Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-02 / 20. szám
1990. MÁJUS 2. Néplap 3 Uj üzemrész a Kanizsa Bútorgyárban Megkezdődött a termelés a Kanizsa Bútorgyár új üzemrészében. A 972 négyzetméteres üzemrész beindításával lehetővé vált, hogy a boltok által megrendelt szekrényelemeket közvetlenül a gyárból szállítsák. /MTI fotó: Czika László/ A kempingek megújultak—de jönnek-e a turisták? (Folytatás az 1. oldalról). Az épület tetőterében panziót alakítanak ki. Az első osztályú vendégfogadó fürdőszobás szobáival biztosít pihenést egyszerre negyvenkét turistának. A főépülethez automata tekepálya is csatlakozik. Nyárra elkészülnek az új zuhanyzók, mellékhelyiségek is. A Tiszatour többi vendégfogadója is megújulva várja a szezont. A szolnoki Touring szállóra például több mint 2 és félmillió forintot költöttek. Ez arra volt elég, hogy kicseréljék a vízvezetékeket, felújítsák a fürdőszobákat. A berekfürdői kempingre több mint kétmilliót fordítanak. A mosdó- és mellékhelyiségek új állapotban várják a vendégeket, és végre szennyvízcsatorna biztosítja a víz elvezetését. A Tiszatour többi szálláshelyeinek ké[^t és kényelmét is igyekeztek úgy alakítani, hogy minél vpnzóbb legyen a pihenni vágyók számára. De vajon jönnek-e majd a turisták? A hivatalnak több nyugati utazási céggel van megállapodása, miszerint bizonyos szálláshelyeket a nyugatiak előre lefoglaltak. Számítanak a néhány napig maradó kempingezőkre is, akár hazaiak, akár külföldről érkeznek. Az idén vállalati üdültetéssel is foglalkoznak. De hogy valójában milyen is lesz ez a szezon, az majd igazán a nyár közepére derül ki. Addig rejtve marad, hogy a nyugatiakat elcsábítják-e miénkénél civilizáltabb üdülési lehetőségek. Addigra abban a kérdésben is tisztán látunk, hogy futotta-e az idén a magyar családok pénzéből a pihenésre.-péNSZK—magyar munkaügyi együttműködés HATÉKONY SZERVEZET KELLENE Egy kormányközi megállapodás alapján a Munkaerő-szolgálati Irodák megyei vezetői utaztak ki az NSZK-ba nemrégen. A háromhetes szakmai tanfolyam célja volt megismerni az NSZK munkaügyi igazgatását, másrészt, hogy az ottani tapasztalatok alapján, a kiutazók közös állásfoglalást kialakítva javaslatokat tegyenek a magyar kormányzati szerveknek a hazai feladatokat illetően. A javaslatok között szerepelt olyan célfeladatok kimunkálása is, amelyeket az egyes megyék vállaltak fel. Megyénk a vállalkozási tanácsadás és a munkanélküliséggel kapcsolatos statisztikai rendszer kidolgozását vállalta fel. Mindezt azon a tájékoztatón hallottuk, amelyet dr. Szabó Rudolfné, a MESZI megyei igazgatója tartott a kirendeltségek vezetőinek, úgy is mint a tanfolyam résztvevője. A tervek szerint 1991-re Magyarországon is létre kell hozni egy ütőképes munkaügyi igazgatóságot. Ehhez az NSZK anyagi és szellemi segítséggel járul hozzá. De nemcsak az NSZK, hanem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is ígérte a segítséget, elsőként a magyaroknak a kelet-európai régióban. Ez a szervezet már júniustól szakértőket küld Magyarországra. A nyugatnémetek túl vannak az első konkrét lépéseken, hiszen részvételükkel létesül Nyíregyházán egy átképzési bázis. Az amerikai segítség egy pécsi, a világbanki pedig egy miskolci bázis létrejöttét teszi lehetővé. A legelő- rehaladottabb stádiumban éppen ez a létesítmény van. Ezek az intézmények másfél-két éves időtartamú tanfolyamokat indítanak. Kiindulópontjuk kettős. Egyrészt a csúcstechnika alkalmazásának igényeit veszik figyelembe, másrészt olyan szakembereket képeznek ki, akik több ágazatban is alkalmazhatók. Bár ma Magyarországon vita van arról, hogy mennyire kell szakembereket, s mennyire általánosan művelt embereket kiképezni, akik akár egy hónap alatt is képesek új szakmát megtanulni, valamint arról, hogy rövid vagy hosszú tanfolyamok a célravezetőek, ezek az intézetek nem vitázni akarnak. A másodikként említett vitatémában is inkább a tetteket részesítik előnyben. Ez pedig azt jelenti, hogy rövid távú tanfolyamokkal ők nem foglalkoznak. Megyénkben csak negyvenketten Az általános magyarországi helyzet persze nem ilyen egyértelmű. Ezt az adatok is bizonyítják. Mert amíg például az NSZK-ban egy 300 ezer fős körzetet 300 szakember lát el, addig az ennél'nagyobb Jász-Nagykun-Szolnok megyét csak 42 ember. Aki kint dolgozik, mondjuk közvetítőként,' annak több vizsgán kell keresztülmennie.. Ha ez nem sikerül, gyakorlatilag ilyen munkát már nem végezhet. Nálunk ilyen követelmények még nincsenek. Mi ott tartunk, hogy megfogalmazzuk a feladatokat. Ezek közé tartozik, hogy létrehozzunk megyénként egy ütőképes szervezetet. A már meglévő elvileg alkalmas a feladat ellátására, de hiányzik a pénz, a létszám, a technika, a döntési lehetőség, a helyi szintű felelősség. Különösen nagy a hiány egységes koncepcióban, amely mind a szervezet egészét, mind az egyes részterületeket helyre tenné. Gondolunk itt a munkanélküli-segéllyel, az átképzéssel, az újrakezdési kölcsönnel kapcsolatos gondokra. Várhatóan 1991-ben fogadják el az új foglalkoztatási törvényt. Ez olyan modellben gondolkozik, amely a teherviselést és a kockázatvállalást egyformán osztja el a kormányzat, a munkáltató és a munkavállaló között. A legnagyobb vita várhatóan a finanszírozás körül várható. Ezt biztosítási alapon képzelik el, amelynek a felét a munkáltató, felét a munkavállaló fizetné. Ez azonban pluszterhet nem jelenthet egyik esetben sem. A biztosítási alapú finanszírozás éppen azért célszerű, mert független lehet a költségvetéstől, s nem függ így sem annak állapotától, sem a pártharcoktól. Mindehhez hozzájárulhat egy önkéntes biztosítási forma is, akár az előző alternatívájaként, vagy amellett. Ha valaki felháborodna egy újabb kiadási tétel miatt, gondoljon arra, hogy ez nem akar pluszterheket a lakosság vállára rakni, ugyanakkor a munkanélküliséghez kapcsolódik. Az ez elleni harc modern államokban nem lehet pénzkérdés. Magát a szervezetet egyébként többnyire a helyi ön- kormányzatoktól függetlenül képzelik el. Ebben és más kérdésekben is a vita még nem zárult le. Sénki sem veszhet el A változás a kormányzati javaslattól függ. A tervek szerint kétlépcsős szervezet jönne létre. Megyénként először200 fős szervezet segítené, később 1000 főként egy ember. Ez Szolnokon 300-400 főt tehet ki. Ma országosan ezren foglalkoznak munkanélküliekkel, a hálózat kiépítése után ötezren. Az NSZK-beli helyzet elérése természetesen vágyálom rövid határidőn belül. De olyan tapasztalatot, mint például azt, hogy a közvetítés helyett a tanácsadás kerüljön a középpontba, vagy az, hogy az egyes ember még csak véletlenül se vesszen el a rendszerben, úgy gondoljuk nem csak át lehet, de át is kell venni. F.I. Merre tart a szakszervezet? Kettős szorításban Bizonytalanság és önállósodási törekvések A külső szemlélődő úgy érzi, hogy szokatlan csend honol a sokak által "állampártinak” titulált szakszervezeti mozgalom háza táján.- A csend csak látszólagos - mondják a vezető tisztségviselők. Inkább arról van szó, hogy a mozgalom most önmagát vette célba, a már alaposan lejáratott fogalommal élve, a "megújulás" állapotában van. Keresi tehát a helyét a szak- szervezet a megváltozott viszonyok között. A helykeresés persze több fájdalmas felismerést, sok bizonytalanságot is hoz. Merre tart a szakszervezeti mozgalom? Ma még nem lehet erre a kérdésre határozott választ adni. Egy biztos: a szakszervezetek létjogosultságát a történelmi és nemzetközi tapasztalatok bizonyítják. De milyen mozgalomra lesz szükség? Ellátogattunk néhány szakszervezeti tisztségviselőhöz, és elbeszélgettünk velük a mozgalom "belügyeiről". Nézzük, milyen gondokkal küzdenek, mivel próbálkoznak és hogyan vélekednek a jövőről. Tóth Istvánná, a Szakszervezetek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képviseletének vezetője:- Április elején megalakult a Szövetségi Tanács, de a területi szervekkel még nem foglalkozott. Mi május közepén tartunk koordinációs tanácsülést, akkor döntünk a hogyan továbbról - ez időre már megszületik a Szövetségi Tanács álláspontja. Egyébként a szakszervezetnél nincs csend, végezzük a munkánkat a kongresszusi határozat szerint. Az átalakulási folyamat megkezdődött, bár egy kicsit lassú az üteme. Kétségtelen, hogy sok bizonytalansággal küzdünk, középszinten az apparátus hangulata nem jó. Nehezíti munkánkat az is, hogy a partnerszerveknél is nagy a bizonytalanság. Különben úgy gondolom, hogy a pár napja megalakult Szövetségi Tanács felépítésénél fogva is alkalmas lesz az egységes tagsági érdek megjelenítésére. Kovács Gyuláné dr., a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára:- A bizonytalanságot kettős minőségben is érzem: mint a ház szakszervezeti bizalmija, és mint megyei titkár. Például ágazatunknak ez évre még mindig nincs költségvetése, csak tervezete az I. félévre. A tagság is elkeseredett, és fél - ez mindenki előtt ismert. Jövőt nem tudok mondani, ebben a vezetők is bizonytalanok. A hatalomváltás időszakában vagyunk, és nyitott kérdés, milyen lesz a szakszervezethez való viszony. A mozgalomra mindenesetre a későbbiekben is szükség lesz, de nem biztos, hogy ilyenre. A jelenről annyit, hogy még itt vagyok, mindent megteszek a közalkalmazott dolgozók érdekvédelméért. Úgy tűnik, a politikai pártok célul tűzték ki a szakszervezetek felszámolását - de talán jobban meg kellene ismerniük életüket, szerepüket. Romhányi László, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének megyei titkára:- Kettős szorításban vagyunk. A tagságtól kezdeményezéseket várunk, de azok nem jönnek, mert az emberek többsége elfásult. Felülről pedig szorít a változtatás szükségessége. Konfliktust okoz az is, hogy a tagság gondjainak ismeretében alig van igazi cselekvési lehetőségünk, nincs eszköz, hatáskör, jog a kezünkben. A minisztériumokkal, mint partner állami szervekkel már lehetetlen konkrét megállapodásokat kötni - mindenki csak vár, hogyan alakulnak a dolgok. A tagság szemében is csökkent a szakszervezet ázsiója. A legkisebb sérelem esetén kilépnek a szakszervezetből, és a tagdíjbevétel sem biztos. A jövőt meglehetősen bizonytalannak ítélem, természetesen önmagam sorsát is értem ezen. Naponta jelennek meg olyan cikkek a sajtóban, hogy az "állampárti" szakszervezeteknek szét kell hullaniuk. Berta István, a MÁV Járműjavító szakszervezeti titkára:- Ez a szakszervezeti mozgalom a régi módon már nem tud megfelelni az új követelményeknek. Nagy a nyomás a dolgozók és a politikai szervezetek részéről is. Ha nem tud megújulni, egyszerűen széthull. A megújulás első lépéseként én az önállóság megerősítését látom. Ennek részeként fontos, hogy a szak- szervezeti titkárok ne vállalati állományban legyenek, hímem szakszervezetiben. A másik lényeges dolog, hogy a gazdálkodásban is legyen nagyobb önállóságunk, a tagdíjak többsége maradjon nálunk, saját dolgozóink segítésére. A szakszervezeteknek meg kell erősödniük. Egyébként a Tiszamenti Vegyiművek szb-titkára most egy érdekes kezdeményezést tett, amelynek lényege, hogy üljenek le a nagyüzemi titkárok, és hangolják össze munkájukat. Bauer István, a Tiszamenti Vegyiművek szakszervezeti titkára:- Egy szubjektív érzésből ered az ötlet, illetve éledt újra egy régebbi keletű gondolat. A Cukorgyár szb-titkárának haláláról az újságból értesültem, és akkor döbbentem rá arra, hogy milyen keveset tudunk egymásról, többször kellene összejönni, eszmét cserélni. A találkozóra invitálás mögött persze tartalmi megfontolások is vannak. Egy sor olyan regionális probléma van, amiben ennek a csapatnak össze kellene fogni, félretéve, hogy ki milyen szövetség tagja. Ilyen alapon nem lehetetlen - az önállóság meghagyásával természetesen - azonos álláspontot kialakítani olyan fontos kérdésekben, mint például a munkanélküliség, az átképzés, az átirányítás, a szolidaritás, a sztrájk. A titkártársak részéről érdeklődést tapasztalunk. Az előzetes terv szerint május 18-án lesz a találkozó. * * * A beszélgetésekből nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni. Nagy a bénító bizonytalanság minden szinten. A több oldalú szorítás viszont egyre erősebb, valamit tenni kell. De mit? A gondolkodás iránya még nem tapintható ki. A jelenlegi viszonyokból kiindulva jövőbe mutató lehet az a kezdeményezés, amit a nagyüzemek tettek: önállóság, regionális érdekösz- szefogás. Berki Imre A Szolnok Megyei Állami Épitőipari Vállalatnál tizenhét szakmunkás tett magasépítő szakon művezetői vizsgát. A 400 órás tanfolyamot az Építésügyi Továbbképző Vállalat szervezte. Fotó: Nagy Zsolt
