Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-02 / 47. szám

1990. JÚNIUS 2 5 Mária és Magdolna Bizalomvesztés Ha arcképet festenék a két nővérről, ecsetemet óaranyba, aztán távolság- tartó azúrkékbe, majd az áldozathozatalt szimboli­záló bíborba mártanám. Az ikont, mert azon örökíte­ném meg őket, a lélek lilio- mos tisztaságú fehérjével fognám körül. De biztos, hogy adós maradnék azzal a tekintettel, amellyel csak azok nézhetnek így a világ­ba, akik hét évtized alatt egész életüket mások kö­zött osztották széjjel. A törökszentmiklósi vasutascsaládban nyolcán voltak testvérek. Máriát édesanyja jóságos termé­szete, mindenkin segíteni akaró késztetése indította arra, hogy egész életét egy magasztos célnak szentel­je. A megoldást a miklósi Rózsák terén lévő zárda sugallta: ott kérdezte meg, lehetne-e tagja az irgalmas nővérek rendjének. A vá­lasz nagy-nagy boldog­ságára igen volt. A fővárosban a Szent Vince rend Teréz Intézetében végezte a négy polgárit, ami már próbatétel is volt: vajon alkalmas-e a test és a lélek a nagy elhatározás megvalósítására? Ezután újabb há­romhónapos ismerkedés következett az elszánás ko­molyságát bizonyítandó, végül az utolsó döntés előtt újabb egy hónapos próbaidő során méretett meg a jelölt. A világi észjárással csak ostoba és még ostobább kérdésekre futja: azt kérdem, hogy telt az idő az egyik hazalátogatástól a másikig? Mária csodálkozva néz rám: hazalátogatás? Olyan nem volt. A rend kapuja bezárult, és az egy életre szólt. Persze, az más kérdés, hogy ha egy vasutasruhás embert megpillantott az ablakból, édesapjára, családjára emlékezvén a szíve elszorult. Amikor húgáról, Magdolnáról azt hallotta, hogy a nyomdokába lép - kétségbeesett. Tudta, hogy ő bírja, de testvérét nem tartotta elég erősnek a próba­tételre. Tévedett - ezt Magdolna egész élete bizo­nyította. A négy polgári után két év ápolónőképző kurzus következett, majd a munka a János Kórházban. A zárda a kórház udvarán volt, így a kapcsolat a külvi­lággal a beteg-irgalmas nővér viszonylatára szűkült. Mivel telt a nap? Reggel négy órakor ébresztő, medi­táció, közös ima, hajnali mise, majd a kórház. Kilenc órakor lámpaoltás, és éveken át ugyanez. A fizetség? Annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy jótékony­kodhattak az irgalmas nővérek. A hálapénz ismeretlen fogalom volt, ha valaki mégis úgy érezte, hogy tarto­zik ä felmérhetetlen áldozatért a rendnek, úgy az a közösség számára ajánlhatott fel adományt, vagy ka­rácsonytájt a kitett perselybe hullajthatta pengőit. Mária és Magdolna útja elvált. Mária a János Kór­házban élte át az ostromot, tíz héten keresztül a bete­gek ágyának sarkára kuporodva töltötte az éjszakákat, testével védte a bombától, lövedékektől a betegeket. Magdolna Márianosztrára, a fegyintézetbe került. A női rabok foglalkoztatásánál felügyelt, de időnként gyilkosok és más súlyos büntetést töltő nők cellájába látogatva a hit támaszát ajánlotta több-kevesebb siker­rel. Az oroszok ezt a fegyintézetet a szó szoros érte­lemben felszabadították. Kinyitották az ajtókat, és szélnek eresztették az elítélteket. Az apácák riadtan verődtek össze egy étkezőben, ruhát^cseréltek, aztán rettegve nekivágtak a nagyvilágnak. Ők, akik békében sem szereztek gyakorlatot a világban való eligazodás­hoz, egyszerre a háború kellős közepén próbáltak Vác irányába biztonságba jutni. És bárki bármit mond, az esendő lelkeket a gondviselés vezérelte. Amikor egy útke­reszteződéshez értek, éppen jött egy ember, aki megmond­ta, merre kell továbbmenni­ük. Bármily hihetetlen, de megtörtént, hogy szakadó esőben, ködben a tétovázás pillanatában a szántáson ke­resztül sárbaragadva gázolt át egy férfi, mintha sürgős dolga lenne. A nővérek tudták, hogy a küldetése az volt: irányt mutasson. Hosszú há­nyattatás után vonat tetején utazva Szolnokra érkezett, onnan a vonat lépcsőjén csüngve Törökszentmiklósra utazott, végül az összeborulás az édesanyával. Ma sem lehet könnyek nélkül megállni a történteket. A háború után a rend még visszaállt, de a szívekre már mintha egy kéreg rakódott volna. Az irgalmasság jutal­ma nem mindig a lélekből jö­vő köszönet volt. Mária a Já- » I nos Kórháztól érdemtelen kö­rülmények között búcsúzott. Egy imakönyvet talált az orvos az egyik beteg éjjeli- szekrényén, és a nővért kérte meg arra, hogy tüntesse el onnan. Mária megtagadta az utasítást, és már me­hetett is Egerbe, ahol még befogadta a kórház. Aztán 1951-ben feloszlatták a rendeket, és az irgalmas nő­vérek immár világi foglalkozású ápolónőkként foly­tathatták hivatásukat. Mindketten Szolnokra kerültek, és a szülészet koraszülött osztályán vállalták készsé­gesen azt a többletet, amit a parányi korán érkezők megköveteltek életbenmaradásukhoz. Hogy milyen élete volt Máriának és Magdolnának? Nagyjából olyan, mint a többi nővérnek, csak éppen a fizetésemelésnél, a vezetői kiválasztásnál kerültek ritkábban szóba, amit különösebben nem nehezmé­nyeztek, hiszen megszokták, azzal érik be, amit szá­mukra a sors kimér. így köszöntött rájuk a nyugdíj, és egy újabb fordulat. Mária éppen azon meditált, mivel töltse a felszaba­dult idejét, amikor a szolnoki műemlék kápolna előtt csődületet látott. A parányi templom gondozóját vitte el a mentő. A riadt környékbeliek azon tanakodtak, ki vigye el a plébános úrnak a gazdátlan templomkul­csot. Mária vállalkozott rá, aztán útközben mégis úgy döntött, dehogy viszi a plébániára, hiszen most már lesz ideje, és talán a történés volt a jel, hogy az elfoglaltságot is megtalálja magának. Éz jó másfél évtizede volt, azóta ő a gondviselője a Keskeny János úti kis kápolnának. Magdolna kettőjük közül a háztartás gondját vette magára. Lakásuk ragyogóan tiszta, egyszerű, mégis megilletődöttség tölti el az embert, ha belép. A székek támlája magas és egyenes, a szekrény, mintha üveg alatt lévő parányi oltár lenne, a tisztaság a lélek patyo­latragyogásával fénylik itt. A két nővér még most sem adta fel. Mária szinte állandóan úton van, a rokonság­gal tartja a kapcsolatot, ha valaki elesetté válik az ismeretségi körében, megjelenik és segít. Ezt tudja, ez élteti, saját életét csak másokéban látja megindokolva. Hát járja a rászorulókat, lakásán keresi fel a beteget, vagy kórházban ül az ágya mellé a társtalannak. Mikor mondom, hogy nevüket legalább és a fény­képüket tegyük az újságba, riadtan tiltakoznak. Nem, nem, ez már nem lenne hozzájuk méltó. így csendben csak, Istennek szolgálva... Hogy milyen volt az életük? A képlet számomra kissé felfoghatatlan, de tudom, ők tisztán értik: a sok-sok keserves óra, nap és év egy csodálatos életté állt össze. Amit máig beragyog az a fény, amit én óarannyal festenék. Palágyi Béla A túrkevei Finta Múzeumban két kiállításban is gyönyörködhetnek a látogatók. Az egyik teremben a Túrkevéből elszármazott Gy. Vad Erzsébet festő­művész tárlatát rendezték meg, amely június 30-ig látható, míg a másikban kovácsoltvas remekeket állítottak ki, amelyeket a Népi Iparművészeti Ta­nács, a Damjanich János, illetve a Győrffy István Nagykun Múzeum anyagából válogattak. Ez utóbbi augusztus 20-ig látható. T.Z. (Folytatás az 1. oldalról) Az is hamar kiderül, a parázs rég ott szunnyadozott az elfojtott ha­rag alatt. Csak fuvallat kellett, hogy felcsapjanak a lángok, a szenvedély tüzei. A Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete mozdította meg az állóvizet - mert van itt tűz is, víz is - amikor feljelentést tett a ta­nácselnök ellen, a Büntető tör­vénykönyv különböző paragrafu­sai megsértésének gyanúja miatt. Pályakép, homályokkal Csikós József hosszú évekig dolgozott Tiszaszentimrén, a ga- mesz helyettes vezetője volt. Egy jó fél éve már a tomajmonostori tanács alkalmazottja.- Nem ilyen embernek ismertük meg Domokos Józsefet, amikor Szentimrére került tanácselnök­nek. Tehetséges vezető volt, élt-halt a faluért, látástól vakulásig dolgo­zott, a hivatali munkája után beállt a falusiak közé, példát mutatott, hogy mire lehet menni a társada­lmi munkával. Aztán ahogy sor­ban "bejöttek" a lapjaink - közben persze múltak az évek - változott, majd megváltozott. Rátarti lett, gőgös, önfejű. Az utóbbi években már minden úgy nézett ki, ami si­került az az ő érdeme, ha meg nem, elrontották a beosztottai. Molnár Józsefné sem dolgozik már a tiszaszentimrei tanácsnál.- Én kicsi lányka korom óta is­merem Domokos Jóskát. Az első állásomat is neki köszönhetem az áfésznál, ahol ő akkor elnök volt. Múltak az évek, megtudtam róla valamit, nem ide tartozik, de saj­nos ő is tudta, hogy tudom. Nem volt tovább maradásom. Akkor ke­rültem át a tanácshoz. Sajnos ké­sőbb ott lett a főnököm. Megtűrt, de olyan légkört alakított ki, hogy mindig reszketve mentem be hoz­zá. Persze nem csak én, ilyen volt a vezetési módszere. Az előző két tomajmonostori gamesz-alkalmazotton kívül még valakivel sikerült megismerked­nem a faluban. Súlyos, emberileg elmarasztaló tényeket mondott el a tiszaszentimrei vezetőkről.- Leírhatom mindezeket a neve feltüntetésével?- Azért mondtam el, mert szent igaz, hogy így volt! - kaptam a választ. Térülök-fordulok a faluban, ke­resek egy utcát, egy címet, valakit, akitől állítólag még megtudhatok néhány fontos dolgot. De egyszer csak integet ám az út szélén az előző honpolgár, aki "szent igaz" tudta a dolgokat.- Mégse kell azt a valamit köz­híreim, közben azt gondoltam ki, hátha mégis rosszul emlékszem a dolgokra. Nem káptalan ugye, az ember feje. De a szomszédhoz se menjen, azt üzeni, mert ő se tudja már pontosan, hogy is volt. Attila koporsóját se találtuk meg - még ma sem, hiszen azokat is lenyilazták, akik tudták, hová temették. Szerencsére manapság már csak a félelem nyilai röpköd­nek. Tiszta horizontot Csernyiczky Gyula dr. körzeti főorvos, aki az MDF nevében megtette a feljelentést, huszonöt éve gyógyítja a tiszaszentimreie- ket.- Volt valami személyes oka is, hogy nyíltan a tanácselnök ellen forduljon?- Semmi, az égvilágon semmi. De amikor az egész országban a közélet tisztaságát tűzték, tűztük ki célul, akkor megengedhetetlen, hogy a faluközösség élén továbbra is Domokos József álljon. Persze nem új ügy ez! Már több alkalom­mal indítottak a tanácselnök ellen vizsgálatot az elmúlt években, de ez csak annyiból állt, hogy: "Ugye nem igaz ez a feljelentés, Domo­kos elvtárs?!" Nyilván azt mondta, hogy nem. Maradt minden a régi­ben. A módszer ismerős: a sérelmet szenvedett állampolgár panaszos levelet írt a bepanaszolt személy felsőbbségének, főhatóságának. A panaszt visszapostázták oda, an­nak az alhatóságnak, középszintű vezetőtestületnek, amelyik hatás­körében a sérelem történt, azzal, hogy a kivizsgálás eredményéről jelentést kémek. A "kivizsgálókat" a náluk ilyes­mi nem fordulhat elő elve motivál­ta, megírták tehát, hogy a bejelen­tés alaptalan.- Mi volt a tanácselnök válasz­lépése a feljelentésre?- Megkeresett, és ázt mondta: ha te így, akkor én meg azért jelente­lek fel, mert kiírtál valakit táp­pénzre, aki a házadat festette.- S megtette?- Meg bizony, a rendőrség a szakértők bevonásával ebben az ügyben is alapos nyomozást foly­tatott.- Mit állapított meg a nyomozás­nak ez a része?- Teljesen vétlen vagyok az ügy­ben. Mit szól mindezekhez az utca embere? Fazekas Imre harmincöt évig volt gépkezelő a "vízügy" karcagi szakaszmérnökségén.- Sosem szerette a magamfajta ember ezt a tanácselnököt. Kö­szöntünk neki az utcán: "Jó napot, elnök el vtárs!" Vagy fogadta, vagy nem. Mikor, milyen kedve volt. Csak hát forgandó a világ! Néhány hete a tanácsháza folyosóján üdvö­zöltem, ahogy mostanság szokás: "Jó napot, elnök úr!" Majd hanyatt estem, odajött kezelni. Vass György 1973-tól a tanács­nál dolgozott, előbb mint közkút­kezelő, majd a vízműtelepnél.- Én csak azt kérdezném meg azoktól a nyomozóktól, akik ezt az ügyet vizsgálták, hogy azt tudják - e, hová lettek a lebontott'régi köz­épületek, a tanács által megvásá­rolt, ugyancsak lebontott házak anyagai?- Maga tudja?- Csak azt, amit az emberek be­szélnek, de hát ez nem hivatalos.- Haragszik valamiért az elnök­re?- Nem vagyok haragtartó em­ber. Bár méltánytalannak érzem, hogy amikor kértem tőle, adjanak el nekem, vagy adjanak bérbe négy-ötszáz ölet az állami tarta­lékföldből, hogy termelhessek egy kis krumplit, egy kis babot, azt mondta, nem lehet. így hát csak annyi földem van nekem Szentim- rén, amennyi a temetőben lesz. Dr. Jóna Erzsébet fogszakorvos tíz éve gyógyít Tiszaszentimrén.- Legutóbb nagyon megszégye­nített engem az elnök úr. Vendég­ként mentem el az április végi ta­nácsülésre, de gondoltam, ha már ott vagyok, az interpellációknál szót kérek, mint az egészségügyi dolgozók szakszervezete körzeti elnöke. Méltánytalanság ért ben­nünket, többszörös méltánytalan­ság, nem részletezem. De ott mondtam az igazamat, amíg belém nem fojtották a szót, sőt az elnök fel is szólított, hagyjam el a helyi­séget.- Ön természetesen magyar ál­lampolgár.- Igen.- És nem kért később elnézést az elnök?- Azóta sem. Dr. Koczok Sándor, tomajmo­nostori körzeti orvos, a tiszaszen- timre tanács vb tagja.- A végrehajtó bizottság nem tudta, vagy nem akarta befolyásol­ni az elnököt a döntéseiben?- Az elnök erős akaratú ember, mindig képes volt a döntéseit elfo­gadtatni. Egyetlen esetről tudok, az a múlt év végén volt, amikor egy bizonyos kérdésben a vb leszavaz­ta. Kettesben sok mindenről Domokos József tanácselnök­kel hivatali szobájában beszélhet­tem.- Válaszol a kérdéseimre? Erre semmi sem kötelezi...- Elöljárójában azt szeretném el­mondani, hogy ez egy politikailag kikevert, felfújt ügy. Olyanok is ellenem vannak, akiknek valaha egyenesen terhes volt számomra a hízelgésük.- Elhiszem, ez is egyik ismérve az elmúlt évtizedek modelljének. De a rendőrség megállapításai - én nem sorolom fel, hiszen sem ügyésze, sem bírája nem vagyok - nagyon objektívnek látszanak.- A nyomozati iratban leírtak közül csak egyetlenegy dolgot is­merek el: gázolajat vásároltam egy magánszemélytől. A többi nem fe­lel meg a valóságnak.- Oka és joga is van a védeke­zésre. De minek kellett Önnek az a sok gázolaj?- Az nem mindegy?- Nekem igen, de a faluban azt beszélik, hogy a dinnyepalánták előneveléséhez kellett. Sőt azt is tudni véli a falu, hogy egy befolyá­sos valakinek nevelte tápkockában a dinnyepalántákat.- Nem én vállaltam el ezt a mun­kát, hanem a vb-titkár. De aztán ő azt mondta, nem csinálja. Valaki­nek csinálnia kellett. Számomra is jól ismert séma: a felsőbbség kedvezményezett hely­zetbe hoz valakit, aztán benyújtja a számlát. Delegációk itatása, etetése, ajándékok megszerzése, stb. Ezek nem konkrétan tiszaszentimrei példák, de rokoníthatóak.- Miért fényé gette meg dr. Cser- nyiczkyt, hogy Ön is keres egy em­bert, aki ezt meg azt mondja majd?- Nem kerestem, magától jelent­kezett.- Hónapok óta csaknem milliót érő fizikotherápiás gépekkel ren­delkezik a falu egészségügye. Az orvos mindezidáig nem tudta elér­ni, hogy működhessenek ezek a gé­pek.- Nem rajtam múlott, hanem a doktoron. Mondtam neki, hogy képeztessen ki valakit a gépek ke­zeléséhez...- Csernyiczky doktor szerint van ilyen szakasszisztens a községben. Csak hát az illető most máshol dol­gozik.- Miért pont azt a személyt akar­ja odavinni az orvos? Azt csak ő tudja...- Ebben bizton igaza van, mert ő az orvos. De minden vitától füg­getlenül tény, hogy a gyógyító gé­pek még nem szolgálják az embe­rek javulását. Több mint kellemet­len szóba hoznom azt is, de a falu lakói közül sokan kifogásolják az Ön emberi magatartását is.- Én mindenkinek előre köszön­tem. Hagyjuk! Kell az állásom va­lakinek! Tudom is kinek.- Az emberek meg azt mondják, Ön magas lóra ült az elmúlt évek­ben, mert befolyásos patrónusokat érzett a háta mögött. S most ezek az állítólagos "nagy emberek" a hetedik határban mossák kezeiket, jól láthatóan, hogy mindenki ész­revegye: az övék tiszta.- Nem volt nekem belőlük sem­mi hasznom.- Ebben is egyetértünk. Mert ha évekkel ezelőtt nem elvtársi koc­cintással, összekacsintással "inté­zik" az Ön már akkor megmutatko­zó emberi hibáit, akkor most nem kellene a jövőtől félnie. A napokban a tiszaszentimreiek küldöttsége a megyei tanács elnö­kénél járt Domokos József ügyé­ben. A megyei tanács elnöke tör­vényesjogával élve kezdeményezi a tiszaszentimrei tanács nyolc na­pon belül történő összehívását. Domokos József sorsa nem egyedi eset. Az állampárt gépeze­tének nagy fogaskerekei elnyomo­rították a transzmisszió áttételeit is. Holtom napjáig sem tudnám ezt a tragikus tényt úgy még csak körül sem írni, ahogy József Attila néhány szóban megtette: "...kilá- bol a népségből a nép fia." Esetünkben sajnos mindezt múlt időben kell értelmezni. Tiszai Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom