Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-07 / 24. szám

4 1990. MÁJUS 7. . A szerkesztőség postájából Kenyérgond Martfűn A Tisza ABC-ben hétvégeken szinte rendszeressé vált a ke­nyérhiány - panaszolták levélben és telefonon olvasóink. Papp Jó­zsefet, az áruház vezetőjét kér­deztem meg, miért nem rendel belőle elegendőt, a lakosság igé­nyének megfelelően? "Ha süt a Nap, kiszámíthatatlan, mennyi kel el, ha esik az eső, jócskán kimarad" - válaszolta, ami első hallásra érthetetlen, de íme a ma­gyarázat: Martfűn hétvégeken óriási az átmenő forgalom, ám a hobbikertesek csak jó időben kelnek útra, s akkor az ABC-ben vásárolják meg a szombati-va­sárnapi kenyerüket. Éppen ezért már régóta a várható hétvégi idő­járás függvényében növeli vagy csökkenti a bolt vezetője a meg­rendelt mennyiséget - még akkor is, ha sajnos négy szombatból kétszer ez a módszer "nem jön be". A Tisza ABC a lakosság 80 százalékát látja el tiszaföldvári és házi jellegű körösi, valamint szolnoki kenyérrel (7-9 féléből) - mondhatni, hét közben mara­déktalanul. Szombatonként elő­fordul, hogy hiába rendel 12-14 mázsa között, emellett még sza­ladnia kell a környező boltokba és a felvásárolt mennyiséggel pótolni a hiányt - a Sütőipari Vál­lalat járműve ugyanis 20-30 ki­lóval gyors rendelésre sem indul el -, más esetben sok kimarad. Mint például március 26-án, amikor a 20 forintos kenyérből 120 kiló, április 2-án 13o-, a má­jus elseje előtti nyitvatartási na­pon pedig 160 kiló nem kelt el. E mennyiséget az illetékesek leír­ják ugyan a központi árrés terhé­re, és 5-10 forintért eladhatja az állattartóknak, de nem jár érte dicséret... Ettől függetlenül az áruházvezető Ígérte: még körül­tekintőbb rendeléssel arra törek­szik, hogy a helyi lakosságnak, de a hozzájuk betérő átutazóknak is jusson hétvégeken friss ke­nyér.- cs ­Igazságos költségszámítást Tíz aláírással, pontos címmel érkezett hozzánk e levél: A Jubileum Lakásszövetkezet vezetősége április elején értesí­tést juttatott el a lakókhoz - akik egyben a szövetkezet tagjai is -, melyben csillagászati számokkal illusztrálta az áprilistól fizetendő közös költségünk összegét. (A József Atila, Mikszáth K.úti 52- lakásos lakótömbről van szó.) Mi, akik e lakástömb 58 négyzet- méteres, 1 + 2 félszobás lakások tulajdonosai vagyunk, méltány­talannak tartjuk a ránk szabott költséget, mert egy napra 0,918 köbméter vízfogyasztást számí­tanak a már említett méretű laká­sokra, ami több mint 900 liter víz. Ezt a mennyiséget négytagú család sem képes naponta el­használni. Aggályainkat tudomására hoz­tuk a lakásszövetkezet gazdaság­vezetőjének, aki próbálta ugyan a számításaik helyességét bizo­nyítani, de nem győzött meg bennünket. Sőt kiderült, hogy a nagy vízfogyasztás összegében ­amit velünk, lakókkal fizettetnek meg - benne foglaltatik a Mik­száth K. utcai szárnyban műkö­dő bérlemények (fodrászat, bor­kimérés) által elhasznált meny- nyiség is, mert nincs külön vízó­rájuk. Mi hitelezzük a bérle­ményt használóknak egy éven át a vízdíjat - azzal a magyarázattal, hogy év végén, a költségelszá­moláskor a lakóknak ez megté­rül. Vajon milyen mérés alapján, ha nincs vízóra? Köztudott, hogy a fodrászüzletben, az üdítő- és borkimérőben jóval több vizet használnak el, mint egy-egy csa­ládban. S vajon a földszinten