Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-06 / 55. szám

I 1990. MÁRCIUS 6. Néplap Miért küldtek el harminc embert a SZOLNOKTERV-től?­/Folytatás az 1. oldalról/ számleépítéshez, és ettől a pilla­nattól kezdve a szakszervezet­nek nem maradt más szerepe, minthogy statisztált ehhez az egészhez. Egyszerűen tudomá­sul kellett venni, hogy nincs ennyi emberre szükség és kész. Hisz ma ebben az országban át­szervezés címén bármit meg le­het csinálni.- Hát mit mondjak - vág bele Dukát Anna, szerkesztő műszaki rajzoló -, elég váratlanul ért a dolog. A felmondólevelet már a kezembe is nyomták, s most nem tudom mit csináljak. Már jártam több munkahelyen, de sehol sem biztattak... Nekem az lenne a leg­jobb, ha négyórás állásban itt maradhatnék, mert van egy mel­lékfoglalkozásom is - az MHSZ- nél gépkocsi-oktató vagyok - és akkor azt is tudnám tovább csi­nálni, nem kellene abbahagy­nom. Ugyanis, ha nincs főállá­som, akkor ott sem foglalkoztat­nak tovább. Egyedül élek, ezért is kilátástalan a helyzetem, mert csak a magam fizetésére támasz­kodhatok.- Műszaki rajzolóként két éve dolgozom a vállalatnál - mondja Kaszonyiné Rajna Éva. - Nem ért váratlanul ez a dolog, számí­tottam rá. Persze nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan zajlik le az egész, hisz ha tetszik ha nem, innen el kell mennünk. Új mun­kahelyem még nincs, mert vala­milyen vállalkozásba szeretnék belefogni. Elég rosszkor jött a létszámleépítés, ugyanis lakás­­vásárlás előtt állunk. Jelenleg a férjem is munkanélküli. Még szerencse, hogy nincs gyerek, mert akkor nem tudom mit csi­nálnánk... Újszerű munkákhoz másféle emberek Nos, amikor Kádár Zoltán­nak, a vállalat igazgatójának el­mondom, hogy miért keresem, nem játsza meg az "ájtatos ma­nót" - aki miközben átvágja a mások torkát, sajnáltatja saját magát -, hanem hellyel kínál és belevág:- Jó néhány embernek valóban kiosztottam a felmondólevelet. Lehet, hogy meglepő amit mon­dok, de a létszámleépítésre nem azért került sor, mert nincs elég munkánk, hanem azért, mert van egy hosszú idő óta föl-fölsejlő, s napjainkban már markánsan je­lentkező változás. Arra gondo­lok, hogy tervezési munkáink so­rán a nagy rajzigényű kiviteli ter­vek csökkennek, ami abból is lát-* szik, hogy míg korábban az eb­ből származó bevételünk az összes tevékenységünk 45-48 százalékát tették ki, addig ez má­ra 25-27 százalékra esett vissza. Ez a folyamat a gazdaságban végrehajtott változások egyértel­mű következménye, s jó lenne, ha tartósan megmaradna, mert egy hasznos dologról van szó. Mondok rá példát: tizenöt évvel ezelőtt ha elkészítettünk egy ki­viteli tervet, annak 20-30 száza­léka fölösleges volt. Ám nem te­hettünk mást, mert a kivitelező cég kötötte az ebet a karóhoz, s addig nem fogadta el tőlünk a terveket, amíg darabszámra nem voltak meg hozzá a legkülönfé­lébb részlettervek. Ezek tulaj­donképpen senkinek sem kellet­tek, szakmailag is indokolatla­nok és fölöslegesek voltak, dehát mit lehetett tenni, ilyenek voltak az előírások. Nos, ma már nincs erre szükség, s addig, míg koráb­ban húsz kiló papír kellett ahhoz, hogy egyáltalán valamilyen szel­lemi termékünket - tervünket - el tudjuk adni, most elég hozzá ket­tő, esetleg négy kiló papír. Ebből 'az is következik, hogy nem tu­dunk foglalkoztami annyi szer­kesztőt, műszaki rajzolót, mint évekkel ezelőtt. Ez a dolog egyik oldala, a má­sik pedig az, hogy míg előre megszabott, vagyis fix áron dol­gozott az építőipar, tőlünk kérték a teljes kiviteli költségvetést is, amelyet a terv részeként mellé­keltünk 600-800- vagy éppen 2 ezer oldalon. Mióta viszont az építőipar áttért a szabadárakra, a költségvetési tervrészekre sincs szükség. Ennek megfelelően a több mint tíz embert foglalkozta­tó árosztályunk létszáma is csök­kent, s jelenleg már csak ketten dolgoznak ott. De tovább megyek: mi már korábban is vállaltuk a különbö­ző beruházások bonyolítását, ami azt jelentette, hogyha bármi­lyen gazdálkodó szervezet meg­bízott bennünket, akkor mi be­szereztük a szükséges engedé­lyeket, elkészítettük vagy meg­rendeltük a terveket, megkértük a kivitelezők árajánlatait és me­netközben ellenőriztük a munká­kat. Ma már ezekkel a dolgokkal sem foglalkozunk, mert szeren­csére egyszerűsödött az admi­nisztráció, s elsősorban a minő­séget követeljük meg. Az előző­ekben említettek miatt könnyen belátható, hogy teljesen másféle embereket és másféle gondolko­dást kívánnak tőlünk mint eddig. Az újszerű munkák elvégzésé­hez a vállalat személyi összetéte­le nem volt alkalmas és^ sajnos már tavaly is előfordult, hogy né­hány munkatársunkat tartósan nem tudtuk feladatokkal ellátni. Ezért a belső feltételrendszerün­ket is a piaci viszonyokhoz kell alakítani. Ez tulajdonképpen egy szerkezetváltásként is felfogha­tó. Mindezek miatt kellett erre a fájó, nagyon kellemetlen és az érintettek szempontjából biztos, hogy rossz lépésre rászánni ma­gunkat. Ám, ha talpon akarunk maradni, nincs más út előttünk. Mi lesz az átképzéssel? Mit lehetne az igazgató szava­ihoz hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy a legnormálisabb dolog az lenne, haegy vállalatnál valamilyen piaci változás miatt átszervezésre kerül sor, akkor az elküldött emberek szakértelmére akár egy teljesen más jellegű cégnél is igényt tartanának. Mert a SZOLNOKTERV-től elküldött emberek esetében sem az a baj, hogy rosszul csinálták a dolgu­kat, hanem az, hogy arra a tevé­kenységre amit eddig végeztek, ott nincs tovább szükség. Egy jól működő piacgazdaságban ezek az emberek biztos találnának képzettségüknek megfelelő munkát. Vagy ha nem, akkor pe­dig egy teljesen új szakmát kell megtanulni, tehát át kell képezni őket. Ez az, ami nálunk még nem nagyon, vagy egyáltalán nem megy. S addig míg ezen a téren nem lesz változás, nemcsak fe­nyegető rémként lebeg mind­annyiunk feje felett a munkanél­küliség, hanem mindezt az utcá­ra került emberek személyes tra­gédiaként élik meg. N.T. MEGHÍVÓ Tisztelettel meghívjuk önt DR. KULCSÁR KÁLMÁN egyetemi tanár, igazságügyminiszter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöke előadására, melyre "A politikai átmenet problémái ” címmel, 1990. március 6-án (kedden) 17,30 órakor Jterül sor a Déryné Művelődési Központ (Jászberény, Lehel v. tér 33.). A találkozón bemutatkozik: DR. DOBOS LÁSZLÓ * közgazdász-szociológus pártfüggetlen, a Hazafias Választási Koalíció által támogatott felső-jászsági választókerületi jelölt. Ha szeretne választ kapni a békés átmenet önt is foglalkoztató kérdéseire, személyes sorsának alakulására a többpártrendszerű új Magyaror­szágon, legyen résztvevője és baráti körében ajánlója en­nek a találkozónak. HÍVJUK - VÁRJUK! A Hazafias Népfront jászberényi Városi Szervezete * 3692/1 *1X1 J Lassan benépesül a határ /Folytatás az 1. oldalról/ fóliasátrakat építenek és hozzá­látnak a melegágyi vetések el­őkészítéséhez. Az erdészetben a fakitermelés mellett megkezdő­dött a facsemeték kiültetése. A nagykunsági földeken is fő­szerepet kapott a tárcsa és a fel­színegyengető simító, mint a kunmadarasi Kossuth Tsz-ben is, ahol már néhány héttel ezelőtt megindultak a traktorok. A leg­korábban a lucerna telepítésére és a borsó vetésére kerül majd sor, de ezt még korainak tartják a szö­vetkezet vezetői. Az őszi gabo­nák fejtrágyázása jó ütemben ha­lad. A Jászságban sem tétlenked­nek. A jászberényi Kossuth Ter­melőszövetkezet szakemberei áz őszi szántások minél gyorsabb le­zárását szorgalmazzák a talaj víz­készletének megőrzése érdeké­ben. Most kezdtek hozzá 900 hek­tár fénymag talajmunkáihoz, amelynek vetését egy hét múlva tervezik. Megjelentek a táblákon a traktorok kombinátorral, simí­­tóval és fogasboronával felsze­relve. Hamarosan elvégzik az évelő álló lucerna területek vegy­szeres gyomirtását. L.Z. ‘Keddi jegyzet^ Izzó parázs a szőnyeg alatt Esküszöm, soha nem irigyeltem Németh Miklós pozícióját. Hogy mennyi gonddal, baj­jal jár az ország első emberének lenni, azt egy­­egy elejtett megjegyzésből hallhatták azok, akik egy-egy országgyűlési ülésszak során a közelében vannak. Am a helyzete talán soha nem volt olyan kényelmetlen, mint napjaink­ban. Az országgyűlés zárónapján ország-világ előtt kinyilatkoztatta, hogy tudomása van róla, miszerint egynémely erők novemberben terve­ket szőttek a hatalom erőszakos megszerzésére, amihez a szomszédos országok támogatását ter­vezték. A választások előtt egy ilyen bejelentés a kompromittált párt számára felér egy katasztró­fával, érthető, hogy ők tényeket, bizonyítékokat követelnek. Az ám, csakhogy a másik oldal is támad. Azt kérdik a miniszterelnöktől: ha tudta, miért nem mondta? És főleg, miért nem ülnek még a börtönben azok, akiknek az agyában megfordulhatott ilyesmi? Bizony ebből a kelepcéből nem lesz könnyű presztízsveszteség nélkül kimászni. Én mind­azonáltal megpróbálok a kormányfő fejével gondolkodni. Ugyebár gazdasági helyzetünk olyan, amilyen: tele vagyunk ígérvényekkel, melyek megvalósulása attól függ, mennyire stabil a belpolitikai helyzet. Amerikától Japánig itt ácsingózik a tőke az ajtónk előtt, csak éppen belépni nem akar a fránya mindaddig, amíg garanciát nem lát arra, hogy itt bizony évekig, évtizedekig fiadzhat majd a yen, a dollár, s ebben semminemű földindulás nem zavarhatja meg. Na már most, ebben a kritikus időben, ami­kor itt vizsgálódik a valutaalap, jön ez a kínos szituáció. A kontinentális hatókörű pénzem­berek számára egy kirobbantott botrány a hata­lom ingatagságáról állított volna ki bizo­nyítványt. Úgy egyezkedni hosszúlejáratú köl­­csönökről, hogy közben a tárgyalóterem abla­kát kövekkel dobálják - no aligha lett volna túlzottan bizalomgerjesztő a partner számára, így hát Németh Miklós úgy tett, mintha tudo­mása sem lenne a fenyegető levélről, melyet pedig - mint azt Sárospatakon megtudtuk - az­óta egyfolytában a zakója zsebében hord. Szóval én ezzel magyarázom, hogy az ország első embere nem csinált botrányt. Persze lehet, hogy egészen más indítékai voltak, egy azon­ban bizonyos: kényszerhelyzetben cselekedett a miniszterelnök, és nem az akarata szerint vitte véghez az elszámoltatást a fetételezett puccsis­tákkal. Márpedig, ha a kormány vezetője ilyen kompromisszumokra kényszerül, akkor itt igen súlyos bajok vannak! Az ország borotvaélen táncol, ha már egy megyényi visszarendezőt sem képes lerendezni az államhatalom. De az sem derűsebb perspektíva, ha nem a gyengeség miatt, hanem a külföld jó megítélése okán kell a szőnyeg alá seperni az izzó parazsat. A közvélemény most magyarázatra vár. Szá­monkérést sürget, fejeket követel - én naív pe­dig a napokat számlálom. A választásig hátra­lévő időt hajszolnám, mert abban a hitben élek, hogy a demokratikusan megválasztott kormány már nem kerülhet ilyen megalázó kutyaszorító­ba. Március 25-e után az ország történelmében egy tiszta lapot nyitunk, melyre csak paca nél­küli iromány kerülhet. Lesz erőnk, lesz hitünk, és levehetjük az álarcunkat, megmutathatjuk magunkat a világnak - a magunk valóságában. S azokat pedig, akik e kegyetlenül nehéz idők­ben meghasonulni kényszerültek - tisztelni fog­juk.- pb -Az APEH mindig kétszer csenget De csak akkor, ha nem írta alá az ügyfél az adóívet Közeledik az adóbevallások ez évi határideje. Ebből az alka­lomból beszélgettünk Dósa Im­rével, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adófelügyelőség veze­tőjével.- Hol tartanak most, s milyen gondokkal találkoznak munká­jukban?- Kritikus időszakban va­gyunk. A12 ezer magánvállalko­zónak február 28-ig kellett az adóbevallást megtenni. Február 27-ig csak mintegy 50 százalék teljesítette ezt. Azok a magánsze­mélyek pedig, akik a béren kívül egyéb jövedelemre is szert tettek, s így önadózók, március 20-ig tehetik meg a bevallást. Ők most 20 százaléknál tartanak. Komoly gond, hogy az adóívek jelentős hányadán hiányzik a személyi szám, vagy az adószám, és sok helyen a nyomtatvány legutolsó sorában az aláírás is hiányzik, így elveszti okirat jellegét. Mind­ez sok feladatot jelent az APEH- nek is, de kényelmetlen az ügy­félnek is, hiszen kénytelenek új­ból találkozni. Sokan jelentkez­nek viszont, mint visszaigény­lők. Ezek jelentős része az elmúlt évben ment nyugdíjba. A hivatal­nak az ilyen jellegű bejelentke­zésre 30 napon belül kell vála­szolniuk. Ezt igyekszünk is be­tartani, de sokan már egy-két hét után reklamálnak. Itt türelmet szeretnénk kérni a lakosságtól. Morvái Ferenc szolnoki ügye- Komoly feladatot jelent önöknek az előző évi adóbevallá­sok ellenőrzése. Milyen tapasz­talataik gyűltek össze ezen a té­ren?- 1988-ról 38 ezer bevallás ér­kezett. Tudjuk, hogy többezer magán- személy, akik bevallásra kötelezettek, elmulasztották ezt megtenni. Feltehetőleg nem tud­ják, hogy- kifizetőnek adatszol­gáltatási kötelezettsége van és ezek a személyi szám alapján összesíthetők. Sokan jogtalan adókedvezményt vettek igénybe, így például az alcsi-szigeti Héki Állami Gazdaság közművesített telket adott el, sokan mégis igénybe vették a 7-8 ezer forintos kedvezményt, ami közművesí­tésre jár. Ez nemcsak törvénysér­tő, hanem sérti azok igazság­érzetét is, akik nem vették azt igénybe. Az APEH ősszel jutott ezen információk birtokába. Szűk körű lehetőségeik ellenére 900 vizsgálatot végeztek és 100 millió eltitkolt adótartozásra de­rítettek fényt. S ez még csak az 1988 előtti időszakra vonatko­zik. Az egyéni gazdálkodókat az év végén vizsgálták meg. Voltak akik milliós jövedelmet titkoltak el arra hivatkozva, hogy az adó­bevallást nem tudják megcsinál­ni, inkább vállalják a következ­ményeket. Önrevízióval szerény pótlék ellenében még ma is lehet­ne pótolni a bevallást. Ha az APÉH teszi meg, sokkal drágább lesz. Nagy zavarok vannak a munkáltatók terén is. Százas nagyságrendben követnek el hi­bákat, s mindez a vétlen APEH- en csapódik le. Persze a vállalatot sem lehet igazából hibáztatni. Nekünk viszont a vizsgálatok folytatása kötelességünk. Az egyéni vállalkozók a legszeré­nyebbjövedelmeket vallották be. Igaz, több preferenciával is ren­delkeztek, affíi viszont a bérből élők igazságérzetét sérti. Nálunk 60 ezret sem érte el az átlag /ez országosan is csak 63 ezer forint volt/. Ugyanakkor 8-10, sőt 20 milliós adócsalások is a felszínre kerültek, amelyek egy része már jogi úton is lerendeződött. Mor­vái Ferenc, ismert vállalkozó ügyét is mi vizsgáltuk, akinek Szolnokon volt bejelentett laká­sa. Ő is jelentős összeggel tarto­zik az államnak. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a leg­több kisvállalkozó adócsaló len­ne, de vannak köztük olyanok, akik csak így képzelik el a vállal­kozást. Szerencsére a többség el­fogadja az APEH szükségessé­gét, bíznak munkájában.- Sajátos eleme az adórendsze­rünknek a láthatatlan jövedel­mek bevallása. Mi jellemző erre a területre?- Az orvosoknak például csak a töredéke vallotta be a hála­pénzt. Ezek sem haladták meg a 30-40 ezer forintot. A megyei át­lag 10 ezer forintot tett ki. A do­lognak két-három év múlva lesz jelentősége, minthogy az indu­láskor sokan tettek vagyonnyilat­kozatot. Az időszak zárásakor a vagyonosodást lehet ellenőrizni. Az autófeltörűk sajátos hobbija- Mit kell tenni annak az önadózónak, akinek nincs meg valamilyen bizonylata?- 1988-tól kötelező a szám­laadás. Ha valakinek nincs papír­ja, akkor is be kell vallani a jöve­delmet. Sokan, főleg a vállalko­zói körben megszüntetik a bi­zonylatokat, tömegesen "törik fel” a gépkocsikat, ahol sajátos módon csak ezek a bizonyíatok tűnnek el. A helyzet nem ilyen egyszerű, mert a jogszabályok alapján az APEH-nek becsülni kell, ami szerintük nem igazsá­gos. Igaz, hogy ez lehet több is, kevesebb is mint a ténylegesen fizetendő adó. Sok összeütközést meg lehet takarítani, ha valaki megőrzi a bizonylatokat, ami egyébként öt évig kötelező is.- Végül arra lennék kíváncsi: őrinek, mint szakembernek mi a véleménye a SZJA mértékéről?- A mértékét soknak tartom. Középszinten teljesítmény­visszatartásra ösztönöz. Nemzet­közi összehasonlításban is ma­gas. A kérdés az, hogyan lehet mindezt kiváltani. Emiatt a pár­tok ígéreteit is keményen végig kellene gondolni, hiszen például a helyi tanácsok jövedelmének nagy része is ebből adódik. Egyébként ma Magyarországon így is sok adózatlan jövedelem van kint. Egy egységes, szektor­semleges adózásra lenne szük­ség. A közteherviselés elvét is sérti, hogy például egy négytagú, mezőgazdaságból élő család két­millió forint bevételt is adómen­tesen megtarthat.- Köszönöm a beszélgetést. Füle István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom