Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-06 / 50. szám

1990. JÚNIUS 6. 3 A szeméttelepről már kitiltották Elégetik a veszélyes hulladékot a mezőtúri kórházban / Folytatás az 1. oldalról / Nem csoda, hogy a mezőtúriak ódzkodtak a kórházi szeméttől, hiszen a kórházak hulladékában fertőző anyagok vannak. A sze­méttelepekre kikerülve ezek a gu­berálók segítségével visszakerül­hetnek a lakossághoz. Más megoldást kellett tehát vá­lasztani a szemét eltüntetésére. A gyöngyösi Mester kft. vállalta, hogy korszerű hulladékégetőt léte­sít a kórházban. Hosszas töprengés után megfelelő helyet is találtak neki: az intézmény egyik régi ka­zánházában. A beruházás fél év alatt valósult meg. A háromkemencés égető nemcsak kórházi, hanem ipari hul­ladék elégetésére is alkalmas. A szemetet me gsemmisíti, a veszélyes anyag-tartalmakat semlegesíti. Egycsapásra mentesít a következő gondoktól: a szemét tárolása, szál­lítása, környezetvédelmi bírságok fizetése. Ezek mellett még számtalan, fo­rintban mérhető előnye is van e hulladékégetőnek. Energiatakaré­kos, ugyanakkor hőt termel, ame­lyet hasznosítani lehet. Kiszámol­ták például, hogy napi 10-12 órás működés mellett a keletkezett hő­vel biztosítani lehet a kórház me­legvízellátását, a szolgálati laká­sok fűtését és melegvíz szolgálta­tását. A kórházban évente közel egymillióforintot lehet megtakarí­tani vele. így az az ötmillió, melyet a beruházásra a kórház felújításá­nak költségeiből szorítottak ki, ha­mar megtérül. A dóci malomból érkezik az a különleges, meglehető­sen drága liszt, melyből a diabetikus búzatöretes ke­nyér készül. A Közép-alföldi Sütödék Vállalatának szol­noki süteményüzemében he­ti ezer, 35 dkg-os kenyeret sütnek, mely a szénhidrát­szegény táplálkozást szolgál­ja, s főként a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen. Megyénkén kívül Budapest­re, Békéscsabára és Szeged­re is szállítanak belőle. Fotó: KÉ. Parlament és farm Nem csodálkoznék - jegyezte meg a minap fa­nyar iróniával egyik gazdálkodó ismerősöm -, ha a vidéket járva, mostanában csupa bandzsal téeszve- zetővel, parasztemberrel találkoznál. Tudod - tette hozzá mindjárt, magyarázatképpen -, az egyik sze­mük állandóan az éjien, a másik meg a tévé képer­nyőjén. Megértettem, hisz valójában még csak nem is kell szántó ve tőnek lennie valakinek, hogy az aszály miatt idejekorán kasza alá érett árpa, meg a felsült aljlevélzetű búza láttán ne aggódjon. Persze, hogy az eget nézik a gazdák, hiszen tudják, számol­ják, minden eső nélküli nappal vékonyabb lesz az ország, meg a maguk kenyere. S miközben felhőt kémlelve bizakodnak, hátha végre megszánja Eső­isten a búzamezőket, persze, hogy a másik szemük, a munkától elvonható minden figyelmük a képer­nyőn, azaz az országházi történéseken. Merthogy bizony a takarmánynak és a kenyérnek való sorsá­hoz hasonlóan létkérdés számukra a földügyek alakulása. De hát mi is történik ezügyben mostanság a parlamentben? Pontosában, ami történik, az mennyiben más, mint mondjuk a Németh-kormány yégnapjaiban, például a múlt év decemberében? Toldozgatott-foldozgatott, félmegoldásokat kínáló földtörvényt örököltek elődeiktől a honatyák, de a mostani T. Ház is csak módosítgatja azt. Ebben a "ki tudja még mi lesz a földdel" hangulatban ugyanis aggasztó, hogy a gazdaságokban alig-alig érhetők tetten a közeli vagy a középtávú jövő szem­pontjából fontos fejlesztési, beruházási törekvések. Márpedig - noha ez a Dunára néző ablakokból, az ülésterem ívelt széksoraiból nyilván nem látható - az elhasználódott gépeket újakra kellene cserélni, a leromlott állagú állattartó épületeket felújítani, a szárazságtól tikkadó földekre esőztető berendezé­seket telepíteni. No, nem mintha bőviben lennének a mindehhez szükséges anyagiaknak a gazdasá­gok, és a fejlesztési elképzeléseik állam elvtárs - bocsánat: úr - általi támogatása is jószerivel a múlté már, mégiscsak meg kellene alapozni a holnapot, a holnaputánt. Ugyanúgy szeretnének már biztos talajt érezni maguk alatt azok az egyéni gazdák is, akik az annakidején jogtalanul elvett földjeik visszaadására, vagy földbérlési, -vásárlási lehető­ségre várnak. Mert gépeket, kisüzemben is prakti­kusan használhatókat már kínálnak nekik a gyártó és a forgalmazó cégek tucatjai, de hát hol van ahhoz a farm? Apropó: farm? No, ezzel meg nekem van meg a magam baja! Előrebocsátom: semmilyen ellenér­zést nem táplálok az agrárreformmal együttjáró gazdálkodási üzemméret-változások iránt. Csak- hát hallom az egyik faluban: a téesz helyett farm- gazdaságok kialakítását sürgetik a kisgazdák. Ol­vasom a hirdetést: farmergépeket kínál ez meg ez a cég. Hallom a rádióból: szakmai kiállításra invi­tálják a farmergazdákat, és így tovább. Hát, kérném tisztelettel: az angol farm szó ugyebár Amerikában is, Angliában is magát a birtokot, a gazdaságot jelenti. A farmer pedig nem más, mint annak tulaj­donosa vagy bérlője, tehát a gazda, vagy a vállal­kozó. Mi is hát akkor az a farmgazdaság? Ki is az a farmergazda? Tudom, persze, hogy tudom: az agrárváltozások során előforduló fogalomzavaraink tisztázásánál összehasonlíthatatlanul fontosabb, hogy a közös vagy egyéni területeken farmerkodók - persze van nekünk erre édes anyanyelvűnk kínálta, szép sza­vunk: gazdálkodók - alapvető termelőeszközének, a termőföldnek a sorsa mielőbb, mindenki számára megnyugtató módon rendeződjön. Egyik szemünk ma is esőfelhőt váróan az égen, a másik parlamenti döntést váróan a tévé képernyőjén. Temesközy Ferenc Alapítvány a művészeti élet támogatására A kongresszus másodszor már dönt Megy vagy marad a Hazafias Népfront? A munkatársak felmondási idejüket töltik / Folytatás az 1. oldalról / A tizenegy tagú bizottmány a városvédő egyesület kebelében tevékenykedik, és ötletekkel, ja­vaslatokkal kívánja támogatni a tanácsot, illetve a leendő önkor­mányzatot. Havonként ülésez­nek, legközelebb a főtér és köz­vetlen környezetének utcabúto­rairól, apró részleteinek kialakí­tásáról tanácskoznak. A bizottság elhatározta, hogy a helyi művészeti közösségek tá­mogatására és a tehetséges fiata­lok felkarolására alapítványt hoz Szépen zöldell a burgonya a fegyvemeki határban. Az elfáradt Nap már a horizont mögé igyek­szik, csak kutyaugatás és egy jobb napokat látott traktor zaja veri fel a kora esti csendet. Az erőgép egy öntözőcsövekkel megrakott pót­kocsival hatalmas porfelhőt ka­varva birkózik a dűlőúton. Az acélkeményre száradt talajon szenved a búza, de a szomszédos táblán a hatalmasra nőtt burgonyá­ról sugárzik az élet. Látszik, hogy nemcsak a gazda szeme, hanem a keze munkája hizlalja a növényt, hisz frissen volt öntözve. Erről árulkodik néhány horpadt öntöző­cső a tábla szélén. Ez biztosan nem lehet a közös gazdálkodás ered­ménye, mert túlságosan is szem­betűnik a növényekkel való törő­dés. Hamarosan rá is bukkanunk a "gazdára", pár száz méterrel odébb a pótkocsis traktor vezető­jének személyében. Váss Imre, aki a környéken krumplitermesztés mesterének hírében áll, barátságo­san fogad minket. Két segédje, György János és Tamasi András is gyorsan leugrik a pótkocsiról és kíváncsian tekintenek ránk, beto­lakodókra. Amint azonban mind­nyájan megtudják jövetelünk cél­ját, már szó szót követ.- Összesen négy és fél holdon gazdálkodók - mondja Vass Imre. - Sajnos az a baj, hogy bériem a területet és horribilis összegért, hi­szen ötezertől tizenötezer forintig fizetek egy holdért. Csak burgo­nyát termelek, erre vagyok beren­létre. A jászberényi művészeti alapítványba a vállalatok, üze­mek, munkahelyi közösségek és a lakosság már a második félév­től fizetheti felajánlásait, ahon­nan pályázat útján igényelhetők, majd a támogatások. Ettől füg­getlenül a tartós kapcsolatok pat­ronálok és kórusok, egyesületek között megmaradhatnak, de a ki­sebb és az újonnan jelentkező igénylők nem a munkahelyeket kilincselnék körbe, hanem az alapítvány leendő kuratóriumá­hoz fordulhatnának. dezkedve. Ehhez vannak meg a gépeim, eszközeim, a sorművelő­től a permetezőig, mert ezt egysze­rűen kézzel nem lehetne győzni.- Ez a földbérlet bizony tetemes pénzt emészt fel. A burgonya pedig köztudottan nem a legjövedelme­zőbb növény.- Ha kellően gondját viseli az ember, akkor ilyen haszonbér mel­lett is megtérül. Az áfésszel napi árakon 3-400 mázsa burgonyára van szerződésem.- Mióta én ismerem őt - szól közbe György János -, rendesen megműveli a földet. Ha látták vol­na mi volt itt ezelőtt...- Járhatatlan dzsungel - veszi át a szót a gazda. - Tele volt ez a föld mindenféle cserjével, traktorral húzgáltam ki őket, azután tolólap­pal elegyengettem a talajt.- Amikor a téeszelnök meglátta ezt a krumplit - mondja György János -, nem akart hinni a szemé­nek, hogy ebből a földből ilyen termést lehet kihozni.- Ez a tanya is az öné? - kérde­zem a gazdát a közelben lévő, el­hagyott külsejű, kivert ablakú épü­letről.- Igen, ezt a tanyát tízezer forin­tért bériem, mert a szociális ott­honnal is van szerződésem, oda A pártállam politikai rend­szerének egyes oszlopai még lát­szólag szilárdan tartják magukat. Látszólag, mert alaposabban szemügyre véve az idő, a változá­sok vasfoga alaposan kikezdte őket. Egynémelyik belül hovato­vább teljesen üres és csak kevés kell ahhoz, hogy összeomoljon. A Hazafias Népfront is köztudottan az egyik pillér volt, pártirányítás alatt tevékenykedett, egy eszköz volt a politika szalonképesebbé té­telére, a választások "célszerű" le­bonyolítására, a káderpolitika megvalósítására. Ugyanakkor azt pedig folyamatosan kell vinni az árut. Ők nem tudják tárolni a bur­gonyát, ez az épület pedig megfe­lelő erre a célra.- Árulja el, mi a titka annak, hogy ilyen makkegészségesek a növényei?- Tulajdonképpen a beteg, le­gyengült növényeket támadják meg a burgonyabogarak. Ez a te­rület pedig még permetezve nem volt. Persze vegyszeres gyomirtást csinálok, de csak módjával, kisebb dózisban. Az idén eddig jó, ha összesen harminc kapavágás volt ebben a földben. Átjártam a terü­letet 6-8 soronként és kiütöttem néhány kásafüvet, meg sóslóriu- mot. Még egyszer meglocsolom és egy hét múlva már szedhetem fel a krumplit. Már most jókora, tyúk­tojás méretűek a gumók. Az öntö­zés ugyan elég körülményes, van olyan, hogy egy egész napig küsz­ködünk, mire letelepítünk, de na­gyon meghálálja a növény. Persze szükség van két-három évenként szervestrágyázásra, no meg egy kis műtrágyára. Adok a növények­nek nitrogént meg kálium-foszfá­tot, ami kedvező a burgonyának, mert nincs benne klór.- A vetőgumót saját maga ter­meli? sem szabad elfelejteni, hogy 1985- 88 között a népfrontmozgalom nem kevés konfliktus árán legális terepet biztosított a reformkezde­ményezéseknek. Az utolsó csatlós A Hazafias Népfront a választá­sok után jószerével eltűnt a közé­letből. Sejteni lehetett, hogy nagy bajok vannak a mozgalom háza tá­ján. Aztán napvilágra került az egyáltalán nem meglepő hír, mi­szerint megszűnik a Hazafias Népfront. Utána jött az újabb in­- Nem, fémzárolt vetőmagot vá­sárolok, 6-7 forintért kilóját. Aki utántermeszti a burgonyát, az a saját kárán úgyis megtanulja, hogy nem érdemes ezt csinálni, mert leromlik a növény a vírusfer­tőzéstől. Érdemes megvenni az el­lenőrzött gumót, még ha 14 forint­ba is kerül, hisz ez a termésben feltétlen megtérül.- Mit vár az új földtörvénytől?- A feleségemmel együtt 15-16 hold földünk volt, abból nem is akarok csak 10 holdat visszakap­ni, de most már bízok abban, hogy ezt meg is kapom.- Milyen termésre számít? A gazda elmosolyodik, körül­néz a határban és csakhamar rá­vágja a választ:- Úgy 250-300 mázsa biztosan meglesz egy holdon. Lassan komorabbá válik az ég­bolt. Sötétedik. Elköszönünk be­szélgetőtársainktól, de a kézfogás nehézségekbe ütközik, mert a gazdának könyöktől lefelé mind­két karja hiányzik. Ez azonban nem akadályozza a munkában, kapál, kaszál, traktort vezet, öntö­zőcsöveket telepít, hisz életeleme a föld. Laczi Zoltán formáció: lehet, hogy mégsem szű­nik meg. A dilemma végén máig sincs pont. Mi történt tulajdonkép­pen a Hazafias Népfront portáján? A HNF Országos Tanácsa a Haza­fias Választási Koalíció vereségét elemezve arra a következtetésre ju­tott, hogy a népfront ma már nem tölti be a neki szánt politikai szere­pet. Nem tudta elfeledtetni a ko­rábbi, a pártállami választásokhoz is fűződő rossz emlékeket. A köz­vélemény kommunista utódszer­vezetként könyveli el a mozgal­mat. Progresszív szakasza után nem tudott ismét megújulni, és ez­után nincs más választása, mint méltósággal elköszönni. Ne nehe­zítse a rendszerváltást egy olyan szervezet, amely gyökereiben a pártállamhoz kötődik és egyik utolsó csatlósaként maradt meg. Az Országos Tanács álláspontja az volt, hogy a Hazafias Népfron­tot jogutód nélkül kell megszüntet­ni, mert ha lenne jogutódja, az ugyanolyan helyzetbe kerülne, mint elődje. Igen ám, de a mozga­lom létének ügyében az Országos Tanács nem illetékes dönteni, kongresszust kellett összehívni. Az országos tanácskozás pedig egyszerűen döntésképtelennek bi­zonyult önmaga mozgalmának sorsában, semmit sem mondott ki. A döntést június végére odázták el. Oly szép a réztábla A Hazafias Népfront Megyei Szövetségét ebben a "lebegős" ál­lapotában látogattuk meg, kí­váncsiskodva a jövő iránt. Belépve a patinás székházba, szokatlan csend fogadja a látogatót. A még ott dolgozó néhány ember az alag­sorban foglalatoskodik, iratokat rendezget és csomagol. Tehát "költözködős" a hangulat. Bárány István főmunkatárssal felmegyünk a megyei irodavezető üres szobájá­ba. Áz ajtón a feliratot máig sem cserélték ki, "Tóth Lajos megyei titkár" - olvasható rajta. Igaz, Tóth Lajos már régóta más munkaterü­leten dolgozik, de hát a réztábla olyan szép, hogy vétek lenne le­szedni. Bárány István arról tájé­koztat, hogy az épületben dolgozó négy ember a felmondási idejét töl­ti. Pillanatnyilag ő irányítja az ügyeket, irodavezető sincs már, igaz, társadalmi munkában még bejár. Minden arra vall tehát, hogy a Hazafias Népfront a végnapjait éli. Bárány István azonban más­képp látja a helyzetet. Szerinte a mozgalom nem fog jogutód nélkül megszűnni, szükség van rá, az em­berek igénylik. Álláspontját a kongresszus első fordulójának ta­pasztalataival is igyekszik alátá­masztani, amelyen ő is részt vett. Elmondása szerint a kongresz- szus meglehetősen viharos volt. A Hazafias Népfrontot - vagy jogu­tódját - tovább éltetni szándékozók "ellen előterjesztésekkel", "szán­déknyilatkozatokkal" támadták az országos vezetőséget. Álláspont­juk szerint a Hazafias Választási Koalíció nem azonos a népfront­mozgalommal, és a vereség nem a mozgalom veresége. A kialakult helyzetért az Országos Elnökség felelős, ezért vissza kell hívni. A Hazafias Népfront pedig alakuljon át Egyesületek Országos Szövet­ségének, amely jogutódja a nép­frontnak. Persze az ellentábor is osztogatott szándéknyilatkozato­kat. Végül szavazásra került a sor, de a szavazás döntést nem hozott. A kongresszus dönt, de... Mi várható június 23-án, a kong­resszus második fordulóján? Min­denesetre a megyéből részt vevő tíz küldött a jogutód mellett fog kardoskodni. Persze a hátralévő három hét még hozhat váratlan for­dulatot is a nézetben, hiszen a po­litika kereke manapság igen gyor­san forog. A kérdés csak az, hogy a kongresszus döntése kerékkötő lesz-e, vagy még szabadabb for­gást biztosít? Egyébként a vég­eredmény - a tájékoztatás alapján - nem változtat a megyei székház­ban dolgozók helyzetén. Ők to­vább csomagolnak és majd elmen­nek. Tehát egyelőre nyitott a kér­dés: marad vagy megszűnik a Ha­zafias Népfront? A döntést bízzuk a küldöttekre. Az idő fogja felülbí­rálni vagy igazolni a kongresszus álláspontját. Berki Imre-Ip­Életeleme a föld Határszemlén a szakállasi burgonyakirálynál

Next

/
Oldalképek
Tartalom