Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-10 / 59. szám
Nemzetközi körkép 1990. MÁRCIUS 10. Szlovákiai magyarok „Táncoljon a Csemadokkal, politizáljon velünk,, - adták ki hetykén a jelszót a csehszlovákiai „gyengéd,, forradalom hevületében a Független Magyar Kezdeményezés szellemi létrehozói. Közülük talán a legismertebb, Grendel Lajos fró, idén februárban már önkritikát gyakorolt, és elvetette ezt a frappánsnak tűnő szlogent, amely nemcsak mélységesen sérti a népi kultúra és a hagyományok felvállalóit, hanem politikai iránytűnek is alkalmatlan. Márpedig ez utóbbira nagy szükség volna, hiszen legfőbb ideje a több mint 600 ezres szlovákiai magyarság közéleti tájékozódásának és megszerveződésének. A kommunista állampárti diktatúra felszámolása után, néhány hónapon belül Csehszlovákia is elérkezik a szabad választásokhoz. A tét a demokratikus társadalom megteremtése. A teljes siker azonban egyelőre kétséges - jórészt azért, mert a magyar nemzeti kisebbség képviselői egyáltalán nem tartják demokratikusnak magát a választási törvényt. A szabály látszólag igazságos, mivel egységesen kirostálja a politikai életből a jelentéktelennek minősített pártokat és mozgalmakat, olymódon, hogy a jelentéktelenség határvonalát 5 százalékos szavazataránynál húzza meg. Csakhogy a nemzeti kisebbségek számára az egyenlő elbánás elve - paradox módon - lényegében hátrányos megkülönböztetést jelent, hiszen ha számaránya nagyon eltörpül a többségi nemzet létszámához képest, akkor kihullik azon a bizonyos rostán, és elesik a megfelelő képviselet jogától. A kisebbségek, ahhoz, hogy egyenjogúnak érezzék magukat, mindig kedvezményeket igényelnek - például azt, hogy őket vegyék ki a rideg S százalékos szabály alól, hogy pusztán e szabály miatt ne maradjanak teljesen szószóló nélkül. Amikor a minap a csehszlovák szövetségi gyűlésben döntöttek a választójogi törvényről, akkor ezt a megfontolást teljesen figyelmen kívül hagyták. Ami a prágai parlament padsoraiból ezzel kapcsolatban elhangzott, az stílusjegyeiben csak igen szerény mértékben tükrözi a Szlovákia-szerte tapasztalható, éledő magyarellenességet. Eddig az állampárt intézményesen valósította meg a nacionalista politikát, és hivatalból sorvasztotta a szlovákiai magyar kultúra és oktatás ügyét, de közben mindezt elrejtette, letagadta és a jelszavak világában ellenkező színűre festette. Most viszont a kötöttségek alól felszabaduló állampolgár szabadon kifejtheti véleményét. Még akkor is, ha ez a vélemény nem több, mint a bizalmatlanság és türelmetlenség iskolájában belésulykolt nemzeti előítéletek összessége. Tavaly novemberben Pozsonyban kart karba öltve alakult meg a szlovákok Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű mozgalma, valamint a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Mindkettő a polgári demokrácia szabadelvű értékeit vallja, és ennek szellemében fogalmazódott meg közös kisebbségi nyilatkozatuk is. Ez az európai szintű állásfoglalás azonban valahogy nem akar érvényesülni a gyakorlatban. Közben ugyanis nemcsak létrejöttek, hanem meg is izmosodtak azok a szlovák pártok, amelyek nevükben ugyan demokratikusak, lényegük azonban a legjobb esetben is „erősen hazafiasként,, minősíthető. Ezek legnagyobbika, a Ján Camogursky szövetségi miniszterelnök-helyettes vezette Kereszténydemokrata Mozgalom, állítólag 40 százalékra is számíthat Szlovákiában. Miközben a szlovákság körében folyt a VPN visszaszorítása, az FMK alapos tisztogató hadműveletet hajtott végre a helyi magyar közéletben. Különös hevességgel támadta kezdetben a Csemadokot- azt az intézményt, amelynek révén az állampárt igyekezett ugyan a népitáncra korlátozni a magyarság szlovákiai közéletét, de amely- megalázó kompromisszumok mellett - mindig túlnőtt saját eredeti rendeltetésén. Az FMK elutasította az „összmagyar párt,, szervezésének gondolatát, s a nemzetiségi gondok leküzdésének lehetséges eszközeként is a radikális rendszerváltást, a demokrácia kiépítését jelölte meg. Derűlátását azonban óhatatlanul mérsékli, hogy a VPN, amely ehhez partner lehetne, meggyengült. Az elmúlt hetekben újabb magyar politikai mozgalom kezdte bontogatni szárnyait: az Együttélés. Duray Miklós, a magyar kisebbség egykori jogvédő bizottságának börtönjárt vezetője, jelenlegi parlamenti képviselő szervezi, a Csemadok támogatásával. Ez a mozgalom küzdeni kíván - belföldön és külföldön is - a szlovák „nemzetállami eszme,, ellen konkrétan, s a nemzeti kisebbségek kollektív jogaiért általában. Az Együttélés számít az ország többi nemzeti kisebbségének - a ruténeknek, a lengyeleknek - a bekapcsolódására, s ebből az következik, hogy az Együttélés aligha tekinthető egy későbbi „magyar párt,, csírájának. Van tehát egy demokratikus rendszert akaró FMK, s van egy nemzeti kisebbségeket előtérbe helyező Együttélés. A kettő nem okvetlenül zárja ki egymást, de az FMK - saját nyilatkozatai szerint - egyelőre nem nagyon érti, miért kellett létrehozni az Együttélést. A Csemadok március 9-10-i Közgyűlése talán hozzásegíthet a nézetek tisztázásához. Kárpáti János Most az amerikaiakon a sor? Azok az amerikai katonák, akiket Manuel Noriega, a kábítószerkereskedő panamai elnök megdöntésére vetettek be, most maguk csempésznek kokaint - jelentette a CBS. Az amerikai tv-hálózat értesülései szerint több katonát és polgári személyt vettek őrizetbe Panamában, mert feltehetően kolumbiai kábítószerkereskedő bandáknak dolgoztak. A panamai bevetésükről hazatérő amerikai katonák tízezer dollárt kaptak, ha csomagjukban kábítószerszállítmányt csempésztek be az Egyesült Államokba. A vállalkozás viszonylag veszélytelen volt, hiszen a decemberi panamai beavatkozás óta 13.000 amerikai katona tért haza a közép-amerikai országból, s valamennyiük ellenőrzése lehetetlennek bizonyult. A beavatkozás fő indítéka az volt, hogy eltávolítsák Manuel Noriegát, Panama vezetőjét, akit a nemzetközi kábítószerkereskedelemben való részvétele miatt évek óta köröztek az Egyesült Államokban. A tábornok amerikai börtönben várja tárgyalását. ’’Feketén született” gyermekek Kínában A kínai parasztok, akik kezdettől fogva ellenszenvvel viseltettek a kormány „egy család, egy gyermek,, politikájával szemben, új módszert találtak a hivatalos családtervezési politika kijátszására. Több kínai tartományban elteijedt egy új helyi iparág: embereket fizetnek meg gyermeknemzés és - szülés céljára. Hunan tartományban például immár gyakori jelenség, hogy azok a házaspárok, akik már teljesítették az „egy család, egy gyermek,, normát, de az egyetlen gyermekük leány, tetemes pénzösszegeket fordítanak arra, hogy más szülők közreműködésével jussanak az olyannyira áhított fiúgyermekhez. Különösen gyakori ez a módszer olyan házaspárok esetében, akik közül a férjet kötelezően sterilizálták az első gyermek megszületése után. Nem egy esetben a nemzésre immár alkalmatlan férj néhány ezer jüan feláldozása árán afféle pótféijet szerződtet a felesége részére a második, lehetőleg fiúgyermek nemzése érdekében. Ugyancsak előszeretettel alkalmazzák a tartományi falvakban azt a módszert, hogy lefizetnek egy még gyermektelen házaspárt, hogy szüljön számukra gyermeket. A „feketén,, született gyermeket azután örökbe fogadják. A szovjet vezetés meghívására március S-én munkalátogatásra Moszkvába érkezett Hans Modrow. Az NDK kormányának elnökét a szovjet főváros repülőterén Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök köszöntötte. Szupertechnika és nacionalizmus A nyitottság az igazi kulturális érték Téved aki szerint a kapitalista ideológia győzedelmeskedett a szocialista felett- fogalmazta meg véleményét Carlos Fuentes világhírű mexikói író egy argentin lapnak adott nyilatkozatában. Manapság inkább az ideológiák általános elhalásáról lehet beszélni. Elhal minden olyan ideológia, amelyik korlátlannak hitte a fejlődést és kritikátlanul viszonyult a valósághoz Carlos Fuentes szerint a világ az azonnali kapcsolatteremtés, az informatika általi meghatározottság. a rendkívül gyors technológiai fejlődés, a magas fokú integrálódás korszakát éli. Az államok rákényszerülnek a változásokhoz való gyors alkalmazkodásra. Ugyanakkor ellentmondás tapasztalható, hiszen ebben az egyetemes fejlődési folyamatban visszaköszönnek a legkülönfélébb etnikai és nacionalista problémák. Feltette a kérdést: vajon hol kapcsolódhat össze az alulról jövő és a régmúltból táplálkozó nacionalizmus a gazdaságitechnológiai integrálódás globális folyamatával. Össze lehet-e egyeztetni a kettőt. Az író szerint ez központi kulturális kérdéssé vált a XXI. századhoz közeledő emberiség életében. Carlos Fuentes elutasít minden olyan gondolatot, amely „közös modellt,, javasol a különböző nemzeteknek. Sok modellnek kell lennie, hiszen sokféle a népek kultúrája is, és sokfélék a problémák és megoldásuk is - mondta. A XX. század legsúlyosabb betegsége szerinte a túlzott nacionalizmus, a lokálpatriotizmus és kozmopolitizmus. Világpolitika ’’embernézetben’’ Szabadulnak a túszok? Tizennyolcán vannak. Felerészben az Egyesült Államok polgárai, a többiek britek, svájciak, nyugatnémetek, olaszok. Jórészük a bejrúti Amerikai Egyetemen oktatott, de vannak köztük újságírók, üzletemberek, katonatisztek, sőt egy könyvkereskedő s egy bártulajdonos, akik talán véletlenül kerültek fogságba. Tény Andersont, az AP hírügynökség közel-keleti irodavezetőjét öt esztendővel ezelőtt, 1985. március 16-án hurdolták el, a svájciak és a nyugatnémetek „csak,,, néhány hónapja vannak az emberrablók kezében. A legkülönösebb sors talán a brit Terry Waite-nak jutott osztályrészül. A canterbury érsek különleges megbízottjaként a túszszedőkkel tárgyalt, amikor 1987 januárjában maga is a túszok sorába került. Tízen már nincsenek az élők sorában. Brit nyelvtanárokat, holland papot, amerikai ENSZ-katonát, szovjet kultúrattasét gyilkoltak meg, de csupán hat holttestet találtak, noha titokzatos telefonok minden esetben utasítottak, hol keressék a maradványokat. Mondhatná valaki, végül is alig több, mint két tucat személyről beszélnek, egybevéve élőket és holtakat. A múltheti viharnak többen estek áldozatul kontinensünkön. Csakhogy itt olyan esetekről van szó, amelyeket nemcsak a közös libanoni helyszín fűz egybe, de a nemzetközi politikai kapcsolódás is. Valamennyi esetben erőteljes nyilvánosság mellett mentek végbe a történések, a túszejtőknek nem utolsósorban ez is céljuk, s méginkább össze akarták kuszáim a közel-keleti válságtérség szálait. A félelem és a bizonytalanság rossz tanácsadó, nem szólva arról az ördögi körről, ami kialakul. A kormányok, érthetően, egyet mondhatnak: nem hagyják magukat zsarolni, nem állnak le alkudozni. A kívülálló ezt csak helyeselheti, de aki közvetlenül, családilag vagy más módon érdekelt, vajon ugyanezt vallja-e? így robbannak ki a viták, amelyek hamar jelentős belpolitikai vonatkozásokat kaphatnak, s nem egy esetben titkos tárgyalásokat ösztönözhettek. De amint kitudódott az amerikai Irangate, vagy a Chirac akkori miniszterelnöknek tulajdonított alkudozás a túszok ügyében, a viták botrányokba fulladtak. Mert, ha engednek az bátorítás a terrornak: használják még inkább a „túszvalutát,,. Ezért nem történt hónapokon át semmi, de az elmúlt napokban megélénkültek az események. Két területen is. Egyrészt híresztelések keltek szárnyra, hogy Genfben titkos iráni-amerikai tárgyalások folynak. A Fehér Ház ez^ határozottan cáfolta, igaz olyan kiegészítéssel, hogy az elnök nem adott hivatalos felhatalmazást ilyen megbeszélésekre. Márpedig a tapasztalat szerint mindig közvetítőkkel kezdik. De ennél is fontosabb azoknak a teheráni megnyilatkozásoknak sora, amelyek kifejezetten elhatárolják magukat a túszszedő akcióktól. Egy teheráni konferenciáról hazatérve ilyen szellemben prédikált pénteki üzenetében Fadlallah sejk is, akit a Hezbollah (Allah Harcosai) libanoni siíta szervezet szellemi vezérének tartanak. Feltétel nélküli túszszabadításról beszélt, s iszlám reálpolitikát sürgetett. Ez az Irán-barát szervezet állt volna az eddigi túszszedések mögött, noha ezzel kapcsolatban a szakértők sincsenek azonos véleményen. Egyesek szerint a hangzatos nevű terrorcsoportok a Hezbollahot fedezik, mások szerint önállósult frakciókról van szó a szervezet peremén, vagy abból kiválva, s ezek egymással is csatáznak. Ezek után már csak két kérdés megválaszolása várat magára. Mennyire tudja és akarja befolyásolni Teherán és a sejk a különböző szervezeteket a túszok elengedésére? Ha pedig valóban kézben tartják a helyzetet és szándékaik megfelelnek szavaiknak, miért nem történhetett már meg a feltétel nélküli szabadon bocsátás? Ezekre a kérdésekre azonban nem az elhangzó szavak, hanem a tényleges fejlemények adnak majd feleletet. Réti Ervin Az áldozat óriási, de a veszély sem kisebb A kis Hollandia nagy terve A világ voltaképpen akkor figyelt fel a kis Hollandia nagy tervére, amikor - egyfajta különös politikai balesetként - tavaly felbomlott miatta a kormánykoalíció. A nemzeti környezetvédelmi terv, a holland kezdőbetűi alapján csak NMP-nek emlegetett vállalkozás járt ezzel a következménnyel, pontosabban a finanszírozására szolgáló egyik pénzügyi intézkedésen vesztek össze tavaly tavasszal Lubbers miniszterelnök kereszténydemokratái és liberális koalíciós partnereik. Azóta már lezajlottak az emiatt előrehozott parlamenti választások. Lubbers most az addig ellenzéki munkáspárttal együtt kormányoz, de az NMP, a környezetvédelmi terv időszerűbb és népszerűbb, mint valaha - az ugyanis nem a pártpolitika, hanem, mondhatjuk így, a nemzeti érdek közös felismerésének és meghatározásának eredménye volt. Kidolgozásához szükség volt arra, hogy a környezet állapotát senki által sem vitatható módon mérjék fel és értékeljék. Ezt egy, a maga nemében egyedülálló, számos tudományos intézmény és egyetem bevonásával végzett komplex vizsgálat tette meg Hollandiában, eredményét 1988-ban. Vaskos könyv ez. Két aggasztó kulcsmondata így hangzik: „Ha meg akarunk maradni a környezetvédelmi normák engedélyezte határok között, akkor 70-90 százalékos csökkentésekre van a szennyezés különböző területein. Ezt az általunk ismeretes, a végtermékre összpontosító technológiák nem teszik lehetővé,,. A felmérés készítői először összehasonlító felméréseket végeztek más iparosodott országokkal (az Egyesült Államok, Japán, Új-Zéland, Belgium, Franciaország, Anglia és NSZK adatait vették számba). Ebből kitűnt, hogy jelenleg egy négyzetkilométerre számítva Hollandia fogyasztja a legtöbb energiát, (hússzor annyit, mint az Egyesült Államok és kétszer annyit, mint Japán), itt a legnagyobb a népsűrűség (334 négyzetkilométerenként, míg az Egyesült Államokban 23, Japánban 298 a megfelelő adat). A terv 2010-ig szól. Több forgatókönyvet is számba vettek: a jelenlegi környezetvédelmi politika folytatása esetén az elkövetkező két évtizedben 100 milliárd holland forintot (CCA 50 milliárd dollárt) ruháznának be. Amennyiben a ma ismert „emisszió-korlátozó,,tehát a káros végtermékek kibocsátását fékező - módszerek maximális alkalmazását terveznék, akkor a költség 200 milliárd holland forint lenne. Amennyiben pedig, mint szükségesnek tartják, megvalósítják a nemzeti környezetvédelmi tervet, amely olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek már káros hulladék forrását szünteti meg, 350 milliárd szükséges két évtized alatt. Ez megközelítené a bruttó hazai termék 3 százalékát. Óriási erőfeszítés tehát, de a veszély is óriási. Mindazonáltal konkrét számokat csak az 1990- 94-es időszakra dolgoztak ki. A terv szerint 1994-ben az 1989.évihez képest 6650 millió holland forinttal nőnének a környezetvédelmi kiadások. A terheket annak az elvnek alapján kívánják elosztani, hogy az fizessen, aki szennyezi a kömyzetet. így növelik a diesel és a háztartási olaj árát, megszüntetik a gépkocsival bejáró hollandoknak nyújtott adókedvezményt (a liberálisok ez ellen tiltakozva bontották fel a kormánykoalíciót), növelik a szennyező anyagokat kibocsátó üzemekre, mezőgazdasági vállalkozásokra kivetett adót. A kiadásokat olyan tételeknél növelik, mint a kénoxidok kibocsátása elleni ipari berendezések beszerzése, gépkocsira felszerelhető katalizátorok, hulladéktárolók, energiatakarékosság (új házépítési normák érvényesítése), a gépkocsihasználat csökkentésére irányuló intézkedések (a tömegközlekedés fejlesztése), stb. A következő szakasz részletes tervét 1993-ban kívánják elkészíteni - igaz, az 1994-ig terjedő első tervről is csak most várható a parlamenti szavazás. Ezúttal azonban sem a terv, sem a kormány nincs veszélyben. Persze senkinek sincsenek illúziói: a sikerhez a szomszédok hasonló erőfeszítése is szükséges. De talán arra is hamarabb sor kerül, vélik a hollandusok, ha ők maguk nem várnak másra. Baracs Dénes Úiabb küzdelmek előtt
