Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-07 / 56. szám
1990. MÁRCIUS 7. Néplap Halász István Magyar Demokrata Fórum- Tudja, hogy "nehéz embernek tartják? Abban az értelmezésben, ahogy Kovács András megfogalmazta "szentségtörönek" tartott filmjében, a Falakban...- Csak ésszerű kompromiszszumokra vagyok hajlandó. Tizenkilenc éves koromban szavaztam először és utoljára. Nem akartam részese lenni annak a színjátéknak, amelyet "választás" címén csináltak. 1980-ban kineveztek Szolnokon városi főépítésznek, de hamar kiderült, nem gondolkodó építészre van szüksége a tanácsnak, hanem lojális ügyintézőre a pártbizottságnak. Én igazán soha, senkivel sem kerestem a felesleges ütközést, de tény - talán az általam tervezett épületek is tanúsíthatják ezt -, hogy nem szeretem a sablonokat. Különösen akkor nem, ha ezek értékpusztítóak, tehát etikátlanok.- Ön egyik alapítója az MDF szolnoki szervezetének. Életútja törvényszerű volt?- Igen, elveim miatt mindig ellenzékinek számítottam. Apám kiskereskedő, majd tisztviselő, anyám gyári munkás volt, három testvéremmel együtt nagy nehézségek árán taníttattak. A Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnök karán végeztem, a már említett tanácsi kitérőt leszámítva mindig tervezőmérnökként dolgoztam. Szegeden születtem, de tíz éve Szolnokon élek, már idevalósinak érzem magam. A feleségem nyelvtanárnő, a kislányunk általános iskolába jár, másfélszobás lakásban élünk.- Olvastam a választási röplapjáról, hogy a képviselői honoráriumának azt a részét, amely a jelenlegi átlagjövedelme fölött lesz - természetesen csak akkor, ha megválasztják - felajánlja egészségügyi alapítvány céljára. Ennyire nem érdekli a pénz, vagy ilyen nagy "szükséget" lát?- Ha nem látnám a szükséget, akkor nem vállaltam volna a jelölést. Úgy gondolom, ha képviselőként alakítója lehetek az ország sorsának, hasznosabb leszek, mint építészként. Azt akarom, hogy a gazdagodó állampolgár legyen a nemzet jelképe. Szabadon cselekedhessenek az emberek a maguk és az ország javára.- Hisz a szabad vállalkozások erejében ? Képesek még az emberek újrakezdeni?- Ez olyan erő lehet, olyan energiákat szabadíthat fel...- Feltételes módban beszél.- Igen, mert előbb sok mindent meg kell tanulnunk. S mindez elválaszthatatlan attól, hogy miért kezeli az MDF stratégiai feladatként az oktatást, a kultúrát. Nem tudatlan géprombolókra van szükségünk, hanem olyan emberekre, akik kezelni tudják a modem gépeket, akik jól ismerik a piacgazdálkodás törvényszerűségeit. A magyarság sorsa azon áll vagy bukik, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke. Az édesanyáknak lehetővé kell tennünk, hogy érdemben nevelhessék a gyerekeiket, egészséges családmodellhez kell juttatni az árvákat, az elhagyottakat is. Nagyon következetes erkölcsiséget kell kialakítani, vallási és világi alapokon egyaránt. Nemzeti kultúránkat óvni, virágoztatni kell, ezzel kell ott lennünk az Európaházban. Időszerű ma is, amit Györffy István 1939-ben mondott: Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent abból, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést.- A múltkoriban a pesti Kossuth Klubban erősen megkérdőjelezte a világkiállítás rendezésének hasznosságát.- Ezzel ma már nem vagyok egyedül. Az egész országnak olyan terhet jelentene a világkiállítás megrendezése, amely főleg az elmaradott vidékeket sújtaná. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy 1996-ban megemlékezzünk a honfoglalás 1100 éves évfordulójáról: így jobban meg tudnánk mutatni a világnak, hogy kik vagyunk mi, magyarok. Ez a jubileumi ünnepség ugyanis az egész nemzet ügye lenne. Hortobágyi Zoltán Szabad Demokraták Szövetsége "Magam is csodálkozom, hogy mekkorát változott a világ. Magam is csodálkozom, hogy egykori munkahelyem, a Néplap hasábjain nem cikk alatt szerepel a nevem, hanem én vagyok a cikk tárgya. Az újságíró, a "maholnap" főszerkesztője, akiről újságot írnak. Furcsa. De hát ilyen világban élünk. Végre olyan világban lélegezhetünk, amelyikben szabadon gondolkodhat a magyar polgár, ahol a gyűlésen bátran az első sorba ül a legelőször érkező, olyan világ alakul, amelyikben fölemelt fejű emberek néznek szembe egymással. Olyan világ készül a kezünk munkája nyomán, amelyik eltakarítja a gerinctörő, nyakcsigolyát roppantó ideológiákat az útból, amelyik világban a vita a legfontosabb fegyver, az okos érv a lábról ledöntő muníció. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol nekünk a legdöntőbb a szavunk. Nekünk, a NÉPNEK. Mert évtizedeken át elvertek bennünket minden döntés mellől a magukat okosnak kikiáltók, a kétmaréknyi ember, a HATALOM. Én azt a hatalmat megvetem, én azzal a hatalommal soha meg nem alkuszom, én ilyen hatalmat többé nem akarok. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol a ledolgozott élet után nem koncot vet az állam polgárának, hanem tiszteletben tartja a több évtizedet, amit ki-ki az asztalra tett. Olyan Magyarországot szeretnék, ahol a szó: nyugdíj - nem egyenlő a gyomorfekéllyel, az infarktussal, az elhagyatottsággal. Én olyan Magyarországot szeretnék, amelyik végre szembenéz a múltjával, de tisztességes jövőt is mutat a nemzet minden tagjának. Olyan Magyarországot szeretnék, ahol nem zsidóznak-cigányoznaknemzetiségiznek, hanem emberként él mind, aki emberszabású. Olyan Magyarországot szeretnék, ahol otthonos a mosoly, a nevetés, ahol belénk ivódik a másik megbecsülése. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol nem a Kelet Ázsiája, hanem a Nyugat Európája az életszínvonal mércéje. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol az eszme nem győzhet a józan ész fölött. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol nem állomásoznak ideiglenesen kárt kárra halmozó legjobb barátaink, ahol nincs másnak, csupán a piac törvényeinek és a népnek szava. A magyar népnek. Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol a tudás, a szakértelem az egyetlen fokmérője az emberi tevékenységnek, s nem a pártállás, a sógorság-jókomaság. Én azért akarok országgyűlési képviselő lenni, mert hihetetlenül megtisztelt az a közel háromezer kopogtatócédula, amit rám adtak. Önök. S nem másért, hanem azért, mert elhiszik, hogy én valóban ilyen Magyaroiszágért fogok harcolni, ha kell verekedni az ország házában. Én valóban törvényeket hozó, az államot az emberért, a polgárért való "intézménnyé" tévő országgyűlést akarok. Olyat, ahol nem szundikál a derék honmama és hontata, hanem keményen dolgozik. A legjobb tudása szerint, a kitűnő szakértőgárda segítségével. Nemrég Szandaszőlősön jártam, a Béke nyugdíjas klub vendégeként. Önök jól tudják, hogy a kivételezettek kivételével ma iszonyúan nehéz megélni a nyugdíjból. De az a százegynéhány idős hölgy és úr csupa mosoly volt, csupa derű. Én ezt a Magyarországot szeretem. Ezt, amelyik a ráhordott nyomorúságból is kikandikál és mosolyt, belülről világló mosolyt fest az arcokra. Az a százegynéhány ember ott, a szandaszőlősi művelődési házban örült egymásnak. Tudták, hogy számíthatnak a másikra. Én azt akarom, hogy hosszúhosszú esztendőkön át IGAZÁN mosolyoghassanak. Ők, az unokáik és a gyerekeik. Belülről jövő mosollyal. Én az eltékozolt Magyarország visszaszerzéséért írok és beszélek. Március huszonötödikén erre szavazzanak." Ha az általános iskola után szülei rábízzák a pályaválasztást, akkor ma Harasztosi József neve biztosan nem cseng ismerősen mezőgazdasági berkekben. Annak idején különösen édesapja erősködött: egy parasztgyereknek a mezőgazdaságban van a helye! Utólag visszatekintve úgy látszik, szülei bölcsen döntöttek, mert ő megtalálta helyét a "kényszerpályán", megszerette a földet, a földet művelő emberek tiszta világát, józan gondolkodását - ezekkel azonosult, ezek életének lételemévé váltak. A nem maga választotta mezőgazdasági technikum után már egyenes volt az út a debreceni agrártudományi egyetemre. A tanuláson kívül keményen sportol az egyetemi évek alatt, és mint évfolyamtitkár intézi a hallgatók ügyes-bajos dolgait - tehát megtanul küzdeni, vitatkozni, ütközni, megtanulja a közérdek harcos képviseletét. Marasztalni akarják az egyetemen a diploma megszerzése után, de társadalmi ösztöndíja hazahívja a kis hajdúbihari településre, Álmosdra. Harasztosi József Agrárszövetség 1983-ban kerül Szolnokra, a felesége idevalósi. Végigjárja a Teszöv ranglétráját és gazdaságpolitikai titkárhelyettes lesz. Munkahelyét, beosztását szolgálatként fogja fel, hiszen a szervezetnek hatósági jogköre egyébként sincs - eszköze a szakmai, emberi tisztesség, a széles körű ismeretség és a kapcsolatrendszer. Nem tagadja, hogy tagja volt az MSZMP-nek, bár funkciót soha nem viselt. Aki ismeri tudja, hogy azok között volt, akik sokat "kellemetlenkedtek" és tevékeny részt vállaltak a hibás politikai felszámolásában. Jelenleg egyetlen pártnak sem tagja.- Feltehetőleg sokakat érdekel, mi ösztönöz valakit arra, hogy jelöltként induljon a választásokon - az Ön esetében mi van a háttérben?- Az igazság az, hogy először az Agrárszövetségtől kaptam indíttatást. Mondhatnám úgy is, hogy a "szavamon fogtak", tudniillik a szövetség megalakításának egyik kezdeményezője voltam. A döntés persze nem volt egyszerű, néhány álmatlan éjszaka után mondtam ki az igent. A háttérhez tartozik az is, hogy elköteleztem magam a mezőgazdaság, a vidéken élő emberek mellett, képességeim szerint mindent meg kell tennem értük.- Túl van az első akadályon. Milyen tapasztalatokat szerzett?- Ezernél több kopogtatócédulával lettem jelölt. A jelölőgyűléseken érdeklődést, bizalmat tapasztaltam. Az embereket foglalkoztatja a mezőgazdaság, a megélhetés, a település sorsa, a "nagypolitika" már kevésbé.- Milyen esélyt ad önmagának?- Ezt nem tudom kiszámítani. Mindenesetre nem érzem magam esélytelennek. Hozzászoktam a küzdelmekhez, végigcsinálom a legjobb tudásom és szándékaim szerint. Ne tűnjék szerénytelenségnek: azt tapasztalom, hogy az emberek gyorsan elfogadnak és bíznak bennem. Nyilván azzal is számolok, hogy nem én leszek a "befutó". Természetesen vállalom, emberi vonásaimon ez mit sem változtatna. De szurkolok azért, hogy a vidékhez közel álló valaki nyerjen.- Néhány gondolatot villantson fel a programjából!- Csak felsorolásképpen: esélyegyenlőséget a vidéken élőknek, az ott képződő forrásokat ne lehessen máshol felhasználni, a föld rehabilitációja békében és lehetőleg sérelmek nélkül valósuljon meg, valós szövetkezeteket valós tulajdonosokkal és kevés bürokráciával stb. Kerüljünk közelebb Budapesthez, természetesen a szó átvitt értelmében. Régóta megoldatlan például az a probléma, hogy a villany, a gáz drágább vidéken, mint a fővárosban - ezek rendezésére is gondolok a "közelebb kerülés” kifejezés alatt. Még egy megjegyzést: Nagy Ferenc Magyar Szocialista Munkáspárt Az országgyűlési képviselői posztra pályázók közötti fehér hollók egyike: kétkezi munkás, a szolnoki Járműjavító Üzem lakatosa. Olyan ember, aki nemcsak beszél a dolgozók nehéz helyzetéről, hanem a saját bőrén érzi azt. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után letette az érettségit, ki is tudja fejezni sorstársai gondját és vágyait. r Célkitűzései között tehát nem divatos szólamként szerepel a munkához való jog érvényesítése és a dolgozók létbiztonságának megteremtése. Napjainkban, amikor már ezrek vannak munka nélkül megyénkben is, széles körű támogatásra talál az ilyen törekvés. Ugyanígy az infláció felgyorsulásának megakadályozása. A harminchat éves Nagy Ferencnek is komoly gondot okoz ez, hiszen két gyermeke neveléséről kell gondoskodnia, és közismert, hogy a munkáscsaládokat nem veti fel a pénz, még akkor sem, ha két kereső van a családban. A felesége ugyanis szintén a Járműjavítóban dolgozik, ott kárpitos. Nagy Ferencet mindig érdekelték a közélet kérdései. 1985- től tagja a megyei tanácsnak és végrehajtó bizottságának is. Nem ismeretlen tehát számára a megyeszékhely és az egész Jászkunság gondja-baja - köztük a közoktatás, a továbbképzés sanyarú helyzete. Programjában elsősorban mégis mindnyájunk számára fontos célkitűzések szerepelnek, hiszen jól tudja: a bajok többségének orvoslása csak központilag történhet. Jelszava: munka, megélhetés, szabadság, biztonság. A munkásélet értelmét kifejező szavak ezek. Képviselőjelöltként úgy vélekedik, hogy minden dolgozó számára munkalehetőséget, megfelelő keresetet és létbiztonságot kell teremteni. _ Szükségesnek tartja az összhangot a teljesítmények és a bérek, valamint az árak és a bérek között. Vallja, hogy a modem termelőeszközök tervszerű fejlesztése érdekében a tulajdonformák sokféleségét és a vegyes gazdaság létjogosultságát elismerve sem szabad lemondani a társadalmi tulajdon védelméről és fejlesztéséről. Megengedhetetlennek tartja azt, hogy a parasztságra erejét meghaladó terhek háruljanak, hiszen a mezőgazdasági termelés biztonsága országunk léte és jövője. Javasolja az alapvető élelmiszerek hatósági árszabályozását, a szabad árak közti nagy rés megszüntetését. Határozott intézkedéseket követel a maffiaszerű kereskedelem és a felvásárlási visszaélések felszámolására. Jól tudja, hogy gazdasági és társadalmi haladásunk érdekében szükség van a szellemi munka leértékelésének megakadályozására, s ezért javítani kell az oktatás, a tudomány, a kultúra anyagi feltételeit, az értelmiség munka- és életkörülményeit. Kiáll az oktatás és az orvosi ellátás ingyenessége mellett. Jobb feltételeket szeretne teremteni megválasztása esetén képviselőtársaival együtt a nyugdíjasok, a nők és a fiatalok számára, és mindennek alapvető zálogaként nyugodt közrendet és közbiztonságot. Felkérésre, tehát nem saját kezdeményezésére, az MSZMP színeiben indulva olyan párt zászlaját vette a kezébe, melyet napjainkban mindenfelől támadás ér. 1979-Ő1 tagja az MSZMP- nek, nem lett köpönyegforgató. Azt mondja erről: - Vállalnunk kell múltunkat és önkritikusan szembe kell néznünk hibáinkkal. Olyan pártot akarunk, melynek a tagság az igazi gazdája, és amely korrupt, erkölcstelen embereket nem tűr meg soraiban. Ilyen indíttatással lép választói elé. Képviselőjelöltek a megye 3. számú /Szolnok/ választókerületében
