Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-13 / 82. szám

2 1990. JÚLIUS 13. Néplap Ivasko lett az SZKP főti Nincs ok nagyüzemi bizonytalankodásra A kuznyecki szénmedence Jubilejnaja bányájának munkásai a sztrájk részleteit beszélik meg egy nappal a munkabeszüntetés előtt Vlagyimir Ivasko lett az SZKP főtitkárhelyettese, Borisz Pugo a Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke. Nyikolaj Rizs- kov tájékoztatott a bányász­sztrájkról. Mihail Gorbacsov egy újabb véres karabahi inci­densről számolt be, majd pedig az SZKP XXVIII. kongresszusa csütörtökön folytatta a vitát a szervezeti szabályzat tervezeté­ről. A szavazatszámláló bizottság jelentése szerint Ivasko meggyő­ző többséggel lett Gorbacsov he­lyettese. A 4418 érvényes szava­zatból 3109-et szerzett meg, né­mi meglepetésre jóval maga mö­gé utasítva a mindössze 776 sza­vazatot gyűjő Jegor Ligacsovot. A harmadik jelöltre csak 150-en voksoltak. Hasonló fölénnyel erősítették meg Borisz Pugót a KEB elnöki tisztségében. A 4433 érvényes szavazatból 3959-et mondhat magáénak, vetélytársa pedig csak 302 szavazatot kapott. E szavazásnál Ligacsov három voksot kapott. Nyikolaj Rizskov kormányfő a küldöttek kérésére tájékoz­tatást adott a szerdai bányász­sztrájkról. Elmondotta: az or­szág bányaüzemeinek negyven százalékában volt teljes vagy részleges, helyenkint csak né­hány órás munkabeszüntetés. Ezekben csaknem kétszázezer bányász vett részt. A sztrájk fő­ként a kuznyecki és donyeci szénmedencét érintette, de nem dolgoztak Pecsora bányáinak többségében sem. A Karabah-hegyvidéken ki­robbant újabb véres incidensről számolt be a kongresszusnak Mihail Gorbacsov. A KB főtit­kára bejelentette, hogy csütörtök hajnalban a mardakerti járásban örmény fegyveresek orvtáma­dást intéztek egy 17 gépjármű­ből álló konvoj ellen. A terrortá­madásnak három halálos áldoza­ta van. * * * Borisz Jelcin, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnöke csütörtökön az SZKP XXVIII. kongresszusán bejelentette, hogy kilép a pártból. Döntését azzal indokolta, hogy a többpártrendszer keretei között párttagságát nem tudja összeegyeztetni az oroszországi parlament elnöki tisztével. Jel­cin hozzátette, hogy kész a jövő­ben bármilyen politikai párttal együttműködni. Elmondta, hogy kilépési szán­dékát eredetileg pénteken akarta bejelenteni, de mivel jelölni akarták az SZKP most megvá­lasztandó új Központi Bizottsá­gába, kötelességének érezte, hogy most megtegye bejelenté­sét. Borisz Jelcin a kilépési szán­dék bejelentése után el is hagyta a kongresszus üléstermét. Kevesebb olaj a Szovjetunióból Ülést tartott a kormány (Folytatás az 1. oldalról) kiolvasható, hogy a jelenlegi ér­dekegyeztető tanács munkája nem a legmegfelelőbb, így vél­hető, hogy valamilyen más szer­vezeti rendszerben kívánják megoldani az érdekegyeztetés további tennivalóit. László Balázs kormányszóvi­vő a kora esti szünetben az MTI- nek elmondta, hogy 18 óráig ed­dig jutottak a napirendi pontok megvitatásával. A gazdasági ér­dekegyeztetéssel összefüggő na­pirenddel kapcsolatosan el­mondta még, hogy a kormány javaslatára augusztus elején ülne össze - még jelenlegi formájában - az érdekegyeztető tanács, meg­vitatni a minimálbérek új össze­gét, és véleményt mondani egy új érdekegyeztetési mechaniz­mus kialakításáról. Beszámolt Antall-Ridley találkozó Antall József miniszterelnök csütörtökön fogadta a hivatalos lá­togatáson Magyarországon tartóz­kodó Nicholas Ridley brit kereske­delmi és ipari minisztert. Ridley át­adta Margaret Thatcher személyes üdvözletét. A megbeszélésen han­goztatták: mindkét oszágban azzal a várakozással tekintenek Thatcher asszony kora őszi budapesti látoga­tása elé, hogy az újabb lendületet ad a kétoldalú gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok erősítéséhez. Antall József kifejtette, hogy a magyar kormány sokoldalú, ki­egyensúlyozott külpolitikai és gaz­dasági kapcsolatokra törekszik, és ezek keretében szívesen látná az angol befektetők és bankok tevéke­nyebb bekapcsolódását a magyar gazdaság piacorientált átalakulásá­ba. Ridley a brit kormány támogatá­sát ígérte Magyarország Európa ta­nácsi felvételéhez és az Európai Közösséggel kötendő tartalmas, a teljes jogú tagság felé vezető társu­lási szerződésének megkötéséhez. Hangoztatta, hogy a brit kormány ösztönzi a sokoldalú kapcsolatépí­tést Kelet-Európábán Magyaror­szággal, Lengyelországgal és Csehszlovákiával. arról is, hogy Auth Henrik ipari minisztériumi közigazgatási ál­lamtitkár röviden tájékoztatta a minisztereket: a szovjet tárgya­lópartnerek közölték az OKGT és a Mineralimpex képviselőivel Moszkvában, hogy a III. ne­gyedévben a szerződésben lekö- töttnél 30 százalékkal kevesebb olajat szállítanak. Ennél részle­tesebb tájékoztatást nem adtak; a tárgyalásokról pénteken délelőtt várható újabb információ. Lász­ló Balázs mindehhez hozzátette: ha a IV. negyedévben is ezzel a szállítási mennyiséggel kell szá­molni, akkor az komoly kihatás­sal lesz konvertibilis fizetési mérlegünkre, a költségvetés egyensúlyára és az infláció mér­tékére. A csökkentés hatásainak pontos felmérését az illetékes tárcák szakemberei megkezdték, akárcsak annak vizsgálatát, hogy a kieső mennyiség milyen más forrásokból pótolható. A kormányülés további szaka­szában a miniszterek tanácskoz­nak a 24 OECD-ország támoga­tási programjának hazai koordi­nálásáról. Mint ismeretes, a fej­lett tőkés országok csoportja, a Huszonnégyek először Lengyel- ország és Magyarország számá­ra kezdett segélyakciót, az úgy­nevezett PHARE-programot, amellyel a gazdasági stabilizáci­óhoz kívánnak hozzájárulni. Iz­galmas téma az a napirendi pont is, amelynek keretében a taná­csok által irányított megyei és városi kórház-rendelőintézetek szervezeti átalakításáról és az ot­tani vezetőváltásról tárgyalnak. A kormányülésről pénteken délelőtt szóvivői értekezleten adnak teljes körű tájékoztatást. ( \ A Szolnoki Politikai Konzultatív Tanács állásfoglalása az iskolai hitoktatásról A Szolnoki Politikai Konzultatív Tanács, a Fidesz, a Függet­len Kisgazdapárt, az MDF, az MSZDP, az MSZP és az SZDSZ képviselői állásfoglalást tettek közzé az iskolai hitoktatás kérdé­sében. 1. A Politikai Konzultatív Tanács valamennyi pártja az egy­házi közösségekkel, illetve vallásfelekezetekkel a jó viszony kialakítására és ápolására törekszik. Elismerjük a valláshoz, a hithez kapcsolódó emberi jogokat, tiszteljük a vallás és lelkiis­mereti szabadságot. 2. Tolarenciát, türelmet és megértést hirdetünk hívők és nem hívők között. 3. Az állam és az egyház szétválasztása Magyarországon (miként szerte a világon a civilizált országokban) megtörtént. Ezért nem fogadható el az a tervezet, hogy az állami iskolák által kiadott iskolai bizonyítványokban (állami okiratok) szerepeljen az a tény, részesül-e a tanuló (fakultatív) hitoktatásban. 4. Ugyancsak a fentiek miatt nem értünk egyet azzal, hogy a hitoktató pap mintegy az iskola változatlan bérkeretéből kapjon illetményt tevékenységéért. Erre más megoldást kell keresni. 5. Az önkormányzatok az egyházakkal egyeztetve teremtsék meg a hitoktatás körülményeinek a feltételeit. 6. Elítélünk minden olyan törekvést, amely erőszakos módon, adminisztratív eszközökkel kívánja a maga álláspontját érvénye­síteni. Ilyen megnyilvánulások sajnos mind egyházi, mind világi oldalról tapasztalhatók. ___________________________________________J T ürelmes átrendezésre van szükség A mezőgazdasági privatizációról nyilatkozik Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter A Kisgazdapárt földtör­vénytervezetének ismeretében miképpen ítélhető meg a mező­gazdasági termelés privatizá­ciójának esélyei - erről beszél­getett az MTI munkatársa Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszterrel.- A törvénytervezet - vélemé­nyem szerint - mértéktartó, és ami nem különben fontos: kivi­telezhető és széles igényeknek felel meg - jelentette ki a minisz­ter. Az 1947-es kisgazdaprog­ram úgy kerülne a képviselőház elé, hogy számol az ellenkező véleményekkel és figyelembe veszi, hogy a magyar gyakorlat­ban a nagyüzem és a kistermelés élő valóság. A földtörvényterve­zet lényegében készen van, egy kisgazdapárti vita lesz a részle­tekről -javítások és módosítások szóba jöhetnek -, s ezután kerül a program a koalíciós pártok, il­letve a kormány elé.- A privatizációs döntéseket sürgeti, hogy a mezőgazdaság­ban kezdődik a gazdasági év, a nagyüzemekben bizonytalanság érződik, és a kistermelők sincse­nek valójában tisztában lehető­ségeikkel.- A földek visszaadásáról, an­nak szakaszolt menetéről már többször nyilatkoztunk, a kis­gazdák, illetve a parasztszövet­ség ebbeni véleménye nem vál­tozott meg. A lényeg: a leendő tulajdonosok és a nagyüzemek­ben dolgozók körében a földtör­vényhez alkalmazkodva kell véghezvinni a privatizációs programot. Nagyüzemi bizony­talankodásra okot nem látok, mi­vel tartjuk magunkat ahhoz, hogy türelmes átrendezésre van szükség. A talpon álló, megfele­lően prosperáló nagyüzemekben nincsen ok a megtorpanásra, hi­szen még csak előzetes várako­zás sem volt arra nézve, hogy a privatizáció hazánkban tömeges jellegű és azonnal fölerősödő fo­lyamat lesz. Ennek jelét most sem érzékeljük. Hangsúlyoz­nám: a tsz-tag már az érvényes törvény szerint is kikérheti a föl­det, ám e téren alig érzékelhető elmozdulás, s ezt a tartózkodást magam sem értem. Valószínűleg bátortalanok a kilépők, vagy ne­tán a nagyüzemi vezetők ráhatá­sa dominálhat. A nyitás min­denesetre már megkezdődhetett volna, ám ennek ma még kevés jele mutatkozik, bizonyságául annak: valóban nem lesz nálunk robbanásszerű a mezőgazdasági privatizáció folyamata. Vannak nagyüzemi vélemé­nyek, amelyek nem sokban tér­nek el a kisgazdák álláspontjá­tól; az álláspontok például abban egységesek, hogy a változatos tulajdonformák létjogosultságát föltétlenül biztosítani kell. Úgy, hogy senki se kérdőjelezhesse meg a nagyüzemi termelés jelen­létét, s ne jöjjön vissza a nadrág- szíjparcellák ideje sem, hiszen az ilyen területi kötöttség egyér­telmű visszalépés lenne. Tény viszont, hogy ki-ki saját volt földjét nemigen kaphatja vissza - legalábbis erre kevés az esély, valamint arra is, hogy a vissza­kapott földet bérléssel vagy vá­sárlással kellő nagyságúvá egé­szíthessék ki.- Mi legyen azzal, aki nem tud­ja vagy nem akarja „kivinni" földjét a nagyüzemből, erre ta­lálható megoldás?- A tulajdonviszony rendezése után a tulajdonos dönthet arról, hogy szerződést kíván-e kötni a földről a nagyüzemmel vagy akár mással. El is adhatja tulaj­donát s benn is hagyhatja a nagy­üzemben, megfelelő bérleti díj, anyagi- vagy termék-ellenszol­gáltatás fejében.- Van félelem a mezőgazda­ságban attól is, hogy megkezdő­dik a földek külföldi „kiárusítá­sa”. Hogyan lehet garanciát adni arra, hogy az eladás ne legyen mértéktelen, illetve áron aluli, mint ahogyan az más ágazatok­ban már megtörtént?- Erről megoszlanak a vélemé­nyek, hiszen az egyik felfogás szerint a tulajdonos szabadon rendelkezhet tulajdonával, ez az elv pedig mindennemű kötöttsé­get kizár. Viszont érthető az óva­toskodás, hiszen nemzeti kin­csünk a termőföld. A földtör­vénybe kell beépíteni olyan fé­ket, amely szabályozza a külföl­di tőke mozgását. Arra viszont mindenképpen szükség van, hogy a külföldi érdeklődő meg­felelő területhez jusson például akkor, ha valamilyen létesít­ményt akar építtetni. Ez esetben elkülönülhetne a földtulajdon, illetve az objektum tulajdona, szóba jöhetne hosszú távú szer­ződés a földhasználatra, de ter­mészetesen a föld értékesítése elől sem akarunk elzárkózni, amennyiben a külföldi jelentke­ző megfelelő ellenszolgáltatást ígér.- Nagyon sok hazánban a zárt- kerttulajdonos; ők tartanak at­tól, hogy az általuk egykor elha­nyagolt állapotban átvett, ma pedig virágzó telepítménnyel, épülettel rendelkező területüket valaki, nevezetesen: az egykori tulajdonos egyszerűen vissza­igényli. Ez azért is felemás hely­zet lenne, hiszen a jelenlegi tu­lajdonos az égvilágon semmiről sem tehet.- Ha a tulajdon kérdését ren­dezzük, akkor ezzel egy időben a tulajdon értékének kérdésére is választ adunk, amire a „szocia­lista mezőgazdaság” idején egy­szerűen nem volt lehetőség, hi­szen a földnek igazi értéke sem volt. A telek ellenértékét valaho­vá korábban befizették, például az OTP közreműködésével, vagy gazdálkodó egység, szer­vezetjavára; tehát a telkesítések­nél könnyű föllelni, hová került a befolyó összeg és eszerint lehet az igazi tulajdonost - akinek földjét korábban jogtalanul kisa­játították - kielégíteni. Arra nem gondol senki, hogy a szőlőhegyi, hétvégi telkeket, bérleményeket ebből a szempontból új megíté­lésnek tegyük ki.- Ahhoz, hogy az újszerű me­zőgazdasági termelés kibonta­kozhasson, hatalmas pénzbefek­tetésekre lenne szükség, márpe­dig a jelenlegi gyakorlat nem azt mutatja, hogy a jövedelmezőség­ből kiindulva érdemes lenne vál­lalkozni.- Az a véleményem: a jól mű­ködő, de területükben „beszorí­tott” termelők jelentős része máris rendelkezik olyan fedezet­tel, amiből az általuk kiváltott, megvett vagy bérelt földeken to­vább tud lépni. Ilyen háttérfede­zettel azonban a parasztság zö­me nem rendelkezik, ez is amel­lett szól, hogy fokozatos lesz az átállás. Aki csak később remél­het kibontakozást, nyilvánvaló­an várakozó álláspontot képvi­sel, vagy pedig éppenséggel szö­vetkezésre adja a fejét. Jogi ingoványbán — A sajtó privatizációját vizsgáló bizottság ülése Nem túlzás az, ha mai ülésün­ket kudarcnak minősítem - szö­gezte le Molnár Péter (Fidesz), a sajtó privatizációját vizsgáló or­szággyűlési bizottság titkára a testület csütörtöki munkáját ér­tékelve. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a bizottság a Springer lapalapítási akciók vizsgálata során váratlanul új szakértői vé­leményhez jutott. A csütörtöki ülésen ezért jogi és szakmai meghallgatásokra került volna sor, ám a sok postai, kiadói és nyomdai szakember hiába várta a kérdéseket. Az idő zömmel ügyrendi vitával telt. Debreczeni József (MDF), a bizottság elnö­ke ugyanis vitára bocsátotta azt a javaslatot, amely szerint - a bírósági szokásoknak megfele­lően - a meghívott szakértők nem hallgathatták volna meg egymás „tanúvallomásait”. Az ötlet el­len többen tiltakoztak, sőt, Fab- riczky András, az MSZP gazda­sági szakértője egyenesen pszi­chológiai hadviselésnek nevezte azt. Az indítványt végül lesza­vazták, de a jogi szakvélemény, illetve az erre reagáló Springer- és MSZP-nyilatkozat meghall­gatása után ismét a követendő munkamódszer került a vita kö­zéppontjába. A bizottság két, egymással szöges ellentétben álló jogi szak- véleményt hallott. Vígh József jogász szerint az MSZP a siker reményében perelhette volna a Springer-céget, hiszen a megyei lapok „megszöktetésével” az Axel Springer-Budapest Kft. munkaerő-csábítást, a fogyasz­tók félrevezetését és üzleti titok megsértését is elkövetett. Bayer József, az AS-B Kft. vezetője ezt tagadta, és kérte: a képviselők ne tegyenek olyan kijelentéseket, melyekben a Springert keresz­ténydemokrata orientáltságúnak nevezik. Ez ugyanis rontja a cég hírnevét. Nem a Springerről van szó, hanem a magyar sajtó nyugati kapcsolatairól - adott új irányt a vitának Csurka István (MDF). A honatya szerint az, hogy a Sprin- ger-ügy került a bizottsági vizs­gálatok reflektorfényébe, kedve­zőtlen látszatot kelt. Nem tűrhe­tő el - érvelt - hogy egy Magyar- országgal baráti viszonyban levő tőkés nagyhatalom e látszat mi­att kárt szenvedjen. A képviselő kifejtette: valahányszor a vizs­gálat a Hírlapkiadó Vállalat és a Pallas Kiadó ügyeivel foglalkoz­hatott volna, egy-egy újabb SZDSZ-es vagy Fideszes javas­lat ismét a Springerre terelte a figyelmet. Térjünk át ezekre az elmaradt ügyekre és vegyük elő az elektronikus sajtó dolgait is - kezdeményezte. Nem volt vita abban, hogy a bizottság aznapi munkája siker­telen volt. Molnár Péter ennek okát a képviselők „amatőrizmu­sában” látta, míg az MDF-es képviselők politikai nyomásról beszéltek. Debreczeni József szerint a törvényhozás és a poli­tikai helyzet sürgette a munkát, a vizsgálat elhúzódása esetén az MSZP vagy a Springer védelmé­vel vádolhatták volna a bizottsá­got - hangoztatta. Vitányi Iván (MSZP) a további munkamenet­re tett javaslatot. Vagy jogi irányba tereljük a vizsgálatot, ám akkor még ennél is ingová­nyosabb területre kerülhetünk - figyelmeztetett -, vagy az eddig begyűjtött információk alapján javaslatot teszünk arra, hogyan lehet elkerülni a Springer lapala­pításaihoz hasonló esetek megis­métlődését. A testület végül úgy döntött, hogy csak a rendelkezésére álló okmányok áttanulmányozása után határozza meg további te­endőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom