Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-14 / 57. szám

4 1990. JÚNIUS 14. A szerkesztőség postájából Nemcsak a világkiállítás miatt! Vakáció eiőtt — a szabadban. (Fotó: Korányi Éva) Vita a SZOLTISZ és a "mecénás" között Bár személy szerint nem telje­sen értek egyet a világkiállítás gazdaságunkra gyakorolt kizáró­lag pozitív hatásának nézetével, mindenképpen célszerű azokat a lehetőségeket számba venni, amelyek a megrendezéskor kör­nyékünkön teremtenének bevé­teli forrásokat. Ilyen szempont­ból elsők közt jöhet számításba a kunmadarasi repülőtér hasznosí­tása. Figyelembe kell venni, hogy Közép-Európa egyik legna­gyobb repülőteréről van szó, amely hosszú távon - tehát nem­csak a világkiállítás idejére - kedvezően hatna a környék fog­lalkoztatására, oldhatja a közel­jövő munkaerőhelyzetének fe­szültségeit. Olyan infrastruktúra telepítését tenné lehetővé, amely főképp az idegenforgalmi, szol­gáltató szférában beruházások sorát indíthatná el. A számba ve­Évekkel ezelőtt, amikor elő­ször hallottam és olvastam, hogy a Túrkeveiek megmenthették vol­na a vasutat, ha akkor, időben tiltakoznak - elhatároztam, hogy ezután, ha lehet, hozzászólok a dolgokhoz. Úgy gondolom, hogy most ismét itt az alkalom. (A sze­méttelep ügyével kapcsolatban írt észrevételemet a régi Néplap nem közölte.) Nem tartom korrektnek Kőrizs István úr Túrkeve fejlődésével kapcsolatban adott interjúját (Új Néplap 1990. május 26.), több okból: I. Azok, akiket támad, ma már nem tudnak védekezni, öreg és beteg emberek; 2. az általa felve­tett kérdések (Túrkeve tsz város jövője, a vasút megtartása) el­döntésében a helyieknek nem volt tényleges beleszólása, de ha igen, Kőrizs úrnak kötelessége lett volna tenni valamit, mert már akkor is itt élt a városban és vezető értelmiségi volt; 3. amit elmond, az gyakorlatilag nem fe­di a valóságot. Az csak legenda, amit Túrkeve 1951 -es fejlesztéséről, lehetősé­geiről és a tényleges kérésekről említ: "Ma már bánják a város­lakók, hogy 1951-ben, amikor Rákosi Mátyás nálunk járt, miért egy tucat kerékpárt meg bicikli­gumit kértek, és nem felsőfokú tanintézetet vagy vasútvonalat Kisújszállásig - de hát kérni is tudni kell." A létrejött Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet, és így a város is, igen sok hitelt kapott és a nagyüzemi termelést segítő gé­peket: kombájnokat, traktorokat. Erről az akkori megyei lap bőven közölt tudósításokat. A mezőgaz­daság központi irányításában 1953-ban bekövetkezett személy- csere (Nagy Imre kinevezésével) a termelőszövetkezetek fontossá­gát megkérdőjelezte, és a túrke- veiét az is, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ha a keviek főiskolát kértek volna, most akkor sem lenne belőle semmi, mint ahogy a művészte­lep is azonnal feloszlott 1956- ban, s a vasútok is megszűntek 1975-re. A művésztelepen olyan megyei és országos hírű művé­szek éltek - igen rövid ideig-, mint Szurcsik János, Bokros László festők, Simon Ferenc és Nagy Ist­ván szobrászművészek, stb. Meg kell jegyeznem, hogy Finta Ger­gely szobrászművész hagyatéka itt volt a városban, és 1936-tól a tervek között szerepelt egy Finta Múzeum, illetve a művésztelep létesítése, mely élő hagyományt követett volna a városban. S ha belegondolunk, hogy Nagybá­nya is a művésztelepének köszön­heti az országos és nemzetközi hető negatívumok lényegesen kisebbek a várható haszon mel­lett, de e tárgyban figyelembe' kell venni a kunmadarasi lako­sok, társadalmi szervezetek véle­ményét. (Itt elsősorban a környe­zetvédelmi szempontokra gon­dolok.) Kedvező kiindulási pontnak tekinthető, hogy a megyei tanács illetékesei már lépéseket tettek az ügy előmozdítására, és hason­lóképpen vélekedett a megye több országgyűlési képviselője. A magam részéről tehát tá­mogatom a kunmadarasi repülő­tér tranzitrepülőtérré fejlesztésé­nek ötletét, és lehetőségeim sze­rint mindent megteszek az elkép­zelés megvalósításáért. Varga Mihály Fiatal Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselő Karcag hírnevét, a művésztelep feloszlá­sát csak sajnálni lehet. A vasúttal kapcsolatos terv jellemzi legin­kább ezt a kort és azokat a lehe­tőségeket. Túrkeve kért és kapott is Kisújszállással összekötő vas­utat: 1953-ban avatták fel (kes­keny vágányú volt, gazdasági célt szolgált), s 1971-ben szűnt meg. A Mezőtúr-Túrkeve közötti vasút megszüntetéséről a megyei tanács vb 1966-ban úgy hozott határozatot, hogy a jelen lévő városi tanácselnöknek szavazati joga sem volt. Mindössze azt te­hette, hogy 9 évig késleltette a terv végrehajtását, s ez az oka annak, hogy 1975 után nemcsak a vasút szűnt meg, hanem azon­nal felszedték a síneket is - még­pedig igazságosan megosztva Túrkeve és Mezőtúr között, fele­fele arányban. Átnéztem a kora­beli Szolnok Megyei Néplap szá­mait, egyedül dr. Györffy Lajos bácsi jelentetett meg cikket a vasúttal kapcsolatban, és bár ne­ki tudni kellett róla, mégsem em­lítette egyetlen szóval sem, hogy a vasutat a túrkeveiek saját költ­ségükre építették, s hogy a közúti áruszállításnak a vasútival szemben milyen hátrányai van­nak. Mentségére szóljon: egy ilyen cikket nem is közölt volna az akkori újság. Végül itt és most szeretném megkérdezni Kőrizs István úrtól: ki értékelte a református papla­kot tíz évvel ezelőtt kétmillió fo­rintra, ki épített helyette most egy közel négymillió forintot érő paplakot? (Az összeg saját becs­lésem, tekintve, hogy ugyanaz a vállalkozó a múlt évben a műve­lődési ház udvarán egy vizes­blokkot - kb. fele ekkora méret­ben - több, mint kétmillióért épí­tett.) Tisztelettel kérdem, ki érté­kelte most a volt vasútállomás épületét és a telket nyolcszázezer forintra, ki íratta átHollósi Imre úr vállalkozó nevére, és várható- e, hogy a papiak építési költsége­inek fejében a Gránárium és a Liget is a vállalkozó tulajdonába kerül? Tévedés ne essék: nem a pap­iak építését kifogásolom, hanem azt, hogy miért a legdrágábban dolgozó emberre bízták a mun­kát, s hogy a vasútállomást miért nem bocsátották nyilvánosan ár­verésre? Nem kellett volna eset­leg valamivel drágábban elad­ni? Most úgy néz ki, mint egy hatalomátmentés. Lehetséges, hogy nem az? Tisztelettel Talpalló Piroska helytörténész népművelő Július 11-i számunkban kö­zöltük a Szolnoki Szolgáltató Termelő Ipari Szövetkezet leve­lét, melyet A rékasi mecénás cí­mű (VI. 5.) információhoz fűzött. Kiderült, hogy Kohári Sándor és a SZOLTISZ között - a cég teher­autójának használata miatt - jog­vita keletkezett. Az igazság el­döntésében lapunkat nem tartjuk illetékesnek, a vita minden bi­zonnyal majd jogszerűen zárul. Mindenesetre most helyt adunk Kohári Sándor azon észrevételé­Értesítést kaptak a tiszafüredi lakosok, melyben a szerződéses szemétszállítók közölték, hogy "a zökkenőmentes szállítás érde­kében az időpontot 4 órára vál­toztatják". Ez június elsejével meg is történt. Utcánkat, a Tán­csics M. utcát javarészt 60-70 évesek lakják, akiknek most már fél négykor kell felkelniük ah­hoz, hogy a szeméttartókat az ut­cára rakják, majd az elszállítást megvárva, visszavigyék. Ezek szerint a tisztasági hivatal alkal­Május27-én, vasárnap reggel nyüzsgő gyermektömeg várako­zott a szolnoki II. Rákóczi F. Ál­talános Iskola előtt. Arra a busz­ra vártunk, ami kétnapos juta- lomútra vitt bennünket Magyar- ország északi városaiba és Cseh­szlovákia déli részébe. Kimagas­ló tanulmányi eredményeinkért, a "Pro Libertate" megyei verse­nyen nyújtott helyezéseinkért utazhattunk huszonhármán eb­ből az iskolából, kilencen a me­gye más iskoláiból. A csoport II. Rákóczi Ferenc életének fontosabb helyszínein járt: Sárospatakon, ahol meg­néztük a csodálatos várat, Sze­rencsen az állami tulajdonban nek, mely szerint felajánlásában nem határozta meg a fuvar idő­pontját és azt sem, hogy milyen autóval teljesíti azt. A SZOL­TISZ levelét sértőnek tartja, és kivizsgáltatja az ügyet; szeretne az emberek között továbbra is emelt fővel járni. Mint írja, nem tartja magát mecénásnak, de két autója van, amivel a szóban forgó cég nem számolt. Úgy véljük, a zagyvarékasi könyvtárnak változatlanul szük­sége van az említett segítségre. Büntessék meg a csalókat Egyre szegényedő helyzetünkben a megyeszékhelyen is közép­pontba került az úgynevezett lengyel piac, ahol aránylag olcsón vásárolhatunk. Néhány évvel ezelőtt, amikor még nem látogatta annyi eladó és vásárló, mint jelenleg, gyakran találkoztunk a piacon portyázó ügyeletes rendőrrel. Az utóbbi időben, amikor méginkább szükség, lenne a jelenlétükre, ritkán. Az a vélemé­nyem, hogy kizárólag a rendőrség tudná megfékezni, egyszer­smind megszüntetni a piacon mind jobban terjedő "Itt a piros, hol a piros?" szerencsejátékot, ahol a tét már 1000 forint. Sürgősen cselekedjenek! Kíméletlenül büntessék meg a csalókat, mert a káros szenvedélyeket csírájában kell "elfojtani". Szabó Z. gimnazista Zökkenőmentes szolgáltatás? Egy kirándulás emlékei mazottjai 4 órától 12-ig dolgoz­nak? Persze az is lehet, hogy dél­után újabb műszakot vállalnak. Tegyék, de vegyék figyelembe azt is, hpgy az idős embereknek igen nagy teher hajnalban kelni, szükségük van a normális pihe­nésre. Bízunk benne, hogy a dön­tésük felülvizsgálatával, jobb szervezéssel elfogadható megol­dást találnak a "zökkenőmentes" szemétszállításra. Nagy János Tiszafüred lévő gyönyürű képeslapgyűjte­ményt, és nagy élményt jelentett a szerencsi Huszánárban eltöl­tött éjszaka, amelynek romanti- kusságát az eredeti környezet ad­ta. Másnap indultunk Kassára, ahol ellátogattunk a Szent Erzsé­bet templomba. Ennek az épület­nek a kápolnájában koszorúztuk meg II. Rákóczi Ferenc és bujdo­só társainak sírját; városnézés után indultunk Boldogkőváralja felé, majd ebéd után haza. A felejthetetlen utazás szerve­zőinek, támogatóinak ezúton mondunk köszönetét. Wanderscheid Hajnalka Gazdag Helga Árpási Ildikó (a 7. a osztály tanulói) " A Julis mindig megvárt!" Néhány kérdés Kőrizs István Úrhoz Hozzászólás cikkeinkhez Ki védje meg a lakókat? Néhány gondolatot szeretnék fűzni a Ki védi meg a lakásszö­vetkezetet a mocskolódó han­goktól? című írásukhoz (május 24.), mindjárt megfordítva a kér­dést: Ki védje meg a lakókat a lakásszövetkezettől?! A Békés Otthon Lakásszövet­kezethez tartozom én is, és más­fél éve vásároltam - OTP-n ke­resztül - a Vosztok úti lakásomat. Azóta háromszor emelték fel a közös költséget. A legutóbbi, áp­rilis elsejei emelést, ami 63 szá­zaléknak bizonyult, nem tartot­tam jogosnak. Ez az összeg jelen­leg 943 forint. Egyedül élő, még fiatalnak számító pedagógus va­gyok, a fizetésem nem a legma­gasabb kategóriába tartozik, ezért úgy gondoltam, méltányos­ságból fizetési könnyítést kérek. A gondnoknő lakásom eladását javasolta és közölte, hogy letiltat- ja a fizetésemből a hiányzó ösz- szeget. Ezek után nem csodálko­zom azon, hogy a lakók az alkal­mazottakat - finoman szólva - melegebb éghajlatra küldik. En­nek többek között az is az oka, hogy munkaidő alatt gyakran hosszasan kell várakozni, míg az alkalmazottak előkerülnek. így nem lehet csodálkozni, ha az aj­tóra "Hol a jó szagú úristenben vannak munkaidő alatt?!" felira­tokat gyártanak - pontos aláírás­sal, címmel. A lakásszövetkezeteket azért hozták létre, hogy felújítási ala­pot képezzenek, és a felmerülő közös költségeket (szemétszállí­tás, lépcsőházi világítás, víz-, csatornadíj, takarítás stb.) fizes­sék. A cikkben közölt adatok sze­rint a ház lakóinak pénzéből ha­vonta 50 forintot tettek félre ilyen célra. Akkor hol a többi pénz? Ez a mi házunkra is vonatkozik. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, csak annyit költsenek a házra, amennyire van pénz, és ne kényszerítsék az embereket arra, hogy erejükön felül vállaljanak terhet. A közös költség lassan már túlhaladja az OTP-törlesztő részlet nagyságát. Meddig lehet emelni? A cikk olvasása közben megfogalmazódott bennem, hogy érdemes lenne a szövetke­zet gazdálkodását alaposan felül­vizsgálni. Úgy tudom, hogy a vá­ros többi szövetkezetében jóval alacsonyabb hozzájárulást fizet­nek a lakásszövetkezet tagjai. Ok vajon hogy csinálják? Sindely Anikó Nem tudnak "zsebből fizetni" Mikor fizetnek a borjúkért? címmel Gulyás Ottó jászladányi olvasónk sérelmét közöltük júni­us 8-án, melyben szóvá tette, hogy a május 23-án átvett állato­kért még nem kapták meg a pénzt, holott az állatforgalmi emberei az átvételkor kéthetes határidőt ígértek. Az észrevételre két hozzászólást is kaptunk. Az egyiket Lévai Julianna, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója írta, a másikat Perge Tamás, a Gödöllői Állattenyész­tő Vállalat. Szolnoki Állomásá­nak igazgatója. Lévai Julianna hangsúlyozza, hogy bár azon a napon ők is vásároltak vágómar­hát Jászladányban, a vételárat 2 nap múlva készpénzben fizették, így a rosszalló megjegyzés nem vonatkozik rájuk. Perge Tamás igyekezett tisztázni a kifizetés körülményeit, nehézségeit. Töb­bek között a következőkről tájé­koztat: Május 23-án a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Válla­lat gyöngyösi kirendeltsége megrendelésére - tovább hizla­lásra - az állomásuk vásárolt jászladányi állattartóktól növen­dék szarvasmarhát. Az állatok adásvételében a Heves Megyei ÁHV. kirendeltsége mint vevő, a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat Szolnoki Állomása, mint a for­galmazást bonyolító vett részt. Sajnálatosnak tartja, hogy a vé­telár kifizetésére vonatkozó két hetet Gulyás Ottó naptári hétre értette, nem a vásár alkalmával közölt "banki" két hétre, ami a pénz átvételéig tizennyolc nap is lehet. A jászladányi lakosoktól május 23-án felvásárolt vágó­marha árának kiutalása - az ígért időponton belül, a tizenkettedik "banki" napon - megtörtént. Ál­lomásuk, mint az állatforgalma­zásban közreműködő szervezet, a korábbi években sem volt, de ma sincs abban a Helyzetben, hogy munkatársai a tenyész- és haszonállatokért a vásár alkal­mával, a helyszínen "zsebből" fi­zessék ki a vételárat. Nem megnyugtató, de tény, hogy a jelenlegi pénzforgalmi és fizetési nehézségek mellett - ha megbízás alapján vásárolnak - arra sem tudnak garanciát adni, hogy a vételárat két naptári héten belül kifizetik. Ez egyebek mel­lett abból következik, hogy a ve­vő nekik sem fizet azonnal. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom