Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-21 / 63. szám

■ 4 1990. JÚNIUS 21. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Már csak a gyártó cserélheti ki a tévét Leszázalékolt, nyugdíjas be­teg emberek vagyunk, 1987-ben tudtunk vásárolni - részletre - egy Orion gyártmányú, Nárcisz típusú tv-készüléket, ami azóta is sok bosszúságot okozott. Fél évi használat után azt tapasztaltuk, hogy időnként elmegy a kép, amit sistergés, elszíntelenedés előzött meg. Amikor naponta je­lentkezett a hiba, a törökszent­miklósi szervizhez fordultunk. Kétszer a helyszínen vizsgálták a készüléket, majd beszállították a műhelybe. Egyszer sem észlel­ték a hibát, azt javasolták, hogy a postától kérjünk vizsgálatot egy esetleges vételi zavar megál­lapítására, elhárítására. Hónapo­kon keresztül kórházban vol­tunk, majd szanatóriumban, nem tudtunk a tévével foglalkozni, így tavaly ősszel kértünk vizsgá­latot a postától. Nem találtak za­varó tényezőt. (Megjegyzem, a házunk többi lakásában sem volt vételi gond.) Ez év márciusában a szolnoki, Mátyás király úti szervizbe vit­tük a tv-t, ahol többször javítot­ták, de mindig vissza is kellett vinni, mert ugyanaz a hiba válto­zatlanul fennállt. Május 17-én, csaknem két hónapi javítási vá­rakozás után a Budapesti Minő­ségellenőrző Intézet vizsgálatát kérték, ahonnan - a május 25-én kelt levelükben - arról értesítet­tek, kifogásunk jogos, a készülék javításra szorul - panaszolta dr.Farkas Emilia, törökszent­miklósi olvasónk, aki a javítás sikerében nem bízik, s az Orion vezérigazgatójához fordult, mert a a jótállási szabály értelmében, - az idő múltával - csak a gyártó cserélheti ki a készüléket. (Záró­jelben jegyezzük meg, hogy a szolnoki szerviztől június 11 -én levelet küldtek a panaszos meg­bízottjának, melyben közük, hogy a KERMl-szakvélemény alapján megjavították a készülé­ket, kérik az átvételét, és a haza- szállításáról - közös időpont egyeztetésével - gondoskodnak. A három nappal későbbi, június 14-én kelt újabb értesítésüket ez­zel toldották meg: "Amennyiben a készülékét nem hajlandó átven­ni, a mai naptól tárolási díjat szá­molunk fel, és 30 nap után a Bi­zományi Áruházon keresztül ér­tékesítjük." Úgy véljük, fenye­getés helyett némi türelem a szerviztől is elvárható. A szerk.) Miközben a táppénzt váijuk, a lányom munkanélküli lett Az Élni kell valamiből... addig is című, az Új Néplap június 12-i számában közölt íráshoz szeret­nék - saját tapasztalataim alapján - néhány gondolatot fűzni. Szinte hihetetlen, hogy az abban foglal­takat, mely szerint a táppénzre másfél hónapig várt valaki - túl lehet szárnyalni. Példa rá az ese­tünk. Lányommal, aki gyerme­két egyedül neveli, a következő történt: márciusban gyermeká­polási táppénzen volt, de a mai napig (VI. 13.) csörgő forintot nem hozott a postás. Viszont többször is hozott különböző, több oldalas kimutatást, amit a munkáltatónak kellett kitöltenie, hozott nyilatkozatokat, melyeket "postafordultával, a saját érdeké­ben" kellett visszaküldeni... Nagy szerencse, hogy segíteni tudom a lányomat, unokámat, mert a "sziciális védőháló" még nem ért el hozzánk, amire még­sem hivatkozhatunk az ABC- ben. Mióta a táppénzt várjuk, a lányom munkanélküli lett, sőt vállalkozásba kezdett. Megjegy­zem, 500 forint bírsággal sújtják azt a vállalkozót, aki a bejelenté­si kötelezettségének határidőre nem tesz eleget, hátralék esetén pedig mindjárt kamatostól kell fizetnie - írta N.K.túrkevei olva­sónk - pontos névvel és címmel. Kérését tiszteletben tartva közöl­tük csupán a monogramját. Tulajdonjogot kell adni a parasztságnak Mint tudjuk, a mezőgazdaság kollektivizálása 1962-re befeje­ződött, és a kis gazdaságokból - jelentős állami támogatással - nagy méretű, 5000-6000 hektá­ros gazdaságokat hoztak létre, amelyek sokáig gyengén mű­ködtek. A parasztságot megfosz­tották a saját