Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-21 / 63. szám

1990. JÚNIUS 21. Néplap 5 Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon * Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon * Szolnoki Rádió a 222 Ablak a hasra Álltam már ennél az ablaknál néhányszor. Egyre nagyobb türe­lemmel. Megélt éveim súlya még mindig nem tett hajlékonnyá, pedig itt kétrét kell görnyedni. Mintha a helyzet is jelezné: az ügyfél kiszolgáltatott. Az ablakkal van bajom. Hogy felirat jelzi, kopogtatni tilos, kevésbé billent ki higgadtságomból. Várjon csak türelmesen, aki­nek lejárt a személyi igazolványa, még akkor is, ha precízen betartja az ügyfélfogadás rendjét! Megtanulhatta már: nem érde­mes a tilalmat áthágni, mert időt nemhogy nem nyer, a kioktatás, s az azt követő szóváltás nem viszi előbbre az ügyét. Bölcs türelemmel nézem hát a felira­tot. Nem vagyok kifejezetten szálfatermetű, de az ablak így is csak a hasamig ér. Sehogy sem fér a fejembe, mi késztette a tervezőket, építőket arra, hogy ennyire alacsonyra szab­ják a szintet. A hivatalnokkal kommunikálni csak groteszk, természetellenes pózban lehet. Az emberi méltóság megőrzé­sére fizikai okok miatt sincs esély. Meg kell hajolnia annak, aki az ablak elé kénytelen já­rulni. Szerencsére van időm. Igyekszem ráhangolódni a rám váró tortúrára. Átnézem az irataimat, minden stimmel, fényképek, illetékbélyeg, miegyéb. Nem tart sokáig - intem belső békére magam, tül leszünk rajta, aztán öt évig megint szabad leszek. De csak nem hagy nyugodni a gondolat: miért nem lehet embermagas­ságban elhelyezni ezt az ablakot? Hiába, minden logikátlan jelen­ség magyarázatra vár, tudván tudjuk pedig, épp az értelmetlenség az egyedüli válasz. Aztán nyílik az ablak. A nő arcát nem látom, de sztereotip mozdulattal nyújtom be okmányaimat. A nő a hasamba beszél. Valamiféle együttérzés kezd motoszkálni bennem. Le kellene ha­jolnom, hogy lássa az arcomat, felfogom, amit mond. Nincs kiút. Ha nem hajolok le hozzá, őt sértem meg, ha meg lehajolok, magamat alázom meg. Az utóbbit választom. Nem azért, mert az érdekem is az: minél előbb essünk túl ezen a nevetséges szituáción, mint már annyiszor, morális lényem győz le ismét. Végre elkészül a személyemet bizonyító igazolvány. Kézbe ve­szem. Jó érzés! Jó érzés kiegyenesedni, egyenes gerinccel járni. Végül is, öt évenként csak-csak ki lehet bírni ezt a néhány percet. Belelapozok a friss illatú igazolványba. Lábam gyökeret ereszt. Balsejtelmem támad, mert a vízjeles papírlapon még mindig ez áll: Magyar Népköztársaság. Pedig tavaly október óta, mint tudjuk, változott itt egy s más, többek közt köztársság lettünk. Csalódottan állapítom meg az igazolványról: cserélni fogják, hamarabb ablak­hoz kell járulnom, mint gondoltam az imént. De ha már így alakult, ha egy rendszer megváltozott, talán az ablakok elhelyezési rendszere is megváltozhat addig, próbálom optimistán felfogni a dolgot. Csakhogy jártam már itt néhányszor. Megtörténhet az is, hogy legközelebb más lesz az ügyintéző, de az ablakok a helyükön maradnak. Szőke György Válás "vatikáni" módra Jól felszerelt garzonlakásba léptünk. A házigazda szótlanul a kezembe nyomott egy kék színű dossziét. Elképedve olvastam. A benne rejlő iratok közül beveze­tőként idézem a talán legfonto­sabbat: "A Prímási Főszentszék soros bírósága 1989. december 11 -én másodfokú ítéletet hozott, amelyben megerősítette az érse­ki bíróságnak az... XY... kötelé- ki perben a házasság érvényte­lenségét kimondó elsőfokú ítéle­tét. Mivel az ítéletben a kötelék­védő megnyugodott és az ítélet ellen folyamodás nem várható, a felek ...XY... az ítélet kézhezvé­tele után új házasságot köthet­nek." Sajnos manapság Magyaror­szágon nagyon sok a válás. Ez a válás viszont egy kicsit kurió­zum, a válás formai kérdései mi­att, hiszen a Szent Székhez meg­lehetősen kevesen fordulnak azért, hogy érvényteleníttessék házasságukat. Itt ez történt. A személyiséghez fűződő jogok védelme miatt, no és azért, mert a válások ellenére, talán még van esélye a két fiatalnak arra, hogy ismét egymásra találjanak. Nevezzük a házigazdát egy­szerűen FÉRJ-nek beszélgeté­sünk során. DL: A dolog természetéből adódóan feltehetően ez a házas­ság is szerelemmel kezdődött. Hogyan, milyen körülmények között ismerkedtek meg egymás­sal? F: 1981 őszén hagyományos orvos-beteg kapcsolat alakult ki közöttünk. Elmentem a fogorvo­si rendelésre. Úgy tűnt, jól meg­értjük egymást, majd a szabadi­dőnket mind gyakrabban töltöt­tük együtt. 1982 nyarán házassá­got kötöttünk. Á házasság ’85 végéig, ’86 elejéig zavartalan­nak volt mondható. Az termé­szetes, ahogyan szokták monda­ni, "nincsen kanál csörrenés nél­kül”, ez nálunk is előfordult, de mélyreható következmények nélkül és semmiképpen nem volt szükségszerű, hogy ezek válás­hoz vezessenek. DL: Tulajdonképpen mikor kezdődtek a komolyabb konflik­tusok, és milyen jellegűek voltak azok? F: Az elmondottak után talán illogikusnak tűnik, de már a nászutunkon is jelentkeztek gon­dok. A feleségem családja nyíl­tan deklarálta, hogy erősen val­lásos beállítottságú. Ez teljesen rendjén való dolog, hiszen én is hiszek Istenben, az édesapám kántor is volt. Nem járok ugyan - főként időhiány miatt - rend­szeresen templomba, ámbár er­ről az a véleményem, hogy a hí­vő ember nemcsak a templom­ban lehet együtt Istennel, hanem akár biciklizés közben, horgá­szatba menet is. Nos, a felesé­gem rendszeresen járt a temp­lomba az édesanyjával. Ez is tel­jesen normális dolog. Azt azon­ban nem vettem jó néven, hogy egy fárasztó előkészület, esküvő és lakodalom után, hajnalban el­hoz. Előzetesen megegyeztünk, hogy amíg nem lesz önálló laká­sunk, addig a nagymamámnál fogunk lakni, ahol én is sokáig éltem. Anyósom viszont kategó- rikusan kijelentette, hogy a ne­jem továbbra is a nővérszálláson fog lakni, én pedig 25 kilomé­terrel odébb, a nagymamánál. Megdöbbentem, és kénytelen voltam ebben a kérdéskörben anyósommal konfliktusba keve­redni. Kétnapos vita után közölte feleségem édesanyja: "na jó, a lányom hajlandó együtt lakni ve­led!" DL: A felesége egyébként bi­gott vallásos, vagy csak az édes­anyja hatására volt ilyen? F: Furcsa pradoxonok vannak e kérdés mögött. Egy igazán val­lásos ember számára a házasság a család olyan szentség, amely­hez felfogásában, életvitelében feltétlenül hű marad jóban, Válogatás a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának júniusi műsoraiból utazva a nászúira, ahelyett, aho­gyan azt minden normális fiatal pár tenné - együtt a szobánkba vonultunk volna, a feleségem követelte, hogy az első utunk a templomba vezessen, nézzük meg hogyan áll a miserend, és ő mikor tudna legközelebb misét látogatni. Ezt direkcióban meg kellett tennie, hiszen másnap te­lefonon beszámolási kötelezett­séggel tartozott e témában az édesanyja felé. DL: Az igaz problémák mikor és hogyan jelentkeztek házassá­guk folyamán? F: A nászút után visszatértünk Budapestre, nejem édesanyjáék­Pártok fórumairól MSZP Iváncsik Imre és Zsilka Sán­dor, az MSZP Szolnok városi elnökségének tagjai nyilatkoz­nak- Az októberi alapító nyilatko- íathoz képest - minden korábbi fél­eértést eloszlatva - sokkal határo- '.ottabban, egyértelműbben fogal- nazódik meg, hogy a Magyar Szo- úalista Párt szociáldemokrata tí- >usú párt, és ezeket az értékeket töveti. Azon pártok közé sorolja nagát, akik a szocialista intemaci- málé elvi nyilatkozatával egyetér- enek és olyan szellemben politi- :álnak. Az októberi kongresszu- on választott elnökség kemény kritikát, bírálatot kapott határozat- ansága, tétovasága és különösen a ténzügyekben elkövetett hiányos­ágai miatt. Most egy új, várhatóan linamikusabb, lendületesebb el- lökséget és elnököt választottunk, kiktől egyértelműen azt remélhet- iik, hogy végre egy korszerű bal- •ldali párttól elvárható stílusban és lódon vezetik majd a pártot ebben korántsem könnyű helyzetben.- Ez a kongresszus tulajdonképp eloldotta azt a kompromisszumot, mely óhatatlanul szükséged volt, ogy megköttessék októberben, íz kényszer következménye volt. fost, miután a párt politikái arcu- itában, programjában egyértel- íűen a szocialista intemacionálé, a szociáldemokrácia értékeit fo­gadja el, szakít azokkal a pártok­kal, amelyek kommunistának vagy szocialistának nevezve magukat mégis sztálinista elvekre épülnek. Van esély arra, hogy a kényszer szülte vezetői irányítási munka hi­ányosságait az új vezetés kiküszö­bölje. Ezzel azt is szeretném jelez­ni, hogy nem minden alap nélküli­ek voltak azok a bírálatok, ame­lyek a párt gazdálkodásával, utód- pártiságával kapcsolatban felme­rültek. Én úgy gondolom, hogy a továbbiakban esélyünk van arra, hogy tiszta lappal indulhassunk - már a helyhatósági választásokon is -, az általánosság szintjén. Azért fogalmazok így, mert itt a város­ban - azt hiszem - a párt tagjai tisztán és tisztességesen csinálták végig az előző szakaszt is. FIDESZ Várhegyi Attila a megyei iro­da vezetője- Alapvetően megváltozott a helyzet a választások után. Immá­ron nem parlamenten kívüli ellen­zékként, hanem a parlamenten be­lül tevékenykedik a frakció. így aztán a FIDESZ-nek a politizálási stílusát, stratégiáját meg kellett változtatni. Ugyanakkor kb. há­romszorosára emelkedett a taglét­szám. Ahogy Orbán Viktor mond­ta, kinőttük a ruhánkat, így másikat kell készíttetnünk. így termé­szetesen előtérbe kerültek az alap­szabállyal, szervezeti felépítéssel kapcsolatos kérdések. De fontos kérdésként vitattuk meg az önkor­mányzati törvény koncepcióját, a felső- és középfokú oktatással kap­csolatos elképzeléseket is. A tömegkommunikáció, első­sorban a televízió, mint valamiféle botrányos kongresszusról tudósí­tott. A kulcsszavak: sikkasztás, ha­talmi harc, frakciózás. Valóban négymillió forintos sikkasztásról esett szó, amiről kiderült, hogy el­tűnt egy számlaírás, de az ellenőr­ző bizottság figyelmét ez már elke­rülte, hogy átkerült egy másikra egy normális pénzügyi tranzakció révén. Ennek folyamatát Deutsch Tamás világosan bemutatta, cáfol­va a sikkasztás vádját. A kong­resszus egyébként úgy döntött, hogy egy hónap múlva, már az új alapszabály szerint, ismét össze­hívja a küldöttkongresszust és ki­dolgozza az új struktúrát, alapsza­bályt. Ehhez, az előző hasonlattal élve, már elkészítettük a szabás­mintát a tizenhárom tagú új vá­lasztmány irányításával. MDF Tóth István - Szolnok város küldött képviselője- A Magyar Demokrata Fórum, mint ellenzéki párt túlontúl megta­nulta az ellenzéki magatartást. Hir­telen és felkészületlenül szakadt a szervezetre a kormányzási felelős­ség. Egyfajta felelősség az ellen­zéki politizálás is, de teljesen más­fajtát követel a kormányzás. Ebből adódóan vannak tisztázatlan hely­zetek, amik különféle vitákra ad­nak lehetőséget.- A kormánypárton belüli mar­káns áramlatok, melyek akár az országgyűlésen is megjelennek, egyeztethetők. A többi párttal összehasonlítva talán a mi pár­tunkban leginkább, mert az MDF szervezeti felépítése és szelleme valóban demokratikus. Tehát az országos elnökségen kívül minden más szervezet egymáshoz mellé­rendelten működik. Ezen elv alap­ján a szervezetek közötti kapcsola­tok nincsenek rendszerezve. Ez néha hiányosság - így jelenik meg néha a parlamentben is -, de több­ségében hasznos. Ez úgy is megfogalmazható, hogy az MDF nem centrális elvek­re felépüld szervezet, szemben más, jelentős pártokkal. Ennek el­lenére épp ez a ID. országos gyűlés volt az, amely elhatározta, hogy a szervezeti szabályzatán változtat és egy ütőképesebb, gyorsabb mű­ködésre lehetőséget biztosító struktúrát alakít ki, vagyis egy nyugat-európai értelemben vett professzionális pártot hoz létre. Varga Ferenc rosszban. Tehát nem menekül ki egy házasságból, főként nem mondva csinált indokokkal. Ne­jem vallásosságában nem kétel­kedem, mégis mindig inkább a formai kérdések kerültek előtér­be. Nem feltétlenül a meggyőző­dése miatt jár a templomba, ha­nem azért, mert a beszámolási kötelezettség megmaradt az édesanyja felé. DL: Mennyire volt téma a val­lás kettőjük között, majd a gyer­mek megszületése után? F: Mint elvi kérdéskör ez soha sem merült fel. Vitáink mindig a vallás gyakorlásának módjánál jelentkeztek. Különösképpen kislányunk megszületése után. Függetlenül attól, hogy a gyerek éppen alszik, sír, éhes vagy bepi­silt, ő vasárnap délelőtt fél tizen­kettőkor misére ment. Félreértés ne essék, nekem nem derogált ellátni sohasem a kislányomat, sőt mindig szívesen tettem azt, annál is inkább, mivel a hétköz­napok sokaságán is ezt tettem. Ami bosszantó volt ebben a do­logban: egy ekkora városban va­sárnap szinte óránként van mise, akkor miért kell a gyermek szá­mára éppen a legfrekventáltabb időben templomba menni? Vé­gül is sohasem volt hajlandó ezen a miserenden változtatni. DL: Mikor érkeztek el az apróbb konfliktusod sorozata után ahhoz a ponthoz, hogy egyi­kük azt mondja: elég volt!? F: A feleségem mondta ki a szót, ámbár máig sem értem, hogy miért. A válókereset be­adása előtt már kétszer elköltö­zött tőlem. A válókeresetének indoklása egyszerűen nevetsé­ges volt, tulajdonképpen érdemi dolog nem is került megemlítés­re, hiszen nem is volt. Mondok kacifántosabb részletet is. A vá­lás elsőfokon történő kimondá­sának idején az ágyunk és az asz­talunk is közös volt! Sőt, a má­sodfok idején is. A bíróság vé­gigjátszotta a dolgot, ami egy ki­csit a joggyakorlatnak is ellent mondott, hiszen minden családi közösség fennállt. DL: Végül is megszületett a másodfokú döntés a válásról. A meglepetés mégis ezután követ­kezett. F: Néhány hónap múlva kap­tam egy értesítést az Esztergomi Érseki Bíróságtól, amely szerint a volt feleségem a megkötött egyházi esküvő érvényteleníté­sének kérésével fordult a Szent Székhez. Egyházi ügyvédje volt. Indoklásaként megemlítette, hogy én őt megtévesztettem a vallással kapcsolatos állásfogla­lásomban, akadályoztam az ő vallásgyakorlatát, s ezért én al­kalmatlan vagyok a házasság terheinek viselésére. DL: Az Esztergomi Érseki Bí­róság kimondta a házasság ér­vénytelenségét, mégpedig a há­zasság kezdetétől fogva. Csak­hogy önöknek 1983-ben született egy gyermekük, ezek szerint, il­letve az egyházjog szerint ő a senki szülötte? F: A katolikus egyház szerint a házasságot felbontani nem le­het, csak a kezdet kezdetétől ér­vényteleníteni. Tehát mintha lét­re sem jött volna. Az ilyen körül­mények között született gyerek tulajdonképpen törvénytelen gyerek. Ennek gyakorlati jelen­tősége persze nincs, de elvi az igen. Nem tudom, hogyan fog alakulni gyermekem világnéze­te, de amennyiben elfogadja a vallási ideológiát, ez a tény zava­róan fog hatni. Ámbár itt is van egy kiskapu, amit vélelmezés­nek, vélelmezett házasságnak hívnak. Az ő esetében ez úgy jelentkezik, hogy olyan, mintha házasságban született volna. Vi­szont ha elvi kérdésekkel játsza­dozunk, akkor nem mindegy pél­dául, hogy nekem van 10 ezer forintom, vagy csak olyan, mint­ha volna. DL: Végül csattanója is volt az érseki bíróság döntésének... F: Engem mint felet, a bíróság soha ném hallgatott meg, nem idézett meg, nem adta meg a vé­dekezés lehetőségét. Megtörtént az első- és másodfokú döntés. A végső indoklásban van az igazi sztori; a bíróság szerint ugyanis a feleségem alkalmatlan a házas­ság terheinek viselésére. Ugyan­akkor leírták azt is, hogy akár másnap a katolikus egyház szer­tartásai szerint új házasságot köt­hetünk mindketten. Hogy is van ez? Ma alkalmatlan valaki a há­zasságra, holnap viszont már al­kalmas? Sérelmeztem ezt a logikátlan­ságot, több beadványt készítet­tem, közötte a bíboros úrnak is, de válaszra sem méltattak. Som­mázva: az egyházi bíróság a fe­leségem kérését úgy teljesítette, hogy ütött rajta is egy kicsit, de ezt senki sem fogja megtudni. DL: Az egész beszélgetésünk azt sugallta számomra, hogy ön még most sem látja reménytelen­nek a helyzetet. F: Szerintem a miénk az átla­gosnál jobb házasság volt, kife­jezetten boldog periódusokkal fűszerezve. Időközben elhunyt a volt nejem édesanyja, így meg­szűnt a befolyásoltsága is. Miért is ne akarnám a házasságot visszaállítani a magányosság he­lyett? Ami most van, az senkinek sem jó. A volt feleségemnek sem, nekem sem, a tágabb csa­ládnak sem, és legfőképpen a lá­nyunknak nem! Ezt nemcsak ezen az úton üzenem neki, ha­nem megtettem levélben is. Hát­ha egyszer ő is belátja, hogy így kell tennie, s hogy a mi utunk még mindig közös... Deák László

Next

/
Oldalképek
Tartalom