működő Jubileum Lakásszövet­kezet vízfogyasztása is a lakókat terheli? Nem tartjuk méltányos­nak a vízdíjjal kapcsolatos szá­mítást, mert ha év végén megté­rülne is, már nem annyit ér, mint amennyit ma. Igazságos költségszámítást kérünk. Annyi vízmennyiségért fizessünk díjat, amennyit képe­sek vagyunk elhasználni! A TITÁSZ intézkedése érthetetlen Nagykörűben van egy nyara­lónk, és a szomszédunkat bíztuk meg az áramszámla kifizetésé­vel. Legutóbb sajnos egy-kétna- pos késéssel tudta csak befizetni az összeget, így érkezett szolno­ki lakásunkra a felszólítás. Az állt benne, hogy a 305 forintos áramszámlát április 23-ig posta- utalványon fizessem be. Április 20-án ezt meg is tettem, majd 23-án (hétfőn) elmentünk Nagy­körűbe, ahol a szomszédom már izgatottan várt. Elmondta, hogy ő is kifizette a díjat, de közben a TITÁSZ mégis kikapcsoltatta az áramot - hiába tiltakozott. Azzal indokolták, hogy az óraállás nincs kiírva. Ezért vagy betörik az ablakot, hogy ott bejussanak, vagy kikapcsolják. Az óraállás leolvasásának határideje április vége, mi 23-án leadtuk a nagykö­rűi takarékszövetkezetben, ahol nem értették, hogy mi történt, miért nincs a házunkban vil­lány... Ezt követően a Szolnoki TITÁSZ-t kerestük fel, ahol ép­pen Béla-napof tartottak és na­gyon humorosan fogták fel a dol­got. Megkérdezték a férjemtől: tán csirkekeltetőnk van, hogy így felháborodott? Az még nincs, de hűtőnk kettő is üzemelt a házban és sajnos leolvadt, belebüdösö- dött minden. A nyilvánosság előtt szeret­ném megkérdezni: Kedves TI- TASZ! Talán nincs munkájuk, hogy a szakadó esőben a karóra másztak, és minden ok nélkül ki­kapcsolták a villanyt? Nekünk lett volna mit csinálni, de Önök miatt sajnos fél napunk oda lett és egy tank benzinünk, hogy a többiről ne is írjak. Gondolom, megtérítik. • Mindig becsületesen fizettük az áramszámlát, intézkedésük érthetetlen. Kindernay Józsefné Szolnok Az ABC-böl nem hívhatta a mentöt Elkeseredésem késztetett az írásra, mert április 13-án reggel a következő történt velem. A szü­lés előtt lévő lányomhoz hívtam volna a mentőt a Vörös Hadsereg úti bölcsödé előtti nyilvános te­lefonon, de csak a fülkét talál­tam. Szaladtam a vele szemben lévő Torony ABC-be, ahol a pénztárosnő határozottan kije­lentette, hogy a bolt telefonja vál­lalati, azt nem használhatom. Sok időm nem volt, de annyit megjegyeztem: "akkor itt meg is lehet halni", majd átmentem a Ti- sza-malomba, ahol azonnal segí­tettek és azt mondták, hogy a mentő kihívásáért nem kell sen­kinek sem fizetnie. A baj nem jár egyedül, mert még aznap délután édesanyám is rosszul lett - sajnos, azóta már nem él -, és 16.30-kor idősebbik lányom szaladt telefonálni, ő a T emető utcai Gyöngy v irág presz­szóból hívta a mentőt, majd a Ragó Antal úton lakó húgomat értesítette az esetről. Amikor megkérdezte, hogy mivel tarto­zik, az volt a válasz, hogy 50 forinttal. Ha az ember bajban van, nem sajnálja a pénzt, de úgy érzem, hogy a két telefonhívásért felszámított díj egy kicsit sok. A hasonló kellemetlen esetek elkerülésére ezúton is kérem az illetékeseket, hogy a nyilvános telefonunkat szíveskedjenek mi­hamarább megcsináltatni. Fehér Józsefné A Ésszerűbben kell gazdálkodni Érdeklődéssel olvastam a Nyugtalanítanak a visszásságok című írást, mely a Néplap április 9-i számában, e rovatban jelent meg - Hajnal Ferenc tiszaföld- v ár-homoki olvasó tollából. Messzemenően elismerem, hogy a nagyüzemek, téeszek, ál­lami gazdaságok kimagasló bú­za- és kukoricatermesztésükkel világszínvonalat értek el, de két­ségbe vonom, hogy ez az ered­mény a korábbinak a hat-hétsze­rese. Tágabb környezetemben - mintegy háromezer kalászos gazda egyénileg művelt földjén - katasztrális holdanként búzából elérte a tizenhét mázsa termésát­lagot, májusi morzsolt kukoricá­ból pedig meghaladta a harminc mázsát - a két lóval vagy ökörrel művelt területen. Mindennek az eredményeképpen a fogyasztó egy kiló búza felvásárlási árán egy kiló fehér kenyeret vásárol­hatott, jelenleg három kiló búza árát kell fizetni érte. Érthető is, mert a külföldről behozott gé­pek, gépalkatrészek, üzem­anyag, műtrágya, a növényvédő­szer vásárlása, szállítása fel­emészti a régi és a mai hektáron­kénti termésátlagok közötti kü­lönbségek árát. így sem a gazdaságok, sem az abban dolgozók, sem a fogyasz­tók, de még az állam se veszi hasznát. S hol van a nagyüzemek egy holdra, egy hektárra jutó tej­termelése, a hízott sertés, a vágó­marha; a külföldön annyira ked­velt, a tanyasi szabad legelőn ne­velkedett sárgahúsú baromfi, az öt-hat milliós juhászat, a nyolc évvel ezelőtti három milliós bir­kaállomány? Ma alig haladja meg a kétmilliót - nagyrészt a magánvállalkozók gondozásá­ban és a nagyüzemektől kizsák­mányoló összegért bérelt lege­lőn! Az állatok és állati termé­kek, gyümölcs-zöldségfélék hány százalékát adják közfo­gyasztásra a kistermelők anél­kül, hogy olyan állami támoga­tást kapnának, mint a nagyüze­mek a szervezés idején és azóta is évtizedeken keresztül? Abban igaza van Hajnal Ferencnek, hogy jócskán akad az egyéni ké­zen lévő szőlőskertekben elha­nyagolt parcella, de a dolgok mö­gé nézve rájövünk, hogy a törté­nelem forgószele által szétzilált családok nagy része a világ min­den tájára kényszerülve keresi kenyerét; hogy akik koruknál fogva otthon maradtak, már nin­csenek az élők sorában, vagy ki­öregedve képtelenek a föld mű­velésére. Hiába ajánlja fel a tsz vezetőinek, az a válasz, hogy nagyüzemileg nem művelhető.- Berekfürdőn például volt húsz hold mintagyümölcsös, mellette hét hold mintaszőlő. A betagosí- tás után - az igénylők között fel­osztás és zártkertté nyilvánítás helyett - pár évtized alatt ebek harmincadjára került, és most az embermagasságú gyommal fe­dett területet a városi tanács há­rommillióért adja el hektáron­ként - üdülők céljára. Megemlí­tem, hogy ma a nagyüzemi dol­gozó is fogyasztóvá vált, nagy­részt a piacról él és nagy kerülő­vel, sok-sok állomáson keresztül jut el hozzá az általa megtermelt élelmiszer. Sajnálatomat fejezem ki azok iránt, akik a nagyüzemi asztalok mellett, a termelők és fogyasztók közé ékelődve, vállalatok, intéz­mények, hatóságok oxigénhiá­nyos, zárt levegőjű irodáiban kénytelenek körmölni, és évtize­deken keresztül felesleges, hiá­bavaló papírmunkát végeztek. Természetesen továbbra is szük­ség lesz a mezőgazdasági szak­emberekre, a nagyüzemi gépek­re, berendezésekre is, amivel a termés százalékos arányáért bér­munkát végezhetnek a magán és csoportos gazdaságokban. Értet­lenül állok viszont az előtt a je­lenség előtt, hogy a téeszek, álla­mi gazdaságok nem járnak elöl jó példával, de még csak nem is követik a 15-20 százalékkal ol­csóbban árusító magánhúsbolto- sokat. Pedig ezzel lehetne legha­tékonyabban, legkevesebb idő alatt semlegesíteni a közbefura­kodott mindenféle vállalatokat, trösztöket! Miért kell például a berekfürdőieknek a helyi ABC- ben 72.80-at fizetni a székesfe­hérvári mélyhűtő üzemben ké­szített kocsonyahús kilójáért? Kapcsoljunk ki végre minden közbefurakodott intézményt, mely megdrágítja a fogyasztók által vásárolt élelmiszerek árát. Id.Kanta Gyula a berekfürdői kertbarátkor elnöke Két hete "Vitaminkuckóval" lett gazdagabb a szolnoki Széchenyi lakó­telep. Az ott élők jobb ellátását szolgálja az Ecseki István úton nyílt üzlet, melyben friss gyümölccsel, zöldségfélével, rostos üdítővel, széles körű tésztakínálattal várják a fogyasztókat. (Fotó: N.Zs.) A tárgyalóteremből Igazoltatás a csatomanyüásban Nehezen boldogult volna az a népszámláló, vagy kopogtatócé- dulás, de még a címek felkutatá­sában rutinos postás is, aki Szől- lősi Istvánnal otthonában próbált volna szót váltani. Nem találhat­ta sem a bejelentett lakásán, Jászjákóhalma, Kossut út 77., sem az ideiglenes tartózkodási helyén, Budapest XX., Nagy Sándor út 20.szám alatt. Még ke­vésbé volt elérhető munkahe­lyén, mert ilyen egyáltalán nem volt. Minek - hangoztatta gyak­ran, amikor a guberálásból is megél. Kedvelte ezt a foglalko­zást, mert nem volt időhöz kötve, mindig maradt ideje az egyéb be­szerzési források felkutatására. Az senkinek se jutott volna eszé­be, hogy Szőllősit ott kell keres­ni, ahol a legszívesebben tartóz­kodik. A csatornák "előszobájában", mert ott érezte magát otthon. Igaz, a rendőrjárőr is csak vélet­lenül bukkant rá Budapesten, a XX. kerület egyik csatomanyílá- sában. Igazoltatta annak ellené­re, hogy Szőllősi akkor az igazak álmát aludta. A felriasztott em­ber azt mondta, hogy véletlenül szundikált el éppen ott. Állítását azonban cáfolta az a tény, hogy a bíróságra olyan csatomaillatot hozott magával, amilyet egy szundikálás ideje alatt nem lehet összeszedni. A vádlottak padjára tartásdíj fizetési kötelezettségének elmu­lasztása miatt került. Azért a mu­lasztásért, amiért már többször volt büntetve. A felelőtlen apa lelkiismeretfurdalás nélkül hagyta ott családját, megfeled­kezve arról, hogy két kiskorú gyerrrfekéről kellene gondos­kodnia. Tartásdíjat rend- szertelenül, vagy egyáltalán nem fizetett. Nem is lett volna miből, hiszen emlékezete óta nem dolgozott egy helyen sem hosszabb ideig. Legutóbb is emiatt került a börtönbe, ahon­nan 1988. márciusában szaba­dult. Munkahelyet ezután se ke­resett, semmilyen munkát nem vállalt, tartásdíjat nem fizetett. Bevált módszere volt, hogy is­meretlen helyen tartózkodik, mert így semmit se lehetett be­hajtani rajta. Azon a napon, ami­kor a rendőrjárőr Budapesten egy csatomanyílásban igazoltat­ta, Szőllősi István már több mint 17 ezer forinttal tartozott a csa­ládjának. Pontosabban a tanács­nak, aki megelőlegezte a pénzt a gyermekeit egyedül nevelő és taníttató anyának. A Jászberényi Városi Bírósá­gon dr.Gondos Imre tanácsa ho­zott ítéletet a felelőtlen apa ügyében. Tartásdíj elmulasztása miatt - mint többszörös vissza­esőt -, 7 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közü­gyek gyakorlásától. Elrendelte, hogy a vádlott feltételes szabad­ságfa nem bocsátható. Az ítélet jogerős.-illés­Válaszoltak intézkedtek Gyakrabban ellenőrzik a boltok nyitva tartását Steinmacher Attila újszászi olva­sónk április 19-i számunkban szóvá tette, hogy a szolnoki vásárcsarnok­ban jóval a zárás előtt már néhány boltban nem szolgálnak ki. A diplomatikusabb eladó nem húzza le ugyan a rendőnyt, de már nem tartózkodik az eladótérben, míg máshol az ajtót is bezárják - azzal a megjegyzéssel, hogy a vásárló órája késik. Zoboki József, a Szolnoki Vá­rosi Tanács Csarnok és Piac Intéz­mény igazgatója az olvasói észrevé­telre adott válaszában arról tájékoz­tat, hogy az érintett üzletek vezetőit írásban utasították a pontos nyitva- tartásra, amit a jövőben maguk is gyakrabban ellenőriznek. Nincs pénz a telefonhálózat fejlesztésére Hátrányos helyzetben címmel, la­punk március 22-i számában jelent meg az az olvasói levél, mely Kun- szentmárton távközlési rend­szerének elmaradottságáról szólt. Ezzel kapcsolatban Zombor Ferenc, a Debreceni Távközlési Igazgatóság fejlesztési igazgatóhelyettese a kö­vetkezőket válaszolta. A hosszú távú távközlésfejlesztési program a kormány elé került, de az állásfoglalás igazgatóságunk előtt még nem ismert. A cikkben említett martfűi konténerközpont a közeljö­vőben nem kerül kiváltásra, így az Kunszentmártonra nem telepíthető. Igazgatóságunk - a más települése­ken folyó beruházási munkálatok miatt - jelenleg nem rendelkezik központ telepítéséhez szükséges pénzügyi forrással. Az olvasó-java- solja, hogy az áramszolgáltató válla­lattal közösen építsünk, illetve üze­meltessünk vonalszakaszokat. Az igazgatóság területén már létezik ez a megoldás, de nem minden esetben alkalmazható. A távközlési hálózat jelentős része nem helyezhető el osz­lopsoron, s az ilyen vonalszakasz - lévén erősáramról szó - részünkre bonyodalmas és nem minden eset­ben gazdaságos. A felső- és alsórészi temető az egyházé Elhanyagolt ravatalozó, sáros ös­vények a temetőben címmel olvasói levelet közöltünk április 2-án, a Me­zőtúri Református Lelkészi Hivatal­tól erre kapott választ 9-én, míg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Te­metkezési Vállalat hozzászólását 19- én adtuk közre. Az ügyhöz Szűcs Pétemé, a Mezőtúri Városi Tanács elnökhelyettese az alábbiakat fűzte: A Földhivatal nyilvántartása sze­rint a református egyház tulajdoná­ban van mind a felsőrészi, mind az alsórészi temető. A ravatalozó és a boncterem része a temetőnek, nincs külön helyrajzi szám alatt. (Ezt a tényt a Református Lelkészi Hivatal elnökével együtt néztük meg a Föld­hivatalnál.) A társadalmi temetése­ket a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Temetkezési Vállalat, az egyházit pedig az egyház végzi. A városi ta­nácsnak a temetkezésekből semmi­féle bevétele nem volt és most sincs, az állampolgárok iránt érzett felelős­ségünkből indíttatva igyekszünk a ravatalozókat karbantartani, a fenn­tartásukról részben gondoskodni. (Rendbe hozattuk a tetőt, tataroztat- tunk, kétszemélyes hullahűtőt vásá­roltunk, a boncterem takarítását, fű­tését, és a ravatalozók áramdíját fi­zetjük, gaztalanítottunk, kaszáltat- tunk stb.) A tanács költségvetése olyan szűkös, hogy a temetők fenn­tartásához nyújtott eddigi rendszeres támogatáson felül nem tudunk töb­bet vállalni. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom