Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-23 / 65. szám
4 1990.6 JUNIUS 23. Néplap ‘Tűnődés a vezetőváltásról Elitcsere, de van-e csereelit? Az elmúlt másfél-két év személyi változásainak tanulságai fölött tűnődve megválaszolhatónak látszik az a kérdés, hogy kik fogják vezetni - "Európa felé..." - az országot a kilencvenes években. Elegendő talán megnézni az új Országgyűlés négyszáz főre tehető csapatának - összetételét, s máris szembetűnő az a jelenség, amit úgy hívnak, hogy: elitcsere. Talán nincs más olyan kifejező erejű eszközünk a változások megmérésére, mint az 1985-ös és az 1990-es parlamenti összetétel vizsgálata. Minderről éppen eleget írt már a sajtó; a lényeget azonban érdemes felidézni. A jelenlegi képviselők elsöprő többsége a humán értelmiséghez tartozik. Mintegy száz fő szűkén vett foglalkozását tekintve is az, további másfél százan pedig jogászok, közgazdászok és orvosok.- Mi lesz a helyhatósági választásokon? Kétségtelenül kockázatos dolog jövőbeni politikai események következményeit találgatni, de tételezzük fel, hogy a tavaszi változások ősszel is hasonló feltételek, adottságok mellett folytatódnak a helyhatósági választások során. Az ország majd másfél száz városában polgár- mestereket, új vezetői testületeket választanak, miként a néhány ezer kisebb településen is. S ezek eredményeként könnyen jósolható alapvető személyi változások lesznek a közigazgatás által felügyelt, s majdan az önkormányzatok által fenntartott oktatási, egészségügyi, gazdasági, kulturális és egyéb intézmények élén is. Mindez azt jelenti, hogy tízezres nagyságrendeket elérő vezetőcserélődésre kell felkészülnünk - egyetlen éven belül. Erre gondolva nem túlzás azt mondani, hogy az igazi rendszerváltás majd ezzel kezdődik, s a képviselőválasztás csak a nyitánya volt e folyamatnak. A pártok maguk is érzik ezt, s egyre-másra jelennek meg a különböző önkormányzati, helyhatósági elképzelések a pártlapokban. Remélhető azonban, hogy maga a lakosság is tudatában lesz az óriási tétnek, s e nagyarányú vezetőcsere nem reked meg a pártok jelöltállításának szintjén. Bizonyára kemény küzdelmek között álakul majd ki a helyi jelöltek névsora, s nagy kérdés, hogy az eddigi tendencia - vagyis a 35-45 közötti értelmiségiek előretörése - folytatódik-e tovább? Vezetőszerepben az új nemzedék Úgy tűnik, hogy erre minden esélyünk megvan, éppen ezért érdemes legalább körvonalaiban szemügyre venni e - várhatóan domináns - társadalmi típus néhány jellemzőjét. Alapvetően az.1945 után, de 1956 előtt született korosztályról van szó. Tanulmányaik, pályakezdésük a hetvenes évekhez kötődik. Ekkor még a rendszer elemi gondjairól nyíltan és nyilvánosan nemigen lehet beszélni, de magántársaságban és kisebb szakmai közösségeken belül már igen. A gondolkodóbb fajta ember előtt fiatalon is nyilvánvaló az, hogy e sehova nem vezető rendszerperspektíva nem mutat a végtelenség irányába. Ezért ez a típus már nem lelkes, hanem nagyon is óvatos, és igyekszik minél távolabb kerülni a hatalmi-politikai szervezetek csábításától. Ehelyett inkább a szakmai és az anyagi érvényesülés útjait keresi - s a hanyatlásnak induló Kádár-korszak ekkor már eléggé puha ahhoz, hogy e - "depoliti- zált" - érvényesülés elé túl nagy akadályokat ne tudjon állítani. így éri el ezt az értelmiségi típust a nyolcvanas évek második, felének mindinkább ki- • bontakozó gazdasági-politikai-!szellemi-erköjcsi: a válsága. Először azí veSzi észre, hogy egyre többet: kell dolgoznia ugyanazon életszínvonalért (a nyolcvanas évek legeleje). Azután azt is észreveszi, hogy a dolgok nyilvánvalóan megfeneklettek, mégis ugyanazok vezetik az országot, meg a vállalatot, iskolát, hivatalt a saját településén (nyolcvanas évek dereka). Végül észreveszi azt, hogy mindezt a kollégái is tudják és látják. Elkezdenek összejámi vezetőképzés, ilyen-olyan mozgalom, egyletszervezés ürügyén. Belesodródott a rendszerváltásba; környezete képviselőjelöltnek, polgármesternek, helyi pártvezetőnek, vagy valami más - de mindenképpen mások képviseletét ellátni képes embernek tartja. Belőlünk lesz az új Magyarország új politikai elitje. Vannak-e elegen? Akad-e minden városban, nagyobb faluban elég jelölt belőlük? Ki memek-e majd elegen állni, vállalják-e a választási versenyek (sokszor alpári) piszkoskodásait? Hiszik-e azt, hogy jelenlegi agitálóik segítenek a megválasztásuk után is? Hihetik-e ezt? Kibírja-e a család a közéleti vezetővé választással járó anyagi veszteségeket? S végül, ha mind elmennek tanácstagnak, pártvezetőnek, polgármesternek, akkor lesz-e elegendő helyettesük, aki ugyanúgy gyógyít, tanít, ismeri az állatokat, s a fél város baját... A rendszerváltás még előttünk áll E kérdéseket ezrek és ezrek fogják maguknak feltenni a következő hónapokban. Megnyugtató válaszokat pedig mindenki csak magának adhat majd. A rendszerváltás: kockázat. Mindenkinek az. Aki vezetni fog, azoknak meg duplán, vagy sokszorosan az. A magyar értelmiség érintett része - százezres csoportja - újkori történelmünk egyik legnagyobb vizsgája előtt áll. Pedig nem is erre a vizsgára készült. Sem értelmiségi, sem pedig igazi szakemberi alapjait nem rakhatta le a gyönge, erőtlen és kisszerű felsőoktatásban. A közéleti szerepek alapjait pedig végképp nem volt alkalma eltanulni. Európa felé terelgetni egy nem Európához nevelt és szoktatott népet: óriási feladat lesz. Mindenütt. Iskolában, üzemben, hivatalban egyaránt merőben új vezetői képességeket, ismereteket igényel majd az új elittől. Tanulóvezetők lesznek tehát mindahányan, mindahányezren - ezt nem szégyen bevallani. S ha nem lesz elegendő mersz, erkölcsi erő, szándék és képesség, akkor - ki tudja hányadszor már? - belesimulnak a készen kapott vezetői rutinokba, szerepekbe: kapcsolatokat épít- * get ve, lakásokat, privilégiumokat osztogatva, ígérgetve, és mindenről elfeledkezve marad az erőszak a "hálátlan nép" fölött, amikor eljátszanak egy újabb - talán ütolsó - történelmi lehetőséget. Kár lenne értünk is, értük is; jobb tehát nagyon pontosan, becsületesen és nyilvánosan felkészülni a helyi választásokra. Nem megelégedve a célszerű paktumkötések pillanatnyi hasznával. A vidéki értelmiségnek ennél többre kell tartania magát.- Kéri • Tiszaderzsi képek Abádszalóki pénzből épül a postaépület Tiszaderzsen. Az ügyfélforgalmi helyiségen kívül ebben az épületben lesz a crossbar telefonközpont is. Még a közös tanács idején fizetett Abádszalók a Postának fejlesztési költségeket, melyek négymilliós maradványából készül az új épület. Majdnem szemben a postával, az ABC mellett építik a község másik középületét. A most emelkedő falak között iparcikkáruház lesz, s elkészülte után a helyi tanács is odaköltözik. Hétvégi rqffiak- Ha nem sokan jönnek, az nekem jó - mondja az angol Shankar ' Harvay, s közben hamiskásan mo- ! solyogvi a tiszaroffi vb-titkárra néz. Rögtön hozzáteszi: - Erről Mészáros úr bizonyára másképpen vélekedik. Jót derülünk az 50-es éveit taposó, csupaizom ember tört magyarsággal előadott találó szavain, mert Mészáros László tényleg azt szeretné, ha minél többen jönnének a több mint 700 éves múltra visszatekintő faluba. A két álláspont között nincs ellentmondás. Remélhetően egyiküknek sem kell csalatkozniuk a jövőben. A község gazdagodhat a "hétvégi roffiak- nak", a telekvásárlásoknak köszönhetően, és az ideköltözők is sítunk a hajóállomásnál. Évekkel ezelőtt itt szálltak vízre akik a közeli falvakba, esetleg Szolnokra akartak eljutni. Bizonyára lennének olyanok most is, akik nem sajnálnák a pénzt a hajójegyre. Hétvégenként például jó turistaprogram lehetne a sétahajózás. Csak egy stég és egy hajó kellene... Táj hajók nélkül- Itt lakik például egy budapesti mérnök - bök ujjával Mészáros László az egyik közeli házra. - Nyolc éve vette, akkor mindösssze 15 ezer forintba került. Szolnoktól felfelé minden Tisza-parti települést megnézett. Tiszaroff mellett döntött. Most 250 forint egy üdüvályogépületben most kellemesen hűs a levegő.- Eleinte csak hétvégenként jártunk ide. Aztán már a nyarat is itt töltöttük, mígnem rájöttünk, télen sem kell nekünk Pestre költözni. Az egyik unoka a napokban jön ide. Férje most ment el érte. Vonattal persze, mert kocsival sokba kerülne. A középiskolás lány barátnőt is talál majd a szomszédban. Az utca másik oldalán lévő épületbe csepeliek szoktak ellátogatni. A nádtetőt már félig felújították. Régebben néhányan eladták telküket, mert vízműtársulati hozzájárulást kellett fizetni. Lehet, hogy többen már bánják ezt. Egy parasztház most két-háromszázezer forintba kerül. Nincs hozzájuk megtalálhatják, amit kerestek: a Tisza-parti nyugalmat. Az öregúrral egyik barátja gát melletti házában találkoztunk. Az 6 telke távolabb, a komp felé található. A házépítést még csak tervezik. Csend és nyugalom a gátoldalban Bölcsen kitérek ama javaslata elől, hogy angolul beszélgessünk. A továbbiakban felesége nyelvén, magyarul folyik a szó.- Mivel tölti itt az idejét - kíváncsiskodom. - Úszik?- Úszik - bólint. Nyomban rájövök, hogy ez nem túl eredeti kérdés itt, a Tiszától száz méterre.- Miért Tiszaroffon vásárol telket?- Itt vettek, építettek házat budapesti barátaink is. Korábban jó néhányszor eljöttünk velük. Megtetszett ez a szép vidék. Csend van és nyugalom. Ismerőse háza előtt állunk. Harvay urat ezúttal gyerekek mellől hívtuk ki, éppen angolórát tartott. Budapesten, a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgozik, mint műszaki tanácsadó. Tájékozott a falu dolgaiban, azt is tudja, hogy hatvankét üdülőtelket osztottak ki. Régebben országos napilapokban is meghirdették a telekakciót, de hatásos volt a szóbeszéd útján teijedő propaganda is. A községben több mint 900 családi ház van, durván negyede az üdülőké. A fuvarozótól a színészig mindenféle foglalkozású ember megtalálható köztük. A gáton haladunk tovább. Balra az Európában egyedülállóan buja ártéri erdő, jobbra a falu, girbegör- be utcáival. - Bűn lenne megbontani ezt a szerves egységet - jegyezte meg egy építész ismerősöm.- Ez is üdülő, az is, meg az ottani is - mutat rá a vb-titkár egyenként a kis házakra. Itt-ott Hondák és Opelek állnak előttük, pedig még nincs is hétvége. Szombat-vasárnap akár az 1500-at is elérheti az itt üdülő személyek száma. Továbbhajtunk a "gátsétányon". Nincs kikövezve, de itt mégis kellemes lehet sétálni. Laslőtelek, és 80 egy lakótelek négyzetmétere. Előfordulnak persze drágább üdülők is, az a ház, amely mellett elmegyünk például egymillió kétszázezer forintba került. Szó se róla, jól néz ki. A garázsban motorcsónakot tárol a pesti tulajdonos. Máshol egyelőre nem is tudná tartani. A csónakokat hozzák és hazaviszik magukkal az ideérkezők. Miklós Ferenc kőművesmester egy püspökladányi lakos üdülőjét építi.- Amott van egy alapom - mutat egy másik parcella irányába. - Ők meg monoriak. Nincs most itt senki. Se itt, se ott. Hétvégén kellene megnéznie, milyen sokan dolgoznak itt.- Nem unatkozik. Van munkája bőven.- Kerül. Jönnek Budapestről, Gödöllőről, Salgótarjánból, Isaszegről és a megye településeiről is. Kunhegyesről például, vagy Karcagról. Azüdülőövezetbenmindösszeany- nyi az építészeti megkötés, hogy emeletes házat és melléképületet nem lehet építeni. A telkek vételárának fele volt a közművesítési díj. Van tehát víz, villany és út. A ’80-as évek elején kezdődött ela telekvásárlási láz. Sokan régi parasztházakat vásároltak. Szilágyi Bertalanék még korábban, tizenöt éve vették meg azt a takaros kis épületet, amelyikben most laknak. Tolnába valók, de negyven évig a fővárosban éltek. Öt évvel ezelőtt egyszer már megkérdeztük őket, hogyan érzik magukat Tiszaroffon. Ha egy szóval kellene válaszolni, ismét azt mondanák, hogy jól. Nem változott a véleményük.- A falusiak tisztább szívű emberek, mint akik a betonrengetegben élnek - mondja Margó néni. [^Jíilépteka^panelból^j A szobában ott áll a kemence, néha még most is befűtik, jóllehet, a hőtárolós kályhát használják. A nagy kert. Néhány éve nagyon kelendők a porták. Áruk nem az infláció miatt növekszik. Margó néniék az első "bevándorlók" között voltak.- Most már nem mi járunk Pestre, hanem a gyerekeim, unokáim jönnek Tiszaroffra. Jobb itt. Van úgy, hogy tizenöten ülünk egyszerre asztalhoz. Az ebéddel biztos, hogy nincs gond. Nyolcvan csirkéjük van, és malacokat is nevelnek. A hetvenes években 57 C-fokos termálvíz tört a felszínre a falu határában, amikor kőolajat kerestek. Mozgásszervi betegségeket gyógyít. Gondolataink megszaladnak. A Borbély-kastélyba és a malomba is be lehetne vezetni a termálvizet. Az utóbbi épületet pedig fel lehetne újítani. Bárcsak ne kellene feltételes módban beszélni. A Ti- sza-part mellett álló, jobb sorsra érdemes malomépület után már érdeklődtek. Egy építészmérnök szerint hárommillió forintba kerülne a rend- behozatala. De ott a kemping vagy a strand terve is. Helyükön egyelőre kukorica áll. Vállalkozó kellene. Sok minden kellene még. Utak, tornaterem az iskolába, munkahely - mondja kísérőm. Miközben zötykölődünk a túlparton Tiszasüly felé, eszembe jut még valami: egy normális út. | Az Ősök földje | Nézegetem a huszas évek tiszaroffi községi elöljáróinak neveit. Rájuk kérdezek. Mi lett velük és az utódokkal? Hol van a mérnök úr fia, a vendéglős, a birtokos és a többi? Ő elköltözött, meghalt, amaz eltűnt. Két családdal szerencsém van. A Borbéllyal és a Bárczayval. Mint megtudom, az utóbbi református pap Báselban. Ó búcsúztatta a roffi Borbély család egyik nemrég elhunyt tagját, aki szintén Svájcban élt. Hazai földben akart nyugodni. Szurmay Zoltán (Fotó: Mészáros János)
