Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-10 / 3. szám

1990. ÁPRILIS 10. 3 Az egyéni választókerületék országgyűlési képviselői Dr. Kis Zoltán A Szabad Demokraták Szö­vetségének képviselőjelöltje­ként indult a választásokon. A szavazópolgárok 44,43 százalé­ka voksolt rá, ezzel az ered­ménnyel lett első az 1. számú választókerületben (Jászbe­rény). Dr. Kis Zoltán 36 éves, Jász­berényben született. Nős, két gyermeke van. Szegeden végez­te el az Állami és Jogtudományi Egyetemet. Jogtanácsosként dolgozik a Jásztelki Tolbuhin Termelőszövetkezetben. Az SZDSZ jászberényi szervezeté­nek egyik alapítója, ügyvivője. Dr. Mizsei Béla A 2. számú választókerület­ben (Jászapáti) választották or­szággyűlési képviselővé 36,34 százalékkal. Pártja a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Pol­gári Párt. Gazdálkodó családból szár­mazik, 1922-ben született. Né­gyen voltak testvérek. Jogi dip­lomát a Pázmány Péter Tudo­mányegyetemen szerzett. 1942 óta vesz részt a parasztság szer­vezésében. 1947-ben a Kisgaz­dapárt képviselője volt a parla­mentben. Az 1956-os forrada­lom után halálra, később élet­­fogytiglanra ítélték. Ma nyugdí­jas kertésztechnikus. Halász István A Magyar Demokrata Fórum színeiben választották ország­­gyűlési képviselővé 45,79 száza­lékos szavazati aránnyal a 3. szá­mú választókerületben (Szol­nok). Halász István 1950-ben szüle­tett Szegeden. Édesapja kiske­reskedő, majd tisztviselő volt, édesanyja gyári munkás. A Bu­dapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplo­mát. Tíz éve él Szolnokon. Fe­lesége nyelvtanámő, egy általá­nos iskolás korú kislányuk van. Foglalkozása tervezőépítész, a Tiszaföldvári Lenin Termelő­­szövetkezetben dolgozik. Petronyák László A 4. számú választókerület­ben (Szolnok) választották or­szággyűlési képviselővé 42,9 százalékkal. A Magyar Demok­rata Fórum jelöltjeként indult a mandátumért. 37 éves, Nyíregyházán szüle­tett. Szakképzettsége igazga­tásszervező. első munkahelye a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság volt, ahol előadóként dolgozott. 1976 óta él Szolno­kon. Elvégezte az Államigazga­tási Főiskolát. 1988-ban került jelenlegi munkahelyére, a NE­­FAG-hoz, ahol oktatási ágazat­vezető. Nős, felesége főelőadó a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon. Két gyermekük van. Molnár István A Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként indult és lett első az 5. számú választókerületben (Kunszentmárton). 37,28 száza­lékos szavazati aránnyal válasz­tották országgyűlési képviselő­vé. Molnár István 48 éves, tős­gyökeres tiszaföldvári, reformá­tus vallású gazdálkodócsaládból származik. Az Állattenyésztési és Egészségügyi Felsőfokú Technikum után a helyi téeszben dolgozott. Később Cibakházára kerül, majd a Taurina Szarvas­marha-tenyésztők Közös Válla­latához szaktanácsadónak. Köz­ben elvégezte az Állattenyészté­si Főiskolát Kaposváron. Jelen­leg kisiparosként dolgozik. Fe­lesége tanárnő, két gyermekük van. Dr. Tóth Albert Pártja a Magyar Demokrata Fórum. 34,18 százalékos aránnyal szerzett mandátumot a 6. számú (Mezőtúr) választóke­rületben. Kisújszálláson született 1941- ben, középparaszti családból származik. Nős, két gyermeke van. 26 éve tanít első munkahe­lyén, a Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Köz­­gazdasági Szakközépiskolában -biológia—földrajz szakos ta­­nár.Természettudományi dok­tor. Megyei középiskolai bioló­gia- és környezetvédelmi szakta­nácsadó. Szaklapokban gyakran publikál. A Magyar Demokrata Fórum egyik lakitelki alapítója. Dr. Szabó Lajos 44,62 százalékkal választot­ták országgyűlési képviselővé a 7. számú (Kunhegyes) választó­­kerületben. A Magyar Demokra­ta Fórum jelöltjeként szerezte meg a mandátumot. Dr. Szabó Lajos Kunhegyesen született 1938-ban. Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziu­mot Kisújszálláson, a tudo­mányegyetemet Debrecenben és Budapesten végezte. Történe­lem-földrajz szakos tanár, nép­művelő, valamint pedagógiai előadó. 1961-88 között Kisúj­szálláson kollégiumi nevelő, kollégiumi igazgató, megyei szakfelügyelő. 1988-tól a kunhe­­gyesi gimnázium és szakközép­­iskola igazgatója. Bölcsészdok­tor, Apáczai Csere János-díjas pedagógus. Nős, két felnőtt gyermeke van. Dr. Szabó János A Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként indulva már a szava­zás első fordulójában is feltűnő­en magas arányt ért el. így nem okozott meglepetést, hogy a má­sodik fordulóban "simán" or­szággyűlési képviselővé válasz­tották a 8. számú (Karcag) vá­lasztókerületben. 8753 szava­zatot kapott, ami 59,91 százalé­kos arányt jelentett. Dr. Szabó János 1938-ban született Kunhegyesen. Vallásos családban nőtt fel. Orvostudo­mányi egyetemet végzett, majd bőrgyógyász szakorvosi diplo­mát szerzett. A Karcag Városi Tanács Kórházában dolgozik igazgatóhelyettes főorvosként. Néhány órára leállt az olajszállítás Továbbra sem érkezett hivata­los szovjet jelentés a Barátság kőolajvezeték szovjet szakaszán Szizrany város térségében bekö­vetkezett töréséről, ahol mintegy 7 ezer tonna kőolaj elfolyt, és családokat kellett kiköltöztetni a múlt héten, mivel az olajfolyam lakóházakat öntött el. Március 31-én 18.00 órától másnap reggel 6 óráig leállt ugyan az olajszállítás, amit Fé­­nyeslitkén, a magyar átvevőhe­lyen észleltek, de a magyar olaji­pari szakemberek kérdésére ér­kezett szovjet válasz szerint: túl­teljesítették havi szállítási tervü­ket, azért álltak le a szállítással rövid időre. Nem zárható ki azonban, hogy a rövid szünet a Barátság kőolajvezeték törésével is kapcsolatban volt. Az olajszállítás jelenleg már teljesen zavartalanul folyik to­vább. Magyar tisztképzés amerikai akadémián? Magyar részről közölték ame­rikai szakértőkkel: szeretnék, ha- Jugoszlávia példájára - magyar tisztek is tanulhatnának az Egye­sült Államok katonai akadémiáin- idézte Borsits László vezérkari főnököt vasárnap a The Wa­shington Post. A vezérőrnagy a lapnak Budapesten adott nyilat­kozatában elmondta: 1991 végé­re a jelenlegi 109 000 főről mint­egy 75 000 főre csökkentik a ma­gyar hadsereg létszámát, egyúttal 40-50 százalékkal mérséklik a tá­madó jellegű fegyverzetet (ra­kéták, harckocsik, tüzérség) 20 százalékkal a védelmi fegyverze­tet. Bizonyos egységeket az or­szág nyugati részéből a keleti részre telepítettek át: ez fontos eleme annak a törekvésnek, hogy nemzeti védelmi jellegű haderőt alakítsanak ki. Jegyzetíapof^ Periklész, hol vagy? Demokráciát akarunk min­denáron. Jaj de jó, jaj de jó! - zúgja a nép kórusa. Demokrá­cia... De mi is az? Jó, persze tudjuk, hiszen mipden értel­mező szótárban benne van, hogy a jelentése népuralom. Ám mit is jelent mindennapja­ink valójában? Apró gyermek voltam még, de pontosan él bennem az él­mény. A háború befejezése után szülőfalumba visszaérke­zett Miskolcról a csordás hét gyereke közül a legnagyobb, a már-már legényforma. Egy karabélyt amúgy fél kézben tartva durrogtatott végig a fa­lun, és két lövés közt ezt ki­abálta: "Demokáré van, demo­­káré van!" Délután a fiatalok majálist rendeztek, egy nyírfa­erdő négyszögét szalagozták fel krepp-papírral, merthogy béke is van. Megérkezett a csordás fia, és ezúttal pisz­tollyal lövöldözte szét a bált. Látni kellett volna, a nagy cse­tepatéban miként csetlett-bot­­lott a bőgős túlméretezett hangszerével az erdőben. Később, a Nékoszban kijárt, hogy az idősebb tanulók te­gezzék az igazgatót és a neve­lőtanárokat: "így Béla bá­tyám, úgy Lajos bátyám.” Eb­ből aztán az is kikerekedett, hogy rendes népszavazással döntöttük el, mi jegyen a reg­geli: téliszalámi-é avagy tojás­rántotta? Ha pedig az igazgató nem engedett el bennünket moziba, egyszerűen becsuk­tuk az irodájába, székekkel el­torlaszoltuk az ajtaját, és csak azért is megnéztük Abáj dala­it. Aztán vége szakadt a Né­­kosz-világnak, és az igazgató, meg a nevelő éveken át tör­lesztett a brúderkodásért. Már itt is vagyunk 1957- nél. Minden bizonnyal a népi demokráciát védték azok, akiknek az öltözete pufajka volt, és hozzá kiegészítő di­vat-eszközként, ha jól tudom, csehszlovák importból szár­mazó gumibotot viseltek. Nyilván ők voltak a demokra­ták, ha már egyszer a demok­ráciát védték. Emlékszem, si­került közelebbi kapcsolatba kerülnöm ezzel a csehszlovák exportcikkel. Mit mondjak? A koponyám csontüregébe egyetlen ütés után a kozmosz süket csöndje költözött. így később, amikor már a demok­ráciát szocialista demokráciá­nak titulálták, éppen a fent em­lített kozmikus élmény hatá­sára meg sem fordult a fejem­ben, hogy szót emeljek az os­toba akamokok, követhetetlen okból káderré ütött tehetségte­len és féltehetségtelen vezetők uralma ellen. Ha a szocialista demokrácia ez, hát akkor ez. Most így hívják - és belenyu­godtam. A napokban szóvá tettük, hogy tulajdonképpen nem kel­lene az újságunkat amolyan csasztuskahíradóként kezelni, és telerajszögezni mindenfé­lefajta felhívásokkal. Akkor azt mondta egy bölcs pártve­zér, hogy most élethalálharc folyik, sorry, de hamarosan vége lesz, a választás pontot tesz mindennek a végére, és akkor tényleg jön a demokrá­cia, amúgy polgári módra. Re­mélem, nem akként, ahogyan azt a televízióban az angol fejadó ellen tüntetők néhány bolt ügyes felgyújtásával és a rendőrségi autó ripityára töré­sével szemléltették a minap. Hát, nem tudom. Csak bí­zom benne, hogy a demokrá­ciára való hajlam valahol ott van bekódolva a génjeinkben, csak éppen mindig közbejött valami, és ez a csodálatos adottságunk nem tudott kitel­jesedni. Azt is remélem, hogy vannak - lesznek - bölcs veze­tőink, akik már eddig is ké­szültek a demokrácia tantár­gyából, és nem most kell majd kitalálni, mi is az, amikor már megszavaztuk. Keresem a politikusok közt Periklészt. Égy boltozatos homlokot, egy történelmen át­hatoló tekintetet, akaratos jel­lemet, és mégis megbocsátó lelket. Van néhány gyanúsí­tottam, mintha bennük lenne valami hasonlatosság az aranykor emberével. Remé­lem nem csal meg az emberis­meretem. -pb-A Micoopra dőlt a KGST (Folytatás az 1. oldalról) úgy a szövetkezetét ért bírságok­ra, aminek kivizsgálására bizott­ságot alakítottak. Az elnökhe­lyettesi funkciót pedig, mint fö­löslegest, egyszerűen meg kí­vánták szüntetni. Erről nem is volt vita, mert Pádár Pál már ta­valy nyáron felvetette ezt. A fizikai dolgozók hibáztatták a műszakiakat, a műszakiak a veze­tést, ők pedig felfelé mutogattak, hogy minden a szerencsétlen kül­piaci helyzet miatt van. Már min­denki hibás volt, nem maradt egyetlen ártatlan ember a szövet­kezetben. Rabóczi Mihály töredel­mesen beismerte, hogy egyedül a gondokkal nem tudott megbirkóz­ni. Hogy milyen bűntudatot érzett a fejleményekért, azt nem lehet tudni. A kívülálló azt sem tudhatja, ténylegesen mekkora része van a csődben, de amikor száz család megélhetéséről, és százmilliós be­fektetés sorsáról van szó, ez lé­nyegtelen. (Jónéhány éve is volt egyébként bizalmi válság a veze­téssel szemben, akkor azonban a döntést nem hagyták a tagokra, a párt a Micoopnál nem tervezett személyi változást. Pedig bizo­nyosan nem jutottak volna idáig.) A maratoni közgyűlésen végül, minimális szótöbbséggel, leváltot­ták az elnököt, a főkönyvelő is fél év múlva megválik a szövetkezet­től. Az elnöki teendőket ideiglene­sen a jelenlegi helyettes, Pádár Pál végzi. A közgyűlés óta megalakult egy válságstáb a legsürgősebb te­endők koordinálására. Készítettek egy túlélési programot, és meg­kezdték a több éves elmaradás kö­vetkezményeinek felszámolását. De nézzük röviden a kiváltó okokat tényszerűen. A szövetkezet a nyolcvanas évek elejétől meg­próbált a nyugati piacon megjelen­ni. Az első negyvenezer darabos kiszállítás az osztrák Uher cégnek mára 2,3 millióra emelkedett. Újabb lehetőséget (importkivál­tást és tőkés exportot) kínált az ERNI-relék gyártása. Egymillió márkás világbanki hitellel fel is ké­szültek a kártyajelfogók termelé­sére, azonban a feltételezett hazai piacot maga alá temette az össze­omló KGST. Az elmúlt három év erőn felül vállalt fejlesztései, li­cencvásárlásai (mintegy 120 mil­lió forint) tehát jelenleg kidobott pénznek tűnnek. Ez a gazdasági csőd azonban felszínre dobott egy állandóan lap­pangó feszültségforrást: három­száz termelő munkást 205-en irá­nyítanak, szolgálnak ki. Az utóbbi létszámot legalább a felére kell csökkenteni, amit nem akart, nem mert vállalni Rabóczi Mihály. Most ő is belekerült a kosárba. Má­sik, ugyancsak kényes kérdés a szövetkezeti tagok védettsége. A tag (ha nagy hibát el nem követett) húsz évi tétlenség után sem küld­hető el, míg a jól dolgozó alkalma­zottnak nincsenek jogai. Meg is kapták eddig már hu­szonnyolcán az elbocsátó üzene­tet, és április közepéig még továb­bi száz hasonló levélre várhatnak az alkalmazottak. A Bubiv ugyan harminc dolgozót segédmunkás­ként tudna foglalkoztatni, a Cipő­ipari Vállalat is felajánlott hasonló segítséget, de ez aligha vigasztalja a fiatal technikust, mérnököt, meg mást se. Egyedül csak tönkremenni tudnak Az Uher üzemben március óta a kettő helyett egy műszakban dol­goznak, laza a tempó a világbanki hitelből épített csarnokban is. Az asszonyoknak jár a keze, de gya­koribb a beszélgetés, a tanakodás. Közben pedig a megbízottak banknál kilincselnek, megrende­lést hajtanak, felmérik az értékesít­hető vagyont, készletet, mert júli­usig ki kell bírni valahogy. A má­sodik félév jobbat ígér, és ha sike­rül a pályamódosítás, talán talpon maradnak. Ezt segítheti egy kialakulóban lévő kft. a Siemens céggel, egy tervezett vegyes vállalat, meg min­denféle külföldi tőke. Saját erőből már csak tönkremenni tudnak, mondta Egyikük a közgyűlésen. Határozott, gyors döntésre szánta el magát a teljhatalmat kapott vál­ságstáb. Eléggé későn ahhoz, hogy jelentősebb veszteségek nélkül megússzák, de talán nem elég ké­sőn, hogy a teljes összeomlást el­kerüljék. L.P. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom