Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-16 / 84. szám
1990. JULIUS 16. Néplap Régi magyar lófajta, a kisbéri félvér tenyésztésébe kezdett Nagy Imre és két társa egy Gyöngyös melletti tanyán.' Az elegáns, szép küllemű, jól kezelhető lovakat részben a Mátrában szervezett kocsi- és lovastúrához, részben exportra szánják. (MTI-fotó: H.Szabó Sándor) Csökken a megye tenyészállat-állománya /Folytatás az 1. oldalról/ hiszen az állatállomány genetikai képességeinek folyamatos javítása elsősorban pénzkérdés. Éppen e forráshiány következményeként, és főleg a kistermelőknél romlanak a tenyésztés biológiai alapjai. A kialakult helyzet okait kutatva felkerestük Per- ge Tamást, az Agronovo Szolnoki Állomásának igazgatóját, aki elmondta, hogy már évek óta szorgalmazzák a magánvállalkozók körében a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítését. Jelenleg mintegy tízezerre tehető a kistermelőknél tartott tehenek száma a nagyüzemekből kihelyezett állatokkal együtt. Ennek az állománynak a 75-80 százalékát a vállalat inszeminá- torai mesterségesen termékenyítik meg kizárólag minősített termékenyítő anyaggal. Törekvésük az, hogy valarpennyi vállalkozói igényt kielégítsenek. Persze emellett szaktanácsadással is segítik a többségében nem szakember állattartókat, és itt már nem nyereségközpontú a tevékenységük, hiszen a tartás- és tenyésztéstechnológia javítását célzó szakmai tanácsok révén újabb vállalkozókat nyerhetnek meg. A kevésbé költséges borjúnevelés elősegítésére pingvintej borjútápszert forgalmaznak a kistermelőknek. Rendkívül nagy veszélyt rejt magában - főként a kistermelőknél - az ismeretlen származású apaállatok használata, egyrészt állategészségügyi szempontból, másrészt pedig az ivadékok genetikai képességeinek csökkenése miatt. A sertéstenyésztésben a mesterséges megtermékenyítés igazán nem tud tért hódítani a magángazdák körében, ezért a te- nyészállomány létszámához képest bizony nagyon szerény mértékben terjedt el ez a szolgáltatás. Néhány évvel ezelőtt még szélesebb körben végezték a sertések mesterséges szaporítását, de az utóbbi időszakban a termelők mindinkább előnyben részesítették az ismeretlen származású apaállattal történő fedeztetést. Ezért az Agronovo segít a magánvállalkozóknak minőségi tenyészkanok és tenyészkocasül- dők vásárlásában, ha már nem igénylik a mesterséges termékenyítést, legalább igazolt származású tenyészállatokat használjanak. Sajnálatos azonban az a tény, hogy a szarvasmarhánál még mindig jobban érvényesülnek a meglehetősen szigorú tenyésztési követelmények, mint a lényegesen nagyobb sertés- állománynál. A juhászainál sem rózsásabb a helyzet annak ellenére, hogy évről évre növekszik a kistermelőknél tartott tenyészállomány. A megyében évente 500-600 tenyészkost neveltetnek fel a nagyüzemek és az egyéni gazdák számára. Az Agronovo szakemberei ezzel szemben mégsem tapasztalják, hogy megfelelő számú tenyészkos lenne a törzsállományokban. Az ágazat e nélkül is súlyos válságban van, mindenekelőtt a gyapjú- és a vágójuh-piac miatt. Megszűnt a kistermelőknek a tenyészállatok vásárlásához eddig folyósított támogatás is. A vállalat erőfeszítései ellenére itt is lecsökkent a mesterséges megtermékenyítés aránya. Mindez pedig előrevetíti azt, ha ez a tendencia folytatódik, bizony megkérdőjelezheti az állatállomány genetikai képességeinek további fejlődését. A törzskönyvezett tenyészállomány összességében fokozatosan csökken a juhnál, a szarvasmarhánál és a sertésnél egyaránt, ez pedig utal egyben az egész anyaállatállomány csökkenésére is. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az állatállomány genetikai képességeinek növelését előirányzó, céltudatos tenyésztői munka nem egyeztethető össze a profitszemlélettel, hiszen az ismeretlen származású állatok tartása pillanatnyilag kisebb költséggel nagyobb árbevételhez juttatja a termelőket. Az már más kérdés, milyen áron? A drágább tenyészállat és a mesterséges megtermékenyítés ugyanis minden esetben garantált "minőséget" feltételez, míg az igazolatlan származású állatok utódai előbb vagy utóbb kevesebb húst, tejet és gyapjút adnak gazdáiknak. Laczi Zoltán A TISZAROFFI TÉESZ ÚJ VEZETŐSÉGÉNEK STRATÉGIÁJA Mit másképp, mit hogyan? Fölszámolták a prémiumrendszert, erősítik a jövedelem- és vagyonérdekeltséget A tagok többségének bizalmatlansági indítványa alapján, mondhatni, "teljes trónfosztást" hajtottak végre - leváltották az elnököt és az egész vezetőséget a tiszaroffi Aranykalász Tsz-ben - adta hírül lapunk is néhány héttel ezelőtt. A közgyűlésen megválasztott új vezetőtestület stratégiájáról: mit szándékoznak ezután másként csinálni, egyáltalán, mit és hogyan kívánnak változtatni a szövetkezetben?- Elnök úr, folytassuk talán ott, ahol a közgyűlésen abbahagytuk: a tagság az elnökön kívül más vezetőktől is megvonta a bizalmat, és azok visszahívására utasította a küldötteket. Hogyan határoztak a tudomásom szerint azóta megtartott küldöttgyűlésen?- Többek között a téesz főkönyvelőjében rendült meg a tagok bizalma, ő felmondott és eltávozik a gazdaságból. A főagro- nómus továbbra is köztünk kíván dolgozni, de ezt a beosztást a küldöttek határozata alapján csak augusztus elsejéig töltheti be. A személyzeti vezetőnek, aki egyben a polgárvédelmi feladatokat is ellátta, átszervezésre került a munkaköre. Az energetikusi végzettségének megfelelő beosztást kapott, kevesebb fizetéssel persze, és megszűntek bizonyos kiváltságai. Újfajta bérezés- A küldöttgyűlés törvényadta joga a vezetők javadalmazásának jóváhagyása is. Ez ügyben mit döntöttek?- Na, az erről való döntés nem ment egészen simán. Az első számú vezetőknek a fizetése például a régi gyakorlat szerint inkább politikai, mint vezetéstechnikai kérdés a téeszekben. Nem értettem egyet azzal, hogy az elnök fizetésének az átlagos állományi létszámrajutó jövedelem háromnégyszeresének "illik" lenni a differenciált bérezés indokaként. Azt sem fogadtam el érvként, hogy ha az új elnök kevesebbet kap, mint az elődje, akkor nem tudjuk majd megfizetni az új szakembereket. Jövedelem- és vagyonérdekeltségen alapuló bérezési stratégia kialakításán munkálkodunk. Márpedig akkor a jövőben, a tagi egyenlőség alapján, valamennyiünknek egyformán áll a zászló a nagyobb teljesítménnyel való nagyobb jövedelem eléréséhez.- Mindenesetre szokatlan dolog, hogy egy új választott vezető az elődje fizetésénél kevesebbet hagyat jóvá magának az arra illetékes testülettel. Az új bérezési stratégiáról hallhatnánk valamit?- Küldöttgyűlési határozattal megszüntettük a prémiumrendszert, merthogy az nem töltötte be hatékonyságnövelő szerepét. Nem is tölthette, hiszen azoknak a kezében volt a feltételrendszer, akik meg akartak annak felelni, ami természetszerűen formális teljesítményekhez vezetett. Olyan jövedelemérdekeltségi konstrukciót vezetünk be, amelyben a bérezést - egyénekét, ágazatokét, munkacsoportokét - az előállított árbevételhez, illetve annak tiszta hozadékához kötjük úgy, hogy a költségek alakulására viszont csak ők gyakorolhatnak hatást. Kevés a vállalkozó- A vagyonérdekeltség növelésére milyen elképzeléseik vannak?- Erre elsősorban az állattenyésztésben látunk lehetőséget. A jószágállomány bizonyos részét lízing formájában megvásárolhatják a téesztagok. Miután a közösét és a saját tulajdonba kerülő jószágokat együtt gondozzák, takarmányozzák, nyilvánvalóan a legnagyobb közös és saját haszonra törekedve végzik majd azt. A gépesítés területén pedig a költségelszámolásos rendszer egy továbbfejlesztett módozatát szeretnénk bevezetni.- Az új vezetőségnek egy új jelenséggel is számolnia kell, történetesen a földreformmal, a földprivatizáció kérdésével...- Nézze: 2500 hektár szántóterületen gazdálkodik az Aranykalász Tsz. Eddig 31 hektárra jelentették be az igényüket a szövetkezetnél azok, akik a törvény szerint visszakaphatják a földet. Tudomásom szerint a kisgazdáknál se tartanak nyilván száz hektárnál több igényt. Mindebből arra következtethetünk, hogy árutermelésben csak kevesen gondolkodnak. Nemhogy farmok, még előfarmok kialakulására sem látunk vállalkozói kedvet. Mondjuk úgy, hogy csak nagyobb háztájinak megfelelő területen naturálgazdálkodásra. Szóval, jó ideig, azt hiszem, szövetkezet maradunk...- És a rehalibilitáció?- Biztos vagyok benne, hogy jó ideig az országnak nem lesz pénze anyagi kártérítésre. Marad tehát a föld, vigye, aki boldogulni tud rajta. Annak viszont, aki a közösben kívánja hagyni haszonbérért a földtulajdonát, tisztességes bért akarunk majd fizetni. Ennek alapja, véleményem szerint, az egy hektár gabona tiszta hozadéka lehet, de természetesen ez alku tárgyát képezheti majd.- A termelésszerkezetben terveznek-e valamilyen módosítást?- El kell jutnunk oda, hogy ellentétben a korábbi beidegződött gyakorlattól, ne az irányítási rendszer, hanem a munkaműveletek hassanak a termelésszerkezetre. Nem kevés gyepterületet minősítettünk át korábban szántóvá azért, hogy az átlag aranykorona-értéket felhígítva, megfeleljünk a kedvezőtlen termőhelyi adottsággal járó állami támogatási követelményeknek. Erre kényszerítették a vezetést a szabályozók. Miután a támogatási rendszer kilátásai amúgy is a nulla felé közelítenek, ha kell, akár visszagyepesítéssel is csak azokat a területeket hagyjuk meg nagyüzemi kukorica, napraforgó es Duza termesztesere, ameiyeK arra valóban legalkalmasabbak. A munkaigényesebb kultúrák termesztéséhez pedig elsősorban a tagoknak, de kellő igény hiányában kívülállóknak is lehetőséget adunk földterület bérlésére.- Mikor keríthetnek sort mindezek gyakorlati megvalósítására?- Egyelőre időnket, energiánkat a nyári betakarítás befejezése köti le. Esős kezdés után most már jó ütemben aratják a tagok a búzát, az átlagtermés a négy tonnát közelíti. Még az új gazdasági év kezdete előtt a munkahelyek által delegált új vezetőség elé kerülnek kollektív döntésre az elképzeléseink. T.F. napló Miért vagyunk mi barázdált arcú, elgyötört, komor, gyűrött nép, nem értem, hiszen bármerre megyünk, az újságos bódékból, a könyvárusok asztaláról szinte reánk ömlik a sok kívánatos, gusztusos, harmatosán friss és fiatal női idom, tessék urak, tessék, tessék, igaz, hogy évtizedek terhét cipeljük a vállunkon, évtizedek eróziója véste az arcunkat ilyen szakadé- kos-barázdáltra, mióta is, 1956 óta, a háború vége óta, a második világháború kezdete óta, a világgazdasági válság óta, Trianon óta, az első világháború óta, kérdezem néha gonoszul realista perceimben, esetleg még visszább kell hátrálnunk az időben, hm’ és meddig, kérdezem, dehát nem értem magamat sem, azzal foglalkozom, olyanok vagyunk, mint a felaj- zott íj, a gyengébbek kedvéért jegyzem meg csupán, hogy feszültek, ráadásul szitkozódunk, jobb esetben csak morgunk az emelkedő árak miatt, fáradtak vagyunk és levertek, elegünk volt, pedig úgy hírlik, felszabadultunk, a nyugatiak, akik mellesleg lazák, kisimultak, elegánsak, sportosak, felhőtlenek, szóval, ők, úgymond a boldogabb vidéken születettek sem értik, miért rosszkedvű ez a magyar forradalom, miért olyan magyamótásan sírós-rezgetős hangulatú ez a nagy átalakulás, ráadásul már a komoly kultúrával sem etet minket senki, azt már alig lehet megtalálni, hiszen az újságos bódékból, a könyvárusok asztaláról sok-sok kívánatos, guszta, harmatosán üde és fiatal női hús ömlik reánk amúgy leplezetlen valóságában, se ing, se posztó, csecsen ingus nincs, csak zárójelben jegyzem meg, kizárólag a prűdök kedvéért, hogy a csecsen-ingus egy kaukázusi nép, tehát semmi sikamlós célzás, ma már mindent a nevén lehet nevezni, a fejére lehet találni minden szögnek, hát csak tessék urak, tessék... Körmendi Lajos A kenderest határban - az idén a szokásosnál korábban - virágzik a napraforgó, melyet 424 hektáron vetettek a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A termés a Martfűi Növényolajgyárba kerül feldolgozásra. Fotó: K. É. Az állami támogatás megszűnte után
