Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-19 / 87. szám

6 Néplap 1990. JULIUS Diákszemmel a mezőgazdaság Legyen végre verseny a piacon! Az idén huszadik alkalommal hirdette meg a Magyar Mező- gazdasági Múzeum közművelő­dési és igazgatási főosztálya a "Hazánk mezőgazdasága diák­szemmel" című országos pályá­zatot, amelyre az általános és kö­zépiskolai diákok csaknem négyezer pályamunkával nevez­tek. Szűkebb pátriánk tanulói is sikeresen szerepeltek, de közü­lük első helyezésével kiemelke­dik Szécsi Viola, a kun­szentmártoni József Attila Gimnázium elsős diákja, akivel a minap békésszent- andrási otthonában beszél­gettem.- Hogyan született az öt­let, hogy részt vegyél ezen a pályázaton?- Már hetedikes korom- | ban részt vettem több, kü- v lönféle általános iskolai tantárgyakhoz kapcsolódó egyéni pályázaton. Mindez belekerült a jellemzésem­be, amit a gimnáziumba vittem magammal. Erre felfigyelt osztályfőnököm, Licsicsányi István, és java­solta, hogy erre a pályázat­ra is nevezzek. Termé­szetesen érdemben is segí­tette a munkámat, hiszen elolvasta, javította a dolgo­zatom kéziratát.- " A szántóföldi és a kertészeti növénytermesztés hagyományai lakóhelyemen és környékén" cí­met viseli a dolgozatod. Mit ta­kar a cím, netán a környék agrár­történetével foglalkoztál?- Mindig is rendkívül érdekelt a történelem és a mezőgazdaság, ezért nem volt nehéz a döntés, hogy a két terület valamelyikén próbáljak szerencsét. A dolgo­zatom valóban több évtizedet ölel fel, az 1945-ös földosztástól a téeszesítésen keresztül egészen napjainkig. Az információk tényszerű közlése mellett igye­keztem bemutatni a már-már el­felejtett gazdálkodási módszere­ket és a régi mezőgazdasági technikát.- A dolgozatodban meglehető­sen sok korabeli okmány máso­lata található. Hogyan sikerült összegyűjtened ezeket az adato­kat?- Dédnagyapám saját földjén gazdálkodott. Innen származik az 1945-ös keltezésű birtoklevél, a cséplési szerződés, valamint a vetéstervek a tsz-szervezés idő­szakában. Az okmányok nagy része családi eredetű, de van itt például aratási szerződés Kun- szentmártonból, és még sok ere­deti irat, amelyeket más forrás­ból szereztem be. Persze a család szintén sokat segített, hiszen va­lamennyien értenek a mezőgaz­dasághoz. Szüleim például nem­régen feltaláltak egy hulladék anyagokból összeállított önete­tőt, amit az idei OMÉK-on is kiállítanak.- Foglalkoztál a biogazdálko­dás kérdésével is. Milyen-lehető­séget látsz a jelenlegi helyzetben a kemikáliákat nélkülöző nö­vénytermesztésben?- Az bizonyos, hogy régebben nem használtak semmiféle mű­trágyát, meg növényvédő szert, ennek ellenére mégis gazdasá­gosan tudtak termelni. A gyomo­ÉlláWi s°dás ellen például az őszi árpánál úgy véde- ggPBfli keztek, hogy bükkönyt vetettek közé. Szerintem a kisgazdaságokban van lehetőség a vegyszer- mentes gazdálkodásra, a régen elfelejtett "fogá­sok" alkalmazásával.- Az agrártörténeti is­mereteid birtokában ho­gyan képzeled a jövő ma­gyar mezőgazdaságát?- Mindenképpen a pi­acnak kell érvényesülnie, hiszen nem mehet min­denki a saját feje után. Alakuljon ki egy egész­séges verseny az életké­pes nagyüzemek és a ma­gángazdálkodók között, aminek az eredménye­ként olcsóbb, esztétiku- sabb és egészségesebb termék ke­rülhet a családokj asztalára.- Mik a terveid a jövőben, mi szeret­nél lenni?- A gimnázium befejezése után sze retnék a mezőgaz­dasággal vagy a történelemmel foglalkozni, de még nincs pontos elképzelésem. Jelenleg agrártör­ténész lennék a legszívesebben.- Köszönöm a beszélgetést. L.Z. A FIDESZ köszöni, jól van Beszélgetés Orbán Viktorral a szolnoki kapcsolatairól Mondom az ifjú politi­kusnak, hogy szeretnék vele egy interjút készíteni, ami jobbáról arról szólna, mit is keresett ő az elmúlt esztendőben Szolnokon. A képviselő úr előbb kon­zultál, gyaníthatóan a saj­tóreferensével, megkérdi, "nem vagyunk-e bojkott­viszonyban az Új Néplap­pal?", és amikor a szakér­tője megnyugtatja, hogy nem, ezután már várja a kérdéseket.