Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-24 / 39. szám

2 1990. MÁJUS 24. Az Országgyűlés bizalmat szavazott Antall Józsefnek és kabinetjének (Folytatás az 1. oldalról) A legélesebb kritikát - a tegna­pi naphoz hasonlóan - a' Fidesz képviselői mondták a leendő kormány elképzeléseiről, amit ismételten csak fogalmazvány­ként emlegettek, s mint ilyet nem tudják kormányprogramként el­fogadni. Véleményüket látható­an sokan nem osztották, s az egyik fiatal demokratának még a kitapsolást is el kellett viselnie. A kormánypártiak és a fidesze- sek vitája egyébként a szemé­lyeskedést sem nélkülözte. Dé­nes János, az MDF képviselője arra szólította fel a fiatal demok­raták parlementi csoportját, hogy az határolja el magát egyes tag­jaiknak attól a "hökkentsd meg a burzsoát" stílusától, ami a 40-es évek végén fogalmazódott meg a Magyar Dolgozók Pártjának Szikra-fellegvárában. Az SZDSZ képviselői ma már ke­vésbé voltak lojálisak az Antall József által előterjesztett, a nem­zet megújhodását célzó prog­rammal. Utalva annak a földtu­lajdonnal foglalkozó részére, a szabaddemokrata Wekler Ferenc úgy vélekedett: a visszatérés az 1947-es földtulajdoni állapotok­hoz nem a nemzet megújhodásá­nak programját jelenti, hanem egy széles réteg kitaszítását a nemzetből! A Magyar Szocialis­ta Párt képviselői közül többen a program ellentmondásaira hív­ták-fel a figyelmet a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgaz­dapárt képviselői kiálltak az An- tall-kormány programja mellett, annak jövőbemutató erényeit méltatva. Miközben a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egymást váltva fejtették ki véleményei­ket, az ülésterem padsorai foghí­jas képet mutattak, a képviselők egy része inkább a folyósokon vitázott. Az Antall József által kedden előteijesztett kormányprogram egyes részletei még a kormány­zásra készülő legnagyobb párton belül sem találtak osztatlan egyetértésre. Több képviselő je­lezte, nem áll módjában támo­gatni a kormányprogramot. Az ebédszünetig harmincnál többen mondták el véleményüket. A parlamenti pluralizmus megnyil­vánulása: a Tisztelt Ház egy ré­sze nemtetszése jeléül nemegy­szer olyan honatyát tapsolt ki, akinek beszédét a képviselők másik csoportja nagy tetszéssel fogadta. A legtöbbet vitatott kérdés a délelőtt során a földprogram volt. Mizsei Béla, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei független kisgazda képviselő, elképzelé­sük védelmében még azt a kije­lentést is megkockáztatta, hogy programjuk végrehajtása nyo­mán olyan élelmiszerbőséget produkálnak majd a magángaz­daságok, amilyenre eddig még nem volt példa. Ezzel azonban nem tudta meggyőzni a kétkedő­ket. A kereszténydemokraták üdvözölték, hogy az irányelvek között pártjuk programjának több lényeges eleme megtalálha­tó, s a kormányprogram erénye­ként említették annak emberköz­pontúságát. A fiatal demokraták szinte ízekre szedték a programot, rá­mutatva annak hiányosságaira, ellentmondásaira. A szabadde­mokraták pedig a súlyos gazda­sági kérdések feszegetése mel­lett az etnikai kisebbségekkel és a vallási kérdésekkel foglalkozó rész elnagyoltságát tették szóvá. Egyikük még arra is figyelmez­tetett, hogy a hitoktatás és hittör­ténet javasolt oktatási módja szinte kötelező jelleget ölt. A szocialisták nagy hangsúllyal vetették fel: hiányoznak a prog­ramból a szociális garanciák. Az előteijesztés elleni és mel­letti felszólalások között még olyan szélsőséges vélemények is elhangzottak, mint például az egyik kisgazdapárti képviselő részéről az, hogy a programot bibliaként kell forgatni. Ezt vi­szont a hívő emberekre tekintet­tel éppen az egyik, magát ateis­tának nevező SZDSZ-es utasí­totta vissza, magasztos dolog ki­gúnyolásának minősítve a kije­lentést. A délutáni szünetig 57- en fejtették ki véleményüket a beterjesztett kormányprogram­ról, és még csaknem tízen vártak arra, hogy elmondhassák észre­vételeiket. A délutáni vitában a kisgazdáknak is meg kellett érni­ük, hogy egyik képviselőjüket kitapsolták a honatyák. Szűrös Mátyás, a soros elnök pedig a vita mederben tartása érdekében kénytelen volt megkérni a képvi­selőket, hogy tartózkodjanak a személyeskedéstől. A program boncolgatása so­rán a szabaddemokraták több íz­ben is rámutattak a szociálpoliti­kai elgondolások hiányosságai­ra. Az MDF-es Tamóczky Attila pedig azzal a javaslattal állt elő: az állami vállalatok vezető posztjaira íijanak ki pályázato­kat, függetlenül az érintettek megbízatásának lejártától, hogy a gazdálkodó szervezetek meg­szabadulhassanak a pozíciójukat érdemtelenül betöltőktől. Este valamivel hat óra előtt fejeződött be a kormányprogram vitája, amelynek során ezen a na­pon csaknem 70-en szólaltak fel. Antall József válasza előtt Szű­rös Mátyás, a soros elnök szüne­tet rendelt el, amit az MDF-esek, a kisgazdák és a keresz­ténydemokraták rövid együttes megbeszélésre használtak fel. Antall József válasza a vitában elhangzott véleményekre Este fél 7-kor kezdte meg vá­laszadását Antall József. A kije­lölt miniszterelnök a vitával kap­csolatosan a legnagyobb jelentő­séget annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, ese­tenként - szóhasználata szerint - vitriolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az erősebb megjegyzések sem váltottak ki visszatetszést vagy felháborodást, sőt, őszintén örült annak, hogy egy kormányprog­ramot végre így vitattak meg az Országgyűlésben. Hangsúlyozta: a magyar Or­szággyűlés egyik sajátossága, hogy a padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a Parlamentben öregedtek meg. Ezért arra kérte a fiatalokat: le­gyenek türelmesek, amikor a ko­rosabb honatyák régi sebeket tár­nak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt fájdalmát kí­vánják kibeszélni. Az ország ki­vezetésére a válságból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek. A vitatott kérdések közül első­ként arra reagált, hogy az általa beterjesztett anyag kormány- programnak tekinthető-e vagy sem. Hivatkozva a Házbizott­sággal folytatott konzultációjá­ra, és az alkotmány módosítása során a Parlamentben korábban elhangzottakra, megjegyezte: az sokra, kritikákra. Összefoglaló­an kijelentette: a kormányzat ígéretet tesz arra, hogy részletes programját három hónapon belül kidolgozza és leteszi a képvise­lők asztalára, figyelembe véve a másfélnapos vitában elhangzot­takat. Válaszának végén arra kérte a koalíciós kormányzásban részt vevő pártokat, hogy adják szava­zatukat e programra, az ellenzéki pártokat pedig arra: kritikai ész­revételeiket ezután se rejtsék vé­ka alá, de az európai szokások­nak megfelelően az ő kormányá­nak is adják meg az első száz napot a felkészülésre, a szüksé­ges intézkedések megtételére. Antall József kijelölt minisz­terelnök nagy tapssal fogadott Miniszterek kinevezése A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri bársonyszékekben már az új kor­mány tagjai foglaltak helyet. Szabad György külön is köszön­tötte a lelépő kormány tagjait, Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré, Balsai Istvánt igazságügyminiszterré, Bőd Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré, Für Lajost honvédelmi miniszterré, Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré, Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré, Horváth Balázst belügyminiszterré, Jeszenszky Gézát külügyminiszterré, Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé, Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré, Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré, Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré, Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré, Rabár Ferencet pénzügyminiszterré, Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré, Surján Lászlót népjóléti miniszterré. válasza után Szabad György be­jelentette, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke átiratot intézett az Or­szággyűléshez. Ebben a Magyar Köztársaság alkotmányáról szó­ló - többször módosított - 1949. évi XX. törvény 33. paragrafusá­nak 3. bekezdése alapján java­solta az Országgyűlésnek Antall József miniszterelnökké válasz­tását. Szavazás, gratulációk A határozathozatal előtt Sza­bad György felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy az alkot­mány legutóbbi módosítása egy eddig, az Országgyűlés működé­sében nem alkalamazott szava­zási módot ír elő a jelen esetre. Eszerint a miniszterelnököt az Országgyűlés tagjai többségé­nek szavazatával választja. Te­hát nem a jelenlévők többségé­nek szavazata, hanem a megvá­lasztott országgyűlési képvise­lők többségének igenlő voksa (194) szükséges. A miniszterelnök személyé­nek megválasztásáról, illetve a kormányprogram elfogadásáról a képviselők egyidejűleg szavaz­tak. Az Országgyűlés Antall Jó­zsefet 218 támogató, 126 ellen- szavazattal, 8 tartózkodás mel­lett választotta a Magyar Köztár­saság miniszterelnökévé, és fo­gadta el a kormányprogramot. Antall József megköszönte a bizalmat, majd nagy taps köze­pette fogadta a volt miniszterel­nök, Németh Miklós, s a pártok frakcióvezetőinek gratulációját. akár képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök javaslatára kine­vezte a Magyar Köztársaság mi­nisztereit: eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem átfogó, részletes programot várnak a kormány­alakító miniszterelnöktől, ha­nem azt, hogy rendelkezzék a tennivalókról általános elképze­lésekkel; programja átfogó kon­cepciót, irányelveket tartalmaz­zon. A kormányalakításra készü­lő pártok koalíciójáról szólva pe­dig kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti, amelyben a résztvevőknek közös az irányvonala, azonos a straté­giai célja, de más és más társa­dalmi rétegeket, csoportokat ké­pesek mozgósítani. Azt sem tit­kolta, hogy nem egyszer a koalí­ciós pártokon belül, és azok kö­zött is van ellentét, hiszen hon­nan ne lennének nézetkülönbsé­gek ennyi évtized után ilyen hir- telenül összekerült politikai szervezetekben. Külpolitika A külpolitikát érintő megjegy­zésekre reagálva Antall József örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a megfogal­mazott célokkal, bár akadtak más módszerbeli és ütemezési elképzelések. Leszögezte: a kor­mány külpolitikája nem lehet ki­zárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Újból megerősítette, hogy Magyaror­szág ki kíván lépni a varsói pak­tumból, bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szerződése­ket általában nem lehet egyolda­lúan felrúgni. Ellentmondások Többen kifejtették vélemé­nyüket a vitában az ellentmondá­sokról is. Antall József szerint azok kiélezhetőek, hiszen egy­szerre kell gazdasági megszorí­tásokat alkalmazni, szociális in­tézkedéseket megtenni, környe­zetvédelmi és kulturális felemel­kedést megvalósítani. Mindez kijátszható egymás ellen - mond­ta, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék szónokainak kí­vánságlistája is legalább annyira ellentmondásos volt, amikor azt sorolták: milyen intézkedéseket kellene tenni a gazdaságban, a tudományban vagy a sportban. Utalva Bőd Péter Ákos mondata­ira, kifejtette: az új kormány meg kívánja élénkíteni a gazdaságot, olyan politikát követ majd, amelyben a fennmaradás kény­szere jobb teljesítményre sarkall. Költségvetés Antall József a továbbiakban a következő esztendők költségve­tési elképzeléseit elemezve utalt arra, hogy miután számos - töb­bek között IMF - megállapodás van továbbra is érvényben, igen kevés játéktere marad az új kor­Antall József a szónoki emelvényen mánynak. Bizonyos átcsoporto­sítások végrehajtására nyílik mód a legsürgősebb teendők el­végzése érdekében. Ezek priori­tását, a forráslehetőségek feltárá­sát követően, meg fogják hatá­rozni. A közeljövő elképzeléseit érintve szólt arról: a nehézségek ismeretében is arra készül az új kormány, hogy külső erőforrá­sok bevonásával hazánk meg­rendezi a világkiállítást. Ennek elmulasztása ugyanis infrastruk­turális és presztízs szempontból egyaránt ártana az országnak. Nemzetiségek, kisebbségek A hazai nemzetiségek és etni­kai kisebbségek képviseletéről megerősítette azt az álláspontot, amely már az MDF-SZDSZ- megállapodásban is megfogal­mazódott, és amelyet a koalíciós pártok is elfogadtak. Azaz: nem fogadják el azt az európai alkot­mányjogi fejlődéstől is tökélete­sen idegen megoldást, hogy a Parlament nemzetiségi képvise­lőket kooptáljon tagjai sorába. Márcsak azért sem tartják ezt megoldásnak, mert maguk a nemzetiségiek sem értenek ezzel egyet. Az jogalkotás területét érintve szólt arról is: a pártok Parlament­ben ülő képviselőinek közös hi­bája - és ezt együttesen kell vál- lalniok -, hogy még mindig nincs tájékoztatási és sajtótörvény. Ezt a mulasztást azonban az Ország- gyűlésnek sürgősen pótolnia kell. A kijelölt miniszterelnök részletesebben szólt az önkor­mányzatokkal kapcsolatos kor­mányelképzelésekről. Kiemelte, hogy az önkormányzati megye szerepéről és a települések ön- kormányzatáról majd az önkor­mányzati törvénytervezet parla­menti vitájában kell dönteni. Az bizonyos, hogy ma még alapvető nézetkülönbségek vannak, ám vélekedése szerint a pártok kép­viselői ebben egyetértésre fog­nak jutni. Ismételten kiemelte: a helyha­tósági választások az új Ország- gyűlés és az új kormány megala­kulása után a második lépcsőfok a teljes rendszerváltásban, ezt követi majd a vállalatok, a nagy­üzemek, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek átalakulá­sa. A helyhatósági választások jelentősége abban áll: ha a ta­nácsrendszer, mint a volt pártál­lam még létező bázisa megszű­nik, s helyébe egy európai mo­dernizációval egybekötött ma­gyar önkormányzati rendszer lép, a magyar nép csak akkor tud­ja és érzi majd, hogy bekövetke­zett a várva várt fordulat. A továbbiakban Antall József már nem tért ki a kormányprog­ram irányelveinek részleteit vita­tó megjegyzésekre, felszólalá­A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemuta­tás sorrendjében - helyükről fel­állva köszönték meg a bizalmat. A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként Antall József letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét szót kért. Az Országgyűlés, kemény po­litikai vita után, elismerve az ed­digi munkát, s talán megbocsát­va a botladozásokat, elfogadott miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formá­lis eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent köteles­sége, mélyebb gyökerek és na­gyobb elszántság köti a nemzet­hez. Számára ez a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyöt­rik, a felelősség súlya olyan mér­tékben nehezedik rá, hogy min­den akaraterejére és hitére szük­ség van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az or­szágnak nagy szavak nélkül, tud­va azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tátonga- nak előttünk. '-V 4.' *** * • í ív f Antall József hangoztatta: a magyar népnek minden erejével, hitével akarnia kell a kilábalást a válságból. Köszönetét mondott az eddigi kormányzatnak, külön hangsú­lyozva: politikai ellenfelekként a kerekasztal-tárgyalásokon együtt munkálkodtak azért, hogy valódi demokrácia legyen, s azt sikerüljön vérontás nélkül elérni. Annak a hitének adott hangott, hogy Európa, Amerika és a világ más országai tudni fogják: ez a kis nemzet most úttörőszerepet játszott a totális rendszerek meg­semmisítésében, és végre nem egyoldalú „szerelemmel”, ha­nem kölcsönös megbecsüléssel csatlakozhatunk Európához. Antall József székfoglaló be­szédét követően a miniszterek is letették a hivatali esküt. Csaknem 9 óra volt már, ami­kor az elnöklő Szabad György befejezettnek nyilvánította a kormányalakító ülést, s bejelen­tette: az Országgyűlés csütörtö­kön reggel tartja következő ülé­sét. • «V i ü Ja 'j i j- n -sí j »a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom