Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-26 / 41. szám
Magazin 6 (tárói Amikor még rakodtak a túrkevei pályaudvaron A Julis mindig /Folytatás az 5. oldalról! _____ ^ M a m ásra, senki nem vette fel a Jjfl telefonkészüléket, vártunk hát sorsunkra. Nem tudtuk, jön-e még busz, nem jön, végül jött, és a sofőr közölte, hogy elromlott a járműve. Kisújszálláson még rosszabb a helyzet, onnan már hat óra negyvenkor eljön az utolsó busz, jóllehet ez a járat lenne az olcsóbb, hiszen hat forinttal kevesebbe kerül a menetjegy. A buszok mennek, ahogy nekik jólesik, de a Julis mindig megvárt. Kelemen Pálné tanítónő amolyan helytörténeti min- denttudó. Vele kalauzol tatjuk magunkat az egykori túrkevei vasútállomásra. Nos hát, az indóház épületét nehéz lenne azonosítani. A sínek helyén építőanyagok összevisszasága, a környéken nyoma sincs annak a viszonylagos rendElindulunk a megszűnt vasút mentén, és a félúton még jó állapotban találjuk a Pusztatúrpásztó megállót. Innen bármely irányba indulunk, valamelyik város - Mezőtúr vagy Túrkeve - éppen nyolc kilométerre van. Hamarosan körbefognak a tanyasiak, és már kesergik, mit veszítettek azzal, hogy a vasút megszüntetésével elvágták őket a világtól. A piacos napokon nincs más, mint biciklire szállni, s kosarakkal bepe- dálozni egyik vagy másik városba, mert a buszon csak könnyű kézitáskával nézik jó szemmel a felszállót. Az élet, az halt ki itt, amikor a vasút megszűnt, mondják egyhangúlag, és már azon morfondíroznak, miként is lesz a gyerekek utaztatása, ha valóban megszűnik a tanyasi kollégium. Busszal menni velük, aztán,értük - még végiggondolni is fárasztó. Mezőtúron pályamunkások Pusztatúrpásztó lakói a buszra várva Kelemen Pálné a tanyasi iskolába is vonattal járt nek, amit a MÁV szokott tartani a háza táján. A készsé- ges pedagógus el- 3 #* mondta, hogy ő még a tanyasi vasúttal is járt Szeleshátra, aztán a fehértói iskolába, csak hát a tanyasi oktatási intézmények megszűntek, ezzel furfangos módon sikerült is beterelni a lakosságot a pusztákról a városba. Ha egy póhama- rai ember ezelőtt harminc évvel a fővárosba utazott, a tanyáján felült a kisvonatra, Túrkevén átszállt egy nagyobbra, Mezőtúron egy még nagyobbra, és a székes fővárosba érkezett meg. Ma kerékpár, autóbusz, és még jó néhány jármű kell ahhoz, hogy kimozduljon a világba. Az egykori vasutas szolgálati lakások érthető módon éppúgy elfelejtődtek, mint maga a sínpálya. Pardi Mihály sokáig váltókezelő volt a Kevi állomáson. Keserűen meséli, mint búcsúztatta el szinte nevetve Koszna Mihály akkori tanácselnök az 1975. szeptember 30-án este 11 órakor induló vonatot.- Nem vette a szívére a vasút megszüntetését, mert neki már volt autója - mondja legyintve az egykori váltóőr. Pardi Mihály, az egykori vasutas Egy síndarab a kevi vaspályából, kelt a múlt században A pályamunkások szerint olcsón kijött volna a felújítás dolgoznak éppen azon a "kevi kihúzó" sínpáron, ami megmaradt az egykori vasútból. Azt mondják a pályamunkások, hogy nem sokkal a megszüntetés előtt raktak le ötezer új talpfát, és a pálya- szakasz kevés beruházással még hosszú ideig elszolgált volna. Hogy mi lett a sorsa? Nekiestek a népek, vitték, hordták, van aki házakat tudna felsorolni, melyeknek az alapjába kerültek a feldarabolt sínvasak. Valamennyien egyetértenek abban, hogy felmérhetetlen kárt okozott az, aki egy tollvonással elvágta Túrke- vét a világtól. Ez az ember nem volt más, mint dr. Csanádi György, akiről Szolnokon körutat neveztek el. Joggal, hiszen éppen 1975-ben, a város 900 éves jubileumán sikerült jól megpumpolni az akkori minisztert. Fizetett, mint a katonatiszt az ünnepi ceremóniára, és felépült az a vasútállomás, amit sokáig Közép-Európa legkorszerűbb pályaudvarának neveztünk, s melyről az élet bebizonyította, hogy közel sem az. Ugyanez a Csanádi György gyakran megjelent a televízió híradójában, amint operát hallgat. A túrkevei- ek azt mondják, egy-egy előadás helyett jobban tette volna, ha leutazik a városba, s megkérdi a helybelieket, vajon miként vélekednek a vasút megszüntetéséről? Mindenesetre Túrkevén nincs dr. Csanádi György körút. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Megyénk és a külkereskedelem Sokat hallani mostanában a piackutatásról, a termékek jobb értékesítésére irányuló törekvésekről, a lehetőségek kihasználásáról, s főleg az export előtérbe kerüléséről. Ez utóbbi annál inkább érdekes, mert most már exportjogot bárki szerezhet, ha rendelkezik a kellő feltételekkel, ha megvan a megfelelő képzettsége. A sorompókat jobban felhúzták tehát, mint eddig bármikor - de a külkereskedelem útja még nem tükörsima. Megyénk helyzetéből adódóan a mezőgazdasági termékek exportja jelentős, mégsem rendelkezik exportjoggal egyetlen gazdaság sem. Az Agroimpex, a Te- rimpex, a Hungarocoop van monopolhelyzetben. Általuk jut mezőgazdasági termék a külpiacra. A Mezővíz Közös Vállalat is ezt az utat kénytelen követni, hiába szeretné, hogy legalább az öntözés által elért plusztermékre kapjon kiviteli jogot, hogy önállóan keressen piacot, és saját maga szervezze meg az értékesítést. Ennek a vállalatnak bázishelye Szolnok megye, de szerte az országban van vagy kilencven partnergazdasága. Azokkal negyvenezer tonna búza exportjára kötik majd meg a bizományi szerződést.- Megmondtam az Agroim- pexnek, mert azzal vagyunk kapcsolatban - mondja Balázs Árpád, a Mezővíz kereskedelmi osztályvezetője -, hogy ha hitelt nem tudnak biztosítani, akkor komoly gondok lesznek. A téeszek- ben ugyanis a legnagyobb jövedelemforrás a búza. Hiába fizetik ki a szovjet exportra kerülő búzát két héten belül, ha a nyugatra exportált búzának elhúzódik a szállítása, és a banki machinációk miatt minimum harminc napig tart a szállítás után a pénz kiutalása. Az, exportra szánt kétmillió tonna búzára pillanatnyilag elfogadható szerződés nincs. Sőt, a búzának az árát sem döntötték még el. Nem vagyunk angyalok A Mezővíz partnergazdaságai nagy mennyiségű borsót is termelnek. Kihasználták azt a lehetőséget, hogy az öntözőberendezések vásárlásakor negyvenszázalékos állami támogatásban részesültek azok a gazdaságok, akik részt vállaltak a fehérjetermelésben.- Sajnos, a nyugati piac a borsókivitel előtt egyre jobban be fog dugulni - mondja a kereskedelmi osztályvezető -, mert olyan minőségi és fajtakövetelményeket támasztanak, amiknek nem tudunk megfelelni. Ezért most már a Távol-Keleten, Indiában, Kubában kell próbálkozni. Igaz, n,em azért az árért, amit a termelők szeremének. Tízezer vagon tavalyi termelésű borsó van jelenleg hazánkban. Még mindig arra várnak, hogy jó pénzért értékesíteni lehet, pedig lassan itt az új termés. A jó árért megfelelő minőséget is kell biztosítani. Sok esetben azonban nincs megfelelő tárolótér és tisztítóberendezés. Sok gond adódik ebből. A hyugati vevők emiatt sokszor visszaküldik az árut vagy leértékelik. Főleg akkor kifogásolják meg a szállítmányt, ha a piacon túlkínálat van. Nem angyalok tehát a nyugati vevők sem. És a megbízhatóságuk többnyire megkérdőjelezhető. Balázs Árpád nincs tőlük elragadtatva:- ígérgetnek, megteszik ajánlataikat, de amikor már konkrétumokra kerül a sor, kiküldjük a mintát, az áru hivatalos minősítését, elvégeztetjük előbb a növényegészségügyi vizsgálatot, szóval rengeteg energiát fektetünk bele, akkor egyszerűen "elfelejtik" az egészet. A fáradtság mellett a kiadásokról ne is beszéljünk. Úgy vagyok vele: ha száz ajánlatból három üzlet lesz, az már jó arány. Persze, mi sent vagyunk angyalok. Balázs Árpád találó példával szolgál erre:- Tolatás közben kiborult egy vagon. A vasutasok földdel, kőelső sorban a vállalkozók segítésére. Tevékenységi körünk meglehetősen széleskörű. Korlátolt felelősségű társaságoknak segítünk a mérlegkészítésben, adóbevallásban, a számviteli munkákban. Ez képezi a fő profilunkat. A későbbiekben export-import tevékenységgel is foglalkozunk. Vannak ugyanis olyan vállalkozók, akik nem rendelkeznek ilyen jogokkal, vagy tevékenységi körük olyan szűkkörű, hogy nem érdemes nekik külkereskedelmi tevékenységet folytatni. Gondolok például kutya-vagy lóexportra. Igény van erre. És sok minden másra is. Orvosi körökben például külföldi biztosításra műhibák esetén. A centralizáció hátrányai Szeretnénk bekapcsolódni a vendéglátásba és az idegenforgalmi munkákba is. Mivel a miDepó farmergépeknek? Magyar favágók az NSZK-ban Zöldségtermesztés Tunéziában vei keverve visszarakták az árut' a vasúti kocsiba, úgy továbbították. Emiatt az egész szállítmányt visszaküldték. A mezőgazdasági termékek exportjára jellemző monopolhelyzet nem vonatkoztatható más külpiaci tevékenységre. Sass Zoltánnak Szolnokon van például egy menedzserirodája. Most az NSZK-ba utazott, hogy munka- vállalási engedélyt szerezzen. Ott ugyanis ítéletidő tombolása következtében rengeteg fa kidőlt, s azok kitermelésére szervez Sass Zoltán egy brigádot itteni szakemberekből. A fizetés vagy pénzben vagy természetben lesz. Ebből is látható, hogy a külpiaci tevékenységnek ezernyi oldala van. Visszatérva a Mezővízhez: a vállalat egy német céggel szeretne megállapodni farmergépek behozataláról és értékesítéséről. Az azok segítségével megtermelt zöldséget szállítanák a német cégnek. A Mezővíznek egyébként van a NIKEX révén érdekeltsége egy tunéziai primőrtelepben. Most tárgyalnak egy német céggel arról, hogy október végétől márciusig Tunéziából szállítanák a sárgadinnyét, paradicsomot, új burgonyát, március után pedig a magyar piacróf. S ha már a zöldségféléknél tartunk, említsük meg, hogy száz forint körüli áron tudott volna beszerezni a télen a Mezővíz paradicsomot, de választ sem kapott ajánlatára a nagykereskedelmi vállalatoktól. Bizonyára van alapja annak a feltételezésnek, hogy akkor az, aki "benne van a pikszisben", nem tudta volna négyszáz forintért eladni a saját áruját. Műhibákra külföldi biztosítás A külkereskedelmi tevékenység egyébként nem minden tekintetben jelent áruval való foglalkozást. Jól példázza ezt a szolnoki Fahrosz Kft. Dr. Fási Ibolya így summázza tevékenységüket:- Kft-nk különböző tevékenységek menedzselésére, alakulj enk magyar-izraeli vegyesvállalat, elsősorban abból a régióból szeretnénk vendégeket hozni illetve odavinni. Piaci tevékenységünk is elsősorban oda orientált. Az a tény, hogy külpiaci kapcsolataink szinte a legutóbbi időkig centralizáltak voltak és bizonyos tekintetben (lásd búzakivitel) egy kicsit még ma is privilégium a külkereskedelem, nagyon érezteti hatását megyénkben. A vállalatoknak, gazdaságoknak jórészt nincs kialakult piaci kapcsolata. Késve vagy egyáltalán nem ismerik azokat a kontingenseket, melyekre egy-egy ország fogadóképes. Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese nem valami nagy megelégedéssel beszél erről:- A piackutatás nem tudományosan megalapozott, inkább személyi kapcsolatokra épül megyénkben. És ez a megállapítás nemcsak a kül-, hanem a hazai piacra is vonatkozik. A külföldiek sok esetben jobban ismerik helyzetünket, mint mi. így eleve nem lehet teljes a kereskedői munka sikere. A partnerválasztás ötletszerű. Eredményesebb lenne az, ha a megyei tanács illetékesei megfelelő helyismeret birtokában hoznák össze a partnereket. A KGST-piacra épült gazdaság termékeinek csomagolása, válogatása, minősége olyan, amilyen. Tény, hogy sok kívánnivalót hagy maga után. Drágák és rossz minőségűek a csomagolóanyagok, nem felelnek meg a követelményeknek. És ami szintén súlyos gond: kevés a jó külkereskedelmi szakember. A Szolnokon remélhetőleg rövidesen megnyíló külkereskedelmi főiskolai tagozat sokat jelent majd ebben a tekintetben. És az is, hogy Szolnoknak a termékek értékesítése szempontjából igen -kedvező a fekvése. Fontos közúti és vasúti csomópont és repülőtere is van, ami a későbbiek során ■ esetleg a szállítás mellett a személyforgalmat is fellendítheti.- > ■ - Simon Béla
