Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-31 / 70. szám (76. szám)
Magazin akkor hogyan tartsak ott rendet? Meg különben is! Amikor KISZ-tag voltam, állandóan azt hallottam, hogy legyen minél töb gyerekünk. Most van három, de ez senkit nem érdekel, senki sem nézi, hogy abban a lukban, emeletes ágyak szorításában hogyan élünk. Nem tudok mit mondani. Szerencsére az asszonyka nem tart megváltónak, nem vár tőlem sem vigaszt, sem hitet adó biztatást, csendben továbbállhatok. Nagyiván alatt puszta igazán a puszta. A falu szélétől közel ötven kilométeren jószerével egy bokor sem állja útját a süvítő szélnek. Máshol feltörték, bevetették, vagy halastóként hasznosítják. Ez a rész mementóként megmaradt szűzi szépségében. Odébb, a falutól néhány kilométerre van a kunkápolnási mocsár. Széles nádkaréja igazgyöngyöt őrző kagylóként óvja a tavirózsás vízfelületet. Most terepjáróval is megközelíthetetlen ez a táj. Feltöltötték a süppedékes zsombékot is, hogy az aszály minél kevesebb kárt okozzon, ha jön a perzselő nyár. Ott, túl a mihaszna réten van a bombatér. A közeli repülőtér szovjet vadászbombázóinak célterülete. Valamikor jó szálastakarmányt termesztettek ott, de a bombázások miatt a termelőszövetkezet hátrább szorult a savaPlhenö a nádrengetegben A Hortobágy Főpróba a mátai pusztán me/kem Hortobágy községben hetes napközibe jár. Amikor hétvégén hazajönnek, öten szorongunk abban a helyiségben. Ott mosakszunk, ott alszunk, télen ott szárítjuk a ruhánkat. A Tiszafüredről Debrecenbe vivő műút alig háromszáz méterre van ide. Jól hallatszik az autók berregése, a buszok lomha sustorgása. Alig háromszáz méter, s mégis milyen irdatlan távolság az emberhez méltó élet vérkeringésétől.- Azt mondják az állami gazdaság vezetői - folytatja a madárcsontú asszonyka -, hogy mit akarunk, hiszen adtak szolgálati lakást. Ez igaz, de a teleptől több kilométerre, és a jószágokat nem lehet magukra hagyni. Etetni, fürdetni kell őket, összeszedni, kezelni a tojásokat. Alig győzzük a munkát, s ráadásul folyton ellenőriznek. Tegnap közvetlenül éjfél után jöttek. Nem elég a bajunk, még velük is foglalkozni kell. Megkockáztatom a kijelentést:- Legalább ajtót nyitnak magukra. Meglehetősen ingerült a válasz:- Nem ránk való tekintettel jönnek. Egyszer sem kérdezik meg, hogy hozzanak-e valamit a boltból, pedig elbírná a terepjáró. Helyi közlekedés meg nincs. A halastói boltig gyalog megyek, meg autóstoppal. így teszek meg jó pár kilométert. patkánnyal. A múltkor kirágták a zsákokat, engem meg a hanyag tárolásért megbüntettek. Kérdem: ha életveszélyes a hodály, nyú, rosszabb talajokra. Az indok: a biztonsági sávot be kell tartani. Be is tartják, abban nincs hiba. Bombázás idején csak az ablaküveg zörög, s láthatatlanul repedezik a tetőgerenda. Az is előfordult, hogy a puszta egyik értékét adó nádrengeteg háromnegyede leégett egy bombázás után. Tény, hogy a helyiek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az egésznek. A bombázók elvonulása után, kaszálás előtt végigjárják a területet, s jól láthatóan megjelölik a túzokfészkeket és a fel nem robbant bombákat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bejelentések után a tűzszeréA vásznon pergő filmen önmagukat nézik Távol az élet vérkeringésétől kellett menni a férjemnek egy kilométert se ahhoz, hogy négyöt nyulat lőjjön. Aztán, ahogy terjedt a vegyszerezés, egyre kevesebb lett a nyúl, s most már alig van. Nemcsak a nyúllal van ez így. A vadásztársaságok a természetes szaporulat csekély volta miatt egyre inkább rákényszerülnek a fácán nevelésére. A külföldi vadászok révén jó pénz üti ezért a markukat. Nem csoda, hogy mindenképpen igyekeznek a kedvükben járni. Az árkuspusztai szerény, cselédsorra emlékeztető apró házak mellett ezért építenek számukra egy gázfűtéses csodapalotát. Elgondolkodtató a kontraszt: alig karnyújtásnyira attól van egy régi birkahodály. Nem is olyan régen arasznyi trágyával borított földjére sebtiben szalmát szórtak, s ott helyezték el a kitelepítetteket, akiket esetleg éppen nyugati kapcsolatokkal vádoltak... Kiss István az egyik hivatásos vadász az árkuspusztai részen.- Több mint tizenötezer hektáron gazdálkodunk. Túlnyomóan sík területen, de vannak kisebb erdősávjaink is. A külföldiek vadásztatása augusztusban kezdődik, ám néhány őzbak kilövésére - sajnos kevés őzünk van - májusban is fogadjuk őket. Augusztustól november végéig nyolctíz csoport jön vadkacsát, vadlibát és fácánt lőni. Kacsából meglövik azt az ezerötszáz-ezernyolcszáz darabot. Tizenkétezer fácánt nevelünk napos korától. Annak egy részét eladjuk, a többit meg kihelyezzük a területre, s később megpróbáljuk levadászni. Nemcsak a külföldiek vadásznak, órájuk is vadásznak a Hortobágyon. Ki tudná megmondani, hogy évente hányán fordulnak meg az álromantikát kínáló mátai határban. Az istállók környékén most még viszonylagos m puszta szélén leszakadt az /-I ég. Felhőfoszlányai felmosórongyként lógnak. Egy régi hodály gerince roppanva simul a vigasztalan tájba. Kipusztult udvarán négyezer liba szorong. Gondozójuk szárbaszökkenéskor elhervadt virág. Nem sokkal lehet túl a harmincon. Kérdés nélkül buggyan belőle a szó:- Gondolják meg, milyen lehet itt az élet. Az épségben lévő másik hodály végén van egy négyszer négy méteres pihenő. Abban élünk. Három gyer- Bizonyára megéri mindez...- Négy és félezer forintot keresek, a férjem meg hat-hétezret. Nem panaszkodom, mert félek, hogy kirúgnak. Abban a pillanatban akad a helyemre valaki. Ezért kérem, ne írja ki a nevem. Szabolcsból is a nyílt beszédem miatt kellett eljönnöm ide, pedig szakképzett csecsemőgondozó vagyok.- Nem túl pesszimista?- Ha az vagyok, akkor is megvan rá az okom. Itt van például ez a félig ledőlt hodály. Azt mondják, életveszélyes, mégis abban tárolják a tápot. Tele van szekre nem kell sokat várni. És arra sem, hogy a nagyivániak tegyék a dolgukat. Nagyfejeő József, a téesz kerületvezetője készséggel beszél erről.- Befejeztük a koratavasziak vetését, több mint kétszáz hektár lucernát telepítettünk, zabot százhúsz hektáron vetettünk, tavaszi árpát pedig a nemzeti park által bérelt területen. Ez túzokleRavatalozó a pusziin hátulról gelő, illetve búvóhely lesz. Csekély, alig tucatnyi túzokpopuláció él a Hortobágy ezen csücskében. Óvni, védeni kell, őrizni, amit lehet a puszta természeti értékéből, mert nagymérvű a pusztulás nagyon sok tekintetben. Valamikor temérdek állat volt a pusztán. Most meg Kócson arról panaszkodik Horváth Lászlóné, hogy kondás évek óta nincs, és most már gulyás sem akad. A háziállat-állomány csökkenésével lépést tart, sőt megelőzi azt a vadak pusztulása. Azt mondja Horváth néni:- Néhány évvel ezelőtt nem Wm Az épülő árkuspusztai vadászház csend honol. Csupán egy hajdúszoboszlói csoport álmélkodik az idomított lovak - szerintem inkább cirkuszba való - attrakcióján. A kiszolgálásra panasz nem lehet. Úgy látszik, a bő gatyába öltözött honfiak szezonnyitás előtti főpróbának tartják a bemutatót, s ehhez mérten kellő komolysággal töltik be tisztüket. Mozdulataikban a kapkodásnak jele sincs. Végtelen nyugalom uralja a pusztát. Csak az anyjukat váró kiscsikók toporzékolnak türelmetlenül. Estébe hajlik az idő, a máskor kihalt nagyiváni utca hirtelen megélénkül. Adorján tanár úrtól tudakolom ennek okát.- Most van a bemutató előadása a Fehér kócsagok című tévéjátéknak. Az én kutyáim is szerepelnek benne, ezért jöttem át én is Karcagról. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig telve. A falra akasztott fehér lepedő gyűröttségét senki sem kifogásolja. A varázslat nagyobb, mint bármikor, hiszen önmagukat nézik, saját környezetük elevenedik. Egy-egy hazai "színész” megjelenését óriási ováció fogadja. Igazi népünnepély az egész. Biztos, hogy a tévé előtt ül majd az egész falu hétfőn, mert akkor vetítik ezt a filmet. S nemcsak szórakozást nyújt ez a film. Az egyik statiszta azt mondja: - Kikapcsolódtunk a forgatáskor, meg a nyugdíj mellé kaptunk is naponta párszáz forintot. Jól jön ez, főleg ott, ahol kevés a munkaalkalom. És ha valahol kevés, akkor a pusztán kétszeresen az. Simon Béla Fotó: Mészáros János