-Úgy tudom, életének egy bizonyos szakaszában Ön Szolnokon élt.- Igen, 1986 kará­csonyától 1989 novembe­réig laktam Szolnokon. Feleségem, dr. Lévay Ani­kó tősgyökeres szolnoki családból származik, apósom gazdálkodó, anyósom, Klári né­ni magántaxis.- Az Önöké egyetemi házasság volt?- Igen, mindketten a Bibó Ist­ván Szakkollégiumban voltunk HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL Szép, de fárasztó évek voltak. Mint mondtam, az elmúlt év no­vemberében sikerült eladni a szolnoki lakást, és fővárosi ál­lampolgárok lettünk.- Ha valamikor is egy képvise­lő szóba hozza majd, hogy a szol­noki Széchenyi lakótelepet kom- ^mmmumi^mfortosítani kell, remélem szá­míthat Orbán Viktor támoga­tására? joghallgatók, és ott ismerked­tünk meg. Az egyetem elvégzése után kerültünk Szolnokra, és a Széchenyi lakótelepen az Orosz György utca 19-ben éltünk, élde­géltünk. Engem Pesthez kötött a munkám, így ingáztam naponta.- Az én igen­lő voksom ott lesz! mmJKÖR] UNunmu E heti könyvutalványunk bol­dog tulajdonosa Béres Kata, Szol­nok, Mártírok út 41.1/1. szám alatti tiniolvasónk. 1. Dr. Beat (Dr. Beat) 2. A jel (Bonanza Banzai) 3. Mire gondolsz katona (Sziko- ra Róbert) 4. Trabant (Exotic) 5. Isten (MHV) 6. Miért sírnak ritkábban a fiúk? (Zoltán Erika) 7. Kihűlt, üres koésmák asztalán (Demjén Ferenc) 8. Mennyből az angyal (Napóle­on Bid) 9. Éjszakai bevetés (Pokolgép) 10. Boldogság, szerelem (Betli duó) ERŐSZAK - NAPSZAK Húsz forintot kértek az ismeretlen legények. Míg jószándékúan a pénz után kutatott, lassan körbe­fogták. Aztán addig verték, amíg el nem vesztette eszméletét. Az utolsó ütés ehhez már sok is volt. Elsötétült a világ. Az eset hajnal előtt történt Szol­nok belvárosában. A tetteseket, az ellopott pénzt és a karórát megtalálták a rendőrök. Ez sajnos min­dennapos eset. A kívülállónak. Együtt költöttük el a támadás előtti utolsó vacso­rát, nem sejthettük, milyen reggelre ébredünk. Ké­sőre járt. Ilyenkor hajlamos az ember olyan dolgo­kon elmélkedni, melyekre máskor nincs idő és lehetőség. Azon tanakodtunk, hogy melyik az a születés előtti fejlődési szakasz, amely leginkább kapcsolatba hozható az agresszivitással. Ismerő­söm a halakat, egészen pontosan a cápát, a tenger farkasát hozta fel példának. Én a hüllőkre tippel­tem. Bölcsen megegyeztünk abban, hogy legyen akármelyik faj, az erőszakosságban is van valami, amiben atavisztikusan, azaz a távoli ősökre rend­hagyó módon visszaütött az ember. Ki tudná meg­mondani, kinek van igaza. Azt tudom csak^hogy akkor szerencsém volt, mert hazamentem. Őt pár órával később kirabolták. Továbbra is áltatjuk magunkat, hogy ilyesmi csak mással fordul elő. És akkor, ha sötét van. Ja, kérem, nem kell ilyenkor az utcán járni, pénzt hordani magunknál, meg értékes órát viselni - mondhatná valaki. Melléfogna, mert fényes nappal ő lehet a következő.- Öten - sziszegi még zsibogó fejjel - öten voltak, érted? Egy ellen. Ez így nem elegáns. Ketten-ketten a karjait fogták le, az ötödik teljes erővel, egy zsákmányszerző ragadozó céltudatos szenvtelenségével sújtotta arcul. Most majd szétrobban dühében. Nem csoda, hisz az erőszak megalázó. Hétköznapi dolog lett. A pénz miatt azonban túlságosan emberi és ezért talán nincs is benne semmi atavisztikus. Sz.Z. Az a régi, amikor ifjúsági pa­radicsom volt. Amikor déltájt már egy tenyérnyi hely, annyi se volt szabad. Amikor ott randevú­zott diák és ifjú munkás, pálya­kezdő csóró mérnök és reggelen­te pótvizsgásokkal bajlódó fiatal tanár. Amikor minden olyan egyszerű, következésképp nagy­szerű volt: ha nyár, uszoda! Ahányszor kimegyek, kere­sem a gyerekeket. Az igen fiatal gyerekeket, az ötéveseket, a ti­zenéveseket s a huszonosokat is. Alig lelek közülük párat. Néhány nagymama - olykor egy-kettő - ül a legkisebb medence mellett, s vigyázza az unokáit. Akik, úgy mellesleg, unatkoznak ebben a nagy kényelemben. Nincs kitől elcsenni a labdát, mint ahogyan nincs olyan se, akitől elirigyeljék a csoda úszógumit, a lágyan rin­gó kishajót. Júliusban van nap, amikor a kicsi medencében egy­két kisgyerek árválkodik! Unja magát, csakúgy, mint odébb, az egytizesnek ismertben a néhány tizenéves. Ha egy-egy nagyobb­nak - most nagyobbnak tűnő - csapatuk föltűnik, biztos, hogy nem érti egy se közülük a magyar szót. Oroszul, lengyelül beszél­nek. Ők vagy az "ideiglenesen" állomásozók gyermekei, vagy a napokig itt áruló lengyel csalá­dok legkisebbjei. Öröm, ha az egytizesben legalább egy grund- nyi magyar gyerek visít. És nem labdáznak idősebbeket dühítve kamaszok a nagy medencében, s nem úsznak versenyt magukat hűtve ifjú szerelmespárok sem. Mint ahogyan nem látni a soka­ság elől odébb, az árnyas fák alatt pokrócoló összebújó szerel­meseket se. Didereg az üresség­től a nyári nap melegében a ha­talmas napozó. Legtetején már nem vadásszák a napozóágyakat, üresen ásítoznak naphosszat, hétszám a jó öreg deszkák. És nincs sorállás a büfék előtt, senki nem türelmetlenkedik a fagylal- tosnál. Kényelem ez, a pár - na és hajópár? - strandoló igazán nem panaszkodhat tömegnyomorra, sokaságra. Egyre ellehetetlenedik a nya­runk, s mi, régiek, akik hajdanán tenyérnyi helyért ádáz csatákat vívtunk, csak sóhajtunk: hol van az a nyár? Oly messze már, így igaz. Egyre kevesebben járnak a strandra. Aki mindenáron úszni, fürödni akar, vállalja az izzad­ságfürdőt - amíg eljut, elkutya- gol-gyalogol a potyáig. Aki nap- fürdőzni szeretne, veszi a pokró­cot, s elindul a város kies pontja­ira, a Zagyva partjára, városszéli ligetekbe (de kevés van belőlük), s leteríti, kiteríti pokrócát és pu- cérságát. És a nyári szabadságát végigunatkozó diák? Lődörög. Lakótelepeken, esetleg nem is magányosan, hanem bandákba verődve, olykor kicsit, legtöbb­ször nagyot hangoskodva, pihe­nő, beteges öregeket zavarva, olykor közutakon kerékpáron, motoron randalírozva. Kutyát sétáltat és uszít más kutyájára, vagy kártyacsatát vív egy-egy lépcsőház hűvösében, apád, anyád idejöjjön, majd én megbe­cézem kellő modorban... S közben már panaszkodnak a strandosok. Hogy alig-alig van forgalom. Elkerüli a víz, a nap, a jó levegő világát a fiatalság. Balgán nem jönnek rá, hogy maguk csinálták, ők az okai min­dennek. Deutsch bácsi régesrég megmondta, kicsi üzlet is jó üz­let... Húsz forintot kérni egy diák­tól, katonától egy strandbelépő­ért? Harmincat, harmincötöt egy huszonévestől? Aki azt gondol­ja, elbírják, nem a mai valóság­ban él... (SJ)- Egyébiránt nem a barátai, hanem az ellenségei mondták, ezért merek előállni vele, misze­rint Ön egyre érettebben politi­zál. Mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiből itt a parlamentben érett, úgymond profi képviselő legyen?- Ahhoz, hogy én, de az egész parlament is valóban profivá váljék, ahhoz nagyon sok időnek kell eltelnie, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a felszólalások egyre célratörőbbek és lényeg­bevágóbbak. Én úgy gondolom, a FIDESZ frakciója az egyetlen, amelyik már az első pillanatban megtalálta a helyét, és ezzel ked­vező benyomást tett. Mi nem voltunk soha szerepzavarban. Ami pedig engem személyesen illet: nem annyira én változtam meg, hanem a környezet, ami kö­rülvesz. A régi kommunista sajtó soha nem azzal foglalkozott, hogy én mit mondtam, hanem azt keresték, hogy hol támadhat­nak meg. A mondandómból mindig a kemény állításokat emelték ki. Szolnokon sokat kampányoztam, akik ott voltak, láthatták, hallhatták, hogy a FI­DESZ nem hőzöng, hanem amit állít, az szakmailag megalapo­zott. Mi azt a nehéz küldetést vállaltuk fel, hogy úgy politizál­junk itt a parlamentben is, de kinn is az életben, hogy minden­ki követni tudja gondolatmene­tünket. Tudja, hogy ez milyen nehéz?- Sejtem, mert alighanem az újságíró küldetése is ez. Egyéb­ként a Magyar Nemzet mai (júli­us 10-i) számából idézek egy ol­vasói levelet: "A megfelelő külső legyen kötelező. Igen tisztelt fi- deszes parlamenti képviselők! Kéréssel fordulunk hozzátok. Megbízatásotok révén történel­mi időszakban képviselitek a ma­gyar népet itthon és külföldön egyaránt. Nem egyéniségeteket akarjuk kritizálni, mikor megké­rünk benneteket, hogy a parla­menti üléseken (évszaktól füg­getlenül) öltönyben és nyakken­dőben vegyetek részt. Ezzel alap­vető tiszteletet fejeznétek ki a tör­ténelem, az ország népe, parla­mentünk, saját pártotok és ter­mészetesen a többi párt iránt..." Mi erről a véleménye?- Több dolgot is el szeretnék mondani. Az első: nemcsak a FI­DESZ padsorában ülni olyanok, akiken nincs nya kendő. A Kisgazdapárt pa soraiban például sokkal tö ben vannak nyakkendő ni kül, mint a FIDESZ fraki ójában. Dr. Szájer Józ mindig csokomyakkend ben van, Fodor Gábori mindig van nyakkendő, n tam általában nem szoki lenni, csak ha ünnepi ül van, de akkor feltétlenül. Deutsch Tamáson nem sz kott sohasem, időnként fi merdzsekit visel, az ossz többi képviselőn viszo rendszeresen van nyakke dő. Állíthatom, hogy n lünk egészen kedvező nyakkendősök aránya a p< lament egészéhez visz nyitva. Valahogyan a I DESZ-t pécézték ki arra, ho: cikizzék még a nyakkendő mi; is, de ez nem igaz.- Beszéljünk másról. Milyet FIDESZ kapcsolata a középisk Iákkal és a felsőfokú tanintéi tekkel?- Furcsa dolog, de a felnőtt között növekvő a presztizsür A parlamenti frakció hatásá mind többen vesznek komoly bennünket, és hát az ország dolgok a felnőtt korosztályt ( deklik elsősorban.- Meddig akar még komolyé ni a FIDESZ, hiszen eddig a v rázsa talán éppen a fiatalság ban volt? Jólesett hallgatni ők az ember azt mondta, a szívei bői beszélnek, de talán mégst véresen komolyan. Jó lenne ez fiatalos hangütést megőrizni.- Szerintem ahol ma vagyur ez a végső állapot, ennél ír nem kell komolyabbnak len Egyébként nem az a kérdés s hasem, hogy egy párt komc vagy sem. A lényeg az, hogy e párt akkor komoly-e, amikor \ lóban komolynak kell lenn Mert akkor aztán legyen kők mény! Ezenkívül pedig legyei sajátja a humor, a jókedély, csínytevés.- Nem láttam a parlamentb még egyetlen olyan frakciót se amely ennyire kézben lem mint a FIDESZ-é. Szinte mind szünetben van közös megbeszi nivalójuk. Nem túl szigorú ei gondolati egység?- A mi frakciónk huszonl emberből áll, ezt könnyen öss lehet rántani. Egy-egy ülés el pontról pontra átbeszélünk mi dent, de a frakciók többségi láspontja nem kötelező a kiset ségre.- Tehát Fodor Gáborfelállh és elmondhatja hozzászólás ban, hogy én Orbán Viktor) ellentétben nem ragaszkodón szovjet csapatok kivonulásáht maradjanak még jó tíz évig?- Elvileg ezt megteheti, nem fogja. Mert a kisebbs mindig önkorlátozó. Nekü volt egy választási programúi ahol fontos kérdésekben less geztiik az álláspontunkat. A 1 DESZ parlamenti frakciója < elfogadta. Hát most miért len másként? Azt az embert vála: tották meg, aki azt vallotta, nei- Miből él a FIDESZ?- Forrásaink részben a tagé ból vannak, részben a mandá maink száma után járó költse vetési támogatásból. És hát mi kezdjük a vállalkozási tevéker ségeinket. Gazdasági befekte sekhez tanácsadással szólj lünk, egyszóval a szürkeállon nyunkat kívánjuk kamatoztat Lesz persze fideszes póló, fit szes törülköző, minden, ami ügyünket szolgálja.- Hogy van tehát a FIDESZ- Köszönjük szépen, jól. Palágyi Bi ■ I I V J IBk ft* I I V« r Hfl B 1 m • I

Next

/
Oldalképek
Tartalom