Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-09 / 26. szám
1990. MÁJUS 9. 3 Néplap Mit hoz az új törvény? Vadásztársaságok kétségek között Az elmúlt időszakban számtalan, a múlt visszásságait leleplező cikk jelent meg a sajtóban. Ezek gyakori témája volt a vadászat, amelyről elsősorban országos vezetőink kedvteléseként, a vadállomány és a vadászterületek önkényes kisajátításaként esett szó. A visszaélések - érthetően - ellenszenvet váltottak ki e sport iránt. De igazságos-e a felszín ismeretében ítélkezni? Ismerjük-e az érem másik oldalát, az "átlagvadászok", a vadásztársaságok tevékenységét, mindennapi munkáját? Erről és a vadásztársaságok jövőjéről kérdeztem Bohács Antalt, a törökszentmiklósi Dózsa Vadásztársaság elnökét, és Pásztor András vadászmestert. Maguk nevelik a zsákmányt- Akívülállók csak nagyon keveset tudnak rólunk - csóválja a fejét Pásztor András. - Az emberek többsége csak a végeredményt hallja, látja. Azt, hogy durrognak a fegyverek, a vadász meg ballag haza a fácánnal, nyúllal. El sem tudják képzelni, mennyi munka és befektetés kell, míg idáig eljutunk. Vegyük maguktól teremnek. Tavaly például 470 ezer forintos beruházással építtettünk egy 6,2 hektáros tárolóvoliert. Ez egy hat méter magas hálóval bekerített védett terület, benne egy fűthető épülettel. Évente kb. 1500 naposfácánt veszünk, hat-hét hetes korukig a fűthető fácánnevelőben vannak, utána kerülnek a voség soha nem volt divat. És ne felejtsünk el két dolgot. Egyrészt azt, hogy a vadásztársaságok külföldieket csalogatnak hazánkba, akik valutát hoznak ide, és nem is keveset. A régi rendszer szerint vadásztatásaink hasznának 20-25 százaléka pedig eleve a külker kasszájába került. Másrészt azon is el lehet gondolkodni, kik gondoskodtak eddig az ország vadállományáról. Csakis a vadásztársaságok. Én nagyon félek, hogy a sok évtizedes munka semmivé foszlik, amit a vadgazdálkodásba fektettünk, ha a földtulajdonnal kötik össze a vadászati jogot. Mondja meg nekem, egy kisgazda vagy egy megcsappant területű gyenge téesz folytat majd vad- gazdálkodást? Ahhoz rengeteg pénz és szakemberek kellenek. Nagyon remélem, hogy legalább itt helyben okosan döntenek a téeszek. 1- Van egy másik probléma is. A közvélemény azért is érez ellenszenvet, mert a vadászatot egy zárt kör, a felső tízezer passziójának tartja. t - Ránk ez sem igaz. Ha kell, névsor és foglalkozás szerint sorolom tagjainkat. Az ötvenöt tagból legfeljebb nyolc a magasan kvalifikált értelmiségi, a többiek átlagemberek, adminisztrátortól fizikai munkásig bezárólag. így látják a téeszből Bohács Antal, aki nemcsak a vadásztársaság elnöke, hanem a Béke Termelőszövetkezet elnök- helyettese is, mint földhasználó hogyan látja a dolgokat?- Szerintem maradjon az államé a vadásztatási jog, a vadász- társaságok működjenek tovább, ahogy eddig. Kis területű téeszek és magángazdálkodók nem tudják biztosítani az egészséges vad- gazdálkodást, és vadászatot. A Dózsa Vadásztársaság négy termelőszövetkezet és a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság földjén működik. Tudomásom szerint csak a gazdaság akar önálló vadásztársaságot létrehozni. Az érintett téeszek nem óhajtanak mint földhasználók élni a vadászati joggal. Ők is úgy látják, az új rendszer általánossá tétele katasztrófához, rablógazdálkodáshoz vezetne. Két dologhoz, mint bérbeadók valószínűleg ragaszkodni fogunk. Az egyik az, hogy a vadásztársaság a bérleti díjat ezentúl-ne az államnak, hanem a földhasználónak - vagyis nekünk - fizesse, a másik, hogy a megüresedett helyekre, a társaságba té- esztagok kerüljenek. Ha ebben meg tudunk egyezni, nem hiszem, hogy veszélybe kerülne a vadásztársaság léte.- Mindenesetre - veszi vissza a szót Pásztor András - nem várunk a törvényhozókra, mi május elején megkezdjük a munkát, felkészülünk a szezonra.- Pásztor például magunkat. A társaság ötvenöt tagú, egy öttagú választott intézőbizottság irányítja társadalmi munkában. Körülbelül 13 ezer hektáron folytatunk vad- gazdálkodást, a tagság 2500- 2800 társadalmi munkaórát végez a társaság működtetésére, élőhely-fejlesztésre, erdők, ligetek kialakítására, etetők és sózók készítésére. Gondoskodunk a téli takarmányozásról, a dúvadak, kártevők irtásáról, a vadállomány selejtezéséről. Éjszakai ellenőrzéseket szervezünk az egyre szaporodó orvvadászok visszaszorítására. A mi társaságunk apróvadas jellegű, fő profilunk a fácán és a nyúl. Ézek sem Kinek a földjén?- Igen, most bizonytalan a helyzetünk. Eddig a mezőgazda- sági üzemekkel, amelyeknek a területeit béreltük, jó volt a kapcsolatunk. Most viszont felmerül egy nagy kérdés, milyen változások következnek be az új föld- és vadászati törvény meghozatalával. A terv szerint a föld tulajdonosa, illetve használója kapja majd meg a vadászati jogot. Éz egyaránt veszélyezteti a vadász- társaságok létét, és a vadgazdálkodást, ezért nem is értünk egyet a tervezettel. Nagyon reméljük, az új parlament figyelembe veszi a társaságok negyvenéves önzetlen munkáját, amivel nemzetközi elismerést vívtunk ki.- Nem vagyok benne biztos. Nagy az ellenszenv a régi vadálierbe. Itt védve vannak, hivatásos vadászaink etetik, itatják őket, s csak egy hónappal az idény kezdete előtt kerülnek ki az erdőbe. S ezzel még munkánknak nincs vége.- Hogyan térül vissza ez a sok befektetés?- Úgy, hogy igyekszünk minél több nyugati vadászt fogadni, illetve élő vadat exportálni. Higgye el, nem vagyunk veszteségesek magunk és az állam számára sem.- Az elmondottak alapján úgy tűnik, a társaság nem panaszkodhat. Tudomásom szerint mégis gondban vannak. szati rendszer ellen, amely lehetővé tette számtalan párt- és állami vezető ingyenes és mértéktelen pusztítását. Köztudott, hogy Törökszentmiklós is kedvenc vadászterülete volt legfelsőbb vezetőinknek.- Ez igaz, de erről nem mi tehetünk. Mi, vadászok sosem voltunk az úri lövöldözgetés támogatói, de kénytelenek voltunk eltűrni. Az érintett vezetők elvileg legálisan vadásztak itt, hiszen nekünk a termelőüzemekkel együttműködési szerződésünk volt és van. Ez tartalmazza azt is, hogy a téeszeknek bizonyos számú vad kilövése jár. A "vendégek" tulajdonképpen az ő számlájukra vadásztak. Nálunk egyébként a mértéktelenA költségvetés nehézségei Szolnokon /Folytatás az 1. oldalrólI Az elmúlt évben a városban tovább nőttek a szociális feszültségek. Az elszegényedés egyetlen korosztályt se kímélt. Mint már említettük, négyszáz idős ember kap házi szociális gondozást, holott a tavalyi tervekben csak kétszázhatvan szerepelt. Nőtt a szociális étkeztetésben részesülők száma is: tavaly ötven- nel többen igényelték, mint az előző esztendőben, szociális segélyezésre pedig 4 millió forinttal többet fizettek ki, mint tavalyelőtt: 12,8 millió forintot. Csökkent az óvodáskorú és az általános iskolába járó gyerekek száma is. Bár tavaly negyvenhéttel kevesebb óvodás volt, mint korábban: a csökkenés nem oldotta meg a területi gondokat. így a Széchenyi városrészben két óvodai csoportot a volt munkásőrség épületében kellett elhelyezni. Az általános iskolások száma százkilencvennéggyel csökkent, így tavaly tízzel kevesebb tanulócsoport és hárommal kevesebb napközis csoport indult, mint korábban. Ugyanakkor az 1989-90-es tanévben 8 gimnáziumi, 10 szakközépiskolai és 15 szakmunkás osztállyal több fogadta a középiskolásokat. De mennyi pénz is jut a fejlesztésre? Tavaly ez több mint 501 milliót jelentett; ennek 35 százalékát lakásokra fordították. Bár új tanácsi bérlakásépítést nem kezdtek, de befejezték a Hangya úti 24 tanácsi bérlakás építését. Negyvenhét millió forintot költöttek a fiatal házasok és a többgyermekes családok lakásmegoldásának támogatására. A tavalyi év sikerei között könyvelheti el a város, hogy befejezték a Varga Katalin Gimnázium felújítását és bővítését. Folytatták az Újvárosi Általános Iskola tanteremfejlesztését, a felszíni vízmű építését. Elkezdték a Munkásőr úti temető új ravatalozójának építését. A tanácsi gazdálkodásból közel 3 millió forint olyan pénzmaradvány képződött, amellyel szabadon rendelkezhetnek. Éhből az összegből a sportlétesítmények igazgatósága, az alsófokú oktatási intézmények gazdálkodási szervezete, a tanács gazdálkodási költségvetése és az új- szászi szociális gondozási központ kap támogatást. Nem látok, nem hallok, nem beszélek A kollégák jóformán csak köszönnek egymásnak, lassan még azt sem. Nem beszélünk, mert ki tudja, hogy az illető hogyan adná tovább, amit mondtunk. - Ez a válasz a kérdésemre, melyet egy értelmiséginek tettem föl; hogy milyen náluk a munkahelyi légkör.- Na de mégis, hogy lehet ez?- erősködöm. -Valami oka csak van annak, hogy az emberek ennyire bizalmatlanok. Várom a választ, és közben arra gondolok, hogy amerre megyek, lépten-nyomon ezt hallom: a munkahelyeken egyre rosszabb a kollégák egymáshoz való viszonya. No nem pusztán arról van szó, hogy a növekvő infláció annyira kedvünket szegi, hogy már beszélgetni sincs kedvünk, hogy már egy mosolyt sem engedhetünk meg magunknak. Hanem arról, hogy az emberek félnek elmondani a véleményüket, nem fejezik ki az ellenkezésüket, a nemtetszésüket. Mindennek a hátterében persze nem az van, hogy nincs is véleményük, vagy nem ítélik meg az alkalmatlan főnököt; hanem féltik az állásukat. Ki akar ma, a munkanélküliség fenyegetően növekvő árnyékában az utcára kerülni? Szóval, várom a választ, amely némi gondolkodás után így születik meg:- A munkahelyi légkör is hivatali titoknak minősül. Pontosabban, ha kívülállónak beszélünk róla, azt jelenti: hogy kiteregetjük a cég belső ügyeit. Márpedig ezek kibeszélése fegyelmivel jár, legalábbis ezzel fenyegetnek bennünket. így hát az a legtisztább, ha nem is szólunk egymáshoz. És hogy el ne felejtsem, mi se beszéltünk egymással. Sőt nem is ismerjük egymást, nem is találkoztunk soha. Nem akarok hinni a fülemnek. Nem akarom elhinni, hogy ma Magyarországon, az első szabad választás után, útban a demokrácia és a jogállam felé, ezt kell hallanom. Számomra ez óriási visszalépés. Az ötvenes évek hangulata felé? Nem tudom, akkor még gyerek voltam; nem tudom hát, miféle félelmek béklyózták meg az emberek lelkét. De azt tudom, hogy a nyolcvanas évek elején - amikor kezdtem a pályámat - szabadabban, merészebben beszéltek az emberek, és szájukat nem tapasztotta be ennyire a szorongás. Azt sem értem meg, hogy a közérzet miért belső ügy. Miért egy vállalat "magánügye", hogy az alkalmazottak rettegnek, rosszul érzik magukat? Ez mindannyiunk ügye, az ország ügye. A sorsunk, az életünk függhet attól, hogy az emberek milyen kedvvel dolgoznak, hogy lesz-e bennük ambíció és mersz nekivágni az ország ki tudja hányadik újjáépítésének. Nem látok, nem hallok, nem beszélek... Nincs szükségünk arra, hogy megfélemlítéssel bekössék az emberek fülét, szemét, száját. Nem a fegyelmik fognak megváltani bennünket, és nem is az, ha minden dolgozó mögött áll egy felügyelő, egy ellenőr, egy akármilyen főnök. Csak munkára van szükségünk. Meg őszinteségre. A hallgatás, az elhallgattatás, a szemhunyás zsákutcájába egyszer már betévedtünk. És ott vesztegeltünk évtizedeken át.- paulina TERMÉKEIK FÁBÓL KÉSZÜLNEK A megye legfiatalabb kisszövetkezete Kétségtelen, hogy a szajoli székhelyű "Alka" Faipari Kisszövetkezet megyénk legfiatalabb termelőegysége, hisz 1990 március elsején alakult meg. S hogy mégsem küszködik az ilyenkor szokásos "gyermek- betegségekkel" - ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kisz- szövetkezet elnöke - Balogh József - "régi motoros" már a faipari szakmában, mivel nyolc évig a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál tevékenykedett, s ott kialakult kapcsolatait az új cégnél is nagyon jól kamatoztatni tudja. Persze a kisszövetkezet megalakításának előkészületei már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek, mivel egyrészt a bürokratikus ügyintézés jócskán megnövelte az erre szánt időt, másrészt pedig az induláshoz természetesen egy ütőképes szakembergárdát is toborozni kellett. Ez utóbbi tulajdonképpen simán ment, s jelenleg már húszán - többségükben bútor- és épület- asztalosok - dolgoznak ott. Lényegében ezek az emberek évek óta ezen a területen tevékenykedtek, és saját műhelyeikben vagy különböző vállalatoknál gyakorolták a szakmát. így már korábban kialakult egy vevőkör, ami óriási előny, hisz a kisszövetkezet megalakulásával egyi- dőben nem kellett mindjárt piacok után szaladgálniuk. Sőt, az első perctől kezdve teljes gőzzel megy a munka, egyelőre abban a négy magánháznál lévő műhelyben - igaz majdhogynem manufakturális körülmények között -, ahol jelenleg dolgoznak a kisszövetkezet tagjai. Persze nem sokáig lesz ez így, mert tervbe vették, hogy a 4-es főút mellett, a szajoli határban egy nyolchektáros területen 75 millió forintos költséggel fölépítenek egy új üzemcsarnokot, telephelyet, amely két esztendő alatt készül majd el. A munkálatok az idén július 1-vel kezdődnek, persze addig még van tennivaló bőven. Ugyanis meg kell szerezniük a hiteleket, s el kell készíttetniük az építészeti, valamint a gépészeti terveket is. S ha mindez megvalósul, akkor hulladék- mentes, zárt technológiában gyárthatják azokat a termékeket, amelyeket tulajdonképpen most is csinálnak, csak sokkal mostohább körülmények között. Ha már a termékszerkezetük is szóba került, nyugodtan állíthatjuk, hogy az felöleli a fából készült tárgyak csaknem teljes körét. Például megrendelésre már most is csinálnak egyedi bútorokat, belső irodai, bolti, szállodai és éttermi berendezéseket - pultokat, polcokat -, burkolóanyagokat - lambériákat -, korlát- és kerítéselemeket, kerti bútorokat, esztergált függönytartókat, sőt még faházakat is. Erre az esztendőre 40 milliós árbevétel elérését tűzték ki célul, s ez az összeg - nem szeretnék elkiabálni - úgy néz ki, hogy elérhető számukra, mivel már az első hónapjuk is jobban sikerült, mint ahogy azt előre eltervezték. A továbbiakban pedig ennél jóval nagyobb árbevétellel számolnak már csak azért is, mert ha elkészül az új telep, ott kereskedni is szeretnének, s az alaptevékenységük mellett többek között faipari és mezőgazdasági kisgépek forgalmazásával is foglalkozni akarnak.-ntA kisszövetkezet négy műhelyében kerítéselemeket, bútorokat, lambériákat gyártanak. Az utóbbiakból készült konyhabútorok igen tetszetösek. /Fotó: Mészáros/
