Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-31 / 45. szám

Néplap 6 1990.MÁJUS 31. Fflfgetlen kultúráik és közéleti folyóirat Kulturális kQlönszám KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán 198». május, *. kBJÖnsaám Arthur Koestler a Tanácsköztársaságról Czigány Lóránt: A magyar nép édesapja Részlet Milan Kundera regényéből Molnár V. József: Világ-virág Petőfi horoszkópja Grandpierre Attila a punk-zenéről Bemutatkozik a KAPU szerkesztősége 1988. szeptemberében új színfolt­tal gazdagodott az akkor még állam­párti érdekeket kiszolgáló magyar sajtóvilág : megjelent a KAPU, amely független kulturális és közéleti folyói­ratként frenetikus sikert aratott. 1988. vége felé példányaiért ötszáz forintot is elkértek a feketepiacon, egyes lapszámai fénymásolatokban teijedtek, a főszerkesztőt, Brády Zol­tánt "a sajtó fenegyerekeként" kezd­ték emlegetni. 1989-ben és 1990-ben fokozatosan nőtt a lap példányszáma (húszezertől indulva ma már százezernél tarta­nak). Sikerük titkának magyarázata va­lószínűleg az őszinte, szókimondó hangnemben és a dokumentarista törekvésben keresendő. Lapjukban számtalan jegyzőkönyv, szigorúan tit­kosnak, bizalmasnak minősített je­lentés, beszámoló került a széles ol­vasóközönség elé. Emlékezetes bot­ránynak számított például az ŐRI, vagy az MTV vizsgálatával kapcsola­tos anyagok közzététele. Kúlönszám- ban adták közre a DISZ Petőfi Köré­nek 1956. június 27-i vitájának és a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség 1953. február 28-i rendkí­vüli taggyűlésének jegyzőkönyvét. Ezen kívül, ha nem is szoros rovat­tagolódásban, de minden számuk­ban találunk szépprózát, verset és kritikát, gyakori a kisebbségtudo­mánnyal, magyar nemzetiségi problé­mákkal, közéleti, politikai témákkal foglalkozó írások száma. Mivel a róluk szóló irodalom megle­hetősen kevés, vagy nem eléggé tár­gyilagos (talán az Olvasó Nép 39. szá­mában megjelent riportot ajánlhatjuk figyelmükbe), ezért inkább tőlük idé­zünk célkitűzéseikről, alapállásukról: " Amikor a lapot indítottuk, bevallom : .az MSZMP-től, a kormánytól, sót még a belügytől is tartottunk. Mi tör­tént ? Pont e cégektől nem kaptunk a fejünkre. Az első bírálatot a Népsza­badságban olvastuk; mértéktartó, visszafogott hangneme, (mégha téve­dett is) csodálkozással tölt el így utó­lag is, mert más lapoktól alaposan megkaptuk, - amire nem számítot­tunk. A kultúrálatlan, acsarkodó hang­nemet kifogásolom. Az érvekkel lehet vitatkozni, a hanghordozással nem! Egy napilappal vagy hetilappal nem tudok vitatkozni, mert mi csak ha­vonta jelenünk meg. Lehetőséget nem kapunk arra, hogy az ű tszéli hangnemre ugyanabban a lapban válaszoljunk. A három legsűrűbben elhangzó vád: szavahihetőségünk, szenzációhajhászásunk és haszon- szerzésünk mértéktelensége. Fiatal, kezdő munkatársakkal dol­gozunk. Igen szigorú feltételek mel­lett közöljük a riportokat. Ha az ott közölt tények nem igazak, vagy a cikk hangvétele nem tárgyilagos, ügy munkatársunktól búcsút veszünk (már történt ilyen) és nyilvánosságra hozzuk a tévedést." "... mi intellektuális tömeglap sze­retnénk lenni: az értelmiségi és a munkás olvasó egyformán értsen minket..." Az oldalon közölt írást a Kapu anyagaiból választottuk ki - tekintet­tel szerkesztőségének könyvheti sze­replésére megyénkben. A KGB titkos dokumentuma A leigázás 45 alapelve, avagy hogyan bánjunk a bennszülöttekkel A kővetkező szöveget Lengyel- országból szereztük. Az eredeti orosz nyelvű verziót Boleslaw Bi- erut, egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg. Az írás azokat az irányvo­nalakat tartalmazza, amelyeket a KGB Moszkvában székeld centru­ma dolgozott ki Varsóban műkö­dő sejtje számára. Hogy milyen úton-módon került ez a szöveg Bierut irodájába, nem tudni, de feltehetőleg nem kellett nagy var­gabetűt leírnia, tudniillik Bierut egyike volt a KGB háború előtti lengyel ügynökeinek. A hideg módszeresség, amely- lyel a KGB előkészítette Len­gyelország teljes mértékű aláren­deltségét a nagyhatalom érdekei­nek, még ma is ámulatot kell hogy keltsen. Valamint egy kér­dést fogalmaz meg: a Budapesten működő KGB-kirendeltség ka­pott-e ilyen vagy hasonló útmuta­tásokat? Sajnos, ez nem kizárt, ugyanis a Magyar Dolgozók Párt­ja ötvenes évekbeli és az MSZMP későbbi gyakorlata alap­jában véve nem különbözik e KGB-utasítás szellemétől és alap­elveitől. A szöveg lengyelül a múlt év őszén jelent meg a Nowy Dzien- nik hasábjain. A magyar fordítás a lehető legpontosabb. Tekintetbe véve a szerzőgárda mivoltát, a stílus csinosításáról le kellett mondanunk. A fordítók MOSZKVA 2.6.1947: (Szigorúan titkos) K. AA/CC 113 Utasítás NK/003/47 1. A nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek so­raiból általunk beszervezett infor­mátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szerve­zi, a találkozók kizárólag nyilvá­nos helyeken történhetnek. Az in­formációkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közre­működése mellett. 2. Főként annak kell nagy fi­gyelmet szentelni, hogy katoná­ink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szin­tén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetet­len katonáink és a bennszülött la­kosság, katonaság közötti kap­csolatteremtés. 3. Meggyorsítani azon benn­szülöttek likvidálását, akik Len­gyelország Kommunista Pártjá­val, a Lengyel Szocialista Párttal, az interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség­gel, a Hazai Hadsereggel, a pa­rasztzászlóaljakkal és más társa­ságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán kelet­keztek. Ennek az ügynek az érde­kében ki kell használni a fegyve­res ellenzék jelenlétét. 4. Ügyelni kell arra, hogy min­den fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szov­jetunió területén a Vörös Hadse­reg oldalán harcoló lengyel had­sereg) való belépésük előtt orszá­gunk (Szovjetunió) területén tar­tózkodtak. És elérni teljes meg­semmisítésüket. 5. Meg kell gyorsítani az ösz- szes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embe­reknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak. 6. Égyesíteni az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különle­ges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit. 7. Megszervezni és figyelni ar­ra, hogy a pártkongresszusok kül­döttei által megválasztott funkci­onáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg man­dátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze válla­latok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók ter­vezésében és a követelések felter­jesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kong­resszusra új küldötteket kell válo­gatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki. 8. Különös figyelmet kell szen­telni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esé­lyes egyéneknek. Az ilyen embe­reket be kell szervezni, amennyi­ben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra. 9. Elintézni, hogy az állami al­kalmazottak (a biztonsági szerve­ket és a bányaipart kivéve) ala­csony fizetést kapjanak. Ez első­sorban az egészségügyet, a bíró­ságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti. 10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell be­építeni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül.) 11. ’ Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszü­lött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és faj­táit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell ar­ra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucse­re-forgalom keretén belül törté­nik. 12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, par­cellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdono­sok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták. 13. A paraszti magángazdálko­dással szemben olyan politikát kell folytami, hogy a magángaz­dálkodás ráfizetéses legyen, eset­leg minimális haszonnal járhas­son. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a ter­melőeszközök kiosztását, és nö­velni az állami beszolgáltatási kö­telezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgaz­daság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kelljen pótolni. 14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jelle­gűek, megfelelően pontatlanok legyenek. 15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több ko- misszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a töb­biekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.) 16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesíté­sén dolgozhatnak. 17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezete­ket más feladatokkal kell elfog­lalni, úgymint a vállalati üdülteté­sek szervezése, a nyugdíj- és köl­csönkérelmek elbírálása, kulturá­lis és szórakoztató programok, ki­rándulások szervezése, a hiány­cikkek elosztásának megszerve­zése, a politikai vezetés határoza­tainak és nézeteinek az igazolása. 18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és veze­tőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajla­mosak azon problémák analizálá­sára, melyek túlérnek tevékenysé­gük határain. 19. Azon bennszülöttek tevé­kenységéhez, akik párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemé­ben kompromittálják őket, és le­hetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe. 20. A bennszülött tiszti káde­rekre csak ott bízható felelős po­zíció, ahol már el vannak helyez­ve különleges szolgálatunk embe­rei. 21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való te­kintet nélkül állandóan szigorú­an ellenőrizni kell. 22. Megfigyelés alatt kell tarta­ni minden tudományos kutatóin­tézetet és laboratóriumot. 23. Nagy figyelmet kell szen­telni a feltalálóknak és újítóknak, valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bá­nyaiparban hasznosíthatók, vala­mint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntet­ve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pe­dig a nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék, vagy akadályoz­nák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak külföld­re való eladását. A találmány ér­tékéről és leírásáról szóló doku­mentumok közlése megengedhe­tetlen. 24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell elő­idézni. (Kivéve az NK 552-46. számú utasításban szereplő szál­lítmányokat.) 25. Az üzemekben kezdemé­nyezni kell a különböző problé­mafelvető és szakmai értekezle­tek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észre­vételeket és azok szerzőit. 26. Népszerűsíteni kell a dol­gozókkal folytatott beszélgetése­ket, melyek időszerű termelési té­mákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi prob­lémák bírálata. Nem szabad meg­engedni azonban a bírált jelensé­gek okainak megszüntetését. 27. A bennszülött vezetés nyil­vános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. 28. Figyelni kel! arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálóza­ti rendszerre. A régi, nem bekö­tött vízvezetékeket és az utcai ku­takat szisztematikusan fel kell számolni. 29. Az ipari objektumok re­konstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, melyek ivóvíztartalék­ként szolgálhatnak. 30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem le­hetnek többlethelyiségek, me­lyekben hosszabb időre háziálla­tokat lehetne tartani, vagy na­gyobb mennyiségű élelmiszer­tartalékot felhalmozni. 31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagot és beren­dezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az ál­lami vállalatok hasonló termékei. 32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedé- sét. Megengedhető az adminiszt­ratív szervek tevékenységének bí­rálása, de semmiképpen sem en­gedhető meg számbeli megfo­gyatkozásuk és normális műkö­désük sem. 33. Ügyelni kell minden gyár­tási tervre a bányaiparban, vala­mint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggá­tolni a belföldi piac ellátását. 34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kul­turális-nevelő munkát úgy irányí­tani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények el­len. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is. 35. Az alap-, illetve szakisko­lákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekin­télynek és népszerűségnek ör­vendnek, helyüket kinevezett em­berekkel kell feltölteni. Megszün­tetni a tantárgyak közötti különb­ségeket, korlátozni a forrásmun­kák kiadását, és a középiskolák­ban beszüntetni a latin és ógörög nyelv, az általános filozófia, a lo­gika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem sza­bad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsar­nokságára és az elnyomott, nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat. 36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a benn­szülöttek harcát ünnepük a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik. 37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon benn­szülöttekről szóló művek megje­lenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek. 38. Ha létrejön egy olyan jelle­gű szervezet, amelyik ugyan tá­mogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szor­galmazná a hivatalos vezetés gaz­dasági tevékenységének ellenőr­zését, azonnal be kell indítani el­lene nacionalizmus és soviniz­mus vádjával egy rágalomhadjá­ratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszé­gyenítése, temetőink megrongá­lása, nemzetünk és kultúránk be- feketítését hirdető, és a velünk kötött egyezmények értelmét két­ségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell von­ni a bennszülötteket, és kihasz­nálni a velünk szemben létező gyűlöletet. 39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítésé­ről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldal­ról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye. 40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit le­csukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az ún. véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztu­datba, likvidálni vagy köztörvé­nyes kihágás vádjával bezárni őket. 41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek reha­bilitációját. Amennyiben ez a re­habilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói mű­hibának minősül, nem lesz perúj­rafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek be­idézve. 42. Azokat a párt által kineve­zett vezetőket, akik tevékenysé­gükkel károkat okoztak, vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, ne állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változá­sok idejére kádertartalékként szá­molni velük. 43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (el­sősorban a hadügyben, miniszté­riumokban. főbb hivatalokban, is­kolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szociallzmusél- lenes és az iparosítást ellenző te­vékenységgel vádolnak.- Ez a dol­gozó tömegek figyelmét felkelti. 44. A munkahelyeken gondos­kodni kell a különböző funkciók­ban dolgozó emberek leváltásá­ról, és a legkisebb szakér­telemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket. 45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb tár­sadalmi rétegekből származók ke­rüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növe­lése, csupán a diploma megszer­zése. Fordította: Lékó István és Badin Ádám A megye könyvheti vendége a KAPU

Next

/
Oldalképek
Tartalom