Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-26 / 16. szám

Reggeltől estig nyitva a KGST-piac 1990. ÁPRILIS 26. KPéplap Kirakatlámpák Nagykanizsáról Román árudömping Csencselés mindenütt Visszaállítják az állam által erőszakosan megszüntetett oktatási rendszert itt. Sokan az éjszakai szállásgon­dot egyszerűen oldják meg: a ko­csiban alszanak. Szerencséseb­bek azok, akik rokonoknál tud­nak eltölteni néhány éjszakát - ők nem szorulnak "lépcsőházi meg­oldásokra". Először még őszinte együtt­érzéssel kezeltük a Romániából piacolni átruccanókat. Később aztán némileg változott a hely­zet. A rokonszenv mellett az üz­leti szempontok is egyre fonto­sabbak lettek. Az együttérzés sajnálattal is vegyül: tudniillik az eladásra szánt portékák elég si­lány kivitelűek és minőségűek, néha elszomorító látványt nyúj­tanak. kínálat természetesen sokkal szélesebb, valamennyi árut szin­te lehetetlenség felsorolni. Az is észlelhető, hogy a hosszú út alatt is változik a csomagtartó tartal­ma és keverednek oda szovjet, lengyel portékák is, vagy osztrák kávé. De honnan kerül bele ame­rikai fogkrém, téliszalámi? Ki honnan jött és miért üzletel? - erre egyikük sem szívesen vá­laszol. Félnek attól, hogy baj származik abból, ha közléke­nyek. Hiába, a hallgatás mélyen beléjük ivódott. Az üzletkötés során viszont nem naivak. Ta­pasztalják, hogy a kereslet még a gyengébb minőségű árukra is nagy. Berki Imre A TUNGSRAM Nagykanizsai Fényforrás-gyárában számítógép-vezérlésű automata gépsoron készülnek az úgynevezett hidegtükrös kirakatlámpák. A különleges világítótestek jellemzője, hogy a hőt a tükör hátrafelé átengedi, így előre csak hideg fényt bocsát ki, nem károsítva ezzel a kirakatban lévő árukat. Az üzemrészben műszakonként 5 ezer hidegtükrös kirakatlámpa készül 20,30,50 és 65 W-os kivitelben. Képünkön ellenőrzik a gyártósorról lekerülő lámpákat. /MTI fotó: Czika László/ Az úgynevezett "KGST-piac­­nak" hovatovább nincsenek pon­tosan meghatározható helyei - folyik a csencselés mindenütt és mindenkor. A Szolnok szélén lé­vő használtcikk/érts:ócska/-piac már piacnapokon is kicsinek bi­zonyul, lassan az autóparkolót is az árusok foglalják el. Amikor pedig nincs nyitva a nagybani - de azzal egyidőben is - a város­központi csarnok mellett kerül­nek elő az autók csomagtartóiból az eladásra szánt portékák. De megy az adok-veszek az aluljá­rókban, a vasútállomáson és a buszpályaudvaron is. A KGST­Beszélgetés Bartus Pállal, az áfészek szövetségének alelnökével /Folytatás az 1. oldalról/- Mindehhez milyen segítséget várnak az új kormánytól, egyál­talán a politikától?- Nem többet - és a sok éves szövetkezeti tapasztalatom alap­ján mondhatom, hogy ez nem ke­vés -, mint törvényes lehetősége­ket az autonóm szövetkezéshez, "versenysemleges", esélyegyen­lőséget biztosító gazdasági kör­nyezetben.- Az országos tanács anyagá­nak társadalmi elemzése során nagy vitát váltott ki a fogyasztási szövetkezetek vagyoni helyzeté­nek rendezése.- A kongresszus is megerősí­tette, hogy el kell számolni a va­gyonnal. Folytami kell az olyan kezdeményezéseket, mint példá­ul a szövetkezetek vagyonának "nevesítése" a tagok között. A közös vállalatokba fektetett tő­kékből, a kihelyezett hitelekből, a visszatérő támogatásokból és az ingatlanértékekből felhalmo­zódott mintegy 12 milliárdos va­gyonon pedig sorrendben nyolc­van, tizenkét és nyolc százalék­ban osztoznak megfáz áfészek, a takarék- és a lakásszövetkezetek. Ennek a vagyonnak a szövetke­zetek hasznára történő működte­tésére önálló vagyonkezelő rész­vénytársaság megalakításáról döntött a kongresszus.- Hogyan "állt fel" az új Orszá­gos érdekképviselet, amelyben a kongresszuson résztvevők bizal­mából Ön is választott társadal­mi tisztséget tölt be?- Határozott szándékunk volt, és azt végre is hajtottuk, hogy teljes egészében megújítjuk or­szágos érdekképviseleti szerve­zetünket. Nem véletlenül tartot­ták külön-külön kongresszusai­kat az ágazatok, az érdekeink or­szágos képviseletét is három, gazdaságilag egymástól függet­len szövetség látja el a jövőben. Az áfészekét például a Szövosz egyik utódjaként az Afeosz, azaz az Áfészek Országos Szövetsé­ge, amelynek élére a kongresszus főállású elnököt, és a tennivalói­kat társadalmi munkában ellátó két alelnököt választott.- Május elején tudomásom sze­rint még egy kongresszust tarta­nak...- Az országos ágazati szövetsé­­gek közötti kapcsolattartás együttműködés céljából egy laza föderációt, társadalmi testületet hoztunk létre. Az ebbe vala­mennyi szövetkezettől delegált küldöttek tanácskoznak majd az első föderatív kongresszuson. Ennek a testületnek a feladata lesz, hogy koordináljon, kezde­ményezzen az egész fogyasztási szövetkezeti mozgalom érdekeit szolgáló kérdésekben. Máris mondhatok egy konkrét példát: mihamarabb vissza kívánjuk ál­lítani az állam által a hatvanas évek második felében erőszakkal megszüntetett szövetkezeti szak­iskolai, szakközépiskolai, tech­nikumi oktatást, sőt főiskoláról is gondolkodunk. Megújuló moz­galmunknak egy piacgazdaság­ban nagyon nagy szüksége lesz ugyanis a kiművelt közgazdá­szokra, kereskedőkre.- Engedjen meg végül egy sze­mélyesebb kérdést: Ón a megyei szövetség föderatív tanácsának elnöki tisztét tölti be, most, hogy az Afeosz alelnökének választot­ták, hogyan tovább?- Néhány nappal a megválasz­tásom után úgy gondolom, nem zárja ki egymást a két társadalmi tisztség betöltése, sőt az országos feladatok ellátásához bizonyára jól jöhetnek egyes, a megyében elvégzett modellezések, ugyan­akkor a megyei testületben is hasznosíthatom a megszerzett országos tapasztalatokat. Termé­szetesen attól függ, vállalom-e továbbra is a megyei elnöki tisz­tet, hogy mennyi energiámat, időmet kötik majd le az alelnöki teendők. Temesközy Ferenc piac nyitva tartása folyamatos. Kora reggeltől sötétedésig hét­köznapon, szombaton és vasár­napi is a vásárlók rendelkezésére áll. A piac jelenléte már hozzátar­tozik a városképhez. Nem lepő­dünk meg rajta, nem ítéljük el az üzletelgetőket. Természetesnek tartjuk, hogy a külföldiek - és persze a honfitársak is - ilyen módon próbálnak könnyíteni a nehéz megélhetési viszonyokon. Legfeljebb az a rengeteg szemét szúr szemet és bosszant, ami a piacot kíséri. A környék lakói­nak persze más gondjai is vannak - többek között az, hogy néha ámyékszéknek nézik a lépcsőhá­zakat, a kapubejárókat egyes "kereskedők". Az utóbbi időben feltűnő, hogy egyre több a román rend­számú gépkocsi a piacok közelé­ben. A betűjelzések szerint főleg a határhoz közeli helyekről jön­nek - Temesvárról, Aradról, Nagyváradról. Többségük ma­gyar, de románul beszélők is vannak szép számmal. Jönnek és üzletelnek. Vannak, akik csak egy napra ruccannak át, hajnal­ban indulnak és késő este már mennek is haza. Mások két, há­rom, vagy több napot eltöltenek Miket kínálnak a romániai mozgóárusok? Elsősorban ruha­féléket, alsóríeműket. Nem adják drágán, de érdemes jól szemügy­re venni a kiválasztott darabot, mert az anyaguk gyenge minősé­gű. Nem állják a mosást, gyorsan megnyúlnak, elveszítik formáju­kat. Cipőt már inkább érdemes venni. Ä nagy kínálatban találha­tók tetszetős, szemre jó minősé­gű lábbelik is, 500 és 800 forint között. Alkudni persze lehet és érdemes is - különösen estefelé, amikor már kezdenek összepa­kolni, és engedékenyebbek az árusok. Aki konyakot akar venni, nem bánja meg, ha a Drobeta­­márkát választja. Fél literes "ki­szerelésben" kínálják száz forin­tos egységáron. A legnagyobb üzletek a gránit- és porcelánkészletek körül köt­tetnek. Sokat és sokfélét kínál­nak eladásra "Made in Románia" felirattal. Viszonylag olcsón ad­ják, aki pedig csonka készletet is hajlandó megvenni - ugyanis a hosszú úton sok a törés -, az po­tom áron megkaphatja. Az ét­készleteken kívül rengeteg üveg­árut is hoznak. Ezek nem tartoz­nak a kifejezetten kelendő porté­kák közé, mert nem egészen fel­elnek meg a mi ízléseinknek. So­kan idegenkednek a zöld, rózsa­színű, néha furcsa formába ön­tött tárgyaktól. Nagy darab, több ezer forintos dolgokat is kínál­nak néha, elgondolkodtatva azon is a szemlélődőket, hogy egyál­talán milyen módon tudták őket elhozni. Például időnként még gáztűzhely is előkerül a csomag­tartóból, de asztalokat, sőt szek­rényeket is átfuvaroznak. Az áru­---------------------------­Gyanú Futok. Hat óra van, még friss a levegő. Egy terem­tett lélek sincs a gáton - állapítom meg elégedetten. Szemüveg nélkül. Minden rendben, felveszem a megszokott ritmust. Na, már megint egy kutya - mérgelődök pár perc­cel az indulást követően, amikor egy távoli, elmosó­dott mozgó foltot érzékelek. Látótávolságba kerü­lök. Valószínű, ez egy ember. Hallótávolságba ke­rülök - most már látom is a férfit. Mit keres itt? Csodálatos élmény lehet - gondolom cinikusan a Szondái rétfelé sétálni kevéssel hat után. Sebaj, nem vagyunk egyformák. Én futok, ö meg botladozik. De ez nekem akkor is gyanús. Bejáratott lábbelimnek köszönhetően nesztelenül haladok. Köhintek, nehogy megijedjen, és kiszámít­hatatlanul, ijedt, ösztönös mozdulattal eltérítsen eredeti célomtól. Hátrafordul. Kihasználok minden pillanatot. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki közelről a madárijesztö. Háát... Olyan ágrólszakadt, mintha napokkal ezelőtt egy alacsonyan szálló repülőalkal­matosságból lökték volna a vízparti bozótosba több liter szilvapálinka kíséretében. Mellé érek, felém fordul, majd tört hangon kérdezi:- Melyik város ez?- Szolnok - vágom rá önkéntelenül és ritmust váltok. \_____________________________________ A kutyafáját - villan át agyamon -, figyelmetlen voltam! Elkezdek morfondírozni. Először is: ha vo­naton érkezik, akkor képtelenség nem észrevenni a Szolnok táblákat, ha meg már "más állapotban" volt, akkor hogyan juthatott el ilyen messzire. Má­sodszor: a közúton ritkán vesznek fel részeg stop­post. Harmadszor: a menetrendszerű vízi személy­­szállítás még nem indult be a Tisza eme szakaszán. Tán csak nem? - ugrik be néhány külföldi tit­kosszolgálatneve. Lehet, hogy csak úgy tesz, mintha másnapos lenne? Azok mindenre képesek. Bizony, okosabban tettem volna, ha fondorlatoson egy oszt­rák, vagy egy német város nevét mondom be. (Talán már a fejem se fájna.) Ugyan milyen arcot vágott volna - próbálok kényelmetlen helyzetemben vicce­lődni -, ha természetes hangon csak azt válaszolom: már Camberrában van, uram! De ez így reggel hat óra tíz perckor, ezen a friss reggelen nem játék. Ezt az embert vagy az ital és a jótékony álom kényszerítette a bokorba - emberek vagyunk -, vagy pedig veszedelmes betolakodó, s lehet még rosszabb is, például - ettől mindig tartottam - kettős ügynök: másnapos kém. Ébernek kell lennem. A kaland még nem ért véget. Résen vagyok. Tarkómmal minden gyanús mozdu­latát követem. Már csak perceim lehetnek hátra. Tudta nélkül javítok a részidőmön. Tempómat feltű­nés nélkül, fokozatosan gyorsítom. Természetesen csak azért távolodom egyre nagyobb iramban tőle, hogy a körgáton újból, jobban szemügyre vehessem. Szurmay Kölcsön veit hír a 8. oldalróhSzolnok Város Tanácsának Csarnok- és Piacintézménye értesíti a lakosságot, hogy a hasz­­náltcikk-piac nyitva tartását - a fokozott igénybevételre tekin­tettel - meghosszabbítja. Mától a keddi, csütörtöki és szombati napokon az úgynevezett lengyelpiac reggel 7-től 17 óráig tart nyitva. Hogy mit is rejt a sejtelmes "fokozott igénybevétel"? Riportunk talán erre is válaszol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom