Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-12 / 5. szám
1990. ÁPRILIS 12. 3 Pici a műhely, mozdulni is alig lehet benne, hamar elhasználódik a levegő. Itt dolgoznak az esztergályostanulók a Liget úti iskolában működő speciális szakmunkásképzőben. Foto:Korényi Kísérleti munka Jászboldogházán Több száz növényfajtát vizsgálnak (Folytatás az 1. oldalról) adatokat összegyűjtik, és a Mezőgazdasági Minősítő Intézet központjába küldik számítógépes feldolgozásra. Feljegyzik többek között az agrotechnikai beavatkozások adatait, a kelés, a virágzás, az érés időpontját, a tőszámlálás eredményét és természetesen az adott parcelláról betakarított termés mennyiségét. A betakarítással azonban nem ér véget a kísérleti munka, hisz ezután egyes növényeknél laboratóriumi paramétereket is meghatároznak, sőt a búzánál sütőipari vizsgálatokat is végeznek. A komplex megfigyelések három éven keresztül történnek, majd az adatok ismeretében az intézetben döntenek arról, hogy a fajtajelölt állami elismerést kap. vagy sem. Az állomás összesen 78 hektáron gazdálkodik, ebből tíz hektárt foglalnak el a kísérletek. A többi területen vetőmagtermesztéssel foglalkoznak, az ebből származó nyereség az intézet és az állomás bevételeit növeli. Jelenleg a kísérleti szabadföldi parcellákon a cukorrépát és a fűszerpaprikát vetik, a dinnye pedig most még fóliasátor alatt kerül a földbe. Az őszi vetésű növényeknél nem régen fejezték be a gyomirtást, míg a káposztarepce rovarölőszeres kezelést kapott. Néhány héten belül megkezdődik a csaknem 80 kukoricafajta vetése is. L.Z. VIGYÁZAT, HAMISÍTJÁK! Áldollárok a feketepiacon Rablóból lesz a legjobb pandúr, rosszlányból a legjobb feleség - tartja a mondás. Ebből kiindulva van, aki úgy gondolja, hogy a fekete meg hamis valutából akár tisztára mosott konvertibilis fizetőeszköz is válhat. Ha csak nem jönnek rá időben a csalásra azok, akiknek tulajdonképpen ez a dolguk. Sonkoly Gábor rendőr őrnagynak, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályvezetőjének szavai nyomán mindenesetre szépen kikerekedik a történet, amely arról tanúskodik, hogy szűkebb pátriánkat is elérték a hamis dollárok.- 1990. március 9-én - kezdi - Kozák János szolnoki lakos bement a helybeli Intertourist boltba, és ott száz dollárért különböző apróbb árukat akart vásárolni. De amikor fizetésre került a sor, és az eladónő kezébe vette a bankót, a hatodik érzéke azt súgta neki, hogy hamis pénzt kapott. Ekkor odaszólt az éppen a boltban tartózkodó ismerősének, hogy szaladjon már át a százdollárossal az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodába, és géppel vizsgálják meg a pénzt, hogy valódi-e vagy hamis. Ez meg is történt, s az eladónő nem tévedett: a pénz hamis volt. Ekkorra persze már a bolt vezetője kiállított egy bizonylatot, amelyen szerepelt a bankjegy száma és megvoltak a vevő adatai is. A bolt vezetője, miután a pénzt visszaadta a hoppon maradt vásárlónak, értesített bennünket. Mi szinte azonnal elég nagy erőkkel kezdtük meg a nyomozást, már csak azért is, mert a hamis pénz Szolnokon elég ritka dolog, s ráadásul súlyos bűncselekményről van szó. Kozák Jánost némi keresgélés után megtaláltuk, s a hamis százdolláros is előkerült. Azzal védekezett, hogy halvány fogalma sem volt arról, hogy nem valódi a pénz, ő úgymond fű alatt, "jóhiszeműen" valutát vásárolt. Nyilvánvaló, hogy már maga ez a tény is vastagon kimeríti a deviza-bűncselekmény fogalmát. A kihallgatása során elmondta, hogy a pénzt egy Skodával járó szolnoki taxistól vette, de a nevét nem tudta. Szerencsére kevés Skoda-taxi fut a városban, így gyorsan rátaláltunk Rontó Zoltán szolnoki lakosra, aki kezdetben úgy állította be a dolgot, hogy nem ő adta el a pénzt, hanem pont fordítva: neki kínálta fel eladásra Kozák János. Ez egy kicsit megkavarta az ügyet, de végül is tisztáztuk, hogy valójában Rontó Zoltán volt az eladó. Utána már elmondta azt is, hogy a szóban forgó valutát és még mellette három darab százdollárost - ami várhatóan ugyancsak hamis - két ismeretlen szolnoki cigány férfitől vásárolta. Abból gondolta, hogy szolnokiak, mert korábban már taxival vitte őket, szóval utasai voltak. Nos, ezek február közepén a hajnali órákban a lakásán fölcsöngették, és fölajánlottak neki 400 dollárt. Rontó nem sokat teketóriázott, s mivel éppen volt pénze, meg is vette a négy darab százdollárost 36 ezer forintért.- Ha jól értem a szavait, akkor a hamis négyszáz dollárból eddig csak száz dollár került elő. Mi van a másik háromszázzal?- Hát igen, ez valóban fontos kérdés, s természetesen mi is kíváncsiak voltunk rá. Erre Rontó Zoltán azt válaszolta, hogy amikor tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség keresi, a háromszáz dollárt nyomban elégette. Ő egyébként szintén "jóhiszemű" vásárlónak tüntette föl magát, merthogy állítása szerint nem tudta, hogy hamis pénzekről van szó. Mit sem zavarta, hogy ezen a ponton tulajdonképpen alaposan ellentmondásba keveredett, mert ha ő azt hitte, hogy valódi a pénz, akkor miért égette el, ha egyáltalán megsemmisítette...- Az ügyben szereplő két cigány férfi előkerült már?- Az egyiküket megtaláltuk, Zsákai Sándor szolnoki lakosról van szó. O természetesen tagad mindent, nem tud semmiről. A szembesítés során így jelenleg egy állítás áll szemben egy tagadással. Hát itt tartunk most, s természetesen a másik férfi felkutatása is folyamatban van. Beszélgetésünk vége felé, amikor arról érdeklődöm, hogy hivatalosan megvizsgáltatták-e azt a bizonyos százdollárost, Sonkoly Gábor elém teszi a Magyar Nemzeti Bank Emissziós Főosztályának Devizapénztára által 1990. március 23-án kiadott szakvéleményt, melyben egyebek közt ez olvasható: "Síknyomással készített, közepes minőségű hamisítványról van szó, melynek papírja vékonyabb, mint a valódi bankjegyé. A selyemszálakat rárajzolással utánozták, a hamisítványon összefüggésbeli hibák szerepelnek. A hamisítvány papírminősége és az összefüggésbeli hibák miatt a pénzváltók számára nem lehet megtévesztő. Laikusok megtévesztésére ellenben alkalmas." S ami még fontos: mint megtudtuk, az Interpol nyilvántartásában is előfordul az ebben az ügyben szereplő hamis pénz, ami feltehetőleg azt is jelenti, hogy a szóban forgó áldollárok "gyártása" mögött nem hazai amatőrök, hanem nemzetközi hamisítók állnak. N.T. A magyarságról kezdőknek és haladóknak IZj GETES KOPECZI BÉLA PROFESSZORRAL- Magyarország, a magyarság megítélése új tartalmat kapott a kelet-európai változásokkal. Ön, mint a másfél éve alakult Hungarisztikai Tanács elnöke, hogyan látja e szervezet munkáját a változások tükrében?- A Hungarisztikai Tanács azzal a céllal jött létre, hogy a Magyarországgal kapcsolatos külföldi stúdiumokat segítse. Hogy nem a szűkén vett filológiai érdeklődés kielégítése áll a középpontjában, azt jól szemlélteti, hogy a munkában a * kulturális, a tudományos élet jeles személyiségei vesznek részt. És itt szeretnék utalni arra, hogy mi a- Hol működnek ezek a központok, illetve tanszékek?- Elsőként kell említeni a bloomingtoni magyar tanszéket, az Indiana Egyetemen, mert úttörő szerepet játszott a hetvenes években. Itt vált világossá az, hogy külföldön nem lehet csak irodalommal és nyelvvel foglalkozni. Ránki György kitűnő összefogó tevékenysége ezt bizonyította. Ma is nagy segítséget nyújt Sinor Dénes professzor, aki az egyik kezdeményezője volt a tanszék megalapításának. Magyar központ működik Párizsban, Rómában, Hamburgban. Nemrég alakult a groningeni, ez Amszterdammal együtt végzi a koordinációs feladatot Hollandiában. A legfiatalabb és az új körülményekkel leginkább összefüggésbe hozható az ungvári Hungarológiai Központ, hiszen erre néhány éve még nem is gondolhattunk. Újvidéken viszont már több- Mérhető. Egyrészt azzal, hogy már korábban is élénk volt az érdeklődés nemcsak nyelvészek, irodalomtörténészek, történészek, hanem a közgazdászok, a szociológusok részéről is a magyar kísérlet iránt. Másrészt, jelenleg kormányszintű a magyarországi tájékozódás igénye. Információt, az itt zajló folyamatok értékelését kívánják. Nekünk tehát nagyon fontos feladatunk, hogy a friss információ, a naprakész dokumentáció például innen, a Széchényi Könyvtárból, a számítógépes hálózat kiépítésével, vagy az említett Nemzetközi Hungarológiai Központ révén kijusson.- Az imént felsorolta azokat az intézményeket, amelyekre számíthatunk a magyarságkép, a magyarságtudat formálásában. Ezek között csupán kettő található Európa keleti felében. Holott ez a térség ismét a nemzetiségek problémájával terhes. Nincs igény, vagy nincs lehetőség arra, hogy a gyanakvás és a kiszolgáltatottság helyébe az együttműködést is szolgáló intézetek kerüljenek?- A legkézenfekvőbb Csehszlovákia lehetne. A kérdés csupán az, hogy hol és milyen körülmények hungarisztikán mindazon tudományos ismeretek összességét értjük, amelyek a magyarságra, Magyarországra vonatkoznak. Egyik jellegzetessége, hogy a nyelvvel és irodalommal foglalkozunk, de nem ez az egyedüli feladat, a történelem, a néprajz, sőt a közgazdaságtan és a szociológia is része a hungarológiának. A komplex megközelítés módszerére van szükség: az a külföldi, aki tájékozódni akar a magyarságról, minél nagyobb lehetőséget kapjon erre. A Hungarológiai Tanács a külföldön működő központokat és tanszékeket segíti e tevékenységben. évtizede létezik, vajdasági hatósugárral, tehát nem az egész országra érvényes szerepet tölt be. Ez a központ a magyar kisebbség oktatási és tudományos igényeit is igyekszik kielégíteni, amellett, hogy - mint minden más központ - országos koordináló feladatokat is ellát. Egyébként 26 ország 90 egyetemén tanítanak magyart évente mintegy négyezer diáknak ottani és hazai előadók. A hazai és a külföldi tevékenység összehangolását a Hungarológiai Tanács, a szervező, szolgáltatótevékenységet pedig a Nemzetközi Hungarológiai központ végzi. Előadók kiküldéséről, könyvtárak összeállításáról, konferenciák rendezéséről, dokumentáló-informáló munkáról van szó.- Ön szerint professzor úr, változóban van-e a rólunk alkotott kép a világban? Mérhető-e az érdeklődés Magyarország iránt? között. A kulturális kormányzat arra törekedett, hogy ne csak Prágában, hanem Pozsonyban is legyen magyar kulturális intézet. Néhány éve már meg is állapodtunk erről, de lassú az előrehaladás. Elképzelhető lenne, hogy akár a prágai, akár a pozsonyi egyetem mellett jönne létre a hungarológiai központ. Annál is inkább, mert szélesebb körű a magyar kisebbség, erőteljesebba magyar értelmiség, mint például Kárpátalján.- És Romániában?- Hogy Romániában mikor lesz Magyar Kulturális Intézet, azt még megjósolni sem lehet. Hiszen köztudott, hogy az 1977-es Kádár- Ceausescu találkozón megállapodás született ebben a kérdésben és mégsem lett belőle semmi.- Miért?- Mert a román fél a megállapodás ellenére elzárkózott a megnyitás elől. Pedig nem is Kolozsvárt, hanem Bukarestet javasoltuk, ahol már a helyiség is elkészült. Most, hogy újra indultak a tárgyalások a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, az egyik javaslat éppen az volt, hogy kölcsönösen nyissuk meg ezeket az intézeteket. Azonban a nyilatkozatokon kívül más nem történt.- Minthogy Ön megvívta már a csatát az Erdély története című könyv kiadásával a Ceausescuérában, megkérdezem, hogy ítéli meg azt a román döntést, amely ismét megakadályozza magyar könyvek bejutását?- Én úgy látom, hogy az utóbbi időben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nem jó irányba visznek, inkább visszavetik a fejlődést, amelyben az emberek itt is és ott is reménykedtek. Nos, bevallom azt is, hogy bennem decemberben is, meg utána is mérsékelt remények éltek. A nacionalizmus ugyanis nem Ceausescuhoz köthető jelenség és nem kapcsolható csupán az ő politikájához. A nacionalizmus régebbi gond ebben a térségben és a magyar-román viszonyt legalább a 48-49-es szabadságharc óta határozottan és erőteljesen befolyásolja. Ám ahogyan jelentkezik, abban nagy szerepe van az értelmiségnek. Annak a rétegnek, amelynek feladata lenne, hogy segítse a nemzetek közti együttműködést. Ma azt mondhatom, hogy a román értelmiségnél erőteljesebben jelentkezik a nacionalizmus, mint a magyarnál, bár itt sem hiányzik. Az utóbbi esetében főleg a tudatlanságból táplálkozik, nem ismerik az erdélyi etnikai viszonyokat, és emiatt olyan következtetéseket vonnak le, mintha Erdélyben magyar többség lenne. A román értelmiségben viszont sikerült azt a meggyőződést erősíteni, hogy a magyarok megint Erdélyt akarják. Nos, a két világháború között valóban ez volt a magyar külpolitika célja; a románok körében tehát tömegjelenséggé vált a félelem, és Ceausescu ezt a félelmet táplálta. Jellemző, hogy a decemberi, temesvári eseményekkel kapcsolatban azt állította, hogy a magyar hadsereg be akar vonulni Romániába. Vagyis a fenyegetettség érzetét keltette. És az ilyen politika hatása alatt nagyon nehéz az együttműködést hirdetni. A nemzetállam eszményéhez ragaszkodó román természetesnek tartja, hogy a magyar gyerekek román iskolákban tanuljanak és nem hajlandó orvosolni a magyar sérelmeket, például az oktatás terén. Természetesnek tartja az úgynevezett "homogenizálást”, ami egyszerűen erőszakos asszimilációt jelent. Igaza vanTőkés Lászlónak, amikor azt mondja, hogy a románok a XIX. század végén és a XX. század elején léptek fel azokkal a követelésekkel, amelyeket a magyarság most vet fel: a nyelv és a kultúra megtartását kívánták. Akkor ezeket követeléseket a románság jogosaknak találta, és ezek mellett folytatott nemzetközi propagandát. S most teljesen hasonló jogos követelések teljesítését tagadják meg a magyar kisebbségtől. Király Ernő Bloomingtontól Ungvárig Növekvő érdeklődés Magyarország iránt Aromán nacionalizmus forrása A hél elején újabb bemutatóval rukkolt elő a Szobaszínház; zenés premierrel, Neil Simon /szöveg/ és Marvin Hamlisch /zene/ Kapj el! című musicaljét vitték színre - Szerémi Zoltán rendezésében. A kétszemélyes játék szerepeiben: Kozák Ágnes és Háda János. Képünkön az előadás egyik vidám pillanata. További előadások áprilisban: 14-én szombaton, 23-án hétfőn és 24-én kedden este fél 8- kor. Fotó: Mészáros J.
