Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-31 / 70. szám (76. szám)

Magazin A tél maradt el, vagy a tavasz érkezett hamarább? Minden esetre az idejekorán duzzadó rügyek láttán gyorsan strófát vál­tottak a bokrok között cikázó cinkék. Már jóideje nem a napi betevőjüket jelentő magvak, rovarbábok szűkössége miatt mél­tatlankodnak, hogy kicsit ér, kicsit ér, hanem a gazdákat biztat­ják: nyitni kék, nyitni kék! Na, de kell azokat biztatni? Gazda­embert, ha nyílik az idő, erővel se lehet a négy fal közt tartani. Az alattyáni határban, jászsági gazdák között igyekeztem tetten érni a tavasz korai beköszöntét. Változnak az idők, változnak a dolgok. Alighogy kikászálód­tam az autóból, és megindultam az ismerős épület felé, az ötlött az eszembe, hogy ugyanezt kel­lett tennem még nem is olyan régen, nem is egyszer: a pártbi­zottság felé venni az irányt, ha egy-egy településen a mezőgaz­dasági nagyüzem felől akartam tájékozódni. Az alattyáni volt pártház falán az MSZMP felség­jele helyén azonban új tábla jel­zi, hogy az most a Jásztelki Tol­­buhin Tsz-ből kivált régi, nevén újjáalakult Új Élet termelőszö­vetkezetnek a központi irodája. Másutt talán szokványosnak tűnne a kérdés - hogy vannak, hogyan kezdték az évet? - de a most már a valóságos önállósá­got kóstolgató szövetkezetiek között talán nem. A jó pénzügyi szakember büszkeségével mondja Hajas János főkönyve­lő:- Hitel nélkül átvészeltük az első negyedévet. Igyekeztünk nagyon takarékosan gazdálkod­ni a vagyonosztozkodáskor ne­künk jutott kevéske pénzzel és a szállítópartnereink is sokat segí­tettek. Gépek, alkatrészek, kemi­káliák árát csak akkor számláz­ták, amikor a jussolt állatál­lományunk révén bevételhez ju­tottunk. Négyszáz hízót értékesí­tettünk már és majdnem félmil­lió tejet. No, és persze a jószom­szédságot se felejtsük. Nem kel­lett néhány hektárnyi lucemate­­lepítéshez aprómagvetőgépet vásárolnunk, azt is meg más ne­künk még nem lévő munkagépet kölcsönadtak a jászalsószent­­györgyiek, a jászboldogháziak. Az lesz még soká, amikor az első jelentősebb árbevételt el­könyvelhetik az Új Életben. Ezt már az elnök Oláh Mátyás mondja a terepjáróban, amikor a szépen bokrosodó búzától zöl­dellő táblák mellett zötykölő­­dünk.- Semmiképpen nem leszünk meg aratásig valamennyi rövid lejáratú üzemviteli hitel nélkül. Csak hát az a baj, hogy mint új szövetkezetét nem a rend­szeresen törlesztő jó adósok kö­zött tartanak számon bennünket a pénzintézetek, hanem amolyan zsákbamacskaként. Mi egyelőre még nem kapunk kedvezményes kamatú kölcsönt. A terepjáró hangjára már jó ideje a fülüket hegyező őzek, a csatorna túloldalán nekiiramod­nak, valamerre a jánoshidai ha­tárnak. Az elnök ott állítja le a motort, ahol az agronómus-el­­nökhelyettes Ferencsik Gyula autója vesztegel. A búzatábla szélén guggol, vizsgálgat egy maréknyi kitépett búzatövet.- Nem mutat­kozik gombabe­tegség a gyökéré n, nyug­tázza elé­gedetten. —«V 7 I Fekete Gyula:- Tavaly akkor kezdtünk, amikorra, ha minden jól megy, most befejezzük Ha idejében esőt kapna, napok alatt szárba is szökkenne. Né­hány hete még sárga foltok árul­kodtak arról, hogy hótakaró nél­kül telelt át az őszi kalászos, de az idejében elvégzett fejtrágyá­zás gyorsan megtette a magáét. Az ősszel még az egyesült, nagy szövetkezetben bevetett búzate­rületből 800 hektár jutott az alattyáni határba. Sokáig kint al­szik még a szabad ég alatt igaz, de azért a mostani fejlettsége alapján vagy 400 vagonnyi szemre mindenképpen számít­hatunk. Azt megint csak az elnöktől tudom meg, tovább autózva az alattyáni határban, hogy a 800 hektárból csak mintegy 100 hek­tárnyi búza termésének értékesí­tésére szerződtek eddig.- Más években - emlékszik vissza Oláh Mátyás - már janu­árban nyélbe ütöttük az üzletet az egyetlen felvásárló szervezet­tel, a gabonaiparral. Most is a vállalat keresett meg elsőként, de hát az ajánlata a mázsánkénti 570 forintos felvásárlási ár nem valami biztató. Más megyékben működő gabona kft.-k ajánlottak már 700 forintot is, ha exportmi­nőségű lesz a búzánk. Nem siet­jük el a szerződéskötést, attól nem kell félnünk, hogy nem talál majd gazdára a kenyérnek való. Az már mindenesetre biztató, hogy alakul a gabonapiac. Cukorrépának szánt táblában éppen végeztek a gépek az alap­gyomirtó vegyszerezéssel. A másik agronómus Szabó András már útbaigazította az embereket, hol, milyen gépekkel folytassák a munkát. Nyakamat tekerve kö­vetem a növénytermesztési szakember tekintetét: egeré­szölyv köröz kitartóan a szom­szédos tavaszárpa-tábla fölött.- Pockokra, hörcsögre vadá­szik - magyarázza Szabó András - a csapadékhiány, meg az enyhe tél miatt szaporodtak el azok is. Fagy se nagyon tizedelte őket, meg eső se esett, se ősszel se télen annyi, hogy kimossa a fész­küket. Tudja, mennyi csapa­dékot mértünk idén eddig az alattyáni határban? Alig több mint 24 millimétert. A természet persze csodákra képes. A tavaszi árpánkat se tudom, hogy mitől kelt ki, lehet, hogy isten bizony, porba vetettük el. Esőt most ka­pott először a minap. Esőt? Négy millimétert összesen! Annyira se ázott be a talaj, amilyen mélyre Fekete Gyula vetőgépe teszi a magot. A frissen csíkozott tábla szé­lén megvárjuk, amíg Fekete Gyula MTZ-je odakanyarodik a cukorrépa-vetőmaggal teli pót­kocsihoz. Fogna a traktoros ép­pen a Kleine vetőgép feltöltésé­hez, de látja, hogy a két agronó­mus a nyomjelző karcolta csíkot figyelik.- Azt aztán nézhetitek - hallom az elnököt - puskagolyó se hagy­na egyenesebb nyomot. Igaz - ezt már nekem magyarázza -, nem is ma kezdett vetni Gyuszi. A traktoros rábólint: másfél évtizede rázatja magát hol ilyen, hol olyan gépen. Azután nem tudni, viszont dicséretnek szán­ja-e, de őszintén mondja:- Nem annyira ördöngös dolog ilyen jó talajba szépen, jól vetni. Igaz, volt is idő rendbe tenni, szinte az egész telet végigdol­gozhatták a talaj-előkészítők, így aztán nemcsak a répának, ha­nem a kukoricának, a naprafor­gónak is kész már a magágy. Csak a vegyszerezést kell majd elvégezni a vetőgépek előtt, ha kellő meleg lesz a talaj. Egyéb­... aki két búzakalászt, vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni... ként valóban legalább 15 éve ve­tek minden ősszel tavasszal, de ez a mostani azért valahogy más. Nem tudom megérti-e? Most tu­dom, hogy amit elvetek, az an­nak a terméséből szerzett haszon nem a nagykalapba megy. Már­mint az egyesült szövetkezetébe. Meg aztán tudja, az se mindegy, hogy most a gépteleptől két kilo­méterre sincs a legtávolabbi táb­lánk, azelőtt meg évekig 15 kilo­méter átmérőjű gazdaságban szántottunk, vetettünk. Faggatom a traktorost, hogyan győzi egymaga a répavetést. Merthogy mint hallottam, egyet­len Kleine jutott az önállósult Új Életnek, cukomakvalót meg ter­veztek vagy 250 hektáron.- A felén már túl vagyok, nyugtat meg Fekete Gyula - napi 33 hektárt tudok magam, azaz­hogy a vetőgép mögött. Az MTZ-mel - mondja és le is ko­pogja a pótkocsi oldalán -, sze­rencsére nincs különösebb baj. Ne is legyen, mert ahogy a mű­helybeliektől hallom, szerte az országban hiánycikk hozzá bár­milyen alkatrész. Ha minden igaz, végzek a répavetéssel a jö­vő héten, tavaly ilyenkor olyan­tájt foghattam hozzá. Hajtok is reggel hattól este nyolcig min­den nap. Hétvégén is. Vasárnap úgy estem be délután hat óra előtt az iskolába, hogy leszavaz­zak. A szavazásról hallva a napi po­litikára terelném a szót, de látom, nem nagyon vevők rá a jászsági gazdák. Az elnök végül is el­mondja:- Nincs a világ végén Alattyán, ide is eljutnak a hírek. Olyanok is például, hogy jönnek majd ha­za a városokból a valamikor iparba elvándoroltak és hamaro­san munkanélkülivé válók, hogy visszakérjék a földet. Ez a szö­vetkezet most már nem az a té-Ferencsik Gyula:- Szépen áttelelt az ősszel vetett idei kenyérnek való esz, amit annak idején egybehaj­tottak. Az alattyáni gazdák a de­cemberi kiválás után önként ala­kítottak új, közös gazdaságot. Az alattyáni földek most már csak az alattyániaknak teremnek és elsősorban azoknak, akiknek a keze nyomán soha nem maradtak szántatlanul, vetetlenül. Elköszönünk, kívánva egymásnak minden jót. En nekik őszi búzát szár­ba szökkentő, cukorré­pát kelesztő, tavaszi esőt, meleget is. És hazaútban azon gon­­d o 1 k o d o m , mennyire igaza van az új életet kezdett alattyá ni Új ( Élet Tsz elnöké nek. Hi­már a XVI-XVII. század fordu­lójának híres angol írója is így vélekedett: ... "az az ember, aki két búzakalászt, vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol addig csak egy nőtt ki a földből, nagyobb di­cséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetle­nül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve." Kép és szöveg: Temesközy

Next

/
Oldalképek
Tartalom