Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-26 / 16. szám
4 1990. ÁPRILIS 26. A tanács válaszát nem fogadják el A Törökszentmiklósi Városi Tanács V.B. április 5-i Néplapban közölt válaszát, amit a március 14-ei számban megjelent nyílt levelünkre adott, nem fogadjuk el, mert 1. nem az adott kérdésre vonatkozott. Továbbra is kitartunk eredeti követelésünk mellett, mert a kívánt adatok birtokában eldönthető, hogy részesült-e bárki is jogtalan előnyben, illetve hátrányos megkülönböztetésben a közműfejlesztések során; pontosan - mindenki előtt - mérhető az egyes területek ellátottsága, a tanácsi ráfordítások összege. Hisszük, hogy az önkormányzati választások előtt az adatok közzététele legalább olyan fontos önöknek, mint nekünk. 2. Nem szakmai állásfoglalást kértünk a kétpói hulladékművel kapcsolatban, hanem a város önkormányzatának felelősségét tükröző határozott fellépését egy olyan létesítménnyel szemben, melynek dokumentációjából hiányoznak a város lakóinak biztonságát szolgáló garanciák (például szállítás), illetve maga a dokumentáció is hiányos, ellentmondásos. A tanács fellépése ez ügyben szolidaritást tanúsítana a szorult helyzetben lévő Kétpó és Kuncsorba lakóival, akiknek megélhetését teszik kockára a létesítmény megépítésével. 3. A rendelkezésünkre álló szakvélemények nem zárják ki (bár erősen megkérdőjelezik) további "szervezési program" kidolgozását, de a közművelődési intézmények összevonását bizonyítani hivatott érveiket elégtelennek minősítjük, s továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy az összevonás felesleges, gyakorlatilag a ''gazdanélküliség" állapotához vezetne, s az új "főigazgatói" vagy "részállásos" megoldást a város jelenlegi gazdasági helyzetében kifejezetten szerencsétlen megoldásnak ítéljük. A párhuzamos tevékenységek elkerülését jól működő városi egyeztetéssel megoldhatónak véljük. 4. Önök nem a Néplapból értesültek követeléseinkről, hiszen (ahogy illik) nyílt levelünk egy példányát megküldtük, így a Lenin-szobor ügyében összehívott értekezletünk (március 11., illetve 12.) csak a levél Néplapban megjelenését előzte meg, amit a pártoknak tartott 12-i tájékoztató is igazolt. Az MDF helyi szervezetének március 18-i demonstrációjáról joguk van véleményt formálni, de kérjük, hogy ezt velük tisztázzák, hiszen ezen a megmozduláson a nyílt levelet aláíró egyetlen párt sem képviseltette magát. 5. Nem körzővel és vonalzóval rajzolt lakbérövezeteket kívánunk, henem a tényleges feltételekkel számoló, azokat figyelembe vevő elkülönítéseket, mert - véleményünk szerint - így biztosítható a feltételekkel és szolgáltatásokkal arányban álló lakbér megállapítása, egészen pontosan: ne a leromlott állagú lakások lakói fizessék meg más, kedvezőbb ellátottságú lakások szolgáltatásait. Ezért, s a lakások állagmegóvásának érdekében is, kitartunk a lakbérövezetek kialakításának szükséges volta mellett. Egyes kérdésekben javaslatainkkal szívesen állunk rendelkezésükre - amennyiben ezt igénylik. Továbbá javasoljuk, hogy a város egyes oktatási intézményeiben sorra kerülő igazgatóválasztást halasszák el az önkormányzati választások utánra, hogy a nevelőtestületek tiszta politikai helyzetben dönthessenek. A Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szocialista Párt és a Vállalkozók Pártja nevében: Kakuk Imre, Török András és Túri Ignác A választások közben járdát építettek A szolnoki Szántó körút 21- gazban tudtak szép, új lakásaik- 39-es számú ház (tíz lépcsőház) ba jutni. Lakóközösségünk hiálakói 1985 óta áldatlan állapotok ba fordult többször is a Szolnok között - járda nélkül - sárban, Városi Tanácshoz és a Jubileum Lakásszövetkezethez segítségért, csak egymásra mutogattak. (A Néplap több alkalommal is foglalkozott a problémánkkal.) A választások közben dr.Fehérvári László, független képviselőjelölt felvállalta gondjainkat, egyeztetett az érdekelt szervekkel, és a választási gyűlésén koordinálta a járdaépítést. Kölcsönkaptunk zsaluanyagot, a tanácstagi alapból kevert betont vásároltunk, és segített a Szolnok Megyei AEV is. Lakóközösségünk tagjainak összefogásával és a már említettek közreműködésével, a választások befejezésére mind a tíz járda elkészült. Eközben a terepet is rendeztük, fákat ültettünk. A képviselőjelöltet ugyan nem választották meg, de vállalását teljesítette, és úgy véljük, hogy hasonló összefogással máshol, más területen is előbbre tudnának jutni. A Szántó körúti lakóközösség tagjai Hozzászólás cikkeinkhez Postscriptum avagy utóirat egy nyílt levélhez Az Új Néplap április 14-ei számában jelent meg a Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének egyházi, vallási közösségekhez intézett nyílt levelének idézetekkel alátámasztott kommentárja. E levél kapcsán vetődik fel néhány kérdés, ami azonnali tisztázásra vár. A választási kampány során sok furcsasággal találkozhattunk. Jómagam is megtapasztaltam néhányat, amelyek igencsak emlékeztettek a közelmúlt történelméből ismert gyakorlatra. Csak példaként hadd említsem újszászi választási gyűlésemet, ahol a helyi MDF-szervezet egyik tagja sértegetett, olyan módon, hogy a helyi lakosok szégyellték magukat. Előfordult persze az ököljog emlegetése Szolnokon is, és röpködtek a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Politikai kulturálatlanságunkhoz ez is hozzá tartozik. Az viszont már nem hallgatható el, hogy Cegléden az egyik templom bejáratánál ott lengett a Demokrata Fórum transzparense, s hogy most kimondva is még beljebb mennének. Egészen a szószékig. A nyílt levélben kijelentették: "Megtisztelő figyelmesség volna számukra, (ti. a 22-ei istentiszteleteken! V.A.) hogy ez alkalommal jelenlévő képviselőink olvashatnának fel a Szentírásból és fogalmazhatnák meg Istenhez közös könyörgésünket". Ez a kitétel egy kormánypárti szervezet szájából már-már elvárásként hat. Magam tisztelem a hívő embereket, sok szempontból csodálom is őket, s csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok az egyház karitatív tevékenységéről, a szenvedélybetegségek elleni küzdelemben vállalt szerepéről. Éppen ezért adassék meg nekem (nekünk) az a lehetőség, hogy olyan házba tegyem be a lábam, ahol az emberi gondolkodás egyetemessége vesz körül, ahol a szószékről valódi retorikával megfogalmazott ezeréves gondolatok járják át a levegőt, ahol mindannyian egyformák vagyunk, egyforma mércével méretünk meg. Legalább itt ne a Demokrata Fórum (vagy más párt) sztentori hangját halljam. Nemcsak azért, mert más pártállású vagyok, hanem azért, mert ez nem megfelelő hely a pártpolitika dicsőítésére (lásd Cegléd), s nem megfelelő a pszichikai befolyásolásra sem (lásd április 22.)! Elgondolkodtató tény, hogy miközben az egyházak államtól való függetlenségét hirdetik, ezenközben pártként kívánnak betolakodni oda, ahová nem hívták őket. A felajánlkozás máshonnan, az utcáról ismert, ám ott szerencsére el lehet utasítani az illetőt. Remélem, olyan demokráciát építgetünk, ahol a megalomán, hatalomra törekvő, mértéket, illemet nem ismerő pártokat is el lehet utasítani onnan, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Várhegyi Attila Az újságírás Achilles-sarka Széljegyzetek a tehetségkutatásról, a tájékoztatás felelősségéről Az Új Néplap április 11-ei számában "A közoktatás Prokrusztész-ágya" címmel összefoglalót adott a megyei pedagógiai intézet kétnapos szakmai tanácskozásáról. Nincs kifogásom az ellen, hogy az újságíró nem a szürke beszámoló, hanem a saját véleményét is tükröztető elmélkedés formájában szólt az eszmecseréről. Az olvasók igénylik a színes, egyéni látásmódot. De a pontos információt is. Ezért tartom szükségesnek az említett írás kiegészítését. Dr.Harsányi István a tehetséggondozás történetéről beszélt, előadása nem volt összefoglaló jellegű, csupán utalt néhány jelentősebb tanácskozásra, így az 1986. évi veszprémire is. Ebben az öszszefüggésben méltatta úgy a szolnoki konferenciát, mint az azóta eltelt időszak következő fontos eseményét. A résztvevők pontosan tudták, hogy 1986-ban Kazincbarcikán is volt egy nagy országos eszmecsere, s jelentős szakmai tanácskozást rendeztek 1988-ban Pécsett. így tehát kénytelenek vagyunk elhárítani annak a "dicsőségét", hogy a szolnoki rendezvény a második volt ebben a tárgyban. Annál is inkább, mert egy évvel ezelőtt megyénkben (Törökszentmiklóson) szintén volt egy pedagógiai fórum a tehetségnevelésről. Erről a cikk szerzője, Tál Gizella is megfeledkezett, noha arról ugyancsak ő tudósított, s készített interjút az ott sikeres előadást tartó angol vendéggel. S ha a tavalyi tanácskozást felidézte volna, talán nem fejezi be azzal a cikkét, hogy "Kár, hogy a leginkább érdekeltek, a gyakorló pedagógusok nem vettek (nem vehettek?) rajta részt." A törökszentmiklósi tanácskozáson ugyanis mintegy kétszáz, főleg gyakorló pedagógus vett részt. Ott határoztuk el, hogy mindent megteszünk azért, hogy a tehetségnevelést - iskolán belül és kívül - segítsük. Ennek jegyében jelentettük meg kiskönyvtár-sorozatunk két kötetét (Csak keresni kell..., Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés), melyek tanárnak és szülőnek egyaránt tanácsokat kínálnak a tehetség felismeréséhez, a megfelelő bánásmódhoz. S ezért hívtuk Szolnokra most a többi megyei pedagógiai intézetben dolgozó kollégáinkat azzal a fő céllal, hogy az együttműködés konkrét lehetőségeiről beszéljünk. Ez is nyilvánvaló lett volna az olvasó előtt, ha az első napi előadások mellett a második nap programját is megemlítette volna a beszámoló szerzője. Ekkor hangzottak el ugyanis a megyei tájékoztatók, s került bemutatásra a nyíregyháziak által készített számítógépes program, melynek célja a tehetséges gyermekek (és tanáraik) teljesítményeinek nyilvántartása, s követése. Megállapítottuk, hogy a különböző korosztályok versenyeinek finanszírozása országos gond, s ugyancsak az a felismert tehetségekkel való megAmikor az idén január 19-én kora reggel a tiszaföldvári Kocsis házaspár és nagylányuk gépkocsiba ült, még nem sejtették, hogy ez lesz az utolsó közös reggelük. Kunszentmártonba igyekeztek. Odaútban a nagylány vezetett, majd elbúcsúztak egymástól, és visszafelé jövet az édesapja foglalt helyet a volán mögött. A felesége pedig a mellette lévő ülésre került. Már háromnegyed hét körül járhatott az idő, amikor a család a védett főútvonalon, a Szabadság úton haladt. Igen ám, de az ezt keresztező alsóbbrendű Táncsics úton már közeledett feléjük a vég egy autóbusz figyelmetlen vezetője személyében. Noha az útvonalak találkozásakor a Szabadság utat "Elsőbbségadás kötelező" tábla is óvja, ezt Pesti Ferenc 32 éves Szentkirály, Alsótanya 270. szám alatti lakos figyelmen kívül hagyta, és mintegy ötven kilométeres sebességgel oldalról belerohant a szabályosan közlekedő személyautóba. A hatalmas busz a Dáciát a felismerhetetlenségig összeroncsolta: a benn ülő Kocsis házaspár súlyos, életveszélyes sérüléfelelő foglalkozás. Többen hangot adtak annak a veszélynek, amit a "piacosítás" jelenthet mindazok számára, akik nem "fizetőképesek". A tanácskozás résztvevői megegyeztek abban, hogy a jövőben a szomszédos megyék együttműködnek a pedagógusok speciális továbbképzésében, a tehetséggondozó táborok szervezésében, s az égetően szükséges szakirodalom nagy példányszámú közreadásában. Ennyit a lezajlott eszmecseréről. S ha már a pedagógusok szervezett tanácskozásairól van szó, hadd tegyem hozzá: évek óta törekszünk arra, hogy egy-egy fórumra előzetes jelentkezés alapján hívjuk meg mindazokat a kollégákat, akiket az adott téma érdekel, így készítettük elő a május 4-5-én Szolnokon megrendezésre kerülő tanácskozást is, melynek témája az sekkel került kórházba. A férj felkartörést, bordatörést szenvedett, de már akkor látszott, hogy a feleség állapota az aggasztóbb. A szerencsétlen asszony utolsó éjszakája nyugtalan volt, bár reggelre kis ideig úgy tűnt, talán életben marad. Noha nagy fájdalmak kínozták, a kérdésekre még válaszolgatott. Sajnos fiatal szervezete minden orvosi segítség, beavatkozás ellenére képtelen volt megbirkózni a kétoldali tüdőzúzódással, koponyaalapi töréssel, agyrázkódással, kéztörésekkel, a sokkal, és másnap, január 20-án a kora délutáni órákban meghalt. A döbbenetes az egészben az, hogy mint nagyon sokszor, most is a helyesen közlekedők közül szedte áldoza* tát a figyelmetlenség, felelőtlenség, és tett tönkre egy családot. Az ügyet elsőfokon a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Gombos László tanácsa tárgyalta, ahol Pesti Ferencet halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétsége miatt 1 év 4 hónapi fogházbüntetésre ítélték. A közúti járművezetéstől pedig két évre eltiltották. Az ítélet nem jogerős. D.Sz.M. esztétikai nevelés lesz, s melyre százhúsz kolléga jelentkezett. Közülük húszán nemcsak hallgatóként vesznek majd részt a tanácskozáson, hanem beszámolnak saját gyakorlati tapasztalataikról is. Szívesen látjuk a sajtó képviselőit is. Mrenáné Szakálos Ilona * * $ A szerző megjegyzése: változatlanul sajnálatosnak tartom, hogy gyakorló pedagógusok nem vettek részt a szolnoki tehetséggondozási tanácskozáson, hiszen a tehetségnevelés-gondozás - bármennyire is adhatnak ehhez hathatós segítséget a pedagógiai intézetek - mégiscsak az iskolában történik, vagy legalábbis történnie kéne. S ha már valahol e témában, ráadásul iskolai szünetben neves szakemberek előadást tartanak, vétek arra meg nem hívni a gyakorló pedagógusokat. Nem panaszkodnak a birkatartók A jászkiséri Nagy Lajos és felesége tavaly húsz birkát vett bérbe a termelőszövetkezettől. A jól tartott állatok 24 egészséges kis báránnyal hálálták meg a gondoskodást. Közülük hatot anyának hagytak, a többit pedig - 230 forint kilónkénti áron - exportálták. Most birkanyírásra készülnek, s mintegy 120 kiló gyapjúra számítanak. Nem panaszkodnak, a tehéntartásnál jövedelmezőbbnek tartják a birkát, ezért egy juhhodály építését is tervezik. A képen Mariann lányuk terelgeti a jószágokat, aki ugyancsak a termelőszövetkezetben dolgozik - miközben mezőgazdasági szakközépiskolába jár, s az idén érettségizik. (Fotó: Tánczos Alajos) Az életmentők nem kocsival, kerékpárral voltak Lapunk április 12-ei számában, az életmentő emlékérmek átadása alkalmával felidéztük azt az esetet, amikor a kisújszállási Tóth József és lánya bátor, önfeláldozó cselekedettel mentette meg több ember életét. Az eset tavaly október 22-én történt, amikor az előttük haladó Zsiguli az út melletti árokba borult, fejjel lefelé zuhanva az iszapos vízbe. A kocsiból három felnőttet és két kisgyereket emeltek ki - szinte az utolsó pillanatban, majd újraélesztették a gépjármű vezetőjét. Információnk arra a pontosításra szorul, hogy az életmentő apa és lánya nem gépkocsival érkezett a helyszínre (nincs autójuk), hanem kerékpárral. E tény közlésének kérésükre adtunk helyt. Összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából A tárgyalóteremből A vétlen utas halt meg Azonnali intézkedést kérünk Munkába menet megharapoti egy kutya. Sérülésemmel orvoshoz kerültem, s mivel nem tudtam a kutya gazdáját kideríteni hat alkalommal szérumkezelésben részesítenek. A tanács városgondnoksági irodájához fordultam, és kértem, hogy a kutyái tegyék ártalmatlanná. ígéretei kaptam, de az ügyben senki sem intézkedett. Amikor ismét felkerestem őket, arra hivatkoztak, hogy z rendőrségtől még nem kapták meg az engedélyt a kutyák befogásához szükséges - az általuk már megvásárolt - kábítószeres fegyver használatához. Megértettem, azonban április 19-én ugyanott, (Ugar, 28-as barakképület előtt) ugyanaz a kutya megharapott mást is, aki szintén orvoshoz került. Három-négy kutya az említett környéken azóta is szabadon csatangol, félelemben, rettegésben tartva nap mint nap az iskolába, munkába járó gyerekeket, felnőtteket. Egészségünk, testi épségünk védelmében az illetékesek azonnali intézkedését kérjük. Tóth Józsefné Szolnok
