Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-12 / 81. szám
Néplap 1990. JÚLIUS 12. A Nagybánya környéki népi fazekasság Régi felvétel került a kezembe a minap: Bagossi Sándor nagybányai fazekasmester fényképe. De sokszor megfordultam Po- rondos utcai házában, fazekasműhelyében, de sokszor néztem, miként változik bokállyá vagy tejesrötykévé inas kezei között az agyag! Hallgattam a történeteket a régi Nagybányáról, az egykori mesteremberekről, melyekkel Sándor bátyám szívesen szolgált látogatóinak. Tehette is, hiszen ő volt a nagybányai tor, Magyarlápos és Domokos hagyományos fazekasságának a zilahi és dési céhes mesterek hatása észlelhető. "Misztótfaluban jó cserépMagyarláposi kerámia Kerámiabazár a nagybányai falumúzeumban történelem élő emlékezete: nagyapjának szépapja is fazekas volt a bányászvárosban, a Virághegy lábainál... Amikor romániai magyar népi kerámiáról esik szó, mindjárt a székelyföldi és kalotaszegi fazekasközpontokra gondolunk, elfeledkezve a szilágysági, a bihari és a Nagybánya környéki és nagybányai fazekasközpontról, melyek hosszú évszázadokon át használati, alkalmi és díszedényetekkel látták el az Alföld és a környező hegyvidék lakosságát. Népművészeti szempontból is különös jelentőségűek voltak a Nagybánya környéki fazekasközpontok, melyeknek egyik »*, közös jellegzetessége a Misztótfalusi kerámia csillogó ólommáz és mázfesték bőséges használata. Ez azzal magyarázható, hogy Nagybányán, az ólombányászat egyik, mindmáig európai jelentőségű, központjában könnyen beszerezhető a fazekasok egyik alapanyaga: az ólomgelét. Akör- nyékbeli fazekasok természetesen állandóan tanultak a kitűnő képzettségű nagybányai fazekasoktól. Nagybányán a századfordulón több mint negyven, a szomszédos Falsőbányán több mint 30 fazekas dolgozott, a Nagybányától 10 kilométerre fekvő Misztótfalu mestereinek munkáin erőteljesen érződik a bányai hatás, azonban a távolabb fekvő központokban - Szinér- váralján, s főleg Vámfalu és Avasfelsőfalu fazekasmunkáin inkább már a tiszafüredi és me- zőcsáti karcolt virágdíszű, a munkácsi és a Kárpátokon túli kosovi és kutyi karcolt és Írott bizáncias mértani díszű kerámia hatása érződik. Ezzel szemben a Nagybányától délkeletre eső Nagysomkút, Kápolnokmonosedények és kemencék készítettnek " - jegyzi fel 1810-ben Szir- may Antal történész. Ekkortájt az itteni fazekasok száma elérte a 25-öt. A fazekasok főleg a Szil- vási és Fekete családokból kerültek ki. Slatinescu B. kerámiakualapozták, és fekete vonalas mintákkal szaruzták. Az edényeket a helybeli hetivásárokon és a nagybányai, somkúti, aranyos- medgyesi nagyvásárokon pénzért, a környékbeli és érmelléki falvakban pedig búzáért, paszu- lyért és máiéért árulták. Legjobban kelt a misztótfalusi edény Mikola, Halmi, Csenger, Szekeres, Sárközi, Nagykároly és Ki- rálydaróc felé. Misztótfaluban volt olyan mester is, ki kályhacsempe és cseréppipa készítésével foglalkozott. Két esztendővel ezelőtt e sorok írója meglátogatta műhelyében az utolsó misztótfalusi fazekast, Szaszarán Györgyöt, aki előrehaladott kora miatt a mesterség abbahagyás án gondolkozott... A lapos edények, főleg a falra akasztható díszes tányérok és a korongolt kály- haszemek készítésének nevezetes helye, szülőhazája Vámfalu volt. Az itteni fazekascsaládok közül a Pálok nevével már 1770-1820 között is több ízben találkozunk. Száz évvel ezelőtt Vámfalun még 32 magyar fazekas működött. Ebből az időszakból származik a kolozsvári Néprajzi Múzeumban található két feliratos tányér is, egyik (karcolt virágdíszű, zöld és vörös festésű) "Ilka írta 1885 év - Vámfalu" felírással. A mai öregek 1900 tájáról még 20 magyar és 3 román fazekas nevére emlékeznek. A két világháború között tovább apadt a fazekasok száma, bár két zsidó edénykereskedő is kitanulta a mesterséget (Berko- vics I. és Herskó M.). 1960-ban már csak hat magyar és egy román fazekas őrizte a mesterséget. A gyári edények rohamos terjedésével árusító körzetük a hegyvidékre szűkült, jóformán csak az avasújvárosi piacra dolgoznak, nagy ritkán egy-egy szekér edényt - főleg cifra tányért és tálat, tejesbögrét és szilkét, korsót és kantát - visznek az avasi és máramarosi falvakba. Az utóbbi években Vámfaluban szövetketató 1938-ban még 16 magyar és 2 román fazekast számolt össze Misztótfaluban, 1962-ben dr. Kós Károly 9 magyar és 4 román fazekassal találkozott, akik a főzőedények mellett főleg orros boroskancsókat és vizeskorsókat készítettek. Ezeket fehérfölddel zetet hoztak létre, amelyben a fazekasok gyári körülmények között készítik az úgynevezett vámfalusi fekete kerámiát. Ugyanakkor, tudomásunk szerint, két fiatalember otthon hagyományos fazekasműhelyt létesített, s a gyermekeknek is Türóczki Katalin keramikus szerveztek fazekaskört az iskolában. Vámfaluban tehát újjászületőben van az egykori hagyomány. Magyarláposon, e nagy forgalmú vásáros központban már 1684-ben mázasedények készítését említik.a dokumentumok. Ez időben a "láposi mázos fazék, csupor és porgoló" eljut a Mezőségig, sőt Brassóig is. Az 1750. évi népszámlálás 12 fazekast talált Magyarláposon, s ezek száma másfél évszázad alatt megközelítette a negyvenet. Az új edénygyárakkal versenyezni nem tudó fazekasok azonban lassan elhagyták a mesterséget 1910-ben már csupán 17-en maradtak a korong mellett, a hatvanas évek derekánl mindössze hatan dolgoztak, tíz évvel ezelőtt két magyarláposi fazekas - Filcz Sándor és Gáspár Anna - maradt hű az ősi mesterséghez. Azóta teljesen kihalt a fazekasság a Lá- pos menti városban. A hagyományos anyagmegmunkálást Filcz Sándor magyarázta el. A következők voltak a munkaszakaszok: anyagbányá- szás, áztatás, összetörés kalapáccsal, leszelés szelőkéssel, ta- podás lábbal, gyúrás és rögölés kézzel, korongozás, fülezés, szikkasztás, leöntés fehérfölddel, szárítás, tarkálás /festés/szaruval, katlanba rakás, zsengelés /égetés nyersből/, mázolás, égetés mázra, kivevés a katlanból, árulás a helybeli piacon, a kápol- nokmonostori vagy románláposi vásáron pénzért vagy szekérrel való faluzás gabonáért. Hagyományos magyarláposi készítmények: káposztás-, főző- és tejesfazék, a rötyke /ezzel vittek ételt a mezőre/ a vizeskanta és -csupor, a boroskancsó és pálinkáskorsó, a háromlábú szilke és lábas, az evő- és falitányér, a palacsintának való vágott tányér /lyuggatott/, valamint a románok által alkalmilag, úrvacsoraosztáshoz használt pástosfazék és temetéskor ajándékozott pomá- nástál. Nagybányáról indultunk ki, .térjünk vissza ide. Bagossi Sándor, a nagybányai leghíresebb fa- zekasdinasztia egyik legtehetségesebb tagja immáron örök álmát alussza a Virághegy lábánál lévő csöndes temetőben. Fia, ifj. Bagossi Sándor, aki örökölte édesapja tudását, tehetségét, s aki hosszú évekig a nagybányai népi művészeti iskolában tanította fazekassságra a gyermekeket és felnőtteket, évek óta Debrecenben él, a városi kerámiastúdiót vezeti, s könyvet ír a nagybányai fazekasművészetről. De Nagybányán nem került sutba a fazekaskorong. Az idős népi fazekasok helyét egy, immáron iskolákban tanult-csiszolódott fiatal nemzedék tagjai vették át. Túróczi Katalin, Kőszegi István, Les Gábor, Szitár Kornél és társaik magas művészeti értéket képviselő kerámiát készítenek, mellyel versenyeken, fesztiválokon szereznek díjakat. Azonban az ő művészetük is az egykori nagybányai, Nagybánya környéki népi fazekasság értékeiből, hagyományaiból táplálkozik. ■ Csorna György Megteremteni, s megőrizni az iskola autonómiáját Jó hangulatú igazgatóválasztás Tiszafüreden Igazgatóválasztásra gyűltek össze hétfőn délelőtt a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola tanárai. A negyvenegy pedagógusból álló tantestületből harmincötén vettek részt a választáson, a hiányzók táborban, üdülőben pihentek, mások gyesen, gyeden vannak, ezért maradtak távol. A testület azonban így is határozatképes volt. Sólyom János, a városi tanács művelődési osztályvezetője ismertette a két jelölt pályázatának főbb vonásait, majd a titkos szavazás következett. A tantestületi ülésen már nem volt vita a pályázatok felett, hiszen a nevelők július 3-án elmondták véleményüket. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Nagy Imre igazgatóhelyettes, kollégiumigazgató koncepciója volt vonzóbb a tantestületnek. A másik pályázó, dr. Szabados Lajos, az egri tanárképző főiskola kandidátusa elgondolásai az iskola jövőjéről ugyancsak tetszettek a pedagógusoknak, de kifogásolták a helyismeret hiányát. A titkos szavazás az előzetes eszmecsere után várhatóan alakult. Dr. Szabados Lajos harminchárom érvényes szavazatból 12 "igent" és 21 "nem"-et kapott. A Nagy Imrére adott 34 érvényes szavazatban 23 volt az "igen", 11 a "nem". Az alig egyórás tantestületi ülésen megszületett a döntés: Nagy Imre lesz az elkövetkezendő időszakban az iskola igazgatója.- Feltéve, ha a tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyja - évődtek vele a pedagógusok, miközben sorra odamentek hozzá egy kézfogásra, ölelésre. Míg az új igazgató tanártársai gyűrűjében örült a gratulációknak, Sólyom Jánost az előzményekről kérdeztem.- Az első kiírásra egyetlenegy pályázat sem érkezett. Mi ennek az oka?- Az előző igazgató, Puskás Lajosné a tantestület várakozása ellenére sem pályázott. Hajthatatlan maradt, úgy érezte, kissé belefáradt az iskola vezetésébe, s egészségi állapota sem a régi már. így pótpályázatot kellett kiírni.- Elképzelhető, hogy valamilyen oknál fogva másképpen dönt a tanács, mint a tantestület?- Nem. Az igazgató kinevezésében az oktatási törvény a mérvadó, hiszenjelenleg még az van érvényben. Éppen a múlt héten neveztük ki az egyik általános iskola igazgatóját. Az ülésen az SZDSZ képviselője ugyan azt javasolta, hogy ne öt évre bízzuk meg az iskola vezetésével, hanem csupán néhány hónapra. Ezt az álláspontot nem tudtuk elfogadni, hiszen ellentétes a törvénnyel. így Nagy Imre is, mivel megkapta a szavazatok törvényben előírt arányát, jogosult arra, hogy öt évre kinevezze a fenntartó tanács. Közben lassan kiürült a tanári szoba. A nevelők kettes-hármas csoportokba verődve hazafelé vették útjukat. "Jól választottunk" - hallatszott innen is, onnan is. - "Őt márrégóta ismerjük, letelepedett a városban." Az "ellenfél", dr. Szabados Lajos nem különösebben rosszkedvű.- Várható volt, hogy arra voksol a tantestület, akit ismer.- Miért pályázott?- Valamikor igazgató voltam egy általános iskolában. Szinte semmiben sem volt önálló döntési jogom. Most úgy érzem, lehetne jó iskolát csinálni. Szerettem volna megpróbálni. "Jó iskolát csinálni" - sok pedagógus vágya. A tiszafüredi gimnázimban különösen az, hiszen a környék: Eger, Debrecen híres középiskolái vonzóbbak az értelmiségi pályára készülő diákok körében, mint a füredi. Ezért is javasolta a tantestület Nagy Imre pályázatának vitájában, hogy ne 1992-től, hanem már 1991-től indítsanak egy nyolc- osztályos gimnáziumi tanuló- csoportot.- Ehhez nem lesz könnyű megteremteni a feltételeket - vélekedett az igazgató de ha a tantestület ilyen elszánt e kérdésben, és segít tenni is érte, akkor bizonyára menni fog.- Nem túl vonzó manapság az igazgatói szék. Hogy érzi magát benne?- Kicsit szokatlanul. Egyébként amikor végleg eldőlt, hogy az előző igazgató, akit tiszteltünk, elfogadtunk vezetőnek - nem pályázik, több kolléga is biztatott. Az ellenszavazatok viszonylag nagy aránya kissé meglepett, öt-hat "nem"-re számítottam. Volt persze más oka is annak, hogy pályáztam, a velem született naivitás. Hiszek és bízom abban, hogy a nevelés ügye előbb-utóbb kiemelt rangot, anyagi lehetőségeket kap. A skandináv, de az ázsiai kis országok történelmi példája is azt igazolja, hogy az oktatás fejlesztése, minőségének fokozása alap- feltétele a gazdaság, a társadalom igazi átalakulásának. Hogy hogyan tervezi Nagy Imre a "minőség fokozását", arról részletesen szól a pályázata. A nyolcosztályos tanulócsoport mellett, többek között az ide- gennyelv-tanítáS szélesítése, a tanári munkafegyelem javítása, egységes norma- és értékrend kialakítása, érvényesítése az intézményen belül, a tantermek számának növelése, az épület belső felújítása.- A hitoktatásról, az iskolaszékről nincs szó a pályázatában...- A hitoktatásról még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott az iskola. Természetesen nem zárkózunk el előle, ha a tanulóink igénylik. S az iskolaszékről sem tudunk még érdemben annyit, hogy véleményt alakíthassunk ki róla. Mindenesetre szeretnénk megteremteni és megőrizni az iskola autonómiáját szakmai tekintetben. A társadalmi környezet csak a "végeredményt” kérje számon a munkánkon! Nagy Imre meglehetősen elnagyolt portréjához még csak annyit: pedagógia, matematika, fizika és történelem szakos tanár. Nyolc éve dolgozik Tiszafüreden, két éve kinevezték megyei kollégiumi szaktanácsadónak. Rövidesen pedig az iskola igazgatójának. Vállalja, hogy az MSZP tagja. Hangsúlyozta azonban, hogy a- pártállás magánügy, teljességgel független az iskolai munkától. Tál Gizella Bagossi Sándor nagybányai fazekas
