, miközben nem áll meg a munká­val, csak rámpillant. . - És ettől idegesek? Kedvetlen arccal felel:- Gondoljon bele, sokkal töb­bet kell így dolgoznunk, mint ha mindennek megvolna a helye, így állandóan pakolunk.- Bizony, ez a helyzet feszült­séget, ingerültséget szül - ma­gyarázza a vezetőnő. - És az a baj, hogy a problémáinkat nincs hol megbeszélni. Nincs egy iro­da, ahová elhúzódhatnánk. A be­szélgetések, a viták itt zajlanak a szekrénysorok mögött, és a be­teg mindent hall. Talán ez is a baj, mert ha meg tudnánk beszél­ni a problémáinkat, akkor kevés­bé lenne rossz a hangulat.- És harminchét éve nincs megoldás? Nem tudják máshol elhelyezni a gyógyszertárat?- Én nyolc éve vagyok vezető. Azóta több helyen, több fóru­mon is próbáltam segítséget kér­ni, hiszen ez a hetvenegy négy­zetméteres lakás - amelyet a Ti­sza Cipőgyártól bérelünk - nem megoldás. Három évvel ezelőtt szolgáltatóház épült Martfűn. Szó volt arról, hogy abban helyet kap a gyógyszertár is. A három martfűi gyár támogatta volna az építést. A gyógyszertári köz­pontnak szinte csak a berende­zést kellett volna megvennie. Merthogy a bútoraink is régiek már, 1953-ban már használtan kaptuk őket. A gyógyszertári központ főgyógyszerésze azon­ban azt mondta, hogy egy fillért se tudnak adni, és hogy a üdén­kénél rosszabb helyzetben is vannak gyógyszertárak a me­gyében. Pedig szerintem ez olyan lehetőség volt, amelyet nem lett volna szabad elszalasz­tani. Magántőkére várva A martfűi gyógyszertár sorsá­ról nem sok biztatót tud mondani Vajda József, a megyei gyógy­szertári központ főkönyvelője. De mint megtudom, ez a helyzet nem egyedülálló és páratlan a megyében.- Annak idején egy háromszo­bás lakást alakítottunk át. Prob­léma, hogy nincs raktár és szo­ciális helyiségek /pl. öltöző/ az ott dolgozóknak. De el kell mon­danom, hogy ennél sokkal rosszabb helyzetben levő patiká­ink is vannak. Évente általában két új gyógyszertárat építünk. Többnyire olyan településeken, ahol az előző patikát az össze­omlás fenyegette, életveszélyes­sé vált. A vállalatunk évi adózat­lan nyeresége 15-20 millió fo­rint. Égy új gyógyszertár körül­belül 10 millióba kerül. Ez még akkor is sok pénz, ha általában a helyi tanácsok fizetik a felét.- De úgy tudom, hogy Martfűn csak bútorzatot kellett volna a gyógyszertári központnak bizto­sítania.- "Csak" a bútorzat is beleke­rülhet kétmillió forintba. Ami­kor épült a szolgáltatóház, szó volt arról, hogy abban a gyógy­szertár is helyet kap, de tudomá­som szerint nem jött össze a tá­mogatásra ígért összeg. Bállá Andor főgyógyszerész:- Amikor a szolgáltatóház épült, az igazgatóval megkeres­tük a martfűi tanácselnököt. Ő azt mondta, hogy a vállalati tá­mogatásokat más célra fordítot­ták. Kifejezetten gyógyszertár építésére nem adtak össze pénzt.- A martfűi tanács terveiben szerepel egészségház építése, és abban patika is. Mi a véleménye erről?- Úgy tudom, hogy 1992-ben kezdődik el az építkezés, és meg is lesz rá a pénz. Vajda József más megoldást lát a martfűi /és más/ patika hely­zetének rendezésére:- Azt hiszem, hogy mire az egészségház felépül, addig lesz gyógyszertár is Martfűn. Még­pedig magánpatika. Biztosan tud róla, hogy a gyógyszertári köz­pontok feladata megváltozik. Azt tervezik, hogy gyártó és ke­reskedelmi cégek leszünk. A gyógyszertárak tehát nem hoz­zánk tartoznak majd. Ebben a helyzet nem tervezzük új gyógy­szertárak építését. Arra törek­szünk, hogy az elkezdett építke­zéseket befejezzük. Pulina Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom