Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-14 / 7. szám
1990. ÁPRILIS 14. 7 G • • O R Gurul a görkorcsolya meg bicikli...bár ez utóbbi néha nemcsak gurul, hanem repül is. Főleg akkor, ha hozzáértő srác irányítja. Aki meg nem mer az emelkedőre emelkedni, annak marad továbbra is az utca a bravúrok színhelye. Amióta Szolnokon, a Pelikán szálló mellett megjelent a fából ácsolt emelvény, ez lett a vállalkozó szellemű tinik kedvenc időtöltése. Fotó: Tarpai Zoltán. A köznevelés perifériájául ”Ne a fejünk fölött döntsenek..." * Alakulóban a Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete A legutóbbi oktatási törvény óvodapedagógusra "keresztelte" az addig érvényben lévő óvónői hivatást. A változtatás nem a forma kedvéért történt, az oktatási kormányzat ezzel is ki akarta fejezni, hogy az óvónők egyenrangúak a többi pedagógussal. Egy keresztelővel azonban még nem változik meg egycsapásra minden korábbi előítélet. Az óvónők ugyanis a pedagógia perifériájára kerültek, a pálya presztízse a tanárokénál is alacsonyabb volt. Sokan a gyermekfelügyelővel azonosították az óvónők munkáját, mit sem tudva arról, hogy az óvodában foglalkozásokon fejlesztik a gyerekek intellektuális képességeit. Az óvodában töltött évek nagyon fontosak a gyerekek fejlődésében, az iskolakezdés sikerében. Az persze más kérdés, hogy a pálya "rangvesztésében" szerepe van az óvónők egy részének is. A hetvenes évek közepén, amikor a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamai óvodáskorba léptek, sok olyan óvónő került az intézményekbe, akik valójában nem alkalmasak a pályára. A közvélemény pedig mint tudjuk, az egyes esetekből ítél. Tény és való azonban, hogy az óvónők munkájának anyagi elismerése jóval alatta volt a pedagógus átlagfizetésnek, s igazából nem volt szakmai érdekképviseletük sem. Ebből kiindulva határoztak úgy egy miskolci tanácskozás óvodapedagógus résztvevői, hogy megalakítják a Magyar Óvodapedagógusok Egyesületét. A döntésben nem kis szerepet játszottak napjaink társadalmi változásai, s az, hogy az óvodaügy jelenleg is egyre inkább a köznevelés perifériájára szorul. Az egyesület célja: hogy "közreműködjön a szervezetében és működési feltételeiben független magyar óvodapedagógusság létrehozásában... tevékenységével az óvodapedagógusi hivatás társadalmi megbecsülésének, az óvónői tevékenység tekintélyének helyreállítását és megőrzését, az óvodapedagógusok országos szakmai összefogását és önálló arculatának megteremtését szolgálja" - olvasható többek között az alapszabály tervezetben. A egyesület hat fő feladatban határozta meg e célok megvalósítását. Közöttük első helyen a szakmai érdekképviselet és érdekvédelem szerepel. Kezdeményezi az egyesület különböző szakmai fórumok létrehozását, közreműködik a képzési, továbbképzési rendszer kidolgozásában, hazai és nemzetközi szakmaközi kapcsolatokat épít ki. A Művelődési Minisztérium "örömmel nyugtázta" az egyesületbejelentését. "Régi reményem volt, hogy - a hajdani Kisdedóvók Egyesülete nyomán - megalakul majd az óvónők modem szakmai-érdekképviseleti szervezete is" - írta levelében a miniszterhelyettes. Az egyesület alakuló ülését április 19-én tartják meg Budapesten, a Fáklya klubban. A területi és a megyei csoportok azonban már sokfelé megalakultak. Az alapszabály tervezetet ugyanis elküldték az ország összes óvodájába, s az óvónők egy részénél kedvező visszhangra talált. Megyénkben nyolc területi csoport jött létre. A Szolnok és környéke, a tiszaföldvári, a jászsági, a jászberényi, a Karcag-kisújszállási, a Kunszentmárton, Tiszafüred, valamint a Törökszentmiklós és környéke csoportba összesen 353 óvodapedagógus lépett be. A megye 1554 óvónőjének valamivel több mint egynegyede. A napokban megtartották a megyei alakuló értekezletet is, amelyen az óvoda, s az óvodapedagógusok jövőjének sarkalatos kérdései is felszínre törtek. Egyelőre még nem lehet tudni például azt, hogy a jövőben úgynevezett alapellátást jelentő intézménynek tekintik-e majd az óvodát. Ahogyan növekszik majd a rövidített munkaidőben foglalkoztatott vagy munkanélküli nők száma, várhatóan úgy csökken az óvodások száma, s ez azt vonhatja maga után, hogy esetleg összevonnak, megszüntetnek intézményeket, illetve csak délelőttre igénylik az anyák gyermekük óvodai elhelyezését. Mindez azzal a következménynyel járhat, hogy munka nélkül maradnak óvodapedagógusok. De a városokban elindít egy versenyt is, hiszen azok a gyermekintézmények, amelyeknek jó híre van, sokrétűen fejlesztik a gyerekeket, netán idegen nyelvet is tanítanak - természetesen játékos formában, nyelvvizsgával rendelkező óvónő irányításával - vagy például úszásra oktatják az apróságokat, azok az óvodák vonzóbbak lesznek a szülők számára, s talpon rítaradnak a versenyben. A megyei értekezleten a résztvevők egyetértettek abban, hogy szükség van az érdekvédelmi szövetségre, sőt már korábban létre kellett volna hozni. Méghozzá olyan szövetségre, amely a gyermekek érdekeit is védi. Nehogy olyan helyzet álljon elő, hogy gazdasági okok miatt bezárnak óvodákat, s "összezsúfolják" a gyerekeket egy másik intézményben. Az ideális csoportlétszám ugyanis tizenöt körül lenne. Jelenleg azonban még mindig van olyan óvoda, ahol harminc gyerekkel foglalkozik egy csoportban az óvónő. A szövetségtől - többek között - azt várják a gyakorló óvodapedagógusok, hogy érje el azt, hogy véleményt nyilváníthassanak az óvodát érintő döntések előkészítésében, meghozatalában. "Ne a fejünk fölött döntsenek fontos szakmai kérdésekben!" - hangoztatta több hozzászóló is a vitában. Az értekezleten döntöttek a tagdíjak mértékéről is. Eszerint 300-600 forintig terjedne az évi tagdíj, aminek 40-60 százaléka a területi csoportoknál maradna. Ezt követően megválasztották a szövetség megyei elnökévé Fülöp Sándomé karcagi óvodai szaktanácsadót, helyettesévé Pallainé Teleki Éva szolnoki óvónőt, s vezetőségi tagnak Magyar Istvánná karcagi óvónőt és Kardos Balázsné kunszentmártoni szaktanácsadót. Egyben ők képviselik majd megyénk óvónőit az országos alakuló ülésen. T.G. Jászsági lovasbandérium? Felelevenítik a huszár hagyományokat Kétszáz éve, 1790-ben mikor Bécsből Budára hozták a koronát, a díszkíséretben ott volt a Jászkun lovas andérium is. Ez a bandérium később is fontos szerepet játszott évfordulókon, ünnepségeken. Az elhalványult, majd elhalt szokást mostanában igyekszik feleleveníteni a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző T ársáság. A múlt év februárjában megalakult társaságnak alapító tagja volt Jáger József, egy jászfelsőszentgyörgyi idős ember is, aki fáradtságot nem ismerve azon dolgozik, hogy a társaság céljait minél szélesebb körben ismertesse meg a Jászságban. A leglényegesebb ezek között a huszárhagyományok felelevenítése, a lovassport népszerűsítése, sőt a szándékuk között szerepel, hogy 200 év után ismét megszervezzenek egy jászsági bandériumot. Jászberényben, a Zagyvamenti Tsz tart lovakat és hat éve lovasiskolát is nyitottak. Azóta lovasversenyeket szerveznek,szüreti mulatságokon, hintós esküvőkön vesznek részt, ünnepi felvonulásokra pedig kiállítottak két jász lovas hajdút is. A huszár- és lovas- hagyományőrző társaság igyekezete tehát találkozik a téesz szándékával, de ehhez szeretnék megnyerni más üzemek, szövetkezetek támogatását, különösen pedig a huszár ismereteknek még birtokában lévő idősek és a lovakat szerető fiatalok segítségét. A 77 éves Jáger József négy éve került Szabadszállásról a jászsági kis faluba. Annak idején, 1936-ban szülőfalujából sorolták be a Jászkun I-es Honvéd Huszárezredbe. A lovakkal való kapcsolata azóta sem szakadt meg.- Sajnos most már nincs lovam, de négy éve még ültem nyeregben. Sőt, ha kell, egy nyugodtabb lovon most is meg tudom mutatni hogyan kell lépésre, ügetésre fogni, ugratáshoz előkészíteni a lovat, meg sok más fontos dolgot. Úgy, ahogy azt nekünk annak idején tanították. Józsi bácsinak hamarosan lehetősége lesz a huszárismereteit átadni, mert a téesz /rövid kihagyás után/ ismét fogadja az érdeklődőket. Ezúttal már díjtalanul lehet lovagolni a téesz géptelepe mellett /a Hűtőgépgyár irodaépülete mögött/ kedden és csütörtökön, délután 2-4 óra között, szerdánként pedig Jászfelsőszentgyörgyön. A lelkes öreg nem kér fizetséget a téesztől szolgálataiért, örömét leli benne, hogy lovak közelében lehet, és abban bízik, hogy igyekezete nem lesz hiábavaló. L.P.
