Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-02 / 47. szám
6 Nemzetközi körkép 1990. JUNIUS 2 Több mint tízezer nemzetközi tanácskozás egy évben Skandinávia—Baltikum: Az Európai Közösség: tolmács-szuperhatalom Amikor Győriványi Sándor munkaügyi miniszter, aki alig négy nappal korábban vette át hivatalát, az Európai Közösség miniszteri tanácsának üléstermében hétfőn belevágott magyar nyelvű beszédébe, a teremben vagy ötven ember illesztette fülére a hallgatót - és beindult a három évtizedes rutinnal működő gépezet. A tíz üvegfalú fülkében nem kevesebb, mint 30 szinkrontolmács állt készenlétben, hogy egymást váltva folyamatosan ültesse át a közösség kilenc nyelvére azt, amit a magyar politikus tudomásukra kíván hozni. A magyar fülkében angolra tették át Győriványi szavait, azt fordították a többi tolmácsok vissza görögre, németre, portugálra, hollandra, spanyolra, olaszra és dánra. Ez a rendezvény csak az egyike volt annak az ötvennek, amelynek résztvevői között ugyanezen a napon nyelvi hidat létesített az Európai Közösség konferenciaszervező és tolmács- szolgálata. Az Európai Közösség bizottságának, miniszteri tanácsának, a gazdasági és szociális tanácsnak erre vonatkozó igényeit egyaránt igyekszik kielégíteni ez a szervezet, amely a maga nemében páratlan a világon. Konferencia-tolmácsolásban ez a non plus ultra: hozzá képest eltörpül az ENSZ fordítóapparátusa, még akkor is, ha hozzávesszük a genfi központ személyzetet is - hiszen a világszervezetnek, amely csak öt nyelvet használ, „csak’ ’ 230 állandó tolmácsa van. • Ez a szervezet mindig lépést tart a változásokkal: most éppen Magyarországon keres új szu- pertolmács-jelölteket. A központ a Borchette- palotában Ez a szándék magyarázza, hogy az MTI tudósítója látogatást tehetett a különleges szolgálatnál, amely a közösség egyik elegáns konferencia-központjában, a Borschette-palotában működik. Innen irányítják a világ legnagyobb szinkrontolmácsseregét: kereken 400-an állandó alkalmazottai az Európai Közösség bizottságának. Nem egyszerűen a nyelvek művészei ők, de egyben a közösség működésének és a legkülönbözőbb kérdésköröknek szakértői, a génsebészettel a mezőgazdasági szubvenciók rendszeréig és az alkotmányjogig, a környezetvédelemtől a vállalati adókig. Elegendő rápillantani a napi konferencia-kiírásokra, hogy felmérjük, mi mindenhez kell értenie (több nyelven) a közösségi tolmácsgárdának. Egy tolmácsnap 480 dollár Az állandó alkalmazottakhoz csatlakozik a szabadúszó, de a közösségben bejegyzett és elismert tolmácsok 1520 fős serege. 1400-an a kilenc közösségi nyelvet beszélik, 120 fordít más nyelvre is - ezek közül 40 az arabra specializálta magát, és három a magyarra. Ami a közösség kilenc nyelvét illeti, elvben mindegyik egyenlő, de azért vannak „egyenlőbbek” - mondja Heynold úr, a főigazgató tanácsadója, de nem nevezi meg őket, mert ez természetesen sértené a nemzeti érzékenységeket. Alaposan sejthető persze, hogy az angolról és a franciáról van szó. Azt mindenki számára biztosítani kívánják, hogy anyanyelvén beszélhessen, de azt már nem, hogy anyanyelvén hallgathassa is azt, amit mások mondanak. Ez a takarékosság érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a szolgálat tavaly több, mint tízezer nemzetközi tanácskozásülésen biztosította a kölcsönös megértést (ha nem is az egyetértést), a tolmácsnapok száma kis híján 110 ézer volt. A közösség több, mint 51 millió dollárnak megfelelő összeget költött erre a célra, egy tolmácsnap így 480 dollárba kerül. Az elsőosztályú tolmácsok napi 243, a kezdők napi 185 dollárért hoznak össze spanyolt és hollandot, németet és franciát. Ha már itt tartunk, talán érdemes megemlíteni, hogy azok, akik itt alkalmazást nyernek, a különböző pótlékokkal együtt havi 3200 dollárnak megfelelő fizetéssel indulnak, de két gyerekkel és családi pótlékkal három év múlva elérhetik a 4500 dollárt is, és akkor még előttük áll a fizetési grádics több más fokozata is.. A követelmények azonban óriásiak: három vagy négy közösségi nyelvről ide-oda szinkrontolmácsolni, felkészülni a legkülönlegesebb témákra, formában lenni akkor is, ha nyolc órával korábban esteledik Japánban és akkor is, ha nyolc órával később Amerikában... A kiváló jövedelem ellenére állandó a tolmácshiányj ezt Renée van Hoof-Haferkamp asszony, a szolgálat főigazgatója azzal magyarázza, hogy aki több nyelvet olyan magas szinten beszél és több problémakört olyan kiválóan ismer, mint ahogy a közösség megköveteli, sokszor nem éri be mások gondolatainak tolmácsolásával, aki pedig erre jelentkezik, sokszor a közösség követelményeinek nem felel meg. Elvégre a tolmács felelőssége óriási: egyetlen félrefordítás meghiúsíthat egy értekezletet. A tolmácshiány így sok igény visszautasítására készteti a Borschette-palotát. A főigazgató szerint a megoldás: nyitott pályává kell tenni a tolmácsolást - aminthogy más hivatásokból érkezik a tolmácsok jórésze, úgy az se baj, ha egy idő után más - diplomáciai, jogi, újságírói, stb. - pályára lépnek, a tolmácsgyakorlat csak hasznos lehet számukra. A feladatok hallatlan változatossága és a magas igények magyarázzák, hogy igen rugalmas szervezetet kellett kiépíteni, állandó ügyeletes tartalékokkal. Az igényeket és a rendelkezésre álló tolmácsokat számítógépes állandó operatív központ tartja számon - ez készen áll arra is, hogy ha valaki váratlanul megbetegszik vagy más okból kell változtatni, azonnal intézkedjen. Magyar jelölteket keresnek Mivel az EGK követelményei specifikusak, a közösség külön tolmácsiskolát tart fenn, amely nemcsak a fordítási technikát tökéletesíti, de megismerteti a már diplomás férfiak és nők közül kikerülő hallgatókat a közösség teljes intézményrendszerével is. Emellett ez a szolgálat foglalkozik konferencia-központok tolmácsrendszerének építésével és berendezéseivel is, felhasználva három évtized alatt szerzett óriási tapasztalatait. Renée van Hoof-Haferkamp asszony június 1-5 között Magyarországon tesz látogatást: a közösség értékelése szerint, fejti ki, a jövőben sokasodni fognak a kapcsolatok Magyarországgal, ehhez az EGK-tolmácsok listáján szereplő három magyar nem lesz elég. Hoof-Haferkamp asszony személyesen kíván részt venni a három vagy hat hónapos brüsszeli közösségi tolmácstanfolyam első magyar hallagatói- nak kiválasztásában, és az együttműködés más lehetőségeiről is tárgyalni fog a magyar illetékesekkel. Bizonyára lesz jó tolmácsa... Baracs Dénes (Brüsszel) Kína: a katonákat tilos verni vagy megalázni A népi demokratikus diktatúra letéteményesének, időnként a sajátosan kínai szocialista rendszer nagy falának nevezett kínai hadseregben valami nincs rendben. Megfigyelők ezt a következtetést vonják le azokból a magatartási szabályokból, amelyek újabban vannak érvényben a kínai hadseregben, s amelyeket a Központi Katonai Bizottság külön utasítására a mináp nyilvánosságra hoztak a hadsereg lapjában. A szabályok egyebek között előírják a tisztek számára, hogy szeressék és tiszteljék a katonákat, gyakran beszélgessenek el velük, és igyekezzenek szívbeli barátokként közeledni hozzájuk. De ami ennél is lényegesebb, a tisztek ne nyomják el a katonák demokratikusjogait, ne alázzák meg őket, ne álljanak rajtuk bosszút, és ne alkalmazzanak velük szemben fizikai erőszakot, azaz ne verjék a katonákat. Ha a tisztek tartják magukat ezekhez a szabályokhoz, akkor biztosítani lehet, hogy a tisztek és a katonák viszonyát a kölcsönös tisztelet, sőt a szeretet jellemezze. A magatartási szabályok ugyanakkor arra intik a közkatonákat, hogy fenntartás nélkül vessék alá magukat a tisztek parancsainak, és sérelmeiket ne társaik előtt, s főleg ne a tisztek háta mögött teregessék ki, hanem az arra megfelelő katonai fórumokon. A katonáknak tartózkodniok kell a túlzásba vitt demokratizmus követelésétől és nem szabad az abszolút egyenlőség igényével fellépni a tisztekkel szemben. Mindig körültekintőnek és udvariasnak kell lenni a tisztekkel szemben, és ilymódon kell megkönnyíteni számukra feladataik maradéktalan végrehajtását. Meg kell fogadni a bírálatot, és szerénységet, önmegtartóztatást tanúsítva kell törekedni az esetleges konfliktusok rendezésére, a hibák kijavítására. A legfigyelemreméltóbb szabályok azonban a azok, amelyek a „nyolc tilos” címszó alatt szerepelnek. Ezek szerint kifejezetten tilos a tisztek számára a katonák verése és megalázása, ajándékok elfogadása a katonáktól, a katonák személyes érdekeinek megsértése, a katonák pénzbüntetéssel való sújtása, az iszákosság, a szerencsejáték, pomófilmek megtekintése, és tisztességtelen, csaló módszerek alkalmazása. A Központi Katonai Bizottság indokolása rámutat: az idézett magatartási szabályok újbóli közzétételére azért van szükség, mert a kínai hadseregre különleges kötelezettségek és feladatok hárulnak a jelenlegi helyzetben, amelyre az jellemző, hogy a Kínán belüli ellenséges erők és a nemzetközi imperializmus ügynökei mindent elkövetnek azért, hogy megtorpedózzák a kínai hadsereg egységét és összeforrottságát, és ilymódon súlyos csapást mérjenek Kínában a politikai és társadalmi stabilitásra. Ezekkel az ellenforradalmi kísérletekkel szemben fokozott éberségre, s ami nagyon lényeges, a hadseregen belül konfliktusoktól mentes egységre és összhangra van szükség. Éliás Béla (Peking) Rokonság az ésszerűség határain belül A példakép Lipcse, innen az elnevezés is: hétfői tüntetés. A színhely Stockholm belvárosa: itt gyülekeznek mostanában a hét első napjának kora estéjén mindazok, akik szeretnék rokon- szenvüket nyilvánítani a balti köztársaságok függetlenségi törekvései iránt. Az összejövetelekre, amelyeket egy svéd konzervatív képviselő, indított el, nem csupán az itt élő litvánok, vagy a náluk nagyobb kolóniát alkotó lettek és észtek képviselői érekeznek, hanem sok olyan svéd, akik a balti népek ügyét a sajátjuknak is tekintik. Ez a rokoni érzület a Baltikumban élők iránt kényessé teszi minden skandináv ország vezetése számára a lett, litván és észt elszakadási törekvések kezelését. Igaz, a nyugati demokráciák vezetőit általában mérsékletre inti, hogy bár elvben éltetik minden nép és nemzet függetlenségét, no de most és itt konkrétan Mihail Gorbacsov politikai túlélése foroghat kockán Megfontolandó, mi nyom többet a latban, a három kis ország elszakadása, avagy az egész hatalmas birodalomban a biztató (legalábbis nyugatról biztatónak látszó) politikai folyamatok visszájára fordulása. És mégis: hova fordulhatna elsőrendűen a három balti köztársaság erkölcsi támogatásért és anyagi segítségért, ha nem a földrajzilag konkrétan, érzelmileg elvontan közeli skandináv országokhoz. Jöjjön is, meg ne is -. sóhajtják az érintett kormányok, s megkísérlik megvalósítani a majdnem lehetetlent: úgy támogatni, hogy mégse. Amikor Prunskiene asszony Stockholmban járt, tüntetők tömegei éreztetették vele az erkölcsi támogatást. Svédország most jóváteszi 1940-ben elkövetett hibáját, amikor a hitleri Németország után elsőként ismerte el a balti államok szovjet bekebelezését - nyugtázta a Vilniusból érkezett vendég. Szép gesztus. De amikor arról esik szó, hogy bármelyik skandináv ország hivatalosan, a nemzetközi diplomáciában szokásos módon ismerje el az új, független Litvániát, ez már nem olyan egyszerű. Dánia és Norvégia arra hivatkozott, hogy ezt egyszer már, 72 évvel ezelőtt megtették, és ez még ma is érvényes (ők soha nem fogadták el a szovjet bekebelezést). A svédek szerint viszont a független államiság nemzetközi jogi feltétele, hogy az illető kormény ellenőrzése alatt tartsa az országot - s e feltétel itt nem érvényesül. A dán protokollosok nem voltak könnyű helyzetben a litván miniszterelnök-asszony látogatásakor. A tárgyalások színhelyéül szolgáló koppenhágai épületen ott lengett a sárga-zöld-pi- ros litván lobogó; de a külügyminisztérium épületére nem tűzték ki, jelezve hogy Prunskiene asszony nem a kormány hivatalos vendége. Még szomorúbb a helyzet, ha gazdasági támogatásról - pénzről - van szó. Norvégiában semmi akadályát nem látnák, hogy Litvánia is vásároljon olajat - ugyanolyan dolláráron, mint a többi vevő. Dániában azzal kellett Prunskiene asszonynak szembesülnie, hogy a vásárlásokhoz aligha számíthat skandináv hitelekre. S a háttérben persze mindenütt a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági érdek, kereskedelem, vagy éppen közös olajkitermelési vállalkozások állnak. De vajon ki kockáztatná meg ezeket az üzleteket a kétes kimenetelű politikai kalandok kedvéért. így azután az se csoda, hogy a norvég sajtó, amely korábban elkötelezett szószólója volt a litván függetlenségi törekvéseknek, amint gazdasági áldozatokról kezdett szó esni, úgy vélekedett: Oslo már azzal is megtette a magáét, hogy meghívta Prunskiene asszonyt, ro- konszenvének kifejezéseként... A közvetlen szomszéd, Finnország is formálja a véleményét, s mi tagadás, nem a Baltikum javára. Lassan-lassan az derül ki, hogy ha a finn politikusok helytelenítik Moszkva makacs ellenállását a balti népek függetlenségi törekvéseivel szemben, az nemigen használ a segítségre szorulóknak, annál többet árt viszont Helsinki és Moszkva kapcsolatainak...S testvéri érzület ide, függetlenségi szellem oda, sem a skandináv országok, sem Finnország nem ellenségei önmaguknak. Kép-Dunkerque, Franciaország: Különféle rendű és rangú kishajók horgonyoznak a kereskedelmi kikötőben május 27-én, amikor csaknem 80, Nagy-Britanni- ából érkezett veterán hajó részvételével emlékeztek meg a dunkerque-i mentési akció 50. évfordulójáról. Akkor több száz polgári vízi jármű szállította el május 26. és június 4. között a németek által a tengerhez szorított 330 ezer francia és brit katonát. /MTI fotó/ Észak-Korea: Még nincs vezércsere A találgatásoknak egy időre vége. A "Nagy Vezér" nem adta át királyságának felét a "Kedves Vezérnek": nyomós külpolitikai megfontolások miatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése ismét a 78 éves Kim ír Szent választotta meg 4 újabb esztendőre Észak-Korea államfőjének. A jelek szerint tehát semmi nem változott, de a legkisebb rezdülésekből is komoly következtetéseket levonni képes elezmők úgy vélik: mésem minden mozdulatlan az ázsiai országban. A vihargyorsan széthulló szocialista tábor rendíthetetlen bástyáján akkor vélték felfedezni az első rést, amikor Phenjanban, minden indoklás nélkül, hat hónapra előrehozták a választásokat. Minden szakértő azt látta ebben, hogy megkezdődik a szakaszos hatalomátadás folyamata: Kim ír Szén 18 év után fiát, a 48 éves Kim Dzsong lit ülteti az államfői székébe. A parlamenti választásokon minden az előírt szertartások betartásával zajlott: a külföldön tartózkodó északkoreaiak kivételével minden választópolgár eleget tett kötelességének, s miután énekszóval, tánccal kifejezte örömét, egy emberként a hivatalos jelöltekre adta szavazatát. Kim ír Szén azonban úgy gondolta, hogy ilyen viharos időkben csak egyedül ő képes helyt állni a kormányrúdnál. Az új parlament első ülésszakán már csak ő volt a jelölt, s a szavazás kimenetele egy percig sem volt kétséges. Az újjáválasztott államfő parlamenti beszédében pedig azt hangsúlyozta, hogy a KNDK kül-és belpolitikája a közeljövőben változatlan marad. A veterán koreai vezető nem alaptalanul véli úgy, hogy "ifjú és tapasztalatlan" fiának még az államigazgatásban is most a második sorban kell maradnia. Phenjan számára kedvezőtlenül alakulnak a dolgok a felbolydult világban. A Szovjetúnió és Kína rendezi kapcsolatait, így a korábbi két nagy testvér közötti ellenségeskedés biztosította manőverezési lehetőség megszűnt számára. Ráadásul Moszkva vészesen közeledik Dél-Koreához, az ősellenséghez is, akivel a hi- tehagyott kelet-európai szocialista kistestvérek már baráti viszonyt alakítottak ki. Tokió kész a japán megszállás idején elkövetett attrocitások miatt bocsánatot kérni Dél-Koreától : ezzel elhárult az akadály Ro Te Vu államfő tokiói útja elől, s így Phenjan már nem olyan érdekes a japánok számára az ázsiai diplomáciai játszmában. Az utód előtérbe helyezése eben a helyzetben komoly veszélyekkel járhat. A mind magányosabb KNDK-nak aligha tenne jót a nemzetközi támogatásért vívott harcban, hogy olyan ember kerül a legmagasabb állami posztra, akit súlyos terrorcselekmények értelmi szerzőjének tartanak. Phenjan minden cáfolata ellenére, a világ legtöbb országának fővárosában kész ténynek veszik, hogy a "Kedves Vezér" adott utasítást 1983-ban a ran- gooni pokolgépes merényletre, amelyben több dél-koreai miniszter életét vesztette. Mint mondják, ugyancsak ő parancsolta meg a dél-koreai légitársaság egyik utasszállító gépének felrobbantását 1987-ben. Itt a halálos áldozatok száma 115 volt, s az elfogott merénylő Kim Dzsong II ellen vallott. A "Kedves Vezér" eddigi tisztjei mellé csak egy új megbízást kapott: az ország Védelmi Bizottságában is apja helyettese lett. Az esetleges iránymódosítás lehetősége azoonban nyitva maradt. A parlamenti képviselők egyharmada új ember lett, s a debütáló képviselők nagy többsége olyan ifjú technokrata, aki a "Nagy Vezér" lelkes éljenzése mellett elhiszi, hogy a világ nem egészen olyan, mint amilyennek azt a hivatalos propaganda mutatja. GI.
