Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. MÁRCIUS 10. Néplap 5 Tóth László Független jelölt Aki napközben el akar beszél­getni Tóth Lászlóval, a Tiszaföld­­vári Lenin Tsz energetikusával, számoljon azzal, hogy kísérlete nagy valószínűséggel kudarcba fullad. Ugyanis elfoglalt ember - tanácskozások sorozata, helyszíni szemlék és egyéb munkahelyi el­foglaltságok zsúfolttá teszik napi programját.- Ez az elsó eset, hogy munka­időben a választásokról beszélge­tek, az ezzel kapcsolatos teendői­met az esti órákban és a hétvége­ken bonyolítom le. Napközben erre nincs időm, de nem is áll szándékomban munkaidő alatt kampányt folytatni - mondja. A 46 éves képviselőjelölt a szakszervezet megkeresése után három napig gondolkodott azon, hogy vállalja-e a választási ver­senyt. Belső kétségeit elsősorban önmagával, aztán a családjával kellett megbeszélnie. Feleségének is voltak fenntartásai: - Ha meg­választanak, csak látogatóba jössz haza? - kérdezte. Végül megszü­letett a döntés - vállalja! Mindig is "nyugtalan" ember volt és sokat "járatta a száját". Úgy érezte, hogy a mostani helyzetben nem maradhat tétlen. Számol per­sze azzal is, hogy nem ő lesz a választókerület "befutója". Nem csinál ebből presz­tízskérdést, továbbra is az marad, aki volt: "nyugtalan, száját jártató ember". Tóth László tősgyökeres ti­­szaföldvári. Itt született 1944- ben, és azóta is itt él. Kitanul­ta az esztergályos szakmát, majd elvégezte a gépipari technikumot, végül felsőfokú energetikusi szakképesítést szer­zett. 1975 óta dolgozik a termelő­­szövetkezetben. Nős, felesége óvónő, két gyermekük van. Nem csinál titkot abból, hogy tagja volt az MSZMP-nek. - A "fű alatti ellenzékhez tartoztam" - mondja, vagyis sokat kellemet­lenkedett nyíltan kimondott véle­ményével. A kongresszus után át­igazolt az MSZP-be, de néhány hónap után kilépett a pártból, mi­vel nem tapasztalta a várt meg­tisztulást. A múltra visszatekintve azt vallja, hogy a korrupt pártve­zetők felelősségrevonása indo­kolt, de a többség ugyanúgy be­csapott, mint bárki más. A vállalkozását környezetében vegyes érzelmekkel fogadták. Voltak, akikből ellenérzéseket váltott ki a hír, mások bátorítot­ták, és támogatásukról biztosí­tották. Tény, hogy a jelöléshez szükséges kopogtatócédula­mennyiséget késve indulva is rö­vid idő alatt, minimális propagan­dával, összegyűjtötte. Esélye? Ezt hozzávetőlegesen sem tudja meg­jósolni. Ő mindenesetre korrekt és kiegyensúlyozott személyre' adná a voksát. Biztatónak látja, hogy gyorsan összejöttek a jelö­lőcédulák. Esélyesnek tartja ma­gát egy szoros versenyre. Véleménye szerint igen ke­mény két-három év áll az ország előtt. Semmiféle ígérgetés nem kelthet illúziókat senkiben - ez a meggyőződése. A jelenlegi rend­szer lebontása, az új felépítése nem megy áldozatok nélkül, és egyik napról a másikra. Programja három alapvető kér­dés köré csoportosul: gazdaság, egészségügy, oktatás. Vallja, hogy ezek az általa kiemelt terü­letek alapját képezik az előrehala­dásnak. Programja részletes, min­den sarkalatos kérdésben tartal­maz konkrét elképzeléseket az említett területeken. Például a gazdaság szférájában elengedhe­tetlennek tartja az áremelkedések, az infláció lefékezését, a tisztes­séges piacgazdaságot, a vállalko­zások élénkítését, egy új adótör­vény megalkotását. Hangúlyozza: széles körű vezetőváltásra is szükség van - etikai és szakmai alapokon. Az egészségügy terüle­tén teljes átszervezést tart indo­koltnak. Szorgalmazza egy új tár­sadalombiztosítási rendszer ki­dolgozását is. Az oktatásban az önálló, független, nevelésközpon­tú iskolák megvalósítását tartja kulcsfontosságúnak. Szűkebb ha­zájában pedig a jobb napokat lá­tott tiszazugi települések felemel­kedéséért küzd. Az említett elképzeléseken kí­vül programja kitér a földkérdés­re, a közbiztonságra, a környezet­védelemre, a külpolitika legalap­vetőbb jellemzőire. Elképzelései­ről részletes tájékoztatást a vá­lasztói gyűléseken ad. Túróczi János Független jelölt- Mi indít ma valakit arra, hogy induljon egy korántsem sima választási küzdelemben?- A választási harc indulása­kor politikai ambícióim nem voltak, egzisztenciális kérdések nem befolyásoltak, s a hatalo­mért sem akartam tülekedni. Úgy érzem azonban, hogy a po­litikai csatározásban, a vidéken élők sorsa újra elsikkadt, csak a szavazók kegyeiért oly fontos ma a vidéki ember. Mindenki a politikai hatalom megszerzését tartja csak szem előtt, s elfele­dik, hogy mindennek az alapja a gazdaság. Ez nekem, aki a le­élt harmincnégy évemből közel tizenöt évet foglalkoztam a gaz­daság kérdéseivel, elviselhetet­len. Tudnunk kell, hogy jó szín­vonalú, stabil gazdaság nélkül nincs megfelelő életszínvonal, nincs nyugodt ember, nincs szárnyaló gondolat, nincs mo­solygós arc.- Több mint ötven párt léte­zik, amelyek közül nem egy a vidéki ember számára is megfe­lelő lehet. Miért nem csatlako­zik ilyenhez, miért indul füg­getlenként? Egyáltalán milyen színvonalúnak tartja a választá­si harcot?- A választási küzdelem színvonaláról lesújtó a vélemé­nyem, de e nívó kialakulása saj­nos törvényszerű. Egy ország­ban, ahol negyven év óta nem gyakoroltuk, hogyan is kell vá­lasztani, nem lehet a színvonal azonos azzal, ahol több évtize­des gyakorlat van, tradíciók lé­teznek. Ami a függetlenséget il­leti, naivitás volna azt állítani, hogy egymagámnak jobb gon­dolatai vannak, mint ötvenegy­­néhány pártnak, s hazugság vol­na azt mondani is, hogy egyi­kük sem talált az én felfogásommal azo­nos választ a kérdé­sekre. A pártok programjai sok, na­gyon szimpatikus elgondolást fogal­maznak meg, s majd minden kér­désre elhangzik va­lakitől olyan megol­dás, ami azonos az enyémmel, vagy na­gyon közel áll hoz­zá. Ám olyan párt nincs, amely min­den kérdésben egy­formán gondolkod­na velem. E kérdésnél azonban látni kell még valamit. Egy vi­dékről megválasztott "pártkép­viselő" csak lakóhelyét illetően lesz a parlamentben vidéki. Megválasztása után számára, legalábbis a "kardinális kérdé­sekben" kötelező a vezetés el­gondolását támogatni szava­zatával, akár meggyőződése, s választói érdekei ellenére is. Vakság nem látni, hogy a pár­tok szellemi központjai nem vi­déken vannak, vezéralakjaik nem falun élnek, s így nem is képviselhetnek bennünket, hi­szen nem ugyanazon a "kenyé­ren" élnek. Egy független kép­viselő ellenben lelkiismerete s választói érdeke szerint szavaz­hat.- Hallhatnánk néhány gondo­latot programjából, illetve cél­jairól?- A politikai konszolidáció után minden erőt, energiát a gazdaság rendbetételére kell fordítani. Gazdasági rend­szerváltásra van szükség, a ve­gyes tulajdonú piacgazdaság ki­építése fejlődésünk alapfeltéte­le. A piacgazdaság mindenható­ságát hirdetők figyelmét felhí­vom azonban arra, hogy a leg­nagyobb diktatúra a pénz, a tő­ke diktatúrája. Az átállást úgy kell végrehajtanunk, hogy senki számára ne okozzunk létbi­zonytalanságot. Törvényesnek a mai tulajdonviszonyokat isme­rem el, de támogatom a kisem­mizettek anyagi, erkölcsi reha­bilitációját. Vállalkozásbarát környezet kialakítását szorgal­mazom - szabályzók, hitelgaz­dálkodás, adózás, stb. Model­­lemben helye van a vállalkozó típusú totális érdekeltséget megvalósító nagyüzemnek. Mint vidéki, vállalom a szövet­kezeti mozgalmat, a mezőgaz­dasági nagyüzemet, s szeretném megakadályozni a mezőgazda­ság jelenlegi színvonalának fe­lelőtlen feláldozását.- Mit remél március 25-től?- Remélem, a választások so­rán olyan alkotóképes parla­ment fog kialakulni, mely fel­­emelkedést, nyugodtabb jövőt biztosít az ország lakosai szá­mára. Bízom a békés átmenet­ben, s hogy a képviselők között - velem vagy nélkülem - több lesz, aki szolgálni, s nem ural­kodni megy az Ország Házába. KGST-dilemma megyei válaszok Több mint egy hónappal ez­előtt rendelték el a KGST-tagor­­szágokba irányuló export újraen­­gedélyeztetési kötelezettségét. Akkor lapunk is foglalkozott ve­le, az országos sajtóban pedig mindennapi téma. A pártok rea­gálása ehhez képest jóval óvato­sabb, bár a többség egyetért ab­ban, hogy stratégiai irányváltásra van szükség a külgazdaságban, és hogy az említett intézkedés nem szerencsés lépés az irányvál­tás megvalósításában. Az óvatos­ság a pártok részéről mindeneset­re érthető, hiszen rendkívül szer­teágazó problémáról van szó. Rá­adásul a dolgok egy része nem­csak rajtunk, hanem a partnere­ken, főleg a Szovjetunión is mú­lik. Ez az év - most már nyilván­való - átmeneti, minden tekintet­ben. A jelenlegi helyzet tarthatat­lanná vált több szempontból, így a KGST korábbi gyakorlatára va­ló visszatérésnek semmi esélye. Az ezt tükröző mechanizmus életképtelen, tehát ha akarjuk, ha nem, új mechanizmusra kell át­térni. Ebben a folyamatban a leg­kevésbé az érdekes, hogy meg­marad-e a KGST vagy nem, mint szervezet. A munkanélküliség réme A pártok óvatosságának fontos magyarázata a belső következmé­nyek, hatások súlyossága. A szovjet igények visszaesése pél­dául igen keményen érintik a gépipart, a híradástechnikát. Ko­hászati gépekben például "nullá­ra" esett vissza az igény, de több más termék is ebbe a kategóriába került. Ráadásul ma még nincs meg az ez évi szovjet-magyar áruforgalmi egyezmény, amely aláírásának elhúzódása miatt az Országos Érdekegyeztető Tanács szerint az egész gépipar padlóra kerülhet. Ennek hatásai a domi­nóelv szerint a beszállítókon ke­resztül megrázhatják az egész gazdaságot. Az aláírás elmaradá­sa esetén a tervezett ötvenezres munkanélküliség könnyen duplá­jára vagy ennél is többre emel­kedhet, ami a leendő kormányt nehéz helyzetbe hozhatja. Az ál­lamközi szerződés hiánya ener­giaellátási zavarokhoz is vezet­het, sőt az olajellátásban máris fennakadások vannak. Mindez nem azt jelenti, hogy a szovjet­eknek nincs szükségük a magyar termékekre, hiszen égető hiány van szinte mindenből. Ezért van­nak ők is nagy gondban. Potenci­álisan hatalmas piacról van szó, amelynek "rendbetételére" sok a vállalkozó, főleg Nyugatról. Emi­att, habár "takaréklángon", fent kell tartani a kapcsolatokat. Az igazi verseny abban a pillanatban indul, amikor a konvertibilis el­számolásra áttérünk. Félő, hogy ha most kivonulnánk, potenciális előnyeinket elveszíthetjük, s mi kerülünk olyan helyzetbe mint most a partnerek. Azaz nem ne­künk tartoznak, hanem mi tarto­zunk nekik. De ez már egy másik történet. Addig is nézzük meg néhány megyei vállalat tapasz­talatait. A Tiszában bíznak a jövőben A Tisza Cipőgyárban Szalai László, vezérigazgató-helyettes fogadott. Elmondta, hogy a Ke­reskedelmi Minisztérium 1989. évi engedélye alapján május 20- ig 225 ezer pár női szandálra az NDK-ba és június 24-ig 420 ezer pár nyári jellegű termékre a Szovjetunióba kötöttek magánjo­gi szerződéseket. Mindezt a kon­tingensek is tartalmazták. Az új­­raengedélyeztetés elsősorban ezt a kört érinti. Mindezeken túl a múlt évben kaptak egy olyan fel­hívást a KÉM részéről, amely alapján a szovjet exportot késlel­tették, különböző kényszerűnek nevezhető intézkedéssel. Ez az átütemezés 170 ezer pár cipőt érintett. Az újraengedélyeztetés ráadásul negyedéves bontásban ezt a tételt is érinti. Mindez nehéz helyzetet teremtett, hiszen sok ci­pőt már legyártottak. 50-50 ezer pár cipő mindkét irányban raktá­ron volt, a termelési kapacitáso­kat, az anyagmegrendeléseket en­nek alapján kötötték le. A fentiek komoly készletgondokat okoztak. A két ország számára történő ter­melés 1100 fizikai dolgozót érint. Ezért is volt fontos, hogy a két variáció a termelés azonnali leál­lítása vagy folytatása közül az utóbbit válasszák. A döntés alap­ja az volt, hogy ők egyrészt min­denben a törvényes szerződések szerint jártak el, másrészt bíztak abban, hogy ideiglenes jellegű az exportstop. A helyzetről február 8-án tájé­koztatták a minisztert is, amire február 19-én kaptak választ. En­nek is lehetett eredménye, hogy az áthúzódó szállításokra a 170 ezer pár cipőre az engedélyt meg-. kapták. Ennek egy részét már ki is szállították, a maradék folya­matosan hagyja el a gyárat. Az NDK kontójából 40 ezer párra kaptak engedélyt. Március 2-án ezt is kiszállították. A különbö­zeire továbbra sincs engedély, csakúgy, mint a Szovjetuniónak szállítandó 420 ezer párra. A ter­melés közben változatlanul fo­lyik. A minisztériumi szándék Beck Tamás szavaiból derül ki: "Amennyiben egy kívánatos egyensúlyi állapot állna be idő­közben a rubelaktívummal szem­ben, úgy ezen tételek kiszállításá­nak sem lehet akadálya”. A mi­nisztérium egyben javasolta az újbóli engedélykérelmet, amely meg is történt. Remélhetőleg áp­rilis elejéig meg is kapják. Éz tenné lehetővé azt is, hogy finan­szírozási gondjaik megszűnjenek, minthogy a márciusban legyártott 160-180 ezer pár cipőt a kiszállí­tásig készletezni kell. Szalai László szerint végül is jól döntöt­tek, hiszen a kisebbik rosszat vá­lasztották. A belföldi beszállítók­nak így nem okoztak gondot, az embereket nem tartották bizony­talanságban. A kamatterheket vi­szont kétségkívül le kell nyelni­ük. 1990. átmeneti év A jövőt illetően jóval nagyobb a bizonytalanság. Ä második fél­éves kötések és szerződések még nem jöttek létre. Folyamatosan tárgyalnak mindkét partnerrel. Március 11 -én utaznak az NDK- ba a Lipcsei Vásárra, a szerző­déskötések hagyományos fórumára. A konkrét helyzet bi­zonytalan, miként az NDK politi­kai és gazdasági helyzete is. Az is előfordulhat, hogy már nem ru­belben kötik meg az új szerződé­seket. Sok a tisztázatlan kérdés, de ez nem jelenti, hogy a gyár le­állt volna a szokásos kereskedel­mi tevékenységével. A hivatalos engedélyek birtokában azonnal megkötik a szerződéseket. A Szovjetunióval kapcsolatban majdnem hasonló a helyzet. Már­cius utolsó hetében jön a partner. Itt sem kizárt a konvertibilis ala­pú szerződéskötés. A partnernek kell a cipő, éppen ezért keresik a lehetséges kompromisszumot. A lényeg, hogy mindenképpen a pi­acon kell maradni, ha kilépnek, más lép a helyükbe. Az átmeneti zavarokat pedig meg kell oldani. Ez ugyan nemcsak a gyár felada­ta, de logikusan más nem is kép­zelhető el. A cég ebben a relációban is megteszi a szüksé­ges lépéseket, és remélhetően az első félévben megkötik a szerző­déseket. Ha véletlenül nem köt­nék meg, ami a belföldi piac folyamatos beszűkülése miatt ko­moly gond lenne, akkor átmeneti­leg /6-8 hónapig/ a termelés visszafogásával, létszámleépítés­sel kellene válaszolni. A nyugati exportlehetőségek feltárása, reali­zálása lehetne a járható út. A vállalat életében 1990 döntő év, ez a fentiekből is kiderül. Szalai László úgy fogalmazott, hogy ha sikerül nagyobb megráz­kódtatás nélkül megúszni ezt az évet, akkor nagyobb baj nem le­het, hiszen 1991-től megvannak a stabilitás feltételei. Addig is min­den törekvésük a létszámleépítés ellen irányul. Az esetleges volu­mencsökkenés a vállalati érdek­kel is összhangban van, hiszen a bukaresti árelv miatt eladási áraik alacsonyak, a termelési költségek pedig évente 25-30 százalékkal nőnek. Ezt is rendezni kell, de er­re is van esély ebben az évben. A vállalatnak mindenképpen elő­nyös lenne a dollárelszámolás és a világpiaci ár. Addig egy esetle­ges kisebb veszteséget is kibírna. A minőséggel nem lesz gond, hi­szen az alacsony árak miatt eddig is kénytelenek voltak hatékonyan dolgozni. Bérköltségeik általános állapota miatt pedig versenyképe­sebbek is a nyugati termelőknél. A szovjet piac bizonytalansá­gai begyűrűznek a Mezőgép part­nereihez is. Pápai Ferencné osztályvezető hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiával lényegében semmilyen gondjuk nincs. Bar­­terben az egész évi szállításokat biztosították, sőt új barteregyez­­ményre is van kilátás. Az NDK esetében viszont a szerződött mennyiség felére kaptak engedé­lyezési ígéretet. így igen óvato­sak ebben az irányban. Itt hazai és NDK-beli problémák is be­gyűrűznek. A tőkés országokban megvan az igény a termékeik iránt, így előszállításokkal pótol­ják az NDK-beli elmaradásokat. Reménykednek a konvertibilis el­számolásban, mert ez segíthet a kölcsönös érdekek realizálásá­ban. A Szovjetunióval kapcsola­tos kérdésünkre pedig azt a választ kaptuk, hogy a sok tisztá­zatlan kérdés miatt várakozó ál­lásponton van a Mezőgép. A Jászberényi Aprítógépgyár azon termelők közé tartozik, amelyek termékeit az idén nem igényli a szovjet partner. A piacra való visszatérésről nem mondtak le, várják a szabaddevizás elszá­molást és más jó híreket - mondta Horváth György osztályvezető. Emellett ők is a barter lehetősé­geit kutatják. Bizonytalan az NDK-ba irányuló szállítás is, amely ráadásul tavalyról húzódik át, és már le is gyártották. Mind­ezek ellenére Lipcsébe ők is ki­mennek, s nyugatnémet márká­ban megteszik ajánlataikat. Lét­számgondjuk így sincs, hiszen a tőkés exporttal nincs probléma, kapacitásaik így is le vannak köt­ve. A három említett vállalat tehát csak részben igazolta az országos tendenciákat. Szerencsére pozitív irányban térnek el tőle. Mindhá­rom vállalat példája viszont alá­húzza, hogy átmeneti évben va­­-gyunk, és a pozitív következteté­sek mellett ők is hordozzák az át­menetiség összes bizonytalansá­gát. A minőségi alapon történő átrendeződés, de nem kivonulás a KGST piacokról, szintén kimu­tatható tanulsága a három válla­latnál tapasztaltaknak. De nincs minden cég ilyen helyzetben, saj­nos legkevésbé az ország egésze. Füle István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom