Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-14 / 7. szám
6 1990. ÁPRILIS 14. Nemzetközi körkép A KORONATANÚ SZÖKÉSÉ Megszólalt az NDK volt devizabeszerzőie Alexander Schalck-Golodkowski, az NDK fő devizabeszerzőjeként ismert volt államtitkára Nyugat-Berlinbe, illetve az NSZK-ba történt távozásának okát abban jelölte meg, hogy egyrészt megrágalmazták kábítószer-, fegyver-, valamint értékes régiségekkel való tiltott kereskedelem vádjával, másrészt rádöbbent arra: a volt állambiztonsági minisztérium, a Stasi, amelynek egyébiránt formailag ezredese volt, meg akart tőle szabadulni mint koronatanútól. A Die Welt és a Bild-Zeitung számára adott nyilatkozatában, amely a bajorországi Teegemsee partján berendezett, majd azóta feladott rejtekhelyen készült, Schalck kijelentette: a minisztérium el akarta tussolni a vele fenntartott kapcsolatait, aktáit megsemmisítette. Ezek után az a benyomása támadt, hogy az NDK-ban vannak olyan erők, melyeknek „nem fűződik érdekük egzisztenciájához, és bűnbaknak akarják megtenni.,, Előadása szerint rangja ellenére sohasem végzett hírszerzői tevékenységet, feladata az állam fizetőképességének szavatolása volt. Még távozása előtt az általa kezelt pénzügyek részleteiről levélben tájékoztatta Hans Modrow miniszterelnököt, beleértve a kelet-berlini kereskedelmi bankban 628-as számon vezetett számláról, amelyen - Erich Honecker egykori pártvezető és utóda, Egon Krenz kizárólagos rendelkezései jogával - 2,3 milliárd márkát tartottak. Voltak különböző svájci, osztrák és luxemburgi bankbetétek, nemkülönben úgynevezett „operatív,, és „főtitkári,, bankszámla. Ez utóbbin 100 millió márka volt azzal a céllal, hogy azonnal cselekedni lehessen rendkívüli esetekben, vagy váratlan ellátási nehézségek felléptekor. A volt államtitkár, aki múltjával, és a keleti rendszerek életképtelenségének láttán korábbi meggyőződésével is szakítva az NSZK-ban valahol tanácsadóként szeretné kamatoztatni több évtizedes tapasztalatait, az interjúban azt mondta: az utóbbi négy évben szorosan együttműködött Krenzcel és másokkal abban a mély meggyőződésben, hogy a Gorbacsovéhoz hasonló reformok útján megújítható a szocialista NDK és az NSZEP. Krenz ilyen értelemben tájékoztatta az NDK- beli szovjet nagykövetet is. A hatalom azonban Honecker kezében volt. Schalck szerint Honecker nem akarta a tüntetéseket szovjet katonai segítséggel leverni, úgy gondolta, maga is megbirkózik a problémával. Mielke állambiztonsági miniszter pedig mélyen meg volt győződve arról, hogy a Szovjetunió majd a segítségükre siet, s - mint hajtogatta - nem engedi elveszni az NDK-t. Mielkét szovjet részről még az utolsó pillanatig is állandóan tájékoztatták, nyilvánvalóan azonban - mint kiderült - hamisan. Mielkének az a felfogása, miszerint a szovjetek végszükség esetén közbelépnek, azt is mutatja: mennyire nem tudták felmérni a maga mélységében a Gorbacsov által 1985 óta folytatott politikát...- így Schalck. A volt államtitkár, aki annak idején Franz Josef Strauss, a néhai bajor miniszterelnök és CSU-elnök segítségével 1984- ben közreműködött az NDK- nak nyújtott milliárdos nyugatnémet hitel kieszközlésében, kijelentette: Strauss volt az, aki elérte, hogy Honecker megszüntette a határon érvényben levő tűzparancsot, és leszereltette az önműködő lőberendezéseket, eltávolíttatta az aknákat. „Strauss a hitellel politikai jelzést kívánt adni, s a korlátozott túlélési lehetőséggel rendelkező szocialista rendszert függőségi helyzetbe akarta hozni. Nemcsak gazdasági megfontolások alapján cselekedett, hanem stratégiai célokat is követett élete nagy elképzelése, a német egyesítés megvalósítása végett.,, Flesch István 880 nap után Szabadulás Abu Nidalék fogságából Az idei Ramadán - a szent böjt hónapja - meghozott egy „csodát,,: „Meghallgatásra talált,, Moamer el-Kadhafi líbiai vezető alig egy héttel ezelőtt a Ramadan alkalmából elhangzott emberiességi felhívása és az Abu Nidal-csoport kedden Nyugat-Bejrútban szabadon engedte túszait, pontosabban egy részüket: a francia állampolgárságú Jacquelin Valentét, belga élettársát, Fernand Houetekynst és a már fogságukban született 25 hónapos kislányukat, Sophie-t. Az 1987 novemberében elrabolt „Silco,, jacht további négy belga utasa, a Houetekyns-család tagjai „egyelőre,, maradtak a túszszedők kezén... A kedd délelőtti jelenet a most viszonylag nyugadtabb napokat élő Nyugat-Bejrút szívében már-már megható volt: a francia követség előtti parkolókban az autókból kiszálló Valente asszony a kislányt kezében tartó élettársával - mindketten jól öltözötten - mosolyogva köszöntötte az összesereglett újságírókat, majd a szír katonák és a biztonsági emberek előtt besétált a Clemenceau körúton levő épületbe, megőrzendő a harmóniát, az őket szállító öt fegyveres - közülük ketten álarcban - gyorsan elhajtottak a helyszínről. Az Abu Nidal-féle szervezet, mely 1974-ben szakadt ki a legnagyobb palesztin mozgalomból, az El Fatahból és azóta is valóságos háborút vív a „defetista,, irányzattal, Arafat követőivel, ismét elérte célját: a világközvélemény ezúttal is vele foglalkozik, ráadásul kedvező hangulatú fejlemény kapcsán, pedig e szervezet nevéhez számos, főként Nyugat-Európában elkövetett, elsősorban palesztin vezetők ellen irányuló terrorakció fűződik. E csoport, amelyet Abu Nidal (igazi nevén Szabri al-Banna) hozott létre, a 70-es években iraki székhellyel, majd Szíriában működött, ahonnan az Egyesült Államokkal javuló viszony miatt 1987-ben kellett távoznia: a központ ezentúl Libanon lett, ahol - a „kemény szárnyhoz,, tartozó arab államokból mind gyérebben érkező támogatás nyomán kialakult belső vitát követően - tavaly ősszel e csoport is kettészakadt. Egyelőre teljes a rejtély, hogy a kis hajót, illetve utasait a Földközi-tenger mely partszakaszán és miként rabolták el. A terrorszervezet egy éve azt állította, hogy a Silco utasai Izrael javára a libanoni partoknál kémkedtek. Ugyanakkor felröppentek olyan feltételezések is, miszerint a hajó a líbiai partoknál „tűnt el„. A kiszabadultak egyelőre sem erről, sem fogvatartásuk körülményeiről nem nyilatkoztak. A Libanonban elrabolt külföldi túszok tragikus történetében igazoltan palesztin szervezetként egyedül Abu Nidalék szerepelnek. Bár a belga diplomácia évek óta nagy erőfeszítéseket tett a „Silco,, utasainak kiszabadítására, a legalább részleges eredmény elsősorban mégis a sokáig mélyponton volt francia-líbiai viszony enyhülésének tudható be: a líbiai vezető - vélhetően az amerikai nyomáshullámokkal szemben - többszöri gesztust tett Párizsnak, például a kapcsolatos intervenció ügyében, melyre reagálva Franciaország visszajuttatta a három líbiai Mirage-vadászgépet, melyet a nagyjavítás után visszatartottak... Ezek persze csak a felszínen látható kapcsolatok - talán nem lehetett véletlen, hogy Abu Nidal szóvivője, Valid Haled a volt túszok érkezését követően személyesen kereste fel a követségen Philippe Rondot ezredest, a francia kémelhárítás röviddel korábban Bejrútba érkezett főtisztjét, „lezárandó e históriát,,. A francia és belga külügyminiszter mindenesetre hálás szavakkal emlékezett meg első reagálásként Moamer el-Kadhafi humanitárius gesztusáról, annak kedvező eredményéről. Libanonban egyébként a már említett négy további belga túszon kívül jelenleg 17 külföldi foglyot tartanak fogságban különféle, közleményeik nyelvezete szerint Teheránhoz közeli iszlám szélsőséges csoportok, legutóbb tavaly, októberben raboltak el Szidónban két svájci ortopéd-szakembert, a Nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottait - egyes források szerint ebben az ügyben is részes az Abu Nidal-szervezet. A leghosszabb ideje, immár bő 5 éve a most 42 éves Terry Anderson újságíró raboskodik: az amerikai AP hírügynökség közel-keleti irodájának igazgatóját még 1985. márciusában hurcolták el Nyugat- Bejrút központjában. Eszes Tibor Jobboldali győzelem a görög választásokon. Az Új Demokrácia Párt hívei győzelmüket ünnepük április 8-án Athén belvárosában.______________________________________________________ Egymásra talál Kelet-Európa és Latin-Amerika? A vastagabb tortaszelet Latin-Amerika és Kelet-Európa felfedezi egymást? Nos, ami azt illeti, elég sokára történt meg a nagy egymásra találás. Épp Budapestre esett a választás a két országcsoport közötti első külügyminiszteri találkozó megtartására. E két térség földrajzilag ugyan meglehetősen távol esik egymástól, gazdasági és politikai vonatkozásban azonban jócskán felfedezhetők párhuzamok. Mindkét régió egy-egy nagyhatalom vonzáskörzetében fekszik, s fejlődését ez a szomszédság döntő módon meghatározta. A dél-amerikai demokratizálás ellentmondásos tapasztalatai az átalakuló Kelet-Európa számára ugyancsak megfontolandóak. Szakemberek sora keresi a választ a paradox helyzetre, hogy a polgári demokratikus rendszerekhez való visszatérést miért követte szinte törvényszerűen a legtöbb országban a gazdasági válság súlyosbodása. Hogyan lehetséges az, hogy a gazdasági helyzet jelenleg éppen Chilében a legbiztatóbb, ahol a Pinochet-diktatúra a leghosszabb ideig ellenállt a tömegnyomásnak? A potenciálisan óriási természeti kincsekkel, hatalmas erőforrásokkal rendelkező térség miért nem tudott felelni a kihívásra? Miközben Délkelet-Ázsia „kistigrisei,, impozáns ütemű növekedést produkáltak, Latin-Amerika az „elvesztegetett évtizedben,, leszakadó válságövezetté lett, amely csupán a külföldi adósság mértékét tekintve büszkélkedhet világelsőséggel. Az okokat többnyire a túlbürokratizálódott társadalmakban látják, meg a hibás gazdasági irányválasztásban, abban, hogy a külföldi segélyeket és kölcsönöket nem a húzóiparágakba, hanem pazarló luxusfogyasztásba pumpálták. A feszültségek mostanra olyannyira kiéleződtek, hogy több országban robbanástól, a demokrácia megingásától tartanak. A politikai demokratizálódással párhuzamosan a latin-amerikai országok a nyolcvanas évek közepétől kezdték markánsabban megfogalmazni sajátos érdekeiket. Közös válaszokat kerestek a régió problémáira, az Egyesült Államoktól függetlenedő, önálló hangot ütöttek meg a kontinentális szervezetekben. A Contadora-csoport volt az első regionális tömörülés, amely a közép-amerikai válság megoldását külső nyomás helyett az érdekelt felek politikai párbeszédében látta. A Contadora-tagok - Costa Rica, Kolumbia, Panama, Venezuela - mellé később támogatólag felsorakozott a limai csoport - Argentína, Brazília, Peru és Uruguay. A szélesebb kontinentális együttműködést 1986 decemberében Rio de Janeiróban intézmén^esítették^^^i^ol^agál-Közel százezer ember emlékezett április 8-ról 9-re virradó éjszaka békés felvonulással a grúz fővárosban az egy évvel ezelőtti tbiliszi véres katonai leszámolás áldozataira. lám megállapodott, hogy államfőik és külügyminisztereik rendszeres összejöveteleken vitatják meg a közös ügyeket, így az adósságválság, a kábítószerprobléma és a nemzetközi kapcsolatok kérdéseit. Három államfői találkozót tartottak eddig, 1987-ben a mexikói Acapulcóban, 1988-ban az uruguayi Punta del Estében‘és tavaly a perui Icában. A „Nyolcak,, államcsoportja 1988-ban „Hetekre,, apadt, s azóta inkább riói csoportnak nevezi magát. Közös megegyezéssel felfüggesztették Panama tagságát, elítélve a kábítószerügyletekbe bonyolódott Noriega tábornok rezsimjét. Panama ügye azóta is vitatéma maradt: noha Noriega eltávolítását a déli félkontinensen jobbára helyeselték, a módszert, az Egyesült Államok katonai beavatkozását élesen bírálták. E konfliktus is erősíti a latin-amerikaiak szándékát sokoldalúbb nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítására. Latin-Amerika és Kelet-Európa külügyminisztereinek történelmi első találkozóját kölcsönös érdekek motiválják. Egyrészt szeretnék jobban megismerni egymás politikai helyzetét. Másrészt keresik a politikai változások'nyomán kínálkozó új formáit a gazdasági együttműködésnek, a termelési kooperációk, a közvetlen vállalati kapcsolatok, a műszaki-tudományos együttműködés lehetőségét a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett. Némiképp mintha a féltékenység is dominálná Latin-Amerika megnövekedett érdeklődését Kelet-Európa iránt. Attól tartanak ugyanis, hogy a rendkívül felgyorsult keleteurópai átalakulás, Kelet- és Nyugat-Európa közeledése térségünket állítja a nemzetközi pénzügyi világ érdeklődésének középpontjába. A riói csoportot nyugtalanítja a kilátás, hogy Kelet-Európa kapja a vastagabb szeletet a tortából, mivel a latin-amerikai válságövezet helyett vonzóbb befektetési lehetőséget talál itt a külföldi tőke. Márpedig Latin-Amerika szeretne ott lenni a tortaszeletelésnél, ha másképp nem, a keleteurópai gazdasági átalakulás programjaiba való aktívabb bekapcsolódás révén.