földjétől, megcsú­folták, kulákká nyilvánították, és bérmunkást csináltak belőle. Hosszú diktatúra után, csak 1990. március 25-e után jöttél az igazi több párti demokrácia, amiben a Kisgazdapárt is tevé­keny résztvevő, a kormány koa­líció egyik partnere. A sokat szenvedett parasztság most jogos földtulajdonát kéri vissza, ezért érthetetlen, hogy egyes pártok miért támadják oly hevesen? A parasztság döntési lehetőségét hagyják meg afelett, hogy mit kíván kezdeni a földjé­vel: egyénileg akar-e gazdálkod­ni, bérbe kívánja adni, vagy ép­pen a tsz-ben hagyná. Felmerült az is, hogy a tsz-tagként dolgozó emberek az eltöltött évek után kaphassanak vagyonrészvényt, így a közös tulajdont személyre szólóan megnevesíthetnék. Gondolataimat Nagyatádi Szabó István szavaival fejezem be: "A sebeket nem mélyíteni, hanem gyógyítani kell." Szűcs Kálmán Független Kisgazdapárt Jászberény Jászsági hagyományőrzők eskütétele Az országban már több mint 30 ezer főt számláló új gyermek- szervezet jászberényi csapata Já- szágón avatta új tagjait az elmúlt hetekben. A gyerekek kerék­párral, különböző útvonalakon érkezetek - égszínkék nyakken­dőben - az ősi településre. Ah­hoz, hogy a szervezet tagjai le­gyenek, teljesíteniük kellett a Pro Patria próba feladatait, mely több hónapon át adott munkát a jelölteknek. A csapat zászlaja előtt harmincketten mondták el az avatási esküt: "Magyarország felfedezője fogadom, hogy hűsé­ges hagyományőrzője leszek szülőföldemnek és hazámnak. Tisztelem hazám zászlaját, nem­zeti himnuszunkat. Szövetsé­günk törvényeit elfogadom, éle­tem mindennapi iránytűjének tartom. Tetteimmel bizonyítom, hogy értem és érzem, mit jelent nekem szövetségünk jelszava: Pro Patria." Az eskü után a község nemrég átrendezett gazdag helytörténeti gyűjteményét és gyönyörű új templomát nézték meg. Délután a számháborúhoz hasonló "jel­játék" zajlott a közeli erdőben, melynek végeztével békesség­ben indultak haza a küzdő felek. Faragó László Nagy fogás volt A kungyalui - pallagmajori - Vincze Sándor szerencsés em­bernek mondhatja magát, mert június 3-án délután, a Hármas- Körös s-kanyarában nagy har­csát fogott. A 29,5 kilós, százöt­vennégy centis hal fél órahosszás fárasztás után került ki a vízből. A képen - jobbról - Vincze Sándor, a Kunszentmártoni Hor­gász Egyesület tagja, valamint Csík Imre segítőtársa. Az ese­ményt Tigyi János kunszentmár­toni olvasónk adta hírül - saját felvételével. Hozzászólás cikkeinkhez "Elvadult játszótér a Tisza-parton" című, május 31-i olvasói leve­lünkhöz több hozzászólás érke­zett. A levelek közül Fancsaly Géza szolnoki olvasónkét emel­tük ki, valamint Pusztai Tamá­sét, a Közterület-fenntartó Intéz­mény igazgatójának reagálását. Fancsaly Géza soraiból:"Nem a parkok hajdani létesítőinek, gazdáinak rónám fel a játszótér hiányosságait, hanem a szülők helyében azon lennék, közös összefogással hogyan tudnánk a területet rendbe hozni, a hintá­kat, játszó eszközöket megjaví­tani. S ha ezzel meglennénk, védjük is meg a pusztító, rombo­ló huligánoktól!" Hogy mennyire igaza van ol­vasónknak, azt Pusztai Tamás válasza is érzékelteti. Mint úja, a jelenlegi gazdasági körülmé­nyek között egyre kevesebbet tudnak fordítani a játszóterek felújítására, s képtelenek "lépést tartani" a parkokat, játszótereket folyamatosan rongálókkal, akik évente csaknem egymillió forint értékű kárt okoznak a közterüle­ten. Kétségtelen, hogy a parkok és ezen belül a játszóterek álla­pota, színvonala elmarad a jogos lakossági elvárásoktól, de a nö­vekvő igényeket a csökkenő pénzügyi forrásból - szigorú rangsorolás mellett is csak rész­ben tudják kielégíteni. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy valar mennyi szolnoki játszótéren - lo7 van belőle - a rongálásokat folyamatosan kijavítsák. Az ol­vasó által említett helyen, az úgynevezett Lenin-parkban vi­szont az észrevétel megjelenése előtt helyreállították a hintát, 9 új padot raktak ki, melynek elké­szítéséhez a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi gyáregysége nyújtott jelentős anyagi támoga­tást. A tárgyalóteremből Kiparittyázta a lakások ablakait Noha Tóth János (Karcag, Al­bert út 10. sz.) a tett elkövetése­kor már a harmincadik esztende­jét taposta, úgy tűnik, egy-két gyermeteg vonás még ebben a korban is elkíséri. Ilyen a csúzli, akarom mondani a parittya sze- retete, amely esetében most a bajt okozta. Igaz, Tóth nem elő­ször került szembe a törvénnyel, hiszen 1976 óta megbüntették már rablás, jármű önkényes el­vétele, ittas gépjárművezetés, súlyos testi sértés miatt. Sőt, ta­valy április 1-jén lopásért 4 ezer 800 forint pénzbüntetést kapott, ami nem tekinthető áprilisi tréfá­nak, hiszen be kellett fizetnie az összeget az utolsó petákig. Mindezek után azt gondolná az ember, hősünk okult az ese­tekből és igyekezett szolídabban viselkedni. Nos, az igyekezet csak 1990. január 25-ig tartott, amikor a délutáni óráktól kezdve alapos pusztítást végzett néhány italféleség között az egyik helyi kocsmában. Jól érezte magát, és félig-meddig megzsibbadva bal­lagott hazafelé - éjszaka tizen­egy körül. Találkozott egy gye­rekkel, (vajon mit keresett ilyen­tájt az utcán?) akinél parittya volt. Tóth elkérte tőle, és lövöl­dözni kezdett vele. Először a Jó­kai utca 39. számú ház ablakát lőtte be, majd a 43-as számú épü­let sem lehetett szimpatikus ne­ki, amiért annak az ablakát is becsúzlizta. Erre az egyik lakó felébredt, kiabált neki, amiért Tóth annyira megdühödött, hogy az ablak másik szárnyát a könyökével törte ki. Amikor pe­dig utána mentek, parittyával lőtt rá az őt elfogni akarókra. Egy szó, mint száz, a gyermeteg éjszakai ablaküveg-csúzlizás megbotránkozást, riadalmat okozott ezen az éjszakán a Jókai utcában. Később pedig még az is kiderült, hogy három a magyar igazság szellemében még a Dé­libáb utcában is kilőtt egy abla­kot. Ügyét első fokon a Karcagi Városi Bíróság tárgyalta, ahol enyhítő körülményként értékel­ték beismerő vallomását, azt, hogy kiskorú eltartásáról is gon­doskodik, súlyosbító tényként vették figyelembe, hogy tettét visszaesőként, ittas állapotban, erőszakos módon követte el. Mindezek figyelembevételével az első fokú bíróság Tóth Jánost garázdaság vétsége miatt hat hó­napi fogházbüntetésre ítélte. Egyúttal kötelezte az eljárás és a bűnügyi költségek megfizetésé­re is. Az ítéletet a megyei bíróság helyben hagyta, így az jogerős. D.Sz.M. Szerkesztői üzenetek Levente Lászlóné, Kisújszál­lás: Az ápolási díj megállapításá­ról - kérelemre - az ápolt állandó lakóhelye szerint illetékes tanács szociális feladatokat ellátó sza­kigazgatási szerve dönt és arról is, hogy a díjat határozott vagy határozatlan ideig folyósítják. A jogosultságot évente felül­vizsgálják, és az ápolás időtarta­ma nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít. Molnár Gábomé, Tiszafüred: A gyermekgondozási segélyre jogosultnak a gyermekek számá­tól függetlenül 2Í50 forintjöve­delempótlékot folyósítanak ha­vonta. (Korábban ez az összeg 2040 forint volt.) Soós Antal, Karcag: A munka­ruha a juttatásra szóló idő eltelte után a dolgozó tulajdonába ke­rül. Ha a munkaviszony koráb­ban megszűnik, a kollektív szer­ződés rendelkezései irányadóak a visszaadás vagy a megváltás tekintetében. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Dombi János olvasónk telefonja nyomán néztünk szét a szol­noki temetőben, s megállapítottuk, hogy (sajnos) nem túlzott! A> utóbbi napokban több mint száz fémváza tűnt el a sírokról helyüket e kép mutatja. A másik felvételünk a magyar hős; temetőben készült, ahol az első világháborús sírok között £ térdig, derékig érő gaz egyhangúságát a háztartási szemétkupat töri meg. (Fotó: Korényi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom