Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-31 / 70. szám (76. szám)
Magazin A tél maradt el, vagy a tavasz érkezett hamarább? Minden esetre az idejekorán duzzadó rügyek láttán gyorsan strófát váltottak a bokrok között cikázó cinkék. Már jóideje nem a napi betevőjüket jelentő magvak, rovarbábok szűkössége miatt méltatlankodnak, hogy kicsit ér, kicsit ér, hanem a gazdákat biztatják: nyitni kék, nyitni kék! Na, de kell azokat biztatni? Gazdaembert, ha nyílik az idő, erővel se lehet a négy fal közt tartani. Az alattyáni határban, jászsági gazdák között igyekeztem tetten érni a tavasz korai beköszöntét. Változnak az idők, változnak a dolgok. Alighogy kikászálódtam az autóból, és megindultam az ismerős épület felé, az ötlött az eszembe, hogy ugyanezt kellett tennem még nem is olyan régen, nem is egyszer: a pártbizottság felé venni az irányt, ha egy-egy településen a mezőgazdasági nagyüzem felől akartam tájékozódni. Az alattyáni volt pártház falán az MSZMP felségjele helyén azonban új tábla jelzi, hogy az most a Jásztelki Tolbuhin Tsz-ből kivált régi, nevén újjáalakult Új Élet termelőszövetkezetnek a központi irodája. Másutt talán szokványosnak tűnne a kérdés - hogy vannak, hogyan kezdték az évet? - de a most már a valóságos önállóságot kóstolgató szövetkezetiek között talán nem. A jó pénzügyi szakember büszkeségével mondja Hajas János főkönyvelő:- Hitel nélkül átvészeltük az első negyedévet. Igyekeztünk nagyon takarékosan gazdálkodni a vagyonosztozkodáskor nekünk jutott kevéske pénzzel és a szállítópartnereink is sokat segítettek. Gépek, alkatrészek, kemikáliák árát csak akkor számlázták, amikor a jussolt állatállományunk révén bevételhez jutottunk. Négyszáz hízót értékesítettünk már és majdnem félmillió tejet. No, és persze a jószomszédságot se felejtsük. Nem kellett néhány hektárnyi lucematelepítéshez aprómagvetőgépet vásárolnunk, azt is meg más nekünk még nem lévő munkagépet kölcsönadtak a jászalsószentgyörgyiek, a jászboldogháziak. Az lesz még soká, amikor az első jelentősebb árbevételt elkönyvelhetik az Új Életben. Ezt már az elnök Oláh Mátyás mondja a terepjáróban, amikor a szépen bokrosodó búzától zöldellő táblák mellett zötykölődünk.- Semmiképpen nem leszünk meg aratásig valamennyi rövid lejáratú üzemviteli hitel nélkül. Csak hát az a baj, hogy mint új szövetkezetét nem a rendszeresen törlesztő jó adósok között tartanak számon bennünket a pénzintézetek, hanem amolyan zsákbamacskaként. Mi egyelőre még nem kapunk kedvezményes kamatú kölcsönt. A terepjáró hangjára már jó ideje a fülüket hegyező őzek, a csatorna túloldalán nekiiramodnak, valamerre a jánoshidai határnak. Az elnök ott állítja le a motort, ahol az agronómus-elnökhelyettes Ferencsik Gyula autója vesztegel. A búzatábla szélén guggol, vizsgálgat egy maréknyi kitépett búzatövet.- Nem mutatkozik gombabetegség a gyökéré n, nyugtázza elégedetten. —«V 7 I Fekete Gyula:- Tavaly akkor kezdtünk, amikorra, ha minden jól megy, most befejezzük Ha idejében esőt kapna, napok alatt szárba is szökkenne. Néhány hete még sárga foltok árulkodtak arról, hogy hótakaró nélkül telelt át az őszi kalászos, de az idejében elvégzett fejtrágyázás gyorsan megtette a magáét. Az ősszel még az egyesült, nagy szövetkezetben bevetett búzaterületből 800 hektár jutott az alattyáni határba. Sokáig kint alszik még a szabad ég alatt igaz, de azért a mostani fejlettsége alapján vagy 400 vagonnyi szemre mindenképpen számíthatunk. Azt megint csak az elnöktől tudom meg, tovább autózva az alattyáni határban, hogy a 800 hektárból csak mintegy 100 hektárnyi búza termésének értékesítésére szerződtek eddig.- Más években - emlékszik vissza Oláh Mátyás - már januárban nyélbe ütöttük az üzletet az egyetlen felvásárló szervezettel, a gabonaiparral. Most is a vállalat keresett meg elsőként, de hát az ajánlata a mázsánkénti 570 forintos felvásárlási ár nem valami biztató. Más megyékben működő gabona kft.-k ajánlottak már 700 forintot is, ha exportminőségű lesz a búzánk. Nem sietjük el a szerződéskötést, attól nem kell félnünk, hogy nem talál majd gazdára a kenyérnek való. Az már mindenesetre biztató, hogy alakul a gabonapiac. Cukorrépának szánt táblában éppen végeztek a gépek az alapgyomirtó vegyszerezéssel. A másik agronómus Szabó András már útbaigazította az embereket, hol, milyen gépekkel folytassák a munkát. Nyakamat tekerve követem a növénytermesztési szakember tekintetét: egerészölyv köröz kitartóan a szomszédos tavaszárpa-tábla fölött.- Pockokra, hörcsögre vadászik - magyarázza Szabó András - a csapadékhiány, meg az enyhe tél miatt szaporodtak el azok is. Fagy se nagyon tizedelte őket, meg eső se esett, se ősszel se télen annyi, hogy kimossa a fészküket. Tudja, mennyi csapadékot mértünk idén eddig az alattyáni határban? Alig több mint 24 millimétert. A természet persze csodákra képes. A tavaszi árpánkat se tudom, hogy mitől kelt ki, lehet, hogy isten bizony, porba vetettük el. Esőt most kapott először a minap. Esőt? Négy millimétert összesen! Annyira se ázott be a talaj, amilyen mélyre Fekete Gyula vetőgépe teszi a magot. A frissen csíkozott tábla szélén megvárjuk, amíg Fekete Gyula MTZ-je odakanyarodik a cukorrépa-vetőmaggal teli pótkocsihoz. Fogna a traktoros éppen a Kleine vetőgép feltöltéséhez, de látja, hogy a két agronómus a nyomjelző karcolta csíkot figyelik.- Azt aztán nézhetitek - hallom az elnököt - puskagolyó se hagyna egyenesebb nyomot. Igaz - ezt már nekem magyarázza -, nem is ma kezdett vetni Gyuszi. A traktoros rábólint: másfél évtizede rázatja magát hol ilyen, hol olyan gépen. Azután nem tudni, viszont dicséretnek szánja-e, de őszintén mondja:- Nem annyira ördöngös dolog ilyen jó talajba szépen, jól vetni. Igaz, volt is idő rendbe tenni, szinte az egész telet végigdolgozhatták a talaj-előkészítők, így aztán nemcsak a répának, hanem a kukoricának, a napraforgónak is kész már a magágy. Csak a vegyszerezést kell majd elvégezni a vetőgépek előtt, ha kellő meleg lesz a talaj. Egyéb... aki két búzakalászt, vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni... ként valóban legalább 15 éve vetek minden ősszel tavasszal, de ez a mostani azért valahogy más. Nem tudom megérti-e? Most tudom, hogy amit elvetek, az annak a terméséből szerzett haszon nem a nagykalapba megy. Mármint az egyesült szövetkezetébe. Meg aztán tudja, az se mindegy, hogy most a gépteleptől két kilométerre sincs a legtávolabbi táblánk, azelőtt meg évekig 15 kilométer átmérőjű gazdaságban szántottunk, vetettünk. Faggatom a traktorost, hogyan győzi egymaga a répavetést. Merthogy mint hallottam, egyetlen Kleine jutott az önállósult Új Életnek, cukomakvalót meg terveztek vagy 250 hektáron.- A felén már túl vagyok, nyugtat meg Fekete Gyula - napi 33 hektárt tudok magam, azazhogy a vetőgép mögött. Az MTZ-mel - mondja és le is kopogja a pótkocsi oldalán -, szerencsére nincs különösebb baj. Ne is legyen, mert ahogy a műhelybeliektől hallom, szerte az országban hiánycikk hozzá bármilyen alkatrész. Ha minden igaz, végzek a répavetéssel a jövő héten, tavaly ilyenkor olyantájt foghattam hozzá. Hajtok is reggel hattól este nyolcig minden nap. Hétvégén is. Vasárnap úgy estem be délután hat óra előtt az iskolába, hogy leszavazzak. A szavazásról hallva a napi politikára terelném a szót, de látom, nem nagyon vevők rá a jászsági gazdák. Az elnök végül is elmondja:- Nincs a világ végén Alattyán, ide is eljutnak a hírek. Olyanok is például, hogy jönnek majd haza a városokból a valamikor iparba elvándoroltak és hamarosan munkanélkülivé válók, hogy visszakérjék a földet. Ez a szövetkezet most már nem az a té-Ferencsik Gyula:- Szépen áttelelt az ősszel vetett idei kenyérnek való esz, amit annak idején egybehajtottak. Az alattyáni gazdák a decemberi kiválás után önként alakítottak új, közös gazdaságot. Az alattyáni földek most már csak az alattyániaknak teremnek és elsősorban azoknak, akiknek a keze nyomán soha nem maradtak szántatlanul, vetetlenül. Elköszönünk, kívánva egymásnak minden jót. En nekik őszi búzát szárba szökkentő, cukorrépát kelesztő, tavaszi esőt, meleget is. És hazaútban azon gond o 1 k o d o m , mennyire igaza van az új életet kezdett alattyá ni Új ( Élet Tsz elnöké nek. Himár a XVI-XVII. század fordulójának híres angol írója is így vélekedett: ... "az az ember, aki két búzakalászt, vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol addig csak egy nőtt ki a földből, nagyobb dicséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve." Kép és szöveg: Temesközy
