Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-14 / 7. szám
1990. ÁPRILIS 14. Néplap Az út csak Nagyfáig vezetett? Amikor megszüntették a Nagyfai Munkaterápiás Intézetet, az ott kezelt alkoholbetegeket hazaküldték. Közülük négy Szabolcs megyében élő • öngyilkos lett. Megyénkbe harminchatan jöttek vissza Nagyfáról. Hogy mi történt velük? Vannak közöttük olyanok, akiknek sorsát figyelemmel kísérik; és vannak, akik eltűntek szem elől. Itt nem lehet inni De hát hová is fordulhattak ezek az emberek? Az elmondások szerint a hazajövetelre nemigen tudtak felkészülni. Mivel az intézet személyzete sem tudott biztosat az utolsó percig, ezért volt, akinek két nappal a hazaküldés előtt szóltak, és volt, akit a munkából hoztak el, mondván; csomagoljon. Ilyen előkészületek mellett nem tudtak otthont, szállást keresni azok, akiket a család, a rokonok már nem fogadnak be. A nagyfai intézet megszűnt, és a betegek elindulhattak haza. Haza? Próbálom végigjárni a helyeket, ahová ezek az emberek bekopoghattak segítséget kérni. Szolnokon, a Családsegítő Központ vezetőjéhez, Ézsiás Kálmánnéhoz is fordultak néhányan:- Hárman jelentkeztek nálam. Anyagi támogatást kértek, mert el akartak menni a megyéből. Vonatjegyet vettünk nekik, és kaptak annyi pénzt, amennyi pár napos megélhetésre elég. Volt olyan is, aki munkát keresett. Úgy tudom, hogy azóta már elhelyezkedett. A munkaerő-szolgálati irodával folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, de az alkoholbetegeknek és a gyógyultaknak nagyon nehéz állást találni. Egyrészt az előéletük miatt, másrészt azért, mert alacsony a végzettségük, nincs szakmájuk.- Úgy tudom, hogy a családsegítő rendelkezik egy átmeneti szállással. Ha valaki úgy jön ide Nagyfáról, hogy nincs hol aludnia, befogadják?- Nem volt ilyen kérés. A szállónkon az átmenetileg krízishelyzetbe került, dolgozni akaró férfiakat helyezzük el. Itt nem lehet inni, nem szabad italt behozni, aki ittasan megy be a szállóra, azt elküldjük. Ha valaki Nagyfáról jönne ide, nem utasítanám el; de ha részeg volna, akkor biztos nem venném föl. A reménytelen esetekkel nem tudunk mit kezdeni. Hajléktalanok otthonára volna szükség. Egyébként a Nagyfáról hazaküldött emberek sorsáról szerintem a helyi tanácsoknak kell tudniuk, hiszen a tanács utalta be őket az intézetbe. Félelem a megítéléstől Jászladányból eddig minden évben küldtek egy-két-három helybeli lakost Nagyfára. Amikor az intézet megszűnt, egy jászladányi férfi volt bent, akit szintén hazaküldtek.- Mit tudnak a sorsáról? - érdeklődtem Donkó Jenő tanácselnöktől.- Amikor László /Nevezzük így. A szerC/hazajött, a nagyfaiak értesítettek róla. Tartjuk vele a kapcsolatot, meglátogatjuk. Szerencsére volt hová jönnie, a szülei házába. Dolgozik is, a korábbi munkahelyén talált újra állást. Félő azonban, hogy abban a környezetben visszaesik majd, mert az ottani munkások általában isznak. Máshol viszont nemigen tudott volna elhelyezkedni, mert szakképzettsége nincs. Az a tapasztalatom, hogy akik Nagyfáról hazakerülnek, egy-másfél év után újra a pohárhoz nyúlnak. László családi házuk udvarán fogad bennünket. Sovány, kevés szavú férfi. Nem nyilatkozik, beszélni se nagyon akar. Jól érzi magát itthon és a munkahelyén. Nem iszik, csak néha egy-egy sört. Úgy érzi, a nagyfai kezelés nem tett jót vele; testileg-lelkileg meggyötörte. Ugyanez a véleménye annak a három férfinak is, akikkel az újszászi pszichiátriai osztályon beszélgettem. Az egyik 25, a másik 16, a harmadik 20 hónapot töltött Nagyfán.- Nem adott segítséget se anyagilag, se terápikusan. Hasonlított a börtönhöz. Minden piti dologért fogdába vittek bennünket. Számtalan módját ismerték a büntetésnek. Kiderült, hogy a fogdát mindhárman jól ismerték - belülről is.- Én az ott töltött idő alatt lefogytam vagy nyolc kilót, - meséli egyikük, egy alacsony férfi, aki most is elég soványnak tűnik.- Érdemes lenne utánajárni, hányán haltak meg ott. Egyikük például gyümölcsszedés közben. Leesett a fáról, mert arra kényszerítették. hoev eev naevon kihajló ágról is szedje le a gyümölcsöt. Én nem is értem, hogyan létezhet egy ilyen intézet Magyarországon. Szerintem Nagyfa volt a mai Recsk. Amikor hazaküldték őket, szerencsére mindnyájuknak volt hová menniük. Munkahelyet azonban nem talált mind a három:- Feléltem azt a néhány ezer forintot, amit Nagyfán kaptam.- Én nem tudtam elhelyezkedni, ellopták az összes igazolványomat. Idegileg kikészültem - és most itt vagyok.- Nagyfa után négy hónapig dolgoztam - nagyon keményen. A végén már csak napi egy óra jutott az alvásra. Kiborultam. Pihenni szeretnék, ezért jöttem ide. Vallják, hogy annak, aki megjárta Nagyfát, nagyon nehéz dolga van, ha munkát keres;- Aki kikerül onnan, fél, hogy kitudódik: volt Nagyfán. És akkor azt hiszik majd róla az emberek, hogy csavargó. Fél, hogy így ítélik meg. Én magam előtt is szeretném letagadni, hogy ott voltam. Mert azt tartják, hogy aki ott járt, abból talán nem is lehet ember... Dr. Kassai Farkas Ákos, az újszászi pszichiátriai osztály vezető főorvosa így fogalmaz:- Azok az emberek, akiknek problémájuk volt az alkohollal, furcsa környezeti hatás alatt élnek. A velük élők attól tartanak, hogy úgyis visszaesnek, és egy idő után megint az alkoholhoz nyúlnak. Ezt nem biztos, hogy elmondják az illetőnek, de az egész magatartásukon érződik. Es az ember általában megvalósítja azt a pozitív vagy negatív teljesítményt, amelyet elvárnak tőle.- Ön szerint mi lenne a megoldás? Hová fordulhatnak azok, akiket Nagyfáról hazaküldtek?- Az osztályomon négy olyan beteg feküdt, aki a nagyfai intézet bezárása után hazakerült. Mi a lehetőségeinkhez képest próbálunk valamiféle szociális segítséget nyújtani: állást, szállást szerezni. Az első betegnek, aki Nagyfa után idejött, most sikerült elhelyezkednie. A jászberényi tejüzem vállalta, hogy munkakönyves állást és munkásszállón helyet biztosít nekik. Az a baj, hogy Magyarországon nincsenek meg azok az átmeneti intézmények, amelyekre óriási szükség volna. Védett munkahelyekre és szállásokra gondolok, és olyan egészségügyi intézményekre, ahol tudják vállalni az alkoholbetegek hosszan tartó gyógykezelését. így a beteg testileg, lelkileg megerősödve kerülhetne vissza a társadalomba. Ugyanakkor a társadalom szemléletén is változtatni kellene. Ha nálunk valaki az árokban ténfereg, afölött szemet hunynak; de ha gyógyíttatni akarja magát és kórházba kerül, megkapja a munkakönyvét.- Mi lesz most, hogy a nagy fai intézmény megszűnt?- Ez az, amire nincs válasz. A legnagyobb hibának azt tartom, hogy Nagyfára kétféle módon kerültek az emberek. Az egyharmadukat saját maguk és környezetük érdekében kötelezték gyógykezelésre, a kétharmaduk viszont valamilyen bűncselekményt követett el és kísérő büntetésként kapta az elvonókúrát. Ezeknek az embereknek az összezárása - maga a csőd. A baj az, hogy a nagy fai intézet megszűnt, és nem derült ki, hogy mi lesz helyette. A nagyfai intézet ma - börtön. A BM 47 milliót fizetett érte az egészségügynek. Mit lehet ennyi pénzből megoldani? Magyarországon ma bevallottan 600 ezer alkoholista él. A nagyfai intézet megváltásából mindegyikükre 78 forint jut. Paulina Éva / _/ AZ EMBERI ELET TÁLÁN ELEG INDOKNAK SZÁMIT Hogy mindenki legalább egyszer megláthassa a szívét Negyvenmilliós alapítvány mttszervásárlásra Aligha számít szimpatikusnak napjainkban a pénzt kérő ember. Mentség talán csak az lehet, ha a célja olyan tiszteletet parancsoló, mint az "Egészségünkért!" Alapítvány kuratóriumának tisztségviselőié. Ők nem másra "kalapolnak”, mint arra, hogy mi így valamennyien meghosszabbítsuk földi létünket, e sokat szidott-szeretett bolygónkon. A dolog úgy kezdődött, hogy a Hetényi Géza Kórházban elemezték, mennyire felszökött a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők száma. Hogy Magyarország miként áll az infarktusos megbetegedések gyakoriságában, talán mondani sem kell: éllovasok vagyunk. Csakhogy az országban - ebben az infarktusos országban - megyénk is listavezető a 19 megyés rangsorban. E riasztóan felszökő grafikon visszafogására szükség lenne fájdalommentes, korszerű diagnosztikai eszközökre, melyek már évekkel korábban pirosán villognák ki az infarktusveszélyt. Amint dr. Krasznai Géza, a' kórház igazgatója elmondta, ma már nem kell meghalni egy, de akár több koszorúér megbetegedésében sem. Sajna, a tudományos fejlődés nincs tekintettel országunk sanyarú gazdasági helyzetére, és éppen korunkban produkál olyan technikai eszközöket, melyek a veszély jelzésére kiválóan megfelelnének. És most jön - ki tudja hányadszor, és hányadik összefüggésben -, hogy nincs pénz. De úgy látszik, belátás sincs a pénzügyi kormányzatban, ugyanis ezek az életmentő eszközök éppen olyan ÁFA-köte- . , . , , „ . , ípcpv mintha pov int Az alapítványból a képen látható echo-kartónyertes Mercedest diofgráfot is kívánnak vásárolni A készülék munka közben vásárolna magának. Nincs más hátra, mint az alapítvány. Az alapítóokirat kimondja, hogy egy kuratórium őrködik a befolyt összeg felhasználásának célszerűsége fölött, és egyben arra is gondja van, hogy a drága pénzen megvásárolt eszközök a legjobban felkészült ZAGYVA-ARTER TAVASSZAL Fotó: N.Zs. szakemberek kezébe kerüljenek, így egy világszínvonalú orvosi berendezés vonzáskörében hovatovább egy neves gyógyítóműhely is kialakulhat. Tóth Lajos, a kórház gazdasági munkatársa elmondta, a legmerészebb tervekben az szerepel, hogy 40 milliós alaptőkét gyűjtenének össze, aminek a kamataiból nagy segítséget tudnának adni a kórház műszerezettségéhez. Azoktól kémek segítséget, akik abban a helyzetben vannak, hogy adhatnak. Tudják, az időpont talán a legszerencsétlenebb, de érvként az emberi élet elégséges indoknak számít. Az akció országos, sőt úgy szeretnék az életre hívói, ha külföldön is hullámokat verne kezdeményezésük. Megkeresték az alapítvány felhívásával a Magyarok Világszövetségét, külföldi újságokban jelennek meg hirdetések, felhívások, egyszóval remélik, az "Egészségünkért!" nemzetközivé válik hamarosan. A vásárolt eszközök az alapítvány tulajdonát képezik, ennek csak a kezelői jogát adják át azoknak a használóknak, akiket pályázat során a legmegfelelőbbnek találnak a bíráló bizottság tagjai. Hogy hol tart az alapítvány? Tóth Lajos szerint a kezdeti stádiumban, a számbavett 40 millióból egyelőre hárommilliót tudhatnak a kasszában. Van olyan intézmény, amelyik 10 ezer forinttal, van, amelyik félmillióval tette le a voksát, de köszönettel veszik az állampolgárok egyetlen forintját is. Dr. Harmati László osztályvezető főorvostól arra kértem választ, hol tart ma a világ a szívdiagnosztikai eszközök terén? A válasz megnyugtató volt, szerencsére meglehetősen nekilódult a gyógyításnak ez a szakága, ám az is igaz, hogy e berendezések számunkra szinte elérhetetlenül drágák. Az az egyszerűbb ultrahang- készülék, amiből már van egy a megyei kórházban - és amelynek képernyőjén magam is megpillanthattam saját szívemet - úgy 6 millió devizaforintba került, ám az a mindent tudó kétdimenziós echo-kardiográf több mint 10 millió devizaforintot ér. Drága, de kell, hiszen a cél az lenne, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését legalább olyan szervezetté tegyék, mint a tüdőszűrést. Mondhatni, minimális cél, hogy az ultrahangkészülék segítségével mindenki megláthassa legalább egyszer a szívét. Hogyan lehet a megelőzésből rendszer? Az Országos Kardiológiai Intézet szakvéleménye szerint valamennyi megyei kórháznak rendelkeznie kell a fent említett Doppler kétdimenziós echo-kardiográffal, de hogy rendszerré álljon össze az egész, a városi kórházak birtokában is lennie kellene az alapvető szűrővizsgálatra alkalmas olcsóbb készüléknek. A megyében több száz műbillentyűvel élő beteg van, az ő számukra az oly nagyon áhított készülék létfontosságú, de ugyanezzel kell ellenőrizni a koszorúérrel operáltakat is. Érthetően nagy hasznát vennék a sportolók, mivel a terhelésük állandó szívkontrollt igényel. Miként a szívműtéten átesettek rehabilitációját is követhetőbbé tenné a gyógyulást. Indoknak alighanem ennyi elég. Az "Egészségünkért!" Alapítvány valamennyiünkért íródott ki, támogatóként mellé kell hát hogy álljunk valamennyien, így álljon itt néhány praktikus adat. Az "Egészségünkért!" számláját a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Szolnoki Kirendeltsége kezeli. Számla szám: 454-9947770-08 Cím: "EGÉSZSÉGÜNKÉRT! Alapítvány Szolnok, 5004, Pf. 2.-pb-De mi lesz ezután?
