Új Néplap, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)

1990-07-12 / 81. szám

1990. JÚLIUS 12. Hallottad-e? "Rabul ejtett az ősanyag agyag " Tanyi István keramikus csodákat álmodik a korongon Miközben figyelem kezének ördöngős mozdulatait, nem fér a fejembe: hogyan képes egyik­másik ember a végtagjait egy­mástól gyökeresen eltérő, ám mégis harmonikus mozgás-ösz- szehangolásra késztetni. Mert Tanyi István 28 éves szolnoki ke­ramikusnál ez a legtermészete­sebb. Kézzel formáz, s közben lábbal irányítja a fazekasok ősi szerszámát, a korongot, és szinte oda sem figyelve magyarázza ne­kem az agyagban rejlő "lelket" és a szakma szépségeit. A szandaszőllősi Körte utcá­ban lévő kis műhely nem hival­kodó műterem, hanem gazdája egyszerűségéhez és egyéniségé­hez igazodó praktikus munka­hely. Csak nyersanyag, Jcorong, fazekasszerszámok és egy áll­vány található benne az elkészült munkák átmeneti tárolására. Nem is kell több holmi ide - vall­ja Pista -, mert egy fazekas szá­mára az agyag, a szerszámok és az égetőkemence a legfontosabb; s az a jó, ha a munkái épp csak kihűlnek műhelyében, máris akad gazdájuk. A szolnoki Tiszaparti Gimná­ziumból induló fiúnak - Hódme­zővásárhelyen és a többször megpróbált képzőművészeti fő­iskolai felvételit} át - nem egysze­rű út vezetett a fazekasságig - amit ő szerényen szakmának ne­vez, de munkáit látva az ember­nek az az érzése: több, önmagá­ról sokat tartó keramikus megiri­gyelhetné az itt születő alkotáso­kat. Alkotói stílusát sajátosan egyéninek tartja - úgy is formálta ki -, szakmailag mégis a vásárhe­lyi Imre Ernő és a karcagi Sz. Nagy István volt rá a legnagyobb hatással, akiktől az alapfogáso­kat, az agyag szeretetét es a szak­ma iránti alázatot sajátította el. Vázái, virágtartó kelyhei, süte­ményestálai, csészéi vagy kerá­miadíszei finoman ötvözik az an­tik amforák klasszikus vonalve­zetését a XX. század végének funkcionális ízlésével és prakti­kumával. A kezéből kikerülő munkákat (a "csodát") mindig menet közben, a korongon "ál­modja meg", nem rajzolja le előre, csak azt tudja, hogy az adott kerámiának mi lesz a funk­ciója: dísztárgy, illetve használati eszköz lesz-e, vagy mindkettő egyszerre. Szokatlan őszintesége is, mert amikor eddigi életútjáról és ter­veiről faggattam, kertelés nélkül bevallotta: véletlenül cseppent a keramikusszakmába, de most már ennél marad, mert rabul ej­tette az agyagból kihozható ma­radandó formai sokszínűség va­rázsa. Az, hogy amit elképzel, meg tudja formázni úgy, hogy neki is, a szakmabelieknek is és a vásárlóközönségnek is tessen. Eddigi sikereiről és terveiről szólva igen szófukar. Nem szere­ti a felhajtást önmaga körül, sem az ígérgetést, a fogadkozást, de a "rózsaszín" álmokat sem. Azzal indokolja ezt, hogy sorsa gyerek­korától rákényszerítette, hogy okuljon a múltból, s reálisan szá­moljon a jelennel és a jövőbeni lehetőségekkel. Ezt a már-már fi­lozofikus választ hallva a jegy­zetírót az gondolkodtatta el: mi minden késztethette ezt a fiatal­embert erre a visszafogottságá­ban is bölcs életszemléletre? A következő mondatból azonban kiderült: - Nekem eddig mindig és mindenért keményen meg kel­lett dolgoznom, sőt, kivédenem a csalódásokat, és túlélni a szakma és a szűkebb környezet^ meg- nemértését, betartásait is! így te­hát elégedett is meg nem is. Pe­dig joggal büszkélkedhetne Szolnokon, Nyíregyházán és Debrecenben rendezett kiállítá­sainak sikerével, vagy azzal, hogy munkái még ebben a pénzínséges világban is gazdára találnak. Terveiről csak annyit árult el, hogy most nősül, szeretnének gyereket, és egyszer majd egy olyan lakást, ahol a műhelye is elfér, s úgy dolgozhat nyugodtan, hogy azzal nem zavar senkit. Ez azonban - mint a hozzá hasonló legtöbb fiatalnak - ma még szinte elérhetetlen álomnak tűnik. Az viszont már nem - amit nagyon szeretne -, hogy egyszer, ha le­het, már az ősszel, bemutatkoz­hasson Szolnokon új munkáival az érdeklődő közönségnek.- hogy a lambada után a soca az új táncőrület Franciaország­ban. Hasonló a lambadához, annyi különbséggel, hogy a nő a hátát partnere medencéje felé fordítja.- hogy a 31 éves Michael Jack- son annyira fél a szívinfarktustól,, hogy nemrégen egy teljes orvos­csapatot "vásárolt" magának, akik mindenhová követik az amerikai popsztárt az újraélesztő és lélegeztető berendezéssel.- hogy Madonna beleszeretett egy fekete bőrű, 22 éves férfi tán­cosba, aki viszonzásképpen be­festette haját "Madonna" színűre, azaz hidrogénszőkére.- hogy aki hetente 2-3 üveg sört megiszik, annál ritkábban fordul elő az epekő - állítják New York-i kutatók.- hogy egy 24 éves angol lány a Hong Kongból Londonba tartó repülőgépen, 12 ezer magasság­ban egészséges fiúgyermeket ho­zott a világra. A fiatal nő először azt hitte, hogy a gyomra fáj, hi­szen a gyereket csak augusztus közepére várta.- hogy a velencei városatyák "riadót" fújtak, mert a kelet-euró­pai turisták már-már teljesen megszállták a várost. Hétvége­ken több, mint százezer magyar, lengyel, csehszlovák és NDK- beli turista keresi fel a lagúnák városát.- hogy Kínában 15 ezer körö­zőlevéllel próbálnak meg a bam­buszember Yeti nyomára buk­kanni. A levélen ez áll: "Láttad-e a bambuszerdőben a vadembert? Körülbelül 2 méter magas, barna, bambuszból kunyhót épít, kira­bolja a rizsraktárakat, sárgás-na­rancsszínű haja van és rendkívül félénk természetű." HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL A rákóczifalvi Perjési család legifjabb, 11 éves tagja szeret focizni, kosárlabdázni, kerékpározni - tudom meg Viktor frappáns válaszaiból. Mennyivel más lenne az élete, ha egészséges lenne! Születése óta azonban súlyos gerincferdülése van. Abban remény­kedik a család, hogy közadakozásból miha­marabb összegyűlik a gyógyításához szük­séges pénz, amely nem kevesebb, mint 50 ezer nyugatnémet márka, azaz durván két­millió forint.- Gyógyítható - mondta egy NSZK-beli, Frankfurthoz közeli kisvárosban praktizáló magyar származású orvos. Ott, a Wemer- Wicker Klinikán már több olyan magyar gyereket meggyógyítottak, akiknek köz­adakozásból teremtették elő a borsos keze­lési díjat. Hosszú spra van egy ilyen gyűj­tésnek. Viktorral már hároméves kora óta fővá­rosi genetikai szakértőkhöz, ambulanciák­ra, rehabilitációs intézetbe és orthopédiára ingázik anyukája. Először a múlt év szep­temberében csillant meg a remény a gyó­gyulásra, azaz a külföldi kezelésre. A vizs­gálatok az idén májusban értek véget. Előttem a kulcsfontosságú irat: "Orvosi javaslat külföldön történő gyógykezelésre". Csak ennek birtokában kereshettek támoga­tót, aki biztos pénzügyi alapot adhat a gyűj­tés elkezdéséhez. Ez a szponzor a Gyere­kekkel a Gyerekek Egészségéért Alapít­vány volt, amely 150 ezer forint induló pénzt adott, s az általa kezelt számlán már 413 ezer forint - adóalapból leírható pénz­adomány - gyűlt össze. Viktor apukájának munkahelyéről például 70 ezer forintot kaptak. /Az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság további 800 ezer forintot ajánlott fel./ V______________________________ — Gyűjtés gyógyulásra Négy, 17 éves fiatal érke­zik, ruhájukon közismert na­rancssárga jel­vény. Ajándé­kokat, édessé­get és egy 17 ezer forint érté­kű betétköny­vet adnak át Viktornak. A pénz Szolnok forgalmasabb helyein egy hét alatt jött össze. Néhányan ezre­seket raktak a Ez a takarékbetétkönyv. Jó dobozokba.- Miként határoztatok úgy, hogy gyűjtést szerveztek?- Sok fiatal van a Viktoréhoz hasonló helyzetben - válaszolja a szőke, szemü­veges fiú. - Mindenkin nem segíthetünk, de azért tennünk kell valamit, ha már az állam nem foglalkozik a betegekkel. Továbbra is várják az adományokat, a család is bízik az emberek jó szándékában. Az ötödikes, sünihajú Vitya a betétkönyvet lapozgatja. A neve helyén egy dalidézet áll: "Hallgass a szívedre".- Viktor, voltál már külföldön?- Még nem - válaszol. Kezet nyújtok a kis embernek, kezet rá­zunk.- Remélem jól sikerül az első! * * * Az egyik csecsemőt csak Ausztráliában menthetik meg, a másik kicsi szemevilágá- nak megóvása milliókba kerül, egy gyer­mek meggyógyítására Németországban vállalkoznak. "Csak egészség legyen" ­lenne már kézben tartani az útlevelet is. mondják. Legyek csúnya vagy buta, bol­dogtalan vagy szegény, azért mégiscsak egy valami a legfontosabb: ne legyek beteg. Akit kór emészt, fájdalmak gyötörnek, jól tudja ezt. Szeretnénk sokáig élvezni az éle­tet. Korábban úgy gondoltam, hogy ez min­denkinek egyformán a jussa. Természetadta jogunk, hogy küzdjünk életünkért, gyógyít- tassuk magunkat, megőrizzük és vissza­nyerjük testünk épségét. Csakhogy más az átlagember joga és más a tehetőseké. Vala­hogy úgy van ez, mint a szabadsággal: van­nak, akik "egyenlőbbek", többet elérhetnek, mint a sokaság. És nyomasztó az is, ha egy másik ember élete azért ér többet, mert gaz­dagabb, vastagabb a pénztárcája. Világos, hogy több esélye van annak, akit jól felsze­relt klinikán gondoznak. Csak ámulunk a méregdrága orvosi technikákon, az új mód­szereken: a csodák megvásárolhatók. Sz.Z. 7 Az amnesztia és a könyvárus fiú Két hónapja "tévedésből" a szolnoki főutcáról a szó legszo­rosabb értelmében "elemeitek" egy könyvárusító konténert. A tettesek igen eredeti formáját vá­lasztották a lopásnak. A közel­ben dolgozó markológéppel fel­emelték, majd gépkocsira tették a fémdobozt. Száznegyvenezer forint értékű könyv lapult benne, melyet B. Tibor bizományba vett át három kiadótól. A tettesek - mint később kiderült - kidobott, használhatatlan hűtőszekrény­nek vélték a város szívében, le­lakatolva tartott tárgyat. Nem za­varta őket, hogy amikor a konté­ner oldala leesett, néhány könyv ki is pottyant belőle. A szállít­mányt a MÉH-telepre vitték, ahol úgy, ahogy volt, az egészet bezúzták. Tévedni emberi dolog, de ilyen nagyot csak szándékosan lehet. Az pedig márnem tévedés. A kárvallott, a katonaságtól nemrég leszerelt fiatalember most törheti a fejét, mitévő le­gyen. Nemrég kapott egy rendőrségi határozatot, melyben arról értesítették, hogy a két "hű­tőgépemelő" ellen - lopás bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt - indított nyomozást a leg­utóbbi közkegyelmi törvény ér­telmében megszünteti. Az eljá­rási kegyelem a gyanúsítottak­nak a szabadságot jelentette. Ar­ra kell vigyázniuk, hogy három éven belül ne kerüljenek öszetű- zésbe a törvénnyel. "A közkegyelem jellegéből következik, hogy az megbocsá­tás a bűncselekményt elkövető állampolgárok meghatározott kategóriáival szemben" - mond­ja ki a törvény. Bocsássunk meg a gyanúsított Jánosnak és István­nak, mert bizonyára megbánták bűnüket. Diadalmaskodjanak humánus szempontok ne csak itt, de szerte az országban. Tibit is humánus embernek is­mertem meg, mégsem akar az istenért sem megbocsátani az el­lene vétkezőknek. Elvették a ke­nyerét. Bizonyára csak rosszul értelmezte, amit az egyik könyv, kiadó vállalatnál mondtak neki: pereskedjen ő a két tévútra lépett állampolgárral, és a pénzt ő adja vissza akiadónak. Fiatal ismerő­söm azonban határozottan állít­ja, hogy tényleg ezzel riogatták, jóllehet mindennek még nincs írásos nyoma. Hozzáértő emberektől érdek­lődöm, miként lehet - úgy általá­ban - száznegyvenezer forintot behajtani. Válasz gyanánt szét­tárják karjukat vagy lemondóan legyintenek. A könyvárus fiúval más ugyan humánus lesz-e? Több száz vagy ezer sértettet az országban ugyan ki és mivel bé- kít meg? Biztos ami biztos, Tibor összecsomagolt, és családjával együtt elköltözött Szolnokról. Eddig sem igazán szerette ezt a vidéket, de az eset után végképp elege lett belőle. Új lakhelyén kéményseprőnek állt be. Ez a munka talán több szerencsét hoz neki. Szurmay TINITÜKÖR xiNixnxou __•• •• A feladó Barnabás Szívesen fogadnék bárkivel, hogy van egy Jászberényből ér­kezett levél a Tízen innen - hú­szon túl postaládájában. Én ha­bozás nélkül az igen mellett vok­solnék. Bizonyos vagyok abban is, hogy aki mást mondana, vesz­tene. Nagy pontossággal még azt is megmondanám, ki küldte: Ri­gó Barnabás, a Tinitükör legki­tartóbb levelezője. A Lehel Vezér Gimnázium második osztályos tanulójának otthoni szobájában jóformán alig van helye a leveleknek. A borítékokon a feladó helyén cseh, indiai, japán, svéd és még ki tudja hány nemzet fiataljainak a nevei szerepelnek. A legtöbb küldeményt persze az országha­tárokon belülről kapja. Amióta az Ifjúsági Magazinba megírta, hogy dalszövegeket gyűjt, csak úgy áramlanak hozzá a levelek, ő pedig - kérésre - angol szövegű zeneszámok magyar fordítását küldi vissza. Jómagam az utolsó pillanatig halogatom a válaszokat, és min­dig csodálkozom a megszállott levelezőkön.- Én is csak akkor írok, ha van kedvem - igazít ki Barnabás, aki egyébként iskolája diákújságjá­nak, a Lehel Harsonának a "munkatársa". - Igaz, januárban huszonnégy levelet adtam postá­ra.- Mely újságokkal a legszoro­sabb a kapcsolatod?- Az Új Néplappal és az Ifjú­sági Magazinnal.- Lassan már megismerem ze­nei ízlésedet. Mégis, melyek a kedvenc hazai együtteseid?- A Dolly Roll és a Neoton. Könnyen talál levelezőpart­nereket, hisz szinte minden ifjú­sági újságot megvásárol és elol­vas. Meg voltam győződve, hogy otthonülő típus. Téved­tem. Minden kezébe kerülő keresztrejtvényt megfejt, minden ifjúsági lapot végig­olvas, de az már nem igaz, hogy otthonülő lenne. Barát­kozó fiatal. Nézzük, mit hall­gat szívesen! 1. Álmodozás (Szandi) 2. Dupla vagy semmi (Dolly Roll) 3. Ábrándos szép na­pok (Dolly Roll) 4. Abraka­dabra (Neoton) 5. Vadkelet (Első Emelet) 6. Fúj a szél (Bikini) 7. Bolond világ (Modem System) 8. Keleti lány (Szandi) 9. Bicikli ég és föld között (Napóleon Bid) 10. Csak neked (Zoltán Erika)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom