Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-24 / 39. szám

1990. MÁJUS 24. Néplap 3 A Nagyalföldi Köoloaj- és Földgáztermelő Vállalat a sorban állás ellen Önkormányzat és képviseleti elvek Bármilyen Az NKFV sok partnere ismétel­heti a címben leírt szavakat, ha nem fizeti meg adósságait. A sor­ban állás hovatovább a magyar gazdaság egyes számú problémá­jává növekszik. A vállalatok nagy részét ma három csoportra lehet osztani. Az egyikbe tartoznak azok, akik nem tudnak fizetni, s így kiváltói is a nehézségeknek. A másik csoportba azok tartoznak, akik maguk is adósok, de nekik is vannak kintlévőségeik. Míg a har­madik csoportot azok alkotják, akik kényszerű hitelezői a nem fi­zetőknek. Ezek közé tartozik a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáz- termelő Vállalat is, amely úgy véli, hogy itt az ideje keményebb esz­közökkel is fellépni e probléma ellen, ha nem akarjuk, hogy szétzi­lálja a gazdaságot. A fellépés azért is indokolt, mert miként dr. Szalóki István vezér- igazgató is fogalmazott, nem nor­mális jelenségről van szó. A nor­mál életben ugyanis, ha a boltban valaki csak az árut viszi el, de nem fizet, rendőrért kiáltanak, tolvajt mondanak, s szabálysértésért az il­letőt meg is büntetik. A vállalati szférában mindezt büntetlenül meg lehet csinálni. Sokan vissza­élnek a helyzettel, nem mérik fel azt sem, milyen károkat okoznak a partnereknek, az államnak, s végső soron saját maguknak. Az NKFV persze nem lehet a legfőbb igaz­ságtevő -<* véli a vezérigazgató -, de valamit tenni kellett és kell a to­vábbiakban is. Erről folytattunk beszélgetést Czibulka Péter gazda­sági vezérigazgató-helyettessel, Asztalos József közgazdasági fő­osztályvezetővel, valamint dr. Szikszai József pénzügyi főosz­tályvezetővel. Ki lehet deríteni, ki nem fizet Az NKFV alapvető gondja, hogy vevőinek egy része likviditá­si, azaz fizetési problémákkal küszködik, ami kihat a cégre is, azzal, hogy egyes vevők nem haj­landók fizetni. Ugyanakkor nekik is fizetési kötelezettségeik vannak a kitermelt, illetve a beszerzett földgázért az állam felé, arról nem is beszélve, hogy a kényszerű hite­lezés miatt pénzük nem céljaik szerint hasznosul. Elég csak el­gondolni azt, hogy ha csak egy hónapig beteszik a bankba azt a több százmillió forintot, amivel nekik tartoznak, milyen kamatot eredményezhetne. A vállalati trió véleménye sze­rint rend akkor lesz, ha a gazdaság szereplői betartják a törvényeket, azért is, hogy a gyenge láncsze­mek, az általunk első csoportba so­roltak, kibukjanak. Véleményük szerint ezek pénzügyi kapcsolato­kon keresztül érzékelhetőek, nyo­mon követhetőek. Elvileg persze ma már létezik az Öncsőd bejelen­tésének a kötelezettsége, a nem fi­zető vevőkkel szemben lehet is csődöt kezdeményezni, de mind­ezek féloldalas, normativitásuk miatt nehezen követhető intézke­dések. Az NKFV fogyasztóinak egy része ráadásul válságágazat­ban van /kohászat, vegyipar, stb./, s ez tovább bonyolítja a megoldás módozatait. A vállalatnak nem cél­ja, nem is lehet az, hogy a vevők, s ezen keresztül az egész gazdaság érdekeit ne vegye figyelembe. Az adósnak fizetnie kell A fentiekből adódott, adódik a feladat, a dilemma, hogyan oldják meg a helyzetet, mihez tartsák ma­gukat. A Tigáz Borsodban már megtette az egyik vásárlójával, hogy elzárta a csapot. Ezt ők is fontolgatják mintegy háromne­gyed éve, de ez csak végső megol­dásként jöhet szóba. Addig foko­zatok vannak, hogy minél kisebb károkat okozzanak. Mert tudnak okozni igen nagyokat is. A kohá­szat esetében például gázcsap el­zárása milliárdos károkkal járhat. Céljuk a fogyasztók felkészítése, tudják mire számítsanak, ne érje őket váratlanul semmilyen intéz­kedés . Először szóban figyelmez­tetnek, ezt követi hasonló írásbeli, majd erőteljesebb felszólítás. Ez­után kezdeményezik a tárgyaláso­kat, amelyeknek többnyire meg­van az eredménye. Ha a tárgyalá­sok nem vezetnek eredményre, jö­het a jogi procedúra is, de ez sem igazán kívánatos. Ar eddig meg­tett intézkedések azt bizonyítják, hogy van értelme kezdeményezé­seiknek. Január 1-én például 1,4 milliárddal, március 31 -én 0,9 mil- liárddal, május 5-én csak 0,75 mil­liárddal tartoztak nekik. Pénteken ül össze a válságstáb A cég vezetői két dolgot tarta­nak fontosnak: derüljön ki végre valahára, hol keletkezett az a mint­egy 100-200 milliárdos adósság-, hegy. Azt persze naivitás lenne hinni, hogy ettől minden jóra for­dul, de mégis szembe kellene néz­ni a konkrét helyzettel. A másik, amit fontosnak tartanak, a kény­szerhitelezésbe való belenyugvás a saját cég elleni merénylet, s ezt senki nem várhatja tőlük. Ma már az NKFV is saját felelősségére Dr. Szalóki István vezérigazgató: " A boltban tolvajt kiáltanának..." gazdálkodik. Ellátási felelősségük megszűnt, így a veszteséget nekik kellene lenyelni, igaz a nyereség is az övék. Úgy gondolják a kemé­nyebb fellépés a vevőknek is'érde- ke, hiszen a folyamat egy bizonyos szint után visszafordíthatatlanná válik. Ez pedig mindkét cég vesz­tesége lehet. Ok úgy tapasztalják, hogy sok esetben csak figyelmet­lenségről van szó, eegyes vállala­tok nem igazán félnek ma még a következményektől. Ezt tanúsítja az is, hogy kényszerhelyzetben fi­zetnek. Aki a levelekre nem rea­gál, az a műszaki korlátozásra igen. Az jövőben inkább szigoro­dó intézkedéssorozat nagy gondja, hogyan kerüljék el a lakosság megterhelését. Erre feltétlen vi­gyázni kell. Mindez sziszifuszi munkát jelent. Többnyire pénte­kenként ül össze a válságstáb, amelynek feladata a vevők meg­vizsgálása, a teendők meghatáro­zása. Az eddigi eredmények őket igazolják, de a jövőben még követ­kezetesebben szeretnék az adósok figyelmét felhívni a problémára. Ők, bár eltökéltek, mégis minden esetben a kiegyezés a cél. Ezt az alkalmat használjuk fel, hogy néhány sorban beszámoljunk az NKFV-nél nemrég lezajlott ve­zérigazgató-váltásról is. Dr. Szaló­ki István ugyanis március 15-től a cég kinevezett vezérigazgatója, úgy, hogy két hétig még együtt dolgozott a régi vezérigazgatóval. A nyugdíjazás miatt megüresedő székre a múlt év nyarán az OKGT vezérigazgatója írt ki pályázatot. Végül dr. Szalóki István nyerte el, aki 1962-től, az egyetem elvégzé­se óta, némi megszakítással dolgo­zik az NKFV-nél. A sikeres csa­patmunkát tartja az egyik legfon­tosabb tényezőnek a hatékony ve­zetésben, amit bizonyít a fent leírt beszélgetés is. Itt ugyanis országos horderejű problémákról esett szó, aminek körbejárását rábízta mun­katársaira. Mondván, ők jobban értenek hozzá. Füle István Vasárnap Emlékművet avatnak A NYILVÁNOSSÁG KLUB GYŰLÉSE Estébe nyúló összejövetelt tar­tott kedden délután a törökszent­miklósi Nyilvánosság Klub. Első napirendi pontként a rendezvény­nek helyet adó művelődési köz­pont kihasználatlan udvarának hasznosítási, beépítési tervét vitat­ták meg. Az intézmény vezetője és a tervet ismertető építész az intéz­ményi háttér közvetlen közelségé­vel, a terület központi fekvésével érvelt a több mint egymillió forint­ba kerülő közösségi, szabadidős célokat szolgáló beruházás meg­valósítása mellett. A Kisgazdapárt egyik tagja sze­rint erre a célra máshol is található szabad terület, ide inkább egy szín­háztermet kellene építeni. A városi könyvtár igazgatónője pedig azért tiltakozott, mert megítélése szerint a rendezvények zavarják majd az olvasók nyugalmát. Több résztve­vőnek az volt a véleménye, hogy az épületbe - méltó helyére - vissza kellene költöznie a tanácsnak, az udvar rendezésével pedig az ön- kormányzatok megalakulásáig várni kell.- Az átmenet idején sem állhat meg az élet - mondta válaszában a művelődési központ igazgatónője. Hozzátette, hogy a település szé­lén található, közösségi célú léte­sítményeket a távolság miatt keve­sen látogatják. Ezt követően öt általános iskola igazgatójának jelöléséről, válasz­tásáról és kinevezésük körülmé­nyeiről tájékoztatták a jelenlevő­ket. Szóba került ahelyi TIT-szerve- zet által felkarolt városi újság ügye is. Részletesen ismertették a lapin­dítás feltételeit. Továbbra is fog­lalkoznak a - legalább 1500 pél­dányszámú - kiadvány megjelen­tetésével, de ehhez anyagi háttérrel egyelőre még nem rendelkeznek. Sok időt szenteltek a munkásta­nácsok helyzetének értékelésére. Megállapították, hogy a dolgozók sajnos nem öntevékenyek. Felte­hetően azért, mert állásukat féltik. A múlt folytatása lenne - mondták -, ha a városban működő pártok beleszólnának a vállalatok belső ügyeibe. A kisgazdapárti Dögéi Imre ezzel ellentétes véleményé­nek adott hangot. Véleménye sze­rint a Nyilvánosság Klub egyik feladata, hogy itt vitassák meg a munkahelyeken felgyülemlett problémákat. Felszólalásában tá­jékoztatta a résztvevőket a föld­hasznosítási bizottság megalaku­lásáról, összetételéről. Ismertette egyúttal a május 27-i Hősek Va­sárnapja programját. Eszerint va­sárnap délután 13,30 órakor a mű­velődési központban találkoznak a hősök emléke előtt tisztelgő török - szentmiklósiak. A Kossuth téri Hősök Szobránál 14,00 órakor kezdődik a megemlékezés, 15,00 órakor pedig emlékművet avatnak fel a második világháborúban ele­sett törökszentmiklósiak tisztele­tére. A sajtónyilvánossággal és az Új Néplap elleni, több szolnoki párt- szervezet által meghirdetett boj­kottfelhívással kapcsolatban Ka­kukk Imre, az SZDSZ helyi szer­vezetének képviselője elmondta, hogy nem csatlakoznak a hírzárla­tot meghirdető szolnoki SZDSZ- csoport kezdeményezéséhez, ugyanis ezzel kapcsolatban senki sem kérdezte meg őket. Hozzátet­te: rendezvényeikre továbbra is vátják a lap újságíróit. A törökszentmiklósi MDF je­lenlévő egyik vezetőségi tagjának, Balogh Józsefnek az volt a véle­ménye - bár közvetlenül a bojkot­tal kapcsolatban nem kívánt nyi­latkozni -, hogy a pártok által szer­vezett, a törökszentmiklósihoz ha­sonló rendezvényekről tájékoz­tatni kell a lakosságot. * sz - , kérdésre helyben kérhető válasz A parlament mellett az ön­kormányzatok lesznek a közélet legfontosabb területei. Kialakí­tásukkal, és megfelelő működé­sük esetén lényegesen vissza­szorítható az államigazgatási és költségvetési rendszer jelentősé­ge és beleszólása az egyes terü­letek életébe. Ennek feltétele, hogy az adott térség lakói birtokukba vegyék az ipari és mezőgazdasági terme­lési eszközöket és az ezek­hez tartozó irányítási feladato­kat is. Az önkormányzati rendszer csak akkor láthatja el megfelelő­en a feladatát, ha több síkon szer­veződik. E több síkú szervező­dés már spontán megindult, megalakultak a legkülönbözőbb kamarák (jogász, orvos, pedagó­gus, stb.), különböző egyéb szer­vezetek jöttek létre (nagycsalá­dosok, idősek, nyugdíjasok, a fiatalok, a lakókörzetek érdek- képviseletei, a sportegyletek, stb.). Ezeket csak össze kellene fog­ni, a még szerveződők megala­kulását elő kellene segíteni. Melyek lennének a legfonto­sabb rendeződési elvek? A területi elv rendszere lénye­gében eddig is megvalósult, de önmagában nem láthatta el teljes mértékben a feladatát. A képvi­selőknek olyan kérdésekben is folyamatosan dönteniük kellett, amelyekben csak a személyes véleményüket tudták képviselni, hiszen választókörzetük több tí­zezer lakójának, gazdálkodó egységeinek érdekeit nem is­merhették. A területi elven jelen esetben csak a lakóterületek ér­dekképviseletét értjük. A közösségi képviselet elvé­nek feltétele, hogy mindenki tu­lajdonos legyen, vagy legalábbis ennek megfelelően gondolkod­jon, érezzen és cselekedjen. Mindenekelőtt természetes kö­zegében, ott, ahol dolgozik: a műhelyben, a kórházban, az is­kolában, stb. Ennek megfelelően a kórház­ban az osztályokon, az iskolák­ban a tantestületekben, a terme­lőüzemek legkisebb egységei­ben is a dolgozók megválasztják maguk közül azt, akiben a leg­jobban bíznak, akit a legalkal­masabbnak tartanak arra, hogy a kisebb közösségek érdekeit kép­viseljék. A kisebb egységek ve­zetői választják a magasabb egy­ségek, az egész kórház, az egész iskola, a mezőgazdasági és az ipari, a termelőüzemek képvise­lőit, akiket az önkormányzatba delegálnak. A szakmai-ágazati képviselet elve azt jelenti, hogy az adott területen dolgozó képzőművé­szek, építészek, írók, színészek, pedagógusok, jogászok, közgaz­dászok, mérnökök, vasipari vagy faipari munkások, orvosok, stb. ágazati közösségeket képez­nének, és úgy képviseltetnék ér­dekeiket. De például a pedagógusok képviselete is lehet több síkú, ahogy a munkájuk is az. Külön lenne érdekképviselete az általá­nos iskolák alsó és felső tagoza­tainak, a gimnáziumoknak, a szakiskoláknak, de ezeken belül az egyes tantárgyaknak megfele­lően is. A földrajzot, a történel­met, és minden más tantárgyat tanítók még sajátosabb szakmai képviseleteket hozhatnának lét­re. De így érvényes ez minden szakmára, a vasasokon belül pél­dául az esztergályosokra, a ma­rósokra, a szerszámkészítőkére, stb. Felsorolhatatlan, ahogy minden irányba ágazódhat ez a szakmai képviselet. A felsoroltakon kívül termé­szetesen egyéb szerveződési el­vek is lehetségesek, így például: a nemzetiségiek, a fiatalok, a nők, az öregek, a nyugdíjasok, a kiskereskedők, a kisiparosok, a vallásos emberek, a mezőgazda- sági dolgozók képviseleti elve. De a sor folytatható, számtalan egyéb szerveződés (város-, falu- szépítők, zöldek, klubok, könyv­tárak, kultúrházak) tarthat szá­mot jelentőségre. iVfl’ve/minden terület, közös­ség és szakma e megoldásban delegálva van, bármelyik véle­ménye helyben kikérhető. Nem maradhat egyetlen kérdés sem megválaszolatlan, rendezetlen. E rendszerben az önkormányzat igazgatási területén lakó egyes polgárok több képviseleti elv szerint is (lakóterületen - mert lakik valahol, közösségi - mert ott dolgozik valahol, szakmai - mert valamely szakmát képvisel valahol, valamely pártnak vagy szervezetnek tagja valahol -) be­leszólhatnak saját sorsuk irányí­tásába. Ez a működési forma alapja lehet egy valóságosan de­mokratikusan működő testület­nek. J. G. Főzésből, terítésből érettségiznek Megkezdődtek a gyakorlati érettségik a szakközépiskolák­ban. Felvételeink a szolnoki Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola vendéglátós hallgatóinak ételkészítési, terí­tési /felszolgálási/ érettségijén készültek.-nzs-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom