Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-16 / 84. szám
KSéplap 1990. JULIUS 16. A szerkesztőség postájából A kötelező nyugtaadás ellentmondásai Mostanában sok szó esik a július 1-től kötelező nyugtaadás bevezetéséről. Érvek hangzanak el pro és kontra, de úgy tűnik, mindkét fél (a vállalkozók és az adóhatóság) csak a saját szempontjait ismételgeti, mi, a vásárlók, háttérbe szorultunk, pedig rólunk van szó, s állítólag értünk vitáznak. Engedtessék meg, hogy ebbe a több milliárdos beruházásba, mint ténylegesen fizető állampolgár, beleszóljak. Az adóhatóság törvényes felhatalmazás alapján követeli a nyugtaadás bevezetését, ezért vád nem érheti. Az a törekvése, hogy az eltitkolt forgalmakat is felderítse, azonban sértő az APEH vezetőjének már többször is kifejtett sejtelmes utalása arra, hogy a vállalkozók eltitkolhatják jövedelmüket, legalábbis ezt vélelmezi. Mint állampolgárt ez azért sért, mert holnap engem gyanúsíthatnak meg valami indokkal. Azért fizetjük az adót, tartjuk fenn az adóhatóságot, hogy ai adócsalókat leplezze le, ne pedig válogatás nélkül gyanúsítson. Mindez nem zárja ki, hogy bizonyára vannak olyan vállalkozók, akik igyekeznek a tényleges jövedelmüket eltitkolni.^ Érthető a vállalkozók idegenkedése is, mert: a. / a kézzel írt nyugta a munkafolyamatot lassítja, ráadásul az áfa-számlát nem helyettesíti; b. / a pénztárgép megelőlegezése 50-80 ezer forintot igényel, s bizony a kezdő kisvállalkozó nem erre gyűjtögette pénzecskéjét, ha egyáltalán van ennyi szabad pénze. A vitázók érvei megítélésem szerint egyoldalúak, a népgazdaságot, az országot érintően periférikus kérdések, de van az ügynek egy rejtett alkotmányjogi vonatkozása is. Szerintem két alapvető kérdést kell eldönteni: 1. Kötelezhető-e az állampolgár - jelen esetben a vállalkozó -, hogy az államnak egy-két hónapra vagy évre kamatmentes hitelt nyújtson azért, hogy a saját ellenőriztetését megoldassa? 2. Jogszerű-e az, hogy a pénztárgép fekete doboza a vállalkozóról olyan adatot gyűjtsön, amelyhez csak az adóhatóság férhet hozzá akkor, amikor ő akarja? A vállalkozó nem tudja menetközben ellenőrizni, hogy az a bizonyos fekete doboz azt gyűjti-e, amit gyűjtenie kell, vagy valami mást, és öt év távlatában ez már -nem követhető nyomon. Arról nem is beszélve, hogy ami elromolhat, az el is romlik, s ez a fekete doboz esetében is így van. Véleményem szerint az adóhatóságnak csak olyan törvényi szinten szabályozott ellenőrzési jogot szabad biztosítani, amelynek költségét nem az ellenőr- zöttel fizettetik meg; az ellenőr- zöttnek joga, lehetősége legyen a róla, tevékenységéről készített információt bármikor megtekinteni, ellenőrizni. Az eset túlmutat a vállalkozók adóellenőrzési problémáin, s kényszerképzeteket szül bennem: pld. telefonlehallgatás, s jóllehet holnapután az orvosi rendelőkben rendszeresítenek beépített magnetofonokat - ellenőrizni az orvos munkáját... Az ellenőrzésnek ez a fajtája nem csak vakvágány, de ellentétes az alkotmánnyal is. Végkövetkeztetésként azt állítom, hogy az un. fekete dobozos pénztárgép bevezetése sérti a vállalkozók személyiségi jogait, ezért alkotmány- sértő is. Nem az adóhatósági ellenőrzést kifogásolom, hanem annak módját. Ugyanakkor megjegyzem, hogy már most közszájon forognak a fekete dobozos pénztárgép kijátszására szolgáló módszerek. Hát akkor kinek az érdeke ez a több milliárdos, devizát igénylő beruházás? Nekem, mint vásárlónak nem nyugtára, hanem árura és kulturált bolti körülményekre van igényem. (Olvasónk levelét némi rövidítéssel adtuk közre.) Nagy Károly Túrkeve Utánvéttel zsákbamacska Azért fogtam tollat, s írom meg a velem történteket, hogy mások is okuljanak belőle: Kunágotáról Szalkainé ajánlotta nemrég kézimunka sablonjait - hirdetés útján, bő választékot ígérve. Levélben kerestem meg, és leírtam azokat a garnitúrákat, amikből mintát kérek. Június 12- én meg is kaptam a csomagot - utánvétellel, 1766 forint értékben. Kibontásakor ért a meglepetés, mert csupán két falvédő sablont tudtam belőle hasznosítani. Ezeket kivettem, az árát és a postaköltséget leszámítva utánvétellel visszaküldtem. Erről táviratban értesítettem a feladót. (Megjegyzem, a sablon ezüst-fehér papíron volt kiszúrva, mely két-háromszori lehúzás után eldobható - darabonként 120 forintért.) Szalkainé azt írta a csomagban küldött levelében, hogy a kért sablonokat nem tudja küldeni, a meglévő készletéből válogatott. Ezekre viszont nem volt szükségem, s mivel nem az általam igényelt sablonokat küldte, mintegy 2000forint "ablakon kidobott" költségbe zavart. A csomag ugyanis június 25-én visszajött. (Hivatalos számlát is kértem tőle, amit a mai napig sem kaptam meg, pedig arra az adóhatósági elszámolásnál szükségem lenne.) Rokkantnyugdíjas vagyok - 4600forint nyugdíjjal, és mellékesen foglalkozom kézimunka előnyomással. A vállalkozások idején valamelyest meg kell bíznunk egymásban, de ezzel senkinek nincs joga visszaélni! A hiányzó sablonokra a vasutas nő- klub törökszentmiklósi kézimunka szakkörében változatlanul szükségünk lenne. Ezért vagy a kért sablonokat vagy a pénzemet szeretném mihamarabb megkapni. Arra intek mindenkit, hogy zsákbamacskáért ne adjanak ki egyetlen forintot sem. Szekeres Árpádné Törökszentmiklós Ki a virágot szereti... Ugye ismerős a közmondás, mely szerint - folytatva a címet, az rossz ember nem lehet! Járom a várost, emeletes házak sokasága áll előttem, és erkélyeik - tisztelet a kevés kivételnek - kopaszon mutatják deszkáikat. Gondolkodom, s számolok, hogy egy 2,5 méteres erkélydeszka szerény virágosítása mennyibe is került nekem? Összeszedtem a költözködés és bútorcsere során feleslegessé vált szekrénypolcokat, ebből lett a kisiparosnál potom 300 forintért a láda. Hogy ne menjen hamar tönkre, ajánlatos volt befesteni. (Egy kg olaj + hígító = 180 Ft-tal.) Most már csak virágföld kellett és virág, ami ugyancsak meghaladta a 100 forintot, de még nincs vége a dolognak, mert U alakú kampósvasra is szükség volt, amivel a "kis kertet" az er- kélydeszkához béklyózom. Újabb százötvennel könnyebbült meg - az amúgy sem vastag - nyugdíjas tanári pénztárcám. Már hajlamos is vagyok arra, hogy anyagi értelemben felmentsek minden csupasz erkély ű polgártásamat, de megszólal Ki vállal nagyobb kockázatot?! Az "Ilyen szép lenne a menyasszony?" című, az Új Néplap június 30-i számában megjelent cikkhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni, mint aki az áfészek munkáját elég jól ismeri. E cikkben képet kaptunk az áfészvezetők és a honatyák találkozásán elhangzottakról, melyen szóba került a vezetőellenesség is, hogy az elnökök és a közeli munkatársaik magas jövedelmet vágnak zsebre. Az ellenérv az volt, hogy sokat dolgoznak, és jelentős kockázatot vállalnak. Véleményem szerint nem dolgoznak többet, mint bármelyik tisztességes magyar ember, de a kizsákmányolt bolti és egyéb hálózati dolgozóknál semmiképpen sem, akik havi 4000- 6000 forintot keresnek. A gyakorlatban 220-230 órát dolgoznak havonta - kemény szellemifizikai munkában, noha a jelenléti íven csak 180 óra szerepel. Tessék mondani: ki vállal nagyobb kockázatot: az áfészvezeA tárgyalóteremből _______-__ L opott rézzel vágtatott bennem az esztétikai érzék kisördöge: inkább beszélj rá mind több embertársadat, hogy mindezek ellenére - ha csak tud, virágosítson, mert kora tavasztól késő őszig illatok, színek fogadják, ha a rohanó világunk valamelyik szegletéből otthonába tér, s a néma szemlélődéssel is .megnyugtatja, pihenteti magát. Szilárd Ádám Szolnok a szamaras fogat A július elsejei vihar nagy károkat okozott a szolnoki Tiszaligetben is. A VT. Közterület-fenntartó Intézmény dolgozói a letört gallyakat a NE- FAG aprítógépével feldolgozzák, s elszállítják. (Fotó: Illyés Csaba) tők vagy a bolti vezetők és dolgozók? Az elmúlt 10 évben hány vezető fizetett az általa hozott rossz döntés vagy intézkedés miatt egy fillért is? De a bolti dolgozók állandóan a leltárhiány és a kártérítés rettegésében élnek, mert lopják a vevők, a szállítók, és aki csak tudja. Hát ki vállal nagyobb kockázatot? Hogy ki dolgozik többet, nem kell bizonyítani, látja a vevő és az áfész- tagság. A nyolcezer áfészdolgo- zó 95-100 ezer forintos évi átlag- fizetése - az átlagszámításnál - a vezetők több százezer forintos jövedelmétől szépült meg. A képviselők fórumán illett volna ezt Is elmondani. Mindenki tudja, hogy az áfészek mai vezetése a pártállam kontraszelekciós káderpolitikája alapján alakult ki. Nézzük csak meg, hogy a megye áfészelnökei, főkönyvelői, főosztályvezetői közül hánynak van meg a beosztásához szükséges diplomája? Bizony kevésnek. Persze a marxista-leninista Igaz, a nagy fogásnak számító rézlopás egy időközben elhunyt kívülálló személy lelkiismeretét terhelte, a bűncselekménnyel kapcsolatban kiszabott büntetéseket azonban vastagon megérdemelték azok a Vastagék, akiknek a rezes vállalkozásból "csak” statisztaszerep jutott. Megérdemelte büntetését az a Vastag is, aki nem statiszta, de főszereplő volt, és nem a rézügyben, hanem egy utcai lopásban. A többi Vastag is csak véletlenül maradt meg "csendestársnak" a mostani rézlopásban. Máskor ők a kezdeményezői és fő kivitelezői a különböző bűn- cselekményeknek. Ezt bizonyítja, hogy nevüket nemcsak a jászberényi, de a szolnoki, a ráckevei, a Pest megyei bíróság is "jegyzi". Bűnlajstromukon ott van a lopás, a rablás, az orgazdaság, a bűnpártolás vagy a súlyos testi sértés. A három Vastag-fivérnek (Béla, István és Ödön József) méltó társa volt a bűncselekmények elkövetésében Völgyi Ilona, aki jászberényi születésű, de Budapesten lakik. Közülük a legfiatalabbik 23 éves, a "nagy öreg" is éppen csak elérte a 30. életévét. Annak ellenére, hogy négyük életkora összeadva is csak száz év, az elkövetett bűn- cselekményekért - a legutóbbi két büntetésüket tekintve - ösz- szesen 22 év börtönbüntetést szedtek össze. Ezeket az éveket gyarapította a lopásért kapott büntetésével Vastag István, aki Jászberényben, a Kürt út 4. szám alatt lakik. A lopást a Rákóczi úton követte el a késő esti órákban, amikor meglátta, hogy az út túlsó oldalán Sz. K. helyi lakos imbolyog. Odament, és barátsága jeléül átölelte az erősen ittas embert, közben kiemelte farzsebéből a pénztárcát. Jó fogást csinált, mert a pénztárcában - amit átadott Völgyi Ilonának - 23 ezer forint volt. Vastag Ödön, Faiskola út 5. szám alatti lakos "viszonteladóként" vett részt egy lopásban. Az azóta elhunyt Szaszkó István felkereste, hogy megtudakolja: nincs-e szüksége rézre. Ödönnek kellett a réz, el is ment érte Szaszkó lakására, éjfél előtt ért oda. Egy kis kézi kocsit vitt magával, amire 150 kilogramm rézkábelt pakoltak. A gyenge tákolmány nem bírta el a Víz- és Csatornamű Vállalat telepéről lopott rezet, útközben összerogyott. A pórul járt Ödön Vastag Bélához sietett, aki szamaras fogatával indult el segíteni. Sikerült átpakolni az úton rekedt portékát, és örömükben vágtatni kezdtek a fogattal. Vesztükre, mert a szamaras fogat a rendőrjárőr figyelmét is magára vonta. Lakásuk elé szinte egyszerre értek. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet ügyükben. Vastag Istvánt lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt, 8 hónap börtönbüntetésre ítélte. Völgyi Ilona visszaeső bűnpártolás miatt kapott 6 ezer forint pénzbüntetést. Vastag Ödön Józsefet orgazdaság miatt, mint többszörös visszaesőt, 6 hónap börtönbüntetésre ítélték. Vastag Béla ugyancsak orgazdaság miatt kapott 8 ezer forint pénzbüntetést. Az ítélet jogerős. ______ - illés e gyetem megvan - szinte kivétel nélkül. Az pedig köztudott, hogy tehetséges fiatal diplomások évek óta megalázóbbnál megalázóbb munkakörökben tengődnek. Ennyit szerettem volna a vezetőellenes hangulathoz, a "megérdemelt magas vezetői jövedelemhez" fűzni. Dobrosi Károly Martfű Ne adják el tőkéseknek a feldolgozóüzemeket "Ha péntek, akkor képviselői purparlé" című, július 7-i cikkükhöz az alábbi észrevételeket teszem: Kifogásolom, hogy a cikk nem élethűen tudósított erről a találkozóról, melynek nagy fontosságot tulajdonítottunk. Egy szót sem szól arról, hogy például én a Gazdasági Kamarától elsőÁRLESZÁLLÍTÁS LAKASfELUJITOK, ÉPÍTKEZŐK FlöVElEIB! £ E. °/o 0 -0) ARKEDVEHTlEiMYEL KAPHATÓ 1990. JÚLIUS 2-SIEPTEmBER 2fHüI LAMjBEPIA E> AI tKVÍÜT VÁLLALAT ALÁBBI TELEPEIR E5 SZAKUZLETEIBEfl : BUDAPEST APÓBY II. KÉRVÖRÖttiAMEREö U. «6. DEBRECER, KÖRTÖRGÁTSOR U.Z%. HAJÓPADLÓ U. «6. Vili. KÉR., A5ZTAL05 J.U. 7. XX. KÉR., HARASZTI ÚT 1+6. BUDAKESZI, PÁTYI ÚT KETEQYHAIA mÁTE'SZALKA, SALLAI TUZSÉR UT sorban azt kértem, hogy végezzen kutatásokat a világpiacon a mezőgazdasági termékek kereslete tekintetében. Persze az 1947-es földtulajdonhoz való visszatérést felhozza a cikk, hogy ki lenne akkor a Szolnoki Cukorgyár gazdája? Ki lenne más, mint a cukorrépa-termelők. Részben a tsz-ek, mert maradna belőlük elég, részben pedig a magántermelők, akik számára a gyár termelési osztályvezetője máris biztosította a műveléshez, a betakarításhoz szükséges gépeket és a vetőmagot. Hogy miképpen kerül majd a kezükbe, az a jövő titka. Ha viszont eladják, akkor sohasem. Naiv az az elgondolás, hogy majd visszavásároljuk tőlük. Egyébként a tőke bejön értük, a profit meg kimegy. Nem is szólva arról, hogy a termelők ki lennének szolgáltatva az új tulajdonosoknak. Az egész üzletből az állampárt által odarakott igazgatók húznák a hasznot, mert a helyükön maradhatnának, ami - információim szerint - az eladás egyik feltétele. Tiltakozom az ellen, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemeket külföldi tőkéseknek eladják. Dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